Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Budapesten is megmutatta valódi arcát a különböző autonóm anarchista-szélsőbaloldali csoportok hálózataként működő Antifasiszta Akció.
Az elmúlt hétvégén, és az azt megelőző két napban egyre-másra kerültek napvilágra a különböző – fegyveres – támadásokról szóló hírek. A jobboldali érzelmű, vagy az annak vélt személyek ellen elkövetett erőszakos cselekmények mögött egy világszerte ismert szélsőbaloldali hálózat, az Antifasiszta Akció tagjai álltak. Az elkövetők többsége külföldi állampolgár (német, olasz és görög) volt, ám a rendőrségi előállítás során kiderült, hogy magyarok is akadtak a támadók között. Az köztudott, hogy Magyarországon is képviseltetik magukat az autonomista szélsőbaloldaliak, ám tevékenységük kimerült a facebookon kifejtett “propagandában”, illetve abban, hogy az esetek többségében közel félszáz fővel – erős rendőri biztosítás mellett – tüntettek a Budapest 1944/1945-ös védőiről – rendbontás nélkül – megemlékező Becsület napja rendezvény ellen. 2020-ban már azonban a Városmajorban sörösdobozokat dobáltak a Kitörés-túra résztvevőire. Az antifasiszták egyetlen jelentősebb támadásuk Magyarországon ez volt. Mindezidáig. Az idei megemlékezést megelőzően Németországból, Olaszországból és Görögországból ellenőrizetlenül jöttek be az országba olyan személyek, akik a saját hazájukban erőszakos, már-már terrorcselekmények sorát hajtották végre az elmúlt években. Az antifák – ahogy a köznyelv ismeri őket – idén Budapesten is megmutatták valódi énjüket. Az, ami például Berlin utcáin – a különböző afrikai és közel-keleti migránsbandák között dúló bandaháborúk mellett – mindennaposnak számít, az most megtörtént a mi városunkban, a mi utcáinkon.
Világ antifasisztái, egyesüljetek!
Az antifasiszták igyekeznek nemzetközi színtérre kiterjeszteni tevékenységüket. Franciaországban a 2022-es elnökválasztás idején vonultak az utcára, hogy megfélemlítsék, és ezzel távolmaradásra kényszerítsék a második fordulóba bejutott Marine Le Pen támogatóit. Mindezek mellett katolikus körmenetet zavarnak- és támadnak meg, vagy a bevándorló hátterű lakosokkal együtt vesznek részt utcai zavargásokban.
Lengyelországban az Antifa aktív ága a közelmúltig ismeretlennek számított, ám amikor a lengyel kormányzat konzervatív irányba fordult és törvényt fogadott el a magzatok védelmében, megkezdődtek a katolikus templomok elleni ostromok.
Ez a tendencia az Egyesült Államokban is megmutatkozott a 2020-as évben, amikor a fehérellenes és szélsőbaloldali Black Lives Matter mozgalommal együtt felelősségük volt az Amerikán végigsöprő erőszakhullámon. A lengyelországi eseményekhez hasonlóan itt sem maradtak el a keresztény jelképek elleni támadások. A templomok és a Mária-szobrok elleni támadások azonban nem voltak egyediek a történelem során a szélsőbaloldal részéről. (Erről bővebben a következő alfejezetben.) Donald Trump, az USA korábbi elnöke nem ok nélkül akarta az Antifát terrorszervezetté nyilvánítani. Céljuk a 2020-as zavargásokkal az volt, hogy megbuktassák Trumpot és létrehozzák a saját anarcho-kommunista rendszerüket, ahogyan ezt tették Seattle városában.
Ezekből az esetekből is levonható az a konzekvencia, hogy az Antifa csoportosulások a baloldali pártok erőszakszervei. Nem elhanyagolható, sőt számottevő tényező, hogy Soros György alapítványának, a Nyílt Társadalom leányszervezete, az Alliance for Global Justice anyagilag is támogatja és a kurd terroristák ismert szervezete, a kommunista Kurdisztáni Munkáspárt képezte ki a nemzetközi Antifát. A kurd terroristák zászlaja – a hazai szélsőbaloldal ismert arcainak, a Vajnai Attila-Noé Kirsztina páros jóvoltából – minden év februárjában fellelhető a Budai Várban tartott antifasiszta tüntetésen. Okkal merül fel a kérdés: Milyen kapcsolatban áll az Európai Baloldal a terrorszervezetként nyilvántartott Kurdisztáni Munkáspárttal?
A legjelentősebb szélsőbaloldali erőszaknak azonban Németországban van a legnagyobb hagyománya.
|
|
|
|
|
|
Történelmi példák: a terror, mint a szélsőbaloldal eszköze
Mindenekelőtt azt kell tisztán látni, hogy a marxista alapon szerveződő pártok, szervezetek a világ minden pontján erőszakos módszerekhez folyamodtak a hatalom megragadása és annak megtartása érdekében. 1917 novemberében a bolsevikok puccsal ragadták magukhoz a hatalmat Oroszországban. A terror gyakorlati alkalmazása nem is váratott sokáig magára. Ennek eszmei hátterét Grigorij Zinovjev fogalmazta meg: „Csak úgy győzhetjük le ellenségeinket, ha megvan a magunk saját szocialista terrorja. (…) Szovjet-Oroszország százmillió lakosából kilencvenmilliót kell magunkkal hoznunk. Ami a többit illeti, erről nincs mit mondanunk. Semmire kell redukálni őket.”
Hatalma megtartása érdekében Sztálin azt vallotta, hogy amennyiben „Nincs ember, nincs probléma.” A szovjet vezetés ennek a gondolatnak a jegyében éheztetett ki mesterségen 7 millió ukránt 1932-33-ban. Káosz és erőszak jellemezte az 1930-as évek Spanyolországában az anarchistákat és a kommunisták tömörítő Népfront uralmát is. Largo Caballero szélsőbaloldali politikus szavait tettek követték: „El vagyunk tökélve, hogy Spanyolországban ugyanazt tesszük, mint ami Oroszországban történt. (…) Halál a rendőrökre, a bírókra és a papokra!”
A katolikus egyházat ért üldöztetés az anarchisták fellegvárának számító Katalóniában érte el csúcspontját. Ezeket az állapotokat végül Francisco Franco tábornok serege számolta fel 1939-re.
Napjaink anarchistái, antifasisztái ezen vérengzéseket elkövető brigádok jelszavát – „¡No pasarán!” („Nem törtök át!”) – gyakran kiáltozzák az utcai tüntetéseken, mintegy felvállalva a gyilkosok és erőszaktevők szellemi hagyatékát.
A kommunisták itthoni terepen sem “dolgoztak” másként 1919-ben, 1945-ben és 1956-ban. A Tanácsköztársaság 133 napja közel 600 halálos áldozatot követelt. Ezzel még az 1849-et követő megtorlási hullám álodzatainak számát is felülmúlták, de még Kádár János sem végeztetett ki annyi embert 1957 és 1961 között, mint szellemi elődei a tiszavirágéletű, ám annál vérgőzösebb kommün idején. 1945 után a Szovjetunió hathatós támogatásával – és a demokratikus álca fenntartásával – Rákosi Mátyás szisztematikusan építette ki a kommunisták egyeduralmát Magyarországon. Sztálinista típusú rendszerének fenntartását a párt terrorszervezete, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) biztosította, amely szerv ellátta az internálótáborok őrzését. Ezekbe a táborokba, vagy akár az Andrássy út 60-ba bárki bekerülhetett mindenféle ítélet nélkül. Erről a korszakról mindent elmond az ÁVH közismert jelmondata: „Ne csak őrizd, gyűlöld is!”
Összefoglalva elmondható, hogy a kommunizmus és az anarchizmus emberbarát, romantikus ideája egy hazugság.
Az Antifasiszta Akció gyökerei
Az Antifasiszta Akció Németországban bontott zászlót a két világháború között. A németországi szélsőbaloldali erőszak gyökerei egészen az 1919 januárjában lezajlott berlini kommunista puccskísérletig, a Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg vezette, úgynevezett Spartakus-felkelésig nyúlnak vissza. A puccs ugyan elbukott, de a kommunisták már az 1920-as évek elején létrehozták az Antifasiszta Akciót. A mozgalom jelképe kisebb változtatásokkal ugyan, de szinte teljesen megegyezik napjaink Antifa mozgalmának jelképével. Az anarchisták fekete zászlójának beemelésével ma is ugyanaz a logó, amit a szociáldemokraták és a kommunisták az 1930-as évek elején megrajzoltak.
A szélsőbaloldali erőszaknak Németországban mindig is nagy hagyománya volt. Gondoljunk csak az 1968 és 1998 közötti időszakra, amikor a Vörös Hadsereg Frakció nevű kommunista terrorcsoport (Baader–Meinhof-csoport) számos gyilkosságot követett el.
Hasonló csoportosulásról lehet beszélni a Lina Engel-féle “Hammer-Bande” (pöröly banda) esetében is. A szervezet tagjai rendszeresen megfigyelték a német jobboldali aktivistákat, akik ellen több esetben is halálos kimenetelű támadásokat hajtottak végre. A csoport által intézett támadások módszerei kísértetiesen hasonlítanak a budapesti támadásokhoz. Ez nem meglepő, hiszen a gazdagréti támadással őrizetbe vett antifák közül Tobias Edelhoff a Hammer-banda tagja. A kérdés adott: Kik hívták be Magyarországra egy terrorcsoport tagjait? Edelhoff társai Lennart Arning, Jannis Röhlig, Philipp Jonathan Mohr és Johann Guntermann máig szabadlábon vannak Németországban, és akár ezek a személyek is itt lehettek volna Budapesten. Mindazonáltal a közelmúltban látványosan megszaporodtak az Antifa által elkövetett terrortámadások Németországban, amelyek a legtöbb esetben bombatámadások, gyújtogatások és személyi bántalmazások formájában nyilvánultak meg.
|
|
|
|
|
|
A nemzetközi Antifa csoportokhoz tartozó szervezetek súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. Ezeket jól szemléltetik az általuk elkövetett támadások. Teljesen mindegy, hogy Franciaországról, Németországról, vagy az Egyesült Államokról beszélünk, az antifasiszta csoportosulás tagjai minden esetben a közbiztonság és a közrend megzavaróiként lépnek fel.
Hogy a múlt heti budapesti támadások Magyarországon többé ne ismétlődhessenek meg, az a hatóságok felelőssége.
