Kövess minket -on és -en!

Ha az európai fehérek fenn akarnak maradni, akkor logikus módon először is akarniuk kell élni. Jelenleg nem ez a helyzet.

A fehér tömegek az etnomazochizmus és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás szánakozó altruizmusban nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat. Akár fizikailag, az allogén invázió és az abortusz népszerűsítésével, akár lelkileg és morálisan, a fehér fajhoz való tartozás miatti bűntudat- és szégyenképzés által. Ez a mentális AIDS lerombol mindent, ami a fehérek életösztönét szolgálja, és felmagasztal mindent, ami gyöngíti.

A több mint hét évtizede tartó intézményesített agymosással kitenyésztett fehér zombikból mára teljesen kiveszett a faji öntudat, egyszerre lettek szocio- és rassziopaták, vagyis a társadalom és saját fajuk deklarált ellenségei. Kategóriájuk karikatúráját a tágabb értelemben vett „antifa” szubkultúra alkotja: a mindenhol fasisztákat vizionáló kényszeres antifasiszták, az emberfajok létezését tagadó, de a „rasszizmus” ellen keresztes háborút folytató antirasszisták, a fajkeveredés és a multikulturalizmus propagandistái, a kozmopolitikai korrektség kápói, az önmagukat újabban a „társadalmi igazságosság harcosainak” tituláló neotrockisták, a tesztoszteron-hiányos bétahím-feministák (lásd a svéd férfiak többsége), a „menekülteket” ajnározó potenciális nemierőszak-áldozatok (lásd a svéd nők jó része), az interrassziális adoptálás divathóbortjának hódoló hollywoodi fehér celebek és valláskárosult (többnyire evangelista) fanatikusok, meg persze a viselkedésükben, megjelenésükben, beszédmodorukban, gesztusaikban fekete idoljaikat majmoló fehér fiatalok (wiggerek). Az immár elátkozott fehér múlttal szemben ez az egész hitgyülekezet a „néger” alakját hozsannázza a rasszizmus bűnétől való megváltóként, és itt jön képbe a fajkeveredés ontológiai-pszichológiai funkciója: a fehér fajt sújtó átoktól való menekülés a genetikai felszabadítás által.

Egy valódi vallási rendszerrel állunk szemben, amelynek koherens-dogmatikus világnézete van. Ez a vallás az „emberi jogokat” szentesíti tízparancsolatként, rendelkezik sajátos rítusokkal és szentmisével, különbséget tesz tiszta és tisztátalan között, és feketelistázza a szerinte kipurgálandó bűnöket: a nacionalizmust, a patriotizmust, a kolonializmust, a xeno-, homo- és iszlamofóbiát, az állítólagos faji és nemi diszkriminációkat és így tovább. Noha a keresztény Nyugat már többé-kevésbé a múlté, az európaiak – főleg nyugaton – mégis egy babonás társadalomban élnek, amelyet egy homályos körvonalú (politikusokból, újságírókból és mitikus figurákból álló) klérus irányít. A fehér ember, hogy vezekeljen a világ szerencsétlenné tételében viselt állítólagos felelőssége miatt, erkölcsileg kénytelen a saját pusztulásán munkálkodni, és pontosan ez az a funkció, amelyet baloldalnak nevezünk.

Napjaink politikai baloldala, miután egykori szociális érzékenységét már jó ideje feláldozta a neoliberális kapitalizmus oltárán, az általa mesterségesen kreált fehér bűntudat gátlástalan kihasználására korlátozódik, amely garantálja számára a megbocsátásra ácsingózó szívek és lelkek fölötti egyeduralmat. A baloldal az egyház antitéziseként mindenben az egyházat utánozza, és a megbocsátás utolsó stációja szerinte természetesen a totális faji bűnhődés, ti. a fehér genocídium lesz, amelyet Jean-Paul Sartre, a háború utáni európai baloldal „ultrabolsevista” (Merleau-Ponty dixit) főkomisszárja – az algériai háború kontextusában, de nyilván örök érvénnyel – így fogalmazott meg: „…egy európait megölni, ezzel két legyet ütünk egy csapásra, egy időben tüntetünk el egy elnyomót és egy elnyomottat: marad egy halott ember és egy szabad ember.” (Frantz Fanon: A Föld rabjai, 1961, előszó)

Már a kínaiak is felfigyeltek erre a sajátságos fehér etnomazochizmusra, és igencsak találó módon a „baizuo” (fehér baloldal) kifejezéssel illetik, a közösségi médiában személyeskedő támadásokra is használva olyanok ellen, akiket csak „olyan témák foglalkoztatnak, mint a bevándorlás, a kisebbségek, az LGBT és a környezet”, és „nincs érzékük a való világ valós problémái iránt”; akik képmutató emberbarátokként csak azért prédikálnak békét és egyenlőséget, hogy „kielégítsék erkölcsi felsőbbrendűségi érzésüket”; akik „annyira megszállottjai a politikai korrektségnek”, hogy „a multikulturalizmus kedvéért az iszlám maradi értékeit is eltűrik”; a „tudatlan és arrogáns nyugatiak”, akik „szánakoznak a világ maradékán és azt gondolják, hogy ők a megmentők”.

A kínai internetes közegben „a kifejezés először az európai menekültválság közepén terjedt el, és Angela Merkel volt az első nyugati politikus, akit baizuónak cimkéztek a nyitott kapus menekültpolitikája miatt. Magyarországot ellenben dicsérték a kínai netezők a menekültekkel szembeni keményvonalasságáért, ha éppen nem az autoriter vezetőjéért.” (Csencsen Zsang, „The curious rise of the „white left” as Chinese internet insult”, opendemocracy.net, 2017. május 11.)

A demokratikus vallás és különösen annak kultúrmarxista hitfelekezete a hierarchiák lerombolását messianisztikus szükségszerűségnek tartja, ezért szüntelenül keresi az új áthágandó határokat, mint napjainkban a fajok és a nemek eltörlése. Paradox módon a fehérek, hogy legitimálják létezésüket, erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy hosszú távon a saját elpusztításukon ügyködjenek. Amíg előnyben részesítjük a saját halálunkat, hogy megfeleljünk vallásunk tilalmi követelményeinek, addig feltartóztathatatlanul haladunk a megsemmisülésünk felé. Ez a kannibál nihilizmus a fehér népek körében prosperáló belső ellenség ideológiai motorja. A nyugati demokráciák politikusai választási ciklusokban gondolkodnak, és egyáltalán nem törődnek a színes bőrű tömegek inváziója nyomán bekövetkező népességcserés gyarmatosítás Európára nézve végzetesnek ígérkező következményeivel, sőt közülük a legaberráltabbak nyíltan is hangot adnak örömüknek, hogy kollaborálásuk eredményeként a földrészünk egyre „színesebbé” válik.

Második rész:
Fehér öntudat vagy fehér genocídium 2.

Kövess minket -on és -en!

Évtizedekig agyonhallgatták a világtörténelem legsúlyosabb, legtöbb – 9343 – áldozatot követelő hajókatasztrófáját, a Wilhelm Gustloff 1945. január 30-án történt megtorpedózását.

Egy „náciszimpatizánsok” által tartott rendezvényről készült videoklip jelent meg a német közösségi médiában, ami hatalmas zsidó-liberális hisztériát keltett Németországban.

A részvevők a legújabb adásban a rasszokról,  a rasszkérdést megközelítő különféle szemléletekről, és egy világnézetileg helyes, egészséges rassztudatról beszélgettek.

Másodjára állt bíróság elé az antifa támadások elsőrendű vádlottja, Ilaria Salis a Fővárosi Törvényszéken. A Markó utcai épület tárgyalótermébe ismételten széles vigyorral a képén nézett végig a hallgatóságon. 

A Neokohn című zsidó szupremácista online hírlap egyik olvasója fotózta le a nem hétköznapi matricát.

A legutóbbi washingtoni NATO-csúcstalálkozón a 30 csatlós állam zokszó nélkül elfogadta az amerikai–brit diktátumot az ukrajnai háború további eszkalációjára.

Négy német állampolgáron ütött rajta az osztrák rendőrség, amint Adolf Hitler születésének évfordulóján fehér rózsát helyeztek el a Führer szülőházánál Nyugat-Ausztriában, írja a Guardian.

A fejlesztők számára „kínos” problémákba futott a Google képgeneráló mesterséges intelligenciája, a javításig nem is lehet tőle emberábrázolást kérni.

Miután egy ruandai néger „fiatal” azt adta, ami lényege, vagyis fehérek mészárlásába kezdett, szerte az Egyesült Királyságban demonstrációk kezdődtek, melyek gyakran csaptak át erőszakos megmozdulásokba.

Zsidó-liberális hisztéria vezette fel a Bayern München és az olasz Lazio visszavágóját, aminek a tétje negyeddöntőbe jutás a Bajnokok Ligájában.

Gyorsított bírósági eljárással két év börtönbüntetésre ítéltek egy patrióta francia férfit, aki akciót tervezett az olimpiai fáklyát vivő staféta ellen.

Szabadon engedték az antifasiszta Ilaria Salist, akit egy erőszakos bűncselekmény miatt tartottak eddig fogva a magyar hatóságok – írta a La Repubblica.

96 évesen elhunyt Ursula Haverbeck, az idős német hölgy, akit „német” bíróság elé állították több alkalommal is, és idén nyáron 1 év 4 hónap börtönbüntetésre ítéltek. A fősodratú sajtó csak „náci nagymamaként” gúnyolta.

A brazil Nemzeti Emberi Jogi Tanács nevezetű szervezet különböző felméréseken alapuló tanulmánya szerint „riasztóan növekszik a náci csoportok jelenléte” a dél-amerikai országban. 

Schleswig-Holsteinben töltöttük 1945 nyarát. Itt gyűjtötték össze az angol fogságba került többi magyar katonát és leventét is.