Kövess minket 
-on és 
-en!
A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.
Itt két hetet töltöttünk el, majd újabb bevagonírozás után végleges helyünkre, Evronba szállítottak.
Itt már barakkokban laktunk, így szállásunk jóval kellemesebb volt, mint a korábbi zöld mező. Kosztunk azonban szinte ehetetlennek bizonyult. Ellátóink a város piacán az eladatlan, fonnyadt zöldségeket vásárolták össze olcsó áron, abból főztek részünkre híg löttyöt.
Lágerünket kettős drótkerítés vette körül. A belső előtt kihúztak még egy szál drótot is figyelmeztetésül, hogy ott kezdődik a foglyok számára a tilos terület. Az őrségnek figyelmeztető lövéssel kellett jeleznie, ha valaki vétett a szabály ellen. A zömében Marokkóból származó őrök azonban nem figyelmeztettek, hanem azonnal az emberekre lőttek. Különben is kegyetlenül bántak a foglyokkal, gyakran ütötték-verték őket. A rossz bánásmód és a gyenge táplálkozás elejétől fogva tizedelte a foglyokat. Egy póniló által vontatott kiskocsinak volt a feladata a hullák elszállítása. Minden nap akadt dolga.
Szorult helyzetünket kihasználva bőséges étkezést, magas zsoldot ígérve az idegenlégió ügynökei kerestek fel bennünket, belépésre agitálva. Közülünk sokan elmentek velük. Sohasem tudtuk meg, mi lett a sorsuk.
Az embertelen táborviszonyoknak két magyar pap, egy katolikus és egy református megjelenése vetett véget. Hivatalos szervezetek képviselőiként elbeszélgettek az emberekkel, meghallgatták panaszaikat, majd írásos jelentést készítettek tapasztalataikról. Nem sokkal távozásuk után megérkezett a Svájci Vöröskereszt egy bizottsága, tagjai fényképezőgéppel a kezükben örökítették meg a csontig lesoványodott foglyokat és magát a tábort. Távozásuk után nem sokkal észrevehetően kezdett javulni helyzetünk.
Wiedermann Ferenc – Páty
HH 1994/4.
|
|
|
|
|
|
