Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az első nappali, amerikai bombatámadást követő napon, 1944. április 4-én a német légierő főparancsnoksága Cuno Heribert Fütterer altábornagy budapesti német légügyi attasén keresztül saját irányítása alá helyezte a magyar légierőt és légvédelmi tüzérséget.

A Jafü Ostmarkon (Ausztriai Vadászrepülő-parancsnokság) belül megszervezték a Jafü Ungarnt – a magyarországi német vadászrepülő-parancsnokságot – egy ellenőrző és irányító törzset.

A Jafü Ungarn összekötő tisztjei a magyar honi légierőt, magyar parancsnokságokon keresztül irányították. Így látszólag a honi légvédelem magyar vezetéssel működött. Ezzel egyidejűleg megkezdődött egy magyar honi vadászrepülő-osztály megszervezése.

Az április 3-át követő napokon a 15. AAF elsősorban romániai célpontokat: Bukarest pályaudvarát, Ploeşti város területét, továbbá Niš pályaudvarát, Zágráb repülőterét és az észak-olaszországi pályaudvarokat bombázta.

Magyarország lélegzetvételnyi szünethez jutott. Április 8. és 11. között, a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt, nem volt nappali bevetés. Ez a tíz nap tette lehetővé a főváros és környéke lakosságának zavartalan kitelepítését.

A brit légierő, a RAF 205. Bomber Group bombázói április 9-ére virradó éjszaka megkezdték fő feladatuk végrehajtását, a Duna aknásítását Belgrád és Buzias között. Az aknatelepítő-bevetésekre a tengeri aknatelepítő-bevetések fedőnevét, a GARDENING-ot használták. A MAAF parancsnoksága tengerészeti és folyamhajózási szakértők bevonásával készült a stratégiai vízi út bénítására. A Duna elaknásításával a németek legnagyobb, leggazdaságosabb után-, hátraszállítási és olaj utánpótlási útvonalát veszélyeztették.

Az első bevetésen a 37. század 19 db Wellington és a 178. század három Liberator bombázója vett részt. Negyven aknát telepítettek a Dunába. Még aznap Belgrád közelében, Pancsova magasságában aknára futott a TULLN nevű személygőzös.

A kedvező időjárás beköszöntekor, április 12-én a 15. AAF közel 450 bombázója támadta Fischamend, Wiener Neustadt, Bad Vöslau repülőgépgyárait, repülőtereit. 200 db P–38-as és P–47-es vadászgép biztosította a bombázókat. Wiener Neustadttól délre heves légi harcra került sor a németekkel. A bevetés amerikai vesztesége kilenc B–24-es, egy B– 17-es és egy P–47-es volt. Egy P–47-es súlyos sérüléssel tért vissza támaszpontjára, a sérülését egy P–38-as tévedésből okozta.

Budapest védelmére 12 órakor szállt fel a magyar 2/1. vadászszázad, velük egyidejűleg az RKI néhány Me–109-es gépe, valamint az RKI Me–210-es rombolói is a levegőbe emelkedtek. A 2/1. század Budapesttől délre a várakozási légtérben körözött.

Az RKI Me–109-esei Győr, majd Börgönd fölé repültek. A Me–210-esek Szombathely irányába indultak, de a város elérése előtt déli irányba fordultak. Néhány perc múlva találkoztak egy vadászkíséret nélküli amerikai bombázókötelékkel. Újvári László erre a találkozásra így emlékszik: „Nagykanizsa környékén lehettünk, amikor találkoztunk egy kötelékkel. Felzárkóztunk és ráfordultunk a bombázókra. A második vagy harmadik támadás után Hayden Sándor pilóta repülő akadémikus jelentette, hogy megsebesült, jobb könyökét ellőtték. Dóczy alezredes – a kötelék parancsnoka – utasította, hogy repüljön 15 fokos irányszögön, és hazai terület fölé érve lövészével együtt hagyják el a gépet. Hayden akadémikus Székesfehérvárig vezette a 210-est, és ott a repülőtéren hasra szállt. Lövésze – Pajor őrmester – húzta ki a gépből. Sebesülésébe másnap hajnalban, budapesti kórházban belehalt.”

Április 13-ra virradó éjszaka 64 brit Wellington 80 tonna bombát dobott Budapestre. Célpontjuk a Ferencvárosi rendező pályaudvar és a Fantó olajfinomító volt. A ledobott bombák többsége a célpontok mellé, a főváros IX. és részben a X. kerületére, illetve Kispestre, Pestszenterzsébetre hullottak. A IX. kerületben súlyos károk keletkeztek. Többek között lángba borult a Fantó Egyesült Magyar Ásványolajgyárak Rt.-nek a Ferencvárosi rendező pályaudvarnál lévő telepe és teljesen kiégett. Nem is állították helyre, helyette Fülöpszálláson építettek egy szükségraktárt.

A támadó 150. század egyik, Budapest felett megsérült Wellingtonja visszafelé az Adriai-tengerre végzett kénvszerleszállást.

A bombatámadással egyidejűleg a GARDENING hadműveletet folytatva a Duna magyarországi szakaszának aknásítása is megkezdődött. A folyó felett alacsonyan szálló repülőgépek Apatin–Mohács–Bölcske szakaszon telepítették aknáikat, és alacsonytámadással felgyújtották a Mohácsnál összevont dunai uszályok egy részét.

J. H. C. (Harry) Lewis százados, a RAF 178. századának Liberator-pilótája így emlékezik: „Félelmetesek voltak ezek az aknarakó-bevetések. A Liberatorokat közepes vagy nagy magasságú bombázásokra tervezték, az »uborkák« – vízi aknák – dobása pedig a folyó felett néhány méter magasságból történt. Nem tudtuk melyik pillanatban, honnan éri gépünket géppuska- vagy gépágyútűz, mikor ütközünk záróléggömbök acélhuzalába. Szerencsénkre a németek ilyen védelmi rendszert csak néhány helyen szerveztek, ezeket ismertük, de számíthattunk újabbakra, amelyekről még nem tudunk. A megadott helyen ráfordultunk a Dunára, alacsonyan, nagyon alacsonyan, 20-30 méter magasságban repültünk. A személyzet minden tagja, akinek fegyvere volt, a géppuskákat markolta, készen arra, hogy minden pillanatban tüzet nyithassanak, ha a partról torkolattüzek villannak, ha felbukkan előttünk egy hajó vagy vontatmány. Így gyújtottunk fel április 12-én éjjel Budapesttől délre egy sor uszályt (Mohácsnál – A szerzők megjegyzése). A part mellett voltak, az első sorozatra lángra lobbant az egyik, amire visszafordultunk, félmérföldnyi hosszúságban lángolt a Dunán a poleşti olaj, és kigyulladt a többi hajó és uszály is. 2200 lövedéket lőttünk ki. A bevetésen lévő többi gépek jelentették, hogy 80 mérföld távolságból (128 km) látták a lángokat. A 205. Group éjszakai bombázásokat végzett. Az aknarakó-bevetések is éjszakai feladatok voltak. Az első időszakban csak holdvilágos éjszaka végeztünk ilyen bevetéseket. 172A nagy magasságban végzett éjszakai bombatámadások – némi túlzással – az aknarakó-bevetésekhez képest könnyű feladatok voltak.”

Az április 12-i amerikai–angol magyarországi légi tevékenységről kiadott MTI-tájékoztató szerint: „Az angolszász gépek folyó hó 12-én a déli órákban a Dunántúlnak a balatoni és attól nyugatra eső részén repültek be. A bevetett saját és szövetséges vadászok az ellenséges kötelékeket szétugrasztották, ezek nyugat, délnyugat és déli irányban elhagyták az ország légiterét. A légvédelmi tüzérség működésbe lépett, bombázást nem jelentettek. A késő éjjeli órákban angolszász repülők két ízben, több hullámban Budapest és több vidéki város ellen intéztek terrortámadást. A lakosság körében veszteségek voltak, és épületkárok keletkeztek. A légvédelmi tüzérség a támadó gépek közül több négymotoros bombázót lelőtt.”

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A világ félrevezetett népei, főként az amerikai demokrácia szemében ma is úgy él a hajdanvaló „Csehszlovákia”, mint a „humanizmus és a becsület, a jólét ás szocialista igazságosság” hazája – ezzel szemben persze a régi Magyarországot szeretik úgy feltüntetni a csehek, mint a feudalizmus, a reakció, túlzó sovinizmus földjét.

Elmélyülő külső és belső konfliktusok, olyan súlyos társadalmi törésvonalak, melyet még Magyarország is megirigyelne, etnikai krízis, romló közbiztonság. Igen, ezek az Amerikai Egyesült Államok mindennapjai, de Joe Biden kormányának (már amennyiben elfogadjuk, hogy beszámítható és ő irányít) vannak fontosabb dolgai is, például a Nordic Resistance Movement (NRM) kriminalizálása.

Ausztria 2019 óta a nemzetiszocializmus 26 ezer „áldozatának”, illetve leszármazottjaiknak adott állampolgárságot – közölte Alexander Schallenberg osztrák külügyminiszter.

Az olasz legfelsőbb bíróság, a semmítőszék foglalt állást az olasz szélsőjobboldali, hazafias csoportok találkozóin, megemlékezésein országszerte használt köszöntési formáról.

Az antifa terroristák ismét lecsaptak Németországban, s ezúttal talán még betegebb, még perverzebb módját választották a vérengzésnek, mint eddig.

Letakarták egy bécsi protestáns templom ólomüveg ablakait, mert azokon állítólag „antiszemita” motívumok szerepeltek, és az ablakok alkotója tagja volt a NSDAP-nak.

A második világháború lezárást követő vérgőzös évek feltárása, megismertetése a nyilvánossággal, valahogy elfelejtődött az 1990-es "rendszerváltozás" óta.

A katonai kíséretek a kora középkor hadviselésének meghatározó szerveződései voltak, harcos fiatal férfiak egy karizmatikus vezető köré gyűlve vettek részt a személyes dicsőséget és vagyonszerzést ígérő hadjáratokban.

Egy hétköznapi történet rendkívüli véget ért az egyik elszakított országrészben. A nyugat-felvidéki Vágegyháza-Alsózáros vagy Zárosegyháza nevű községben egy gazda ekéje szántás közben valami keménynek ütközött, amiről azt hitte, egy szikla.

Hollandiában büntetőjogi következményekkel fog járni a „holokauszttagadás”, a „rasszizmus” és a „diszkrimináció” tilalmára vonatkozó törvényt kiterjesztik más események megtörténtének tagadására is – döntött a holland ügyvivő kormány.

Pénzgyűjtésbe kezdett a 2023-as antifa támadások kitervelőjének és elsőrendű vádlottjának, Ilaria Salisnak családja.

Valószínűleg kevés furább szervezet létezett a nemzetiszocialista Németországban, mint az általában csak „Zsidók Hitlerért” néven emlegetett egyesület.

Bár 25 évig népszerű és sikeres polgármesterként hihetetlen lendületet adott Kapfenberg városának, a Franz Feketéről elnevezett stadiont január elsejétől már nem hozzá kapcsolódva emlegetik majd.

A mai Németországban és Ausztriában rendkívül veszélyes vállalkozásra adja a fejét az, aki úgy gondolja, megpróbál kiállni hazája és népe mellett, és ilyen irányú aktivizmust folytat. 

Megmondom őszintén, hogy e sorok írása közben visszasírtam bármit, akármelyik cikkemet az elmúlt évekből. Nem azért, mert az Oppenheimer egy rossz film, vagy mert nem szerettem volna kritikát írni róla, sőt, épp ellenkezőleg.