Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Pakisztáni muszlimok és indiai hinduk momentán éppen csatatérré változtatnak angol városokat, kicsiben illusztrálva azt, ami Franciaországra vár nagyban.

Ellentétben ugyanis azzal, amit sokan hajlamosak hinni, a Franciaországban érlelődő faji polgárháború első hulláma nem az afrikai megszállók és az európai őslakosok között fog lezajlani, hanem az arabok és a négerek között valamikor 2030 körül, és az összecsapás demográfiai előfeltételei már most adottak.

Észak-Franciaország rohamosan feketedik, Dél-Franciaországot pedig már több mint három évtizede arabosítják. Az évek során az a taktikai szövetség, amely az 1980-as évek elején az arabok és a feketék között jött létre a fehér franciák ellen, szét fog esni, mert többé nem lesz létjogosultsága. A 70-es években, amikor az arabok és a négerek elkezdtek együtt élni a külvárosi gettókban, a dolgok nagyon rosszul alakultak: faji feszültségek, összetűzések, közösségi háborúk, rivalizálás a lakások, iskolák, gyárak stb. helyeiért.

1985-től kezdve egyfajta szolidaritás kezdett kikristályosodni a két közösség között, amely kezdetben a médián alapult, és magas szintű kozmopolita védnökséget élvezett. Ez volt az az idő, amikor a show-biznisz söpredéke eladta a francia fiatalságnak az arabok és négerek szent szövetségét az akkoriban egyre erősödő Nemzeti Front ellen. Bármilyen meglepőnek tűnik is, ez a képmutató és természetellenes szövetség működött. Bár az arabok és a négerek továbbra is szívből utálták egymást, ettől kezdve képesek voltak félretenni az ellenségeskedést, és egységfrontba tömörültek a fehérek terrorizálása és bűncselekmények elkövetése végett. Ebben az időben kezdtek megjelenni a néger–arab bűnbandák. Nagyszerű kozmopolita nevelőiknek köszönhetően megértették, hogy egységben az erő. Erejük tudatát erősítette az összes ócska rapbanda államilag dotált promóciója, amelyek körülbelül ugyanebben az időszakban kezdték elözönleni a televíziókat.

Még ha az arabok és a négerek továbbra is igyekeznek úgy tenni, mintha egységben lennének a „bennszülött gallokkal” szemben, valójában egyre jobban utálják egymást. Ez a kölcsönös utálat kezd láthatóvá válni és fényes nappal megmutatkozni, különösen Dél-Franciaországban, ahol az ott már régóta megtelepedett arabok sokkal inkább közösségi szemléletűek, mint a Párizs környékét gyarmatosító társaik.

Nem meglepő ez a mentalitásbeli különbség. A déli arabok olaszokkal és „feketelábúakkal” (az Algéria függetlensége után hazamenekült francia telepesek leszármazottaival) élnek együtt, akik hiperrasszisták és a szegregáció hívei, míg az északi arabok őshonos baloldaliakkal közösködnek, akik fanatikus rasszkeverők. Előbb vagy utóbb ez az együttélés meg fog törni. Ez egyelőre politikai fikció, de nem lenne meglepő, ha 15 év múlva Franciaország északi része úgy nézne ki, mint egy afrikai bantusztán, a déli pedig úgy, mint valami provence-i kalifátus. Nyilvánvalóan ez Franciaország jövője.

Franciaországban egyrészt vannak a fehérek, akiknek nincs semmiféle önérzetük, másrészt vannak a többiek, akik nagyon is tisztában vannak az eredetükkel, és önérzetesen ragaszkodnak is hozzá. Ez utóbbiakat hivatalosan a „rasszizált” (racisé) névvel illetik. A rasszizáltaknak elég memóriájuk van ahhoz, hogy ne hipnotizálja őket a „köztársaság” varázsszó, ellentétben a fehér franciákkal, akik ezt valamiféle mindenható talizmánnak tekintik, amelynek már a neve is elég ahhoz, hogy bárkit franciává tegyen. A rasszizáltak mélyen gyökerező faji sovinizmusukkal nem akarnak beleolvadni az egykori gyarmati hatalom jakobinus-köztársasági levesébe. Hatalmat akarnak a fehérek fölött, és megszabni a követendő vallási-kulturális irányvonalat az egész meghódítandó országnak.

Szervezett ellenállásra az őshonos fehérek részéről egyelőre semmi remény. A francia gyerekeket fél évszázada öngyűlöletre idomítják a szakszervezett baloldali tanárok, ahogyan azt emblematikus díszpéldányuk, az egy csecsen dzsihadista által a nyílt utcán lefejezett Samuel Paty is tette. Ugyanakkor ezek az internacionalista agitátorok szisztematikusan felmagasztalják azokat a harmadik világbeli helyeket, ahonnan a betolakodók érkeznek, és mindennap elmagyarázzák nekik, arra születtek, hogy elfoglalják Franciaországot és levezekeltessék vele a „gyarmatosító, militarista, idegengyűlölő bűneit” (a Charlie Hebdo-féle anarchomarxista frázist használva). Az afromuszlim hódítók tökéletesen vették is az adást, és ennek megfelelően viselkednek. Most már meg vannak győződve róla, hogy törvényes joguk megszállni Franciaországot és az utcákon érvényesíteni a sariát. Annál is inkább, mert a bal- és jobboldali kormányoktól mindannyian francia igazolványokat kaptak, lehetővé téve számukra, hogy a francia törvényeket teljes mértékben kihasználják hódításuk érdekében.

Erre a nagyszabású reconquistára a kontrollált média azzal reagál, hogy szüntelenül az elözönlött fehér kisemberek rasszizmusát és idegengyűlöletét ostorozza, akik egyébként már nyikkanni sem mernek, nemhogy tiltakozni vagy lázadozni. Már csak azért sem, mert a vörös bírák és az idegenajnározásra szakosodott globalista lelkiterror-szervezetek börtönbüntetés terhe mellett megtiltják nekik. Ez a ’68-as trockista nemzedék világmegváltó utópiájának konkrét eredménye, a boomer antifasiszta világnézet gyakorlati öröksége.

Demográfiai okok miatt illuzórikus azt hinni, hogy a folyamat leállítható. A franciaországi születések 42 százalékát már színes bőrűek adják. Húsz éven belül az ország utcáin hatalmas tömegeket fognak alkotni az iszlám által fanatizált arab és néger fiatalok, akiket a kozmopoliták folyamatosan a fehér ember iránti gyűlöletre hergelnek. Közbiztonság tekintetében a francia városok már most is a mexikóiak és a dél-afrikaiak között tanyáznak, még az ukrajnaiak is biztonságosabbak náluk. Ezt az egész etnikai kavalkádot a kozmopolita kaszt már de facto honosította, és a boomerek választási gőzhengere gondoskodik róla, hogy parlamentáris keretek között ne lehessen fellépni ellene.

A Charlie Hebdo olvasói által egykor megálmodott végtermék-Franciaország egyszerre lesz Soweto, Szarajevó és Bejrút, avagy a fekete nacionalista Dél-Afrika, Koszovó és a dzsihadista Libanon keveréke, Európa szívében.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Ilias Kasidiaris 2021 óta ül egy görög börtönben a betiltott Arany Hajnal párttal való kapcsolata miatt. Ez azonban nem akadályozta meg Kasidiarist, akinek horogkeresztes tetoválása is van, hogy induljon Athén polgármesteri székéért.

Nagyjából tizenkét kommunista jelent meg a IV. kerületi Tanácsköztársaság-szobornál, hogy méltassa a Kun (Konh) Béla-féle vörös terrort. Velük szemben kétszer ennyi hazafi fejezte ki nemtetszését – írja a Magyar Jelen.

Bár 25 évig népszerű és sikeres polgármesterként hihetetlen lendületet adott Kapfenberg városának, a Franz Feketéről elnevezett stadiont január elsejétől már nem hozzá kapcsolódva emlegetik majd.

A nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom egyik első embere, Heinrich Himmlernek bajorországi, festői környezetből álló tóparti villáját szállodává és étteremmé alakították át, amiért „természetesen” áll a bál a zsidó-liberális médiában.

Egy szövetségi esküdtszék 63 vádpontban ítélte el Robert Bowerst, azt az ötvenéves férfit, aki 2018 októberében tizenegy zsidóval végzett egy pittsburghi zsinagógában.

A 84 éves Bosnyák Imrét, a Nyilaskeresztes Párt egykori propagandistáját, 1997. augusztus 24-én temették a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájába.

Furcsa észjárásuk van a németországi hatóságoknak: minél aktívabb és erőszakosabb a szélsőbaloldali Antifa, annál inkább fellépnek a nacionalista színtér ellen. Abszurd? Igen, de pont ez a valóság.

A közelmúltban az amerikai Massachusetts állambeli West Brookfield városában a zsidókat célzó „sértő üzeneteket” tartalmazó visszazárható zacskókat osztottak szét, ami médiahisztériát váltott ki.

1948. május 14-én Ben-Gurion kikiáltotta Izrael Állam megalakulását, mire az arab államok többsége dzsihádra szólította fel a muszlim világot. Kevesen tudják, milyen aktív szerepet vállalt Sztálin Izrael létrehozásában és abban, hogy túlélte az első arab–izraeli háborút.

2007. november 20-án a brit királyi pár 60. házassági évfordulóját, azaz gyémántlakodalmát ünnepelte. Az esemény mögött kimondatlanul is ott áll az a rendkívüli történet, hogy a házasságuk csaknem meghiúsult amiatt, hogy Fülöp rokoni kapcsolatban volt Hitler egyik legközelebbi követőjével.

Közismert az oroszok alábbi szövege: azért kell ide vagy oda terelni az embereket, hogy megkapják az igazolást, amivel aztán nyugodtan hazamehetnek.

Az időpont: 1946. október 7. A színhely: a kaposvári katonai szűrőtábor. Sólyom András őrnagy táborparancsnok korábban már több ezer embert vett őrizetbe a Magyarországra hazatérők közül. Számára egyegy újabb őrizetbe vétel már nem jelent különösebb eseményt.

Csupán néhány évvel ezelőtt, kilencvenhat évesen hunyt el Rochus Misch, Adolf Hitler testőre, a Führerbunker végóráinak utolsó szemtanúja.

A sikertelen hatalommegragadási kísérlet utáni per hozott országos ismertséget Adolf Hitlernek, amelyben egész Németország megismerhette nézeteit.

Mihelyt a második világháború 1945-ben véget ért, Kanada és az USA elkezdett hajón élelmet szállítani az emberek százmillióinak, akik a háború következtében éhhalálnak voltak kitéve.