Van még lejjebb, Britannia?

Gazdag István – Demokrata

Kövess minket -on és -en!

Dickenstől tudjuk, hogy a gyermekek sorsa már a dicsőséges Nagy-Britanniában sem volt éppen irigylésre méltó, napjaink Britanniájában azonban, amely csak halvány árnyéka egykori önmagának, úgy tűnik, egyenesen pokoli.

Amint az hosszas látencia után csak mostanában kezd felsejleni, zömmel pakisztániakból álló muzulmán bűnbandák fehér gyermeklányok és esetenként kisfiúk ezreit (ha nem tízezreit) rabolják el, drogozzák be, erőszakolják meg, bántalmazzák, kínozzák, terrorizálják, adják-veszik, kényszerítik prostitúcióra vagy tartják szexuális rabszolgaságban országszerte – többnyire a hatóságok bűnpártolása, a média érdektelensége és a társadalom közönye mellett. Rochdale, Derby, Oxford, Bristol és Telford után legutóbb a rotherhami eset ugyanúgy tipikusnak mondható mint a korábbiak.

Ebben a 250 ezres lélekszámú észak-angliai városban, ahol 8000 pakisztáni bevándorló is otthonra talált, 1997 és 2013 között, vagyis 16 éven át (!) etnikai bűnszervezetbe tömörült pakisztáni taxisofőrök legalább 1400 gyermeklányt rontottak meg és bocsátottak áruba szexuális játékszerként. Közülük a legfiatalabb, akit azonosítani lehetett, alig volt 11 éves.

Archívum

„Senki sem ismeri a szexuális kizsákmányolás terjedelmét, amelyet a rotherhami gyerekek az évek során elszenvedtek” – olvasható abban a 2014 augusztusi jelentésben, amely végül kirobbantotta a botrányt, miután az előző háromnak nem volt semmi foganatja, holott a hatóságok már legalább 2005 óta tisztában voltak vele, hogy mi folyik a városukban.

Az Alexis Jay egykori szociális munkás, egyetemi tanár által készített vizsgálati jelentés lesújtó képet fest a rendőri szervek, a városi tanács és a gyermekvédelmi hatóságok tevékenységéről, amely gyakorlatilag kimeríti a bűnpártolás fogalmát. Az évek óta rendszeresen ismétlődő panaszok ellenére a rendőrök gyakorlatilag szabotálták a bűncselekmény-sorozat feltárását, sőt mi több, egyenesen „megvetést tanúsítottak az áldozatok iránt”. Különösen gyalázatos volt a baloldali (munkáspárti) városi tanács hozzáállása, amelynek tagjai „attól félve, hogy elveszítik a munkájukat és a javadalmazásukat, óvakodtak a »rasszistának« tekintett téma felvetésétől”. (Rotherham Council Ignored Child Abuse By Asian Gangs Because of ‚Misplaced Political Correctness’, Report Concludes, The Daily Telegraph, 2015. február 4.). A Jay-jelentés szerint „számos városi tanácsos azt gondolta, hogy ezen témák felvetésével »oxigént adhatnak« a rasszista perspektíváknak, amelyek viszont vonzhatják a szélsőséges politikai csoportokat és veszélyeztethetik a közösségi összetartást”. (Real or imagined: Racism ‘fear’ over Rotherham child abuse, bbc.com, 2014. augusztus 27.) Ugyanilyen képmutatásról tett tanúbizonyságot a helyi gyermekvédelmi hatóság (RSCB) is, azzal indokolva botrányos semmittevését, hogy úgymond „ezeknek a bűncselekményeknek olyan »kulturális (sic!) jellegzetességeik vannak, amelyek helyileg érzékenyek a különbözőség szempontjából«”. (Police files reveal vast child protection scandal, The Times, 2013. március 14.).

A jelentés megállapításainak hatására Roger Stone, Rotherham polgármestere önkritikát gyakorolt és lemondott posztjáról. Denis MacShane alias Matyjaszek, aki ugyancsak munkáspárti színekben a körzet parlamenti képviselője volt a bűncselekmény-sorozat elkövetésének idején, utólag szintén elismerte, hogy „liberális balosként” óvakodott a muzulmán közösséggel való konfrontálódástól a történtek miatt.

Ő egyébként már 2012-ben kénytelen volt megválni a mandátumától, mert csalásért perbe fogták és később hat hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, amelyet le is ült. Képviselőként, az antiszemitizmus elleni összpárti parlamenti csoport elnökeként nyilván minden energiáját az „antiszemitizmus elleni harc” kötötte le (a Newsweekben megjelent 2010. áprilisi cikkében Molnár Oszkár volt fideszes képviselőre hivatkozva például azt írta, hogy Magyarországon a Fidesz „az egész világ bekebelezésére törekvő zsidó tőke elleni támadásaival” aratott elsöprő győzelmet). Nem csoda, hogy egy olyan piszlicsáré ügy, mint választókerülete muzulmán martalócoktól meggyalázott gyermeklányainak kálváriája, nem lépte át az ingerküszöbét.

Ezzel egyébként egyáltalán nem számít kivételnek a brit politikai establish­ment tagjai körében, akik Samu bácsi csatlósaiként Afganisztánba és Irakba küldték katonáikat muzulmánokat egzecíroztatni, holott otthon is lett volna éppen elég tennivalójuk e téren. Hiszen a gyermekjogok szóvivőjének irodája (OCC) 2012. novemberi jelentése szerint évente gyermekek ezrei ellen követnek el szexuális abúzust (muzulmán) bűnbandák Angliában. (Rotherham sex abuse: More girls at risk, bbc.com, 2012. november 21.) Maga Taj Hargey, az oxfordi iszlám kongregáció imámja is kénytelen elismerni, hogy „a faj és a vallás kibogozhatatlanul kapcsolódik a csoportos nemi erőszakok legutóbbi áradatához, amelyben muzulmán férfiak kiskorú fehér lányokat vettek célba”, akikről egyes muzulmán prédikátorok azt tanítják híveiknek, hogy válogatás nélkül létesítenek szexuális kapcsolatot, romlottak és könnyen kaphatók, ráadásul pedig kaffírok, vagyis hitetlenek, tehát úgymond megérdemlik, hogy a szemérmetlen ruházkodásukban is megnyilvánuló provokatív magatartásuk miatti büntetésként kizsákmányolják és meggyalázzák őket. (‘Imams promote grooming rings’, Muslim leader claims, The Daily Telegraph, 2015. március 13.)

Egykor a brit férfiak leigázták a fél világot. Manapság már a saját gyermekeiket sem képesek megvédeni. Inkább feláldozzák őket a „politikai korrektség” oltárán. Van még lejjebb, Britannia? 

Kövess minket -on és -en!

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

Ahol éltünk, a tél már október közepén beállt, az Okán április közepe táján indult meg a jégzajlás. Brigádunkat a zajlás megindulásakor a folyóhoz vezényelték, partőrök lettünk.

A második világháború hadtörténetét vizsgálva, pusztán a tények alapján megállapíthatjuk, hogy a döntő katonai események a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom és a Szovjetunió 1941 és 1945 között megvívott világnézeti háborúja keretében, a keleti fronton zajlottak le.

Fű és moha lepi be az egykor szebb napokat is látott nürnbergi Zeppelin-mezőn található létesítményt, ahonnan a Führer szavait százezrek hallgatták.

Akármennyire hihetetlen, a cionisták által megszállt alpesi országban nem tiltott a nemzetiszocialista jelképek használata. Úgy tűnik, ez nemsokára megváltozhat.

A The Base nevű nemzetiszocialista akciócsoport újra aktivizálta magát az Egyesült Államokban, és paramilitáris kiképzőtáborokat hirdet – írja a brit The Guardian.

Görögország legfelsőbb választási bírósága kizárta a parlamentből a Spártaiak párt három képviselőjét, arra hivatkozva, hogy megtévesztették a választókat a 2023-as választásokon – jelentette az ERT görög közszolgálati televízió igazságügyi forrásokra hivatkozva.

Magyarországon köztudomásúlag zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmussal szemben, ami kiterjed Izrael bírálatára is. A magyarok körében nyilvánvalóan teljes nemzeti konszenzus mutatkozik legalább e tekintetben.

Kommandósok gyűrűjében lépett ismételten a Fővárosi Törvényszék termébe Maja Trux hétfőn. Egy tanút hallgatott meg a bíróság, és videófelvételeket ismertettek az antifa támadások ügyében.

Az olasz társadalom egy jelentős része nem igazán szívleli a zsidókat. Egy friss olasz közvélemény-kutatás szerint az olasz társadalom jelentős részében jelentős mértékűre nőtt az antiszemita attitűd a zsidókkal szemben, miközben országszerte erősödnek a tiltakozások Izrael gázai népirtása miatt.

Pietersburg mellett 3500 hófehér fakereszt virít a dél-afrikai vörös földbe tűzve. Ezek a keresztek emlékeztetnek minket azokra a búr farmerekre, akiket az elmúlt évtizedekben feketék gyilkoltak meg a „felszabadított” Dél-Afrikában – olvasható a Szent Korona Rádió oldalán. 

Niedermüller Péter lelkes antifasiszta. Hithű kommunista, no meg persze zsidó is. A véleményszabadság a legkisebb mértékben sem érdekli, az újbaloldalhoz hasonlóan a vélemény addig fontos neki, amíg beleilleszthető az ő nézetrendszerébe.

1951. május 21-én kezdődtek meg a kitelepítések Budapesten. A kommunista rendszer által nemkívánatosnak nyilvánított személyek ingatlanjait elkobozták, őket pedig kijelölt lakhelyre költöztették, ahol mezőgazdasági kényszermunkát kellett végezniük.

Elhunyt 99 éves korában, még január 14-én Irmgard Furchner, az egykori stutthofi koncentrációs tábor titkárnője – közölte az itzehoe-i ügyészség szóvivője.

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.

Francis Fukuyama, aki a „történelem vége” jóslatával elfuserált Nostradamus-epigonnak bizonyult, most időben felszállt a mozgó vonatra, és másokkal együtt észrevette a nyilvánvalót, miszerint „Trump hatalma omladozik a MAGA-mozgalomban”.

Elmondhatom, hogy egy amerikai kisváros külvárosában nőttem fel, nem sok tapasztalatom volt a feketékről. Az átélt élmények csak arra a néhány esetre szorultak, amikor a tanteremben beszélgettem egy-két feketével az iskolába járó kevés közül.

Nyolc évtizednyi piacdemokrácia, konzumidiotizmus, feminista imperializmus és rendszerszintű férfiellenesség nyomán a nyugati fehér férfi mentálisan jórészt elvesztette a férfiasságát.

A 735 milliós európai kontinens 47 év alatt megfeleződik, 177 év alatt pedig 8 százalékra, ötvenöt millió főre apad. Ez a folyamat pedig már elkezdődött.

Napjaink médiamanipulátorai senkinek a nevét sem kapcsolják össze oly erõsen a "hazugságokkal és csalással bûvészkedõ propagandával", mint Dr. Joseph Goebbelsét.

Fű és moha lepi be az egykor szebb napokat is látott nürnbergi Zeppelin-mezőn található létesítményt, ahonnan a Führer szavait százezrek hallgatták.

Történelmi tapasztalatok hosszú sora szerint a nők sokkal nyitottabbak, befogadóbbak és toleránsabbak a „másság” iránt, mint a férfiak, akkor is, ha ez a másság idegen etnikumú fiatal férfiak képében manifesztálódik.

Annak érzékeléséhez, hogy az utóbbi időben drasztikusan megnőtt a színes bőrű, főleg muszlim bevándorlók száma Nyugat-Európában, nincs szükség semmiféle tudományos vizsgálatra.

Az 1. SS-rendőrezred I. zászlóaljának harcjelentése ezredének az 1944. december 29-i Pestszenterzsébet körüli harcokról.

"A védők létszámát az ostromot vezető Malinovszkij marsall jelentősen túlbecsülte, mivel nem sikerült az eredetileg tervezett 2-3 hét alatt elfoglalni a várost, Sztálin felé igazolásképpen a "hiányzó" hadifogoly-létszámot civilekkel, egyenruhás postásokkal, kalauzokkal, vasutasokkal, de sokszor nőkkel és gyerekekkel is pótolták (Malenkij robot), akiket elit kommandósként mutogattak. Több tízezren lettek úgy évekre hadifoglyok, hogy egy hadseregnek sem voltak tagjai..."

Nyugaton a kultúrmarxista társadalommérnökség általános offenzívát indított a heteroszexuális fehér férfi lejáratása, társadalmi szerepének korlátozása.