Bibi mint Humor Herold

Kövess minket -on és -en!

Miután Izrael hat Hirosimára elegendő (százezer tonna) bombát dobott Gázára, elpusztítva infrastruktúrájának 92 százalékát (436 ezer épületet) és megölve legalább 61 ezer (főleg polgári) lakosát, most az enklávé teljes elfoglalását tervezi.

Netanjahunak azonban ennél is sokkal nagyobb az étvágya. Az egyik izraeli tévének adott legutóbbi interjújában Izrael határainak jelentős kiterjesztésére célzott, kijelentve, hogy egy „történelmi és spirituális küldetés” részének érzi magát, és kifejezésre juttatta erős kötődését a Nagy-Izrael víziójához, amely régóta a Jordánia, Egyiptom és Szíria egyes részeit magába foglaló Izraelt jelenti, természetesen a megszállt Ciszjordániával és Gázai övezettel együtt.

Ez a bejelentés egyes keményvonalas izraeli tisztségviselők és telepes csoportok hangzatos hetvenkedéseit visszhangozza, amelyek szerint az izraeli haderők hamarosan Damaszkuszban lesznek. Netanjahu azt is nyilvánvalóvá tette, hogy mindenképpen megvalósítja a szándékát, „vagy (amerikai) jóváhagyással, vagy nélküle, nem számít”. Azt is mondta, hogy Izrael terveket készít arra, hogy befejezze a munkát Iránban „az amerikaiakkal vagy az amerikaiak nélkül”.

Irán tehát készülhet a következő fordulóra. „Izrael valószínűleg újabb háborút indít Irán ellen december előtt – talán már augusztus végén. Irán várja és készül a támadásra. Az első háborúban hosszú távú stratégiát játszott, lassan fokozta rakétatámadásait, mivel hosszan elhúzódó konfliktusra számított. A következő körben azonban Irán valószínűleg döntő csapást mér majd az elején azzal a céllal, hogy eloszlasson bármilyen elképzelést, miszerint legyőzheti az izraeli katonai fölény”, a következő csata pedig „sokkal véresebb lesz, mint az első”. (The next Israel-Iran war is coming, foreignpolicy.com, 2025. 08. 11.)

Ami pedig Palesztinát illeti, mivel a cionisták számára mindig is a „transzfer” (a palesztinok szervezett elüldözése szülőföldjükről) volt a legfontosabb, a kétállami megoldással kapcsolatos összes alkudozás célja csak az volt, hogy a folyamatot a lehető leghosszabb ideig elhúzzák, hogy a folyamatos etnikai tisztogatás és földfoglalás nyomán véglegesen kialakuljon egyfajta fait accompli, és így kizárható legyen a kétállami megoldás lehetősége.

A Nyugat látszólag fel van háborodva a jelenleg zajló népirtás miatt, ténylegesen viszont nem áll szándékában semmi érdemlegeset tenni az ügyben, lásd az EU és Izrael közötti társulási kereskedelmi megállapodást, amelynek középpontjában egy emberi jogi záradék áll, ennek megsértése a szerződés érvénytelenné válását vonná maga után. Semmi sem történt, és semmi sem fog történni. Izrael a Nyugat szerint nem tehet rosszat, aki másképp gondolja, az nyilvánvalóan antiszemita. Jelenleg úgy tűnik, hogy erre a cunctator hozzáállásra az Arab Liga is az áldását adja, gyakorlatilag lepaktálva Izraellel abban, hogy a Hamásznak feltétel nélkül kapitulálnia kell, átadva helyét Mahmúd Abbásznak, aki aztán folytatná az elmúlt három évtized „nesze semmi, fogd meg jól” látszatpolitizálását Izrael kollaboránsaként. Ezek az arab satrapák az USA bábjai, és tudják, hogy ha ellenállnak, akkor leváltják őket, és még szerencsésnek érezhetik magukat, ha ép bőrrel megúszták.

Ahogyan Kadhafi ezredes az Arab Liga egyik korábbi ülésén Damaszkuszban mondta, az USA bevonult Irakba és felakasztotta a vezetőségét, miért gondoljátok, hogy az itt összegyűlt vezetők nem osztoznak majd ugyanabban a sorsban? A termet bejáró kamera mindnyájukat nevetve mutatta, beleértve Bassár el-Aszadot is. Tudják, hogy igaza volt, és azzal is számolnak, hogy a pozíciójuk attól függ, behódolnak-e a Nyugatnak anélkül, hogy felhergelnék az „arab utcát”, amely most teljesen nyugodtnak látszik. A jelek szerint abszolút nem izgatja fel magát Gáza miatt. A nyugati fehéreket jobban felzaklatja a palesztinai arabok kálváriája, mint az arab országok lakóit, akik egy Dániában elégetett Korán miatt nagyobb patáliát csapnak, mint a Gázában legyilkolt gyerekek miatt.

Mint kiderült, az umma egy olyan mumus, amely nem rémületet kelt, hanem nevetésre ingerel. Majdnem olyan vicces, mint Netanjahu, aki most azt állítja, hogy a Gázai övezet holdbéli tájának sokkoló látványa nem az izraeli légitámadások, tüzérségi támadások és szisztematikus buldózeres műveletek hónapok óta tartó eredménye, hanem egészen másnak köszönhető. Hallgassuk csak őt magát. Jobb, mint a Hofi. „Azért látnak elpusztult épületeket, mert a Hamász minden egyes épületet robbanó csapdával lát el… Miután bevonulunk, beállítunk egy páncélozott járművet, amelyben rengeteg robbanószer van. Felrobbantjuk. Ez beindítja az összes csapdát, és az épületek összeomlanak.” (Bibi Claimed Hamas Booby Traps Every Single Gaza Building, infostormer.com, 2025. 08. 09.)

Aki eddig nem tudta, hogy mi az a hücpe-humor, most Bibitől erős dózist kaphatott belőle. Mindeközben az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatalának (OCHA) vezetője szerint a gázai helyzet „már nem egy fenyegető éhségválság, hanem kész éhínség”, a UNICEF pedig arra figyelmeztet, hogy a gázai gyermekek körében az alultápláltság eseteinek száma „megdöbbentő”, és csak júliusban közel 12 ezer gyermeket azonosítottak súlyosan alultápláltként, ami „a valaha regisztrált legmagasabb havi adat”. Még Trumpnál is lesett a tantusz két héttel ezelőtt, és azt mondta, hogy Gázában „valódi éhezés” van.

Izrael nagy nevettetőjének azonban erre is van egy stand-up poénja. Szerinte Gázában nincs éhezés, vagy ha mégis van, azért is a Hamász felelős, mert kifosztja a segélyeket, hogy „szándékosan ellátási hiányt okozzon”. De ez mind semmi. A humor csimborasszója, amikor azt panaszolja, hogy „az internetes botok (automatizált programok) és az algoritmus miatt veszítjük el a propagandaháborút”. Amikor ezt halljuk, meg kellene szakadnunk a röhögéstől. Bibi azonban elvette a humorérzékünket.

Kövess minket -on és -en!