Kövess minket: Telegram — XVkontakte

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

A rendelettel az volt a célja, hogy az összeomlás szélén álló Vörös Hadsereg harci morálját fenntartsa. A mai napig nehéz megmondani, hogy a szovjetek védekezésében mekkora szerepe volt a hősi ellenállásnak, és mekkora a terrornak.

Lev Levovics Liakov geológiát szeretett volna tanulni. Egy olyan tantárgyat, ami miatt utazhat: bejárhatja a Szovjetuniót, barátokat szerezhet és mindenféle izgalmas dolgokat láthat. Ilyen pályára azonban a harmincas évek világában leginkább a párton, illetve annak valamilyen szervezetén keresztül lehetett kerülni. Liakov azonban talált még egy utat: a hadsereget. Ezzel a döntéssel később valóban komoly kalandokba keveredett, bár nem valószínű, hogy ilyeneket képzelt magának.

1941. június 22-én a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom megtámadta a Szovjetuniót. A kezdeti sikerek ellenére decemberben Moszkva alatt a szovjet csapatok megállították a Wehrmacht előrenyomulását. Sokak szerint ez az a csata, ami fordulópont volt a háború menetében, azonban a Vörös Hadsereg ekkor még mindig az összeomlás szélén állt.

A kitartás végsőkig való fenntartása érdekében Sztálin, aki számára az emberi élet egyébként sem jelentett sokat, 1942. július 28-án kiadta a 227-es parancsot. Ebben a következőket olvashatjuk:

„A pánikkeltőket, a gyávákat a helyszínen ki kell végezni. A visszavonuló-mentalitást gyökerestül ki kell irtani. Azokat a parancsnokokat, akik engedélyezik az állások önkényes elhagyását, haladéktalanul le kell váltani, és haditörvényszék el kell állítani.”

A teljes szöveg természetesen nem csak ebből állt: tele volt érzelmekre ható, hazafias fordulatokkal. A katonák lelkiismeretére akartak hatni azzal, hogy felhívták a figyelmüket a visszavonulás következményeire. Azzal például, ha saját életüket mentik, kiszolgáltatják a németeknek a civil lakosságot, vagy hogy „a Szovjetunió nem puszta földet jelent, hanem embereket, munkásokat, parasztokat, értelmiségieket, apáinkat, anyáinkat, feleségeinket, testvéreinket, gyerekeinket”. Nem csoda, hogy a fent említett Liakov ekképp emlékezett vissza a parancsra idős korában: “Egy szükséges és fontos lépés volt. Mikor meghallgattuk, akkor már tudtuk, hogy hol a helyünk.”

Az utasítás következtében a hadseregnél külön egységek jöttek létre azért, hogy a visszavonulókat kivégezzék. Mondani sem kell, hogy e parancs számtalan igazságtalanságot is szült: több tiszt (főleg tábornokok) kereshetett ez alapján bűnbakot magának egy-egy félresikerült lépés elleplezésére.

Ilyen volt például Alekszandr Obodov hadnagy esete. Egy aknavetős század népszerű parancsnokának számított, amikor egy ezredes csak azért tartóztatta le, hogy a többi katonát gyorsabb haladásra bírja. Elfogásakor Obodov a következőképp védekezett: „Komisszár elvtárs, én mindig jó katona voltam!” Egy barátja a következőképp idézte fel halálát: „A letartóztatást végző tisztek felhergelték magukat és tüzet nyitottak. Obodov a karjával próbált védekezni a golyók ellen, mintha csak legyek volnának. A harmadik sorozat után összerogyott.”

„Olyan embereket is agyonlőttünk, akik öncsonkítással próbálkoztak” – emlékezett vissza egy hadügyi jogász. „Már nem voltak jók semmire, és ha börtönbe küldjük őket, akkor elérték volna azt, amit igazából akartak.”

A történészek között a mai napig vita tárgyát képezi, hogy szükség volt-e erre az utasításra. Vannak, akik szerint csak ezzel a végsőkig való kitartással lehetett elérni a győzelmet, enyhébb módszerekkel a Vörös Hadsereg biztosan vereséget szenvedett volna. Mások inkább Sztálin felelősségét hangsúlyozzák, aki már a háború előtt gyakorlatilag lefejezte a vezérkarát, ezért nem volt más út, mint ez az embertelen szigor. Egy biztos: ez a direktíva nem hozott azonnali eredményt, hiszen a Vörös Hadsereg egészen 1942 őszéig még nem tudott előre törni.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Menetünk 1945 nagypénteként indult el Ausztria felé. Május 2-án Gmunden városka közelébe értünk. Az oroszok a hátunk mögött, előttünk a linzi műút, azon túl a szövetséges csapatok tanyáztak.

Nagyjából tizenkét kommunista jelent meg a IV. kerületi Tanácsköztársaság-szobornál, hogy méltassa a Kun (Konh) Béla-féle vörös terrort. Velük szemben kétszer ennyi hazafi fejezte ki nemtetszését – írja a Magyar Jelen.

Bár a mi hazánkos Novák Előd kérésére előbb tömegsport-rendezvényként felvette az állami szervező a Kitörés emléktúrát az Olimpiai Ötpróba Programba, később azt törölte.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

A nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom egyik első embere, Heinrich Himmlernek bajorországi, festői környezetből álló tóparti villáját szállodává és étteremmé alakították át, amiért „természetesen” áll a bál a zsidó-liberális médiában.

Az Ostromkalauz után folytatódott a Festung Budapest 2024 rendezvénysorozata. A szervezést megnehezítő körülményekről évről évre egyre többet kell beszélnünk és írnunk a különböző csatornákon és felületeken – írja e sorokat honlapján a Légió Hungária.

Egy hétköznapi történet rendkívüli véget ért az egyik elszakított országrészben. A nyugat-felvidéki Vágegyháza-Alsózáros vagy Zárosegyháza nevű községben egy gazda ekéje szántás közben valami keménynek ütközött, amiről azt hitte, egy szikla.

1945. február 11-én a budapesti német-magyar helyőrség lőszere és élelme fogytán volt, a magyar főváros fegyveresen nem volt tovább tartható.

Itáliában tilos lesz a labdarúgócsapatoknak kiosztani játékosaiknak a 88-as számot, ugyanis ezzel a Führert éltetnék a játékosok.

Egy nappal a chemnitzi csonkolás előtt is hallattak magukról az antifa terroristák: hétfő éjjel bombatámadás történt a Königsblut Tattoo & Piercing Stúdió ellen Zeulenrodában (Greiz kerület, Türingia).

Ausztráliában elsőként Tasmaniában tiltották be az összes „náci jelképet”, amibe beleértenek mindent, ami a „nácizmussal” kapcsolatos, tehát konkrétan nem neveztek meg semmit, így gyakorlatilag bármire ráfoghatják.

Közismert az oroszok alábbi szövege: azért kell ide vagy oda terelni az embereket, hogy megkapják az igazolást, amivel aztán nyugodtan hazamehetnek.

„A magyar vérbíróságok előtt lefolyt pörök során arról az Európáról volt szó, ahol szellemi síkon nincsenek nagy és kis nemzetek, hanem ahol minden nemzet egyaránt teljesíti kötelességét a nagy európai gondolat jegyében. A perek kulisszája mögött nem volt szó a nagy Angliáról és a kis Lengyelországról és az Európa keleti részén fekvő még kisebb Magyarországról. Ott Európáról, a szellem Európájáról, a lassan ködbevesző Pax Romana anyagon, téren és időn felül álló európai szellemiségről volt szó.”

Összevont 15 év börtönbüntetésre ítéltek két brit fehér fajvédő, nemzetiszocialista podcastert, akik Harry herceg és félvér negrid fia, Archie kivégzésére szólítottak fel.

A szélsőliberális-zsidó Euronews azon örvendezik, hogy egy belgiumi flamand „szélsőjobboldali” aktivistát ítélt el a helyi bíróság, pusztán azért, mert gyakorolta a szólásszabadsághoz való jogát. Ez természetesen „jogállami” megoldásnak számít Brüsszelben.

A korabeli német sajtóban csodafegyverként (Wunderwaffe) emlegetett rakéta a mai robotrepülőgépek elődjének tekinthető.