Van még lejjebb, Britannia?

Gazdag István – Demokrata

Kövess minket -on és -en!

Dickenstől tudjuk, hogy a gyermekek sorsa már a dicsőséges Nagy-Britanniában sem volt éppen irigylésre méltó, napjaink Britanniájában azonban, amely csak halvány árnyéka egykori önmagának, úgy tűnik, egyenesen pokoli.

Amint az hosszas látencia után csak mostanában kezd felsejleni, zömmel pakisztániakból álló muzulmán bűnbandák fehér gyermeklányok és esetenként kisfiúk ezreit (ha nem tízezreit) rabolják el, drogozzák be, erőszakolják meg, bántalmazzák, kínozzák, terrorizálják, adják-veszik, kényszerítik prostitúcióra vagy tartják szexuális rabszolgaságban országszerte – többnyire a hatóságok bűnpártolása, a média érdektelensége és a társadalom közönye mellett. Rochdale, Derby, Oxford, Bristol és Telford után legutóbb a rotherhami eset ugyanúgy tipikusnak mondható mint a korábbiak.

Ebben a 250 ezres lélekszámú észak-angliai városban, ahol 8000 pakisztáni bevándorló is otthonra talált, 1997 és 2013 között, vagyis 16 éven át (!) etnikai bűnszervezetbe tömörült pakisztáni taxisofőrök legalább 1400 gyermeklányt rontottak meg és bocsátottak áruba szexuális játékszerként. Közülük a legfiatalabb, akit azonosítani lehetett, alig volt 11 éves.

Archívum

„Senki sem ismeri a szexuális kizsákmányolás terjedelmét, amelyet a rotherhami gyerekek az évek során elszenvedtek” – olvasható abban a 2014 augusztusi jelentésben, amely végül kirobbantotta a botrányt, miután az előző háromnak nem volt semmi foganatja, holott a hatóságok már legalább 2005 óta tisztában voltak vele, hogy mi folyik a városukban.

Az Alexis Jay egykori szociális munkás, egyetemi tanár által készített vizsgálati jelentés lesújtó képet fest a rendőri szervek, a városi tanács és a gyermekvédelmi hatóságok tevékenységéről, amely gyakorlatilag kimeríti a bűnpártolás fogalmát. Az évek óta rendszeresen ismétlődő panaszok ellenére a rendőrök gyakorlatilag szabotálták a bűncselekmény-sorozat feltárását, sőt mi több, egyenesen „megvetést tanúsítottak az áldozatok iránt”. Különösen gyalázatos volt a baloldali (munkáspárti) városi tanács hozzáállása, amelynek tagjai „attól félve, hogy elveszítik a munkájukat és a javadalmazásukat, óvakodtak a »rasszistának« tekintett téma felvetésétől”. (Rotherham Council Ignored Child Abuse By Asian Gangs Because of ‚Misplaced Political Correctness’, Report Concludes, The Daily Telegraph, 2015. február 4.). A Jay-jelentés szerint „számos városi tanácsos azt gondolta, hogy ezen témák felvetésével »oxigént adhatnak« a rasszista perspektíváknak, amelyek viszont vonzhatják a szélsőséges politikai csoportokat és veszélyeztethetik a közösségi összetartást”. (Real or imagined: Racism ‘fear’ over Rotherham child abuse, bbc.com, 2014. augusztus 27.) Ugyanilyen képmutatásról tett tanúbizonyságot a helyi gyermekvédelmi hatóság (RSCB) is, azzal indokolva botrányos semmittevését, hogy úgymond „ezeknek a bűncselekményeknek olyan »kulturális (sic!) jellegzetességeik vannak, amelyek helyileg érzékenyek a különbözőség szempontjából«”. (Police files reveal vast child protection scandal, The Times, 2013. március 14.).

A jelentés megállapításainak hatására Roger Stone, Rotherham polgármestere önkritikát gyakorolt és lemondott posztjáról. Denis MacShane alias Matyjaszek, aki ugyancsak munkáspárti színekben a körzet parlamenti képviselője volt a bűncselekmény-sorozat elkövetésének idején, utólag szintén elismerte, hogy „liberális balosként” óvakodott a muzulmán közösséggel való konfrontálódástól a történtek miatt.

Ő egyébként már 2012-ben kénytelen volt megválni a mandátumától, mert csalásért perbe fogták és később hat hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, amelyet le is ült. Képviselőként, az antiszemitizmus elleni összpárti parlamenti csoport elnökeként nyilván minden energiáját az „antiszemitizmus elleni harc” kötötte le (a Newsweekben megjelent 2010. áprilisi cikkében Molnár Oszkár volt fideszes képviselőre hivatkozva például azt írta, hogy Magyarországon a Fidesz „az egész világ bekebelezésére törekvő zsidó tőke elleni támadásaival” aratott elsöprő győzelmet). Nem csoda, hogy egy olyan piszlicsáré ügy, mint választókerülete muzulmán martalócoktól meggyalázott gyermeklányainak kálváriája, nem lépte át az ingerküszöbét.

Ezzel egyébként egyáltalán nem számít kivételnek a brit politikai establish­ment tagjai körében, akik Samu bácsi csatlósaiként Afganisztánba és Irakba küldték katonáikat muzulmánokat egzecíroztatni, holott otthon is lett volna éppen elég tennivalójuk e téren. Hiszen a gyermekjogok szóvivőjének irodája (OCC) 2012. novemberi jelentése szerint évente gyermekek ezrei ellen követnek el szexuális abúzust (muzulmán) bűnbandák Angliában. (Rotherham sex abuse: More girls at risk, bbc.com, 2012. november 21.) Maga Taj Hargey, az oxfordi iszlám kongregáció imámja is kénytelen elismerni, hogy „a faj és a vallás kibogozhatatlanul kapcsolódik a csoportos nemi erőszakok legutóbbi áradatához, amelyben muzulmán férfiak kiskorú fehér lányokat vettek célba”, akikről egyes muzulmán prédikátorok azt tanítják híveiknek, hogy válogatás nélkül létesítenek szexuális kapcsolatot, romlottak és könnyen kaphatók, ráadásul pedig kaffírok, vagyis hitetlenek, tehát úgymond megérdemlik, hogy a szemérmetlen ruházkodásukban is megnyilvánuló provokatív magatartásuk miatti büntetésként kizsákmányolják és meggyalázzák őket. (‘Imams promote grooming rings’, Muslim leader claims, The Daily Telegraph, 2015. március 13.)

Egykor a brit férfiak leigázták a fél világot. Manapság már a saját gyermekeiket sem képesek megvédeni. Inkább feláldozzák őket a „politikai korrektség” oltárán. Van még lejjebb, Britannia? 

Kövess minket -on és -en!

Egy vezető zsidó szupremácista szervezet arra szólította fel az ausztrál kormányt, hogy „azonnal lépjen”, miután egy nemzetiszocialista csoport vonult végig Melbourne belvárosán.

Kommandósok gyűrűjében lépett ismételten a Fővárosi Törvényszék termébe Maja Trux hétfőn. Egy tanút hallgatott meg a bíróság, és videófelvételeket ismertettek az antifa támadások ügyében.

Bíróság elé áll a német radikális baloldali Antifa Ost csoport hét feltételezett tagja. A német ügyészek szerint a csoport 2018 és 2023 között Németországban és Magyarországon hajtott végre terrorista akciókat.

A Magyar Március 1946 óta nemcsak a szabadságharcot jelenti nekünk, hanem miként az 1849-es és 1956-os október, a mártíromságot is. 1946. március 12-én végezték ki Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt.

Az első magyar származású önkéntesek 1944 nyarán, a bácskai németség körében végrehajtott SS-toborzások, illetve behívások során jelentkeztek szolgálattételre a német Waffen-SS-nél.

Egy berlini kórházban elhunyt Horst Mahler, a Vörös Hadsereg Frakció (másik nevén Baader–Meinhof-csoport) alapítója, aki később nemzetiszocialistává vált, és holokauszttagadás miatt többször elítélték – 89 éves volt.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Németország katonai erejét az első világháború után a győztes hatalmak szétzúzták. Már a weimari időkben elkezdődött az a folyamat, amely a versailles-i békeszerződés katonai rendelkezéseinek áthágására törekedett.

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

Egy 29 éves ontariói nemzetiszocialista, Matthew Althorpe, csütörtökön állt bíróság elé Torontó belvárosában, ahol három „terrorcselekmény” elkövetését ismerte be. A vádak szerint a férfi az Atomwaffen Division nemzetiszocialista csoport aktív tagja volt.

Európa alávetettsége teljes. Az Egyesült Államok sikeresen végrehajtotta átfogó felforgatását és leigázását. Ügynökei, akiket gondosan kineveltek az Atlanti Tanács és hasonlók révén, átvették a vezetést a trójai faló szervezetek, mint a NATO és az EU élén.

Körülbelül ezer aktivista – sokan feketébe öltözve és maszkot viselve – vonult végig Párizs utcáin, hogy megemlékezzenek egy nacionalista diák 1994-es haláláról.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

1945 február közepén Európa szívét, Budapestet megfojtotta a szovjet-halál. Most itt ül velünk szemben egy akkori német ezredes, aki a Gellért-hegy és a Citadella utolsó parancsnoka volt.

A finn légierő kivezeti a szimbólumai közül a horogkeresztet – írja az Associated Press. A légierő hivatalos zászlajáról még 2020-ban törölték a hazafias szimbólumot, de néhány egységnél még ma is használják, a következő időszakban ezek zászlóit és logóit is megváltoztatják majd.

1941. március 7-én sokkoló hír futott be Karl Dönitz admirális, a német tengeralattjáró-flotta főparancsnokának törzséhez. 

A másodszor bombázott Dunai Repülőgépgyárban jelentősebb emberveszteség nem volt, mert az első bombázás nagyszámú áldozatából tanulva, a riasztás után mindenki az óvóhelyre vonult – ugyanakkor a bombatámadás a pontosabb célzás eredményeként, az április 3-inál jóval nagyobb károkat okozott.

Az amerikai neobolsevik rezsim feudális hierarchiájában értelemszerűen legfe­lül tanyázó, sőt egyenesen piedesztálra emelt feketék elsősorban a rabszolga őseik által a déli gyapotföldeken végzett ingyenmunka kompenzálásaként akarják kirázni a gatyájukból fehér hűbéreseiket.

Benito Mussoliniről és fasiszta rendszeréről az amerikaiak olyan képet alkottak, amely jelentős mértékben a második világháborús propaganda terméke.

Azok, akik ma a szabadságért harcolnak - ezek a bátor emberek, akik az életüket és a vagyonukat kockáztatják fajuk és kultúrájuk védelmében -, az idejük és energiájuk nagy részét azzal töltik, hogy meghatározzák és leírják az "ellenséget".

A dunántúli hadműveletekben vettünk részt 1944 őszén és telén. Székesfehérvár eleste után – december 26-án – a balról Pusztavám, jobbról Csákvár–Környe irányába előre törő szovjet csapatok bekerítettek bennünket.

Kutatók egy csoportja nemrég bejelentette, hogy rábukkant Alaszka egyetlen, japán-amerikaiak fogva tartására létesített internálótáborának helyszínére.

„Rendben lévő fehérnek lenni.” Manapság már ez a teljesen ártatlan kijelentés is elég ahhoz, hogy általános tömeghisztériát gerjesszen Amerikában, ahol a feketék imádata az utóbbi évtizedekben hivatalos államvallássá vált.

Többször is bejárta a világsajtót annak a német nyugdíjasnak az ügye, akinek a házában egy Párduc tankot találtak, amit még 2015-ben fedeztek fel a 84 éves heikendorfi férfinél, de csak 2021-ben ítélték el érte.

A Honvédelmi Minisztérium kiképzési főosztálya 1944 kora őszén a Honvédség határvadász- és hegyi alakulatai számára a kárpátaljai Rahó székhellyel sítanfolyamot szervezett.

A lecserélésben lévő bennszülöttek, akik a múltban fárasztó monotóniában tengették napjaikat, immár az átmenetileg még sajátjuknak mondható országokban is élvezhetik a multikulti vibráló változatosságát, azt a sajátos Benetton-érzést, amelyért korábban távoli tájakra kellett elzarándokolniuk.

A birodalmi légügyi biztos, légi közlekedési miniszter, Luftwaffe-parancsnok, fővadász- és főerdőmester Hermann Wilhelm Göring útja 1946-ban ért véget, autója azonban gördült tovább.