Van még lejjebb, Britannia?

Gazdag István – Demokrata

Kövess minket -on és -en!

Dickenstől tudjuk, hogy a gyermekek sorsa már a dicsőséges Nagy-Britanniában sem volt éppen irigylésre méltó, napjaink Britanniájában azonban, amely csak halvány árnyéka egykori önmagának, úgy tűnik, egyenesen pokoli.

Amint az hosszas látencia után csak mostanában kezd felsejleni, zömmel pakisztániakból álló muzulmán bűnbandák fehér gyermeklányok és esetenként kisfiúk ezreit (ha nem tízezreit) rabolják el, drogozzák be, erőszakolják meg, bántalmazzák, kínozzák, terrorizálják, adják-veszik, kényszerítik prostitúcióra vagy tartják szexuális rabszolgaságban országszerte – többnyire a hatóságok bűnpártolása, a média érdektelensége és a társadalom közönye mellett. Rochdale, Derby, Oxford, Bristol és Telford után legutóbb a rotherhami eset ugyanúgy tipikusnak mondható mint a korábbiak.

Ebben a 250 ezres lélekszámú észak-angliai városban, ahol 8000 pakisztáni bevándorló is otthonra talált, 1997 és 2013 között, vagyis 16 éven át (!) etnikai bűnszervezetbe tömörült pakisztáni taxisofőrök legalább 1400 gyermeklányt rontottak meg és bocsátottak áruba szexuális játékszerként. Közülük a legfiatalabb, akit azonosítani lehetett, alig volt 11 éves.

Archívum

„Senki sem ismeri a szexuális kizsákmányolás terjedelmét, amelyet a rotherhami gyerekek az évek során elszenvedtek” – olvasható abban a 2014 augusztusi jelentésben, amely végül kirobbantotta a botrányt, miután az előző háromnak nem volt semmi foganatja, holott a hatóságok már legalább 2005 óta tisztában voltak vele, hogy mi folyik a városukban.

Az Alexis Jay egykori szociális munkás, egyetemi tanár által készített vizsgálati jelentés lesújtó képet fest a rendőri szervek, a városi tanács és a gyermekvédelmi hatóságok tevékenységéről, amely gyakorlatilag kimeríti a bűnpártolás fogalmát. Az évek óta rendszeresen ismétlődő panaszok ellenére a rendőrök gyakorlatilag szabotálták a bűncselekmény-sorozat feltárását, sőt mi több, egyenesen „megvetést tanúsítottak az áldozatok iránt”. Különösen gyalázatos volt a baloldali (munkáspárti) városi tanács hozzáállása, amelynek tagjai „attól félve, hogy elveszítik a munkájukat és a javadalmazásukat, óvakodtak a »rasszistának« tekintett téma felvetésétől”. (Rotherham Council Ignored Child Abuse By Asian Gangs Because of ‚Misplaced Political Correctness’, Report Concludes, The Daily Telegraph, 2015. február 4.). A Jay-jelentés szerint „számos városi tanácsos azt gondolta, hogy ezen témák felvetésével »oxigént adhatnak« a rasszista perspektíváknak, amelyek viszont vonzhatják a szélsőséges politikai csoportokat és veszélyeztethetik a közösségi összetartást”. (Real or imagined: Racism ‘fear’ over Rotherham child abuse, bbc.com, 2014. augusztus 27.) Ugyanilyen képmutatásról tett tanúbizonyságot a helyi gyermekvédelmi hatóság (RSCB) is, azzal indokolva botrányos semmittevését, hogy úgymond „ezeknek a bűncselekményeknek olyan »kulturális (sic!) jellegzetességeik vannak, amelyek helyileg érzékenyek a különbözőség szempontjából«”. (Police files reveal vast child protection scandal, The Times, 2013. március 14.).

A jelentés megállapításainak hatására Roger Stone, Rotherham polgármestere önkritikát gyakorolt és lemondott posztjáról. Denis MacShane alias Matyjaszek, aki ugyancsak munkáspárti színekben a körzet parlamenti képviselője volt a bűncselekmény-sorozat elkövetésének idején, utólag szintén elismerte, hogy „liberális balosként” óvakodott a muzulmán közösséggel való konfrontálódástól a történtek miatt.

Ő egyébként már 2012-ben kénytelen volt megválni a mandátumától, mert csalásért perbe fogták és később hat hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, amelyet le is ült. Képviselőként, az antiszemitizmus elleni összpárti parlamenti csoport elnökeként nyilván minden energiáját az „antiszemitizmus elleni harc” kötötte le (a Newsweekben megjelent 2010. áprilisi cikkében Molnár Oszkár volt fideszes képviselőre hivatkozva például azt írta, hogy Magyarországon a Fidesz „az egész világ bekebelezésére törekvő zsidó tőke elleni támadásaival” aratott elsöprő győzelmet). Nem csoda, hogy egy olyan piszlicsáré ügy, mint választókerülete muzulmán martalócoktól meggyalázott gyermeklányainak kálváriája, nem lépte át az ingerküszöbét.

Ezzel egyébként egyáltalán nem számít kivételnek a brit politikai establish­ment tagjai körében, akik Samu bácsi csatlósaiként Afganisztánba és Irakba küldték katonáikat muzulmánokat egzecíroztatni, holott otthon is lett volna éppen elég tennivalójuk e téren. Hiszen a gyermekjogok szóvivőjének irodája (OCC) 2012. novemberi jelentése szerint évente gyermekek ezrei ellen követnek el szexuális abúzust (muzulmán) bűnbandák Angliában. (Rotherham sex abuse: More girls at risk, bbc.com, 2012. november 21.) Maga Taj Hargey, az oxfordi iszlám kongregáció imámja is kénytelen elismerni, hogy „a faj és a vallás kibogozhatatlanul kapcsolódik a csoportos nemi erőszakok legutóbbi áradatához, amelyben muzulmán férfiak kiskorú fehér lányokat vettek célba”, akikről egyes muzulmán prédikátorok azt tanítják híveiknek, hogy válogatás nélkül létesítenek szexuális kapcsolatot, romlottak és könnyen kaphatók, ráadásul pedig kaffírok, vagyis hitetlenek, tehát úgymond megérdemlik, hogy a szemérmetlen ruházkodásukban is megnyilvánuló provokatív magatartásuk miatti büntetésként kizsákmányolják és meggyalázzák őket. (‘Imams promote grooming rings’, Muslim leader claims, The Daily Telegraph, 2015. március 13.)

Egykor a brit férfiak leigázták a fél világot. Manapság már a saját gyermekeiket sem képesek megvédeni. Inkább feláldozzák őket a „politikai korrektség” oltárán. Van még lejjebb, Britannia? 

Kövess minket -on és -en!

Németországban a második világháború óta tavaly volt a legalacsonyabb a születések száma - derült ki a Destatis szövetségi statisztikai hivatal által közzétett adatokból.

Börtönbüntetésre ítéltek egy 48 éves magyar férfit, miután beismerte, hogy „szélsőséges jobboldali zenéket és anyagokat” birtokolt, illetve terjesztett az Egyesült Királyságban és Európa több országában.

Terrorszervezetté nyilvánította az Antifa mozgalmat Donald Trump. Az amerikai elnök a közösségi oldalán jelentette be a döntést, de abból nem derül ki, mely csoportok az érintettek, mivel a szervezet nem rendelkezik központilag meghatározott struktúrával.

Rákosi néhány bőrönddel, felesége és orvosa társaságában utazott a Szovjetunióba. Abban reménykedett, hogy néhány hét, esetleg néhány hónap múlva visszatérhet Magyarországra, de végül a Szovjetunióban érte a halál.

Az izraeli–amerikai támadás megrendítő ereje által kiváltott brutális sokkhatás elmúltával Irán reakciója jelentősen gyengébbnek tűnik, mint tavaly júniusban, pedig USrael ezúttal a legfelső vezetését likvidálta, teljesen nyíltan a szélesebb körű rezsimváltásra való törekvés jegyében.

Amerika egy paródia, az ezredforduló óta már csak önmaga karikatúrája, szó szerint egy banánköztársaság. „Amikor megszületsz ebben a világban, kapsz egy jegyet a cirkuszba. Ha Amerikában születsz, az első sorban foglalhatsz helyet.” (George Carlin) 

Az elmúlt években Mozgalmunk központi, nyári táborának egy fejér vármegyei szálláshely adott otthont, ahol az eddigiekben problémáktól mentesen tudtuk lebonyolítani a zártkörű eseményt.

1944. március 19-én a szövetséges Nagynémet Birodalom katonái bevonultak Magyarország területére, azonban ennek hosszú előzményei voltak.

A mai Németország nemzeti szocialista szellemben fölnevelkedett fiataljai talán el sem tudják képzelni azt a világot és azokat az állapotokat, amelyek abban az időben uralkodtak, amikor tort ült a német birodalomban a weimari szellem.

Immár világos, hogy az Irán elleni háború elindításakor Donald Trump súlyosan alábecsülte Irán kormányát, katonai erejét és népét. Irán megtámadása során ismét a cionista érdekeket helyezte az amerikaiak és a világ érdekei elé.

1941. december 6-án a Vörös Hadsereg Távol-Keletről és Szibériából átvezényelt hadosztályokkal megerősített hadseregcsoportja, Georgij K. Zsukov hadseregtábornok vezénylete alatt ellentámadást indított a Wehrmacht Moszkva kapujába érkezett magasabb egységei ellen.

Nemzetiszocialista párttag volt-e a saját nagyapám? Erre a kérdésre mostantól minden német választ kaphat az amerikai Nemzeti Levéltár segítségével, amely először tette közzé az interneten a NSDAP teljes fennmaradt tagnyilvántartását.

Sorsfordító nap volt 1956. október 25. Máig nem teljesen tisztázott okokból a Parlament elé vonuló fegyvertelen tüntetőkbe tankokból és gépfegyverekből belelőttek az épület védelmére odarendelt orosz katonák és az ÁVH kirendelt fegyveresei. A forradalom és szabadságharc ettől a vérengzéstől vált igazán szovjetellenessé.

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

Bárhogy is zajlott le a magyar állam Kárpát-medencébe költözése, azaz a honfoglalásnak nevezett folyamat, annyi tény, hogy a környező nagyhatalmaknak nagyon nem tetszett.

Mikor is volt a másnap? Nem tudni. A válaszhoz ugyanis ismernünk kellene Sztálin halálának napját, csakhogy a szovjet pártvezér végóráinak históriája a könyvtárnyi irodalom ellenére máig találgatásokkal, talányokkal teli.

Adolf Hitler – értesülve Budapest csaknem megvalósult bekerítéséről – 1944. december 24-én este elrendelte a IV. SS-páncéloshadtest Magyarországra vezénylését és bevetését Budapest felmentése céljából.

Azokban az időkben, amikor a honfoglaló magyar törzsek még csak készülődtek a Vereckei-hágón való átkelésre, egy pár „házzal” nyugatabbra, Skócia északi részén is zajlott az élet.

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

Oroszországról kevéssé gondolnánk azt, hogy az iratnyilvánosság élharcosa lenne. Pedig a szentpétervári és moszkvai katonai levéltárak 2015 óta elképesztő mennyiségű iratot tettek közzé a Pamjaty Naroda című honlapon a második világháború időszakából.

A magyar történelem leghírhedtebb népképviseleti voksolását 1947. augusztus 31-én tartották, amely „kék­cédulás” választásként vonult be a nemzeti emlékezetbe.

Enver Hodzsa albán kommunista diktátor rémuralma idején egy vicc is elég volt a kényszermunkához Albániában.

1945 tavaszán Magyarország "felszabadítása" lényegében az ország szovjet megszállását, illetve leigázásának kezdetét jelenti.

Az ókor óta egy terület gyarmatosítása mindig civilizációs előnnyel járt, még ha kezdetben – de nem mindig – meg is kellett szabadulni a haladás ellenzőitől, egy teljesen túlhaladott társadalom régi maradványaitól.

Jó három órai gyaloglás után érkeztünk Szucsányba, ahol a gimnázium udvarán, 1945. április 18-án 10 órakor adtuk át fegyvereinket a csehszlovák katonáknak, akik az épületben szállásoltak el bennünket.

Napjaink „felvilágosult” nyugati demokráciáiban ugyanolyan megítélés alá esik a rasszizmus, mint az úgynevezett sötét középkorban az istentagadás, és csaknem azonos következményekkel is jár az eretnekre nézve (leszámítva a máglyát). 

Aldo Moro olasz miniszterelnököt a Vörös Brigádok terrorszervezete nem sokkal azelőtt rabolt el és gyilkolt meg, hogy megszületett volna az általa szorgalmazott „történelmi kompromisszum”, az olasz kommunista párt bevonása a hatalomba.