Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A „modern Nyugat” néven ismert pszeudocivilizációs csődtömeg, vagyis az angolszász világ és a kulturális gyarmatának számító nyugat-európai blokk feltartóztathatatlanul sodródik végzete felé.

Agóni­ája akár még évtizedekig is eltarthat, de az, hogy csúfos vég ér, nem lehet kétséges. Időszámításunk első-második évszázadában Juvenalis a betegesen burjánzó keleti fantázia bomlasztó, rothasztó, pusztító hatásától féltette Róma ősi életmódját és hagyományos erkölcseit az „Orontész beleömlik a Tiberisbe” (in Tiberim defluxit Orontes) metaforát használva. Manapság a Temze és tágabb vízgyűjtője hordalékától, a benne felhalmozódott kozmopolita és degeneratív salakanyagoktól kellene lehetőség szerint megóvni Európa többé-kevésbé még érintetlen részeit. Például az efféléktől:

Öngyilkosságba hajszolt a buzibarát internetes gyűlöletgépezet egy pornószínésznőt, miután a Twitteren közhírré tette, hogy a fokozott egészségügyi kockázatok miatt nem hajlandó „szakmai” kontaktust létesíteni olyan férfiakkal, akik homoszexuális pornót is vállalnak. A 23 éves kanadai Mercedes Grabowski (művésznevén August Ames) a jelek szerint nem tudta elviselni a homofóbia vádját, amellyel a politikailag korrekt erkölcs csőszei megbélyegezték, és inkább a halálba menekült. (Pro-Gay Online Hate Machine Leads to Suicide of Porn Actress, dangerous.com, 2017. december 6.)

Eközben egy Stephen Marche nevű ugyancsak kanadai feminista férfi (Kanadában manapság ez a férfiideál, kezdve a miniszterelnökkel, Justin Trudeau-val) a Weinstein-affér nyomán a „férfi nemi vágy brutalitásáról” értekezik a New York Timesban, arra a konklúzióra jutva, hogy az önkasztrálás jelenthet megoldást a problémára. Cikkében a férfiak „átlagtermészetét”, „szexualitásuk groteszk mivoltát”, „férfilibidó rondaságát és veszélyességét” kárhoztatva a „radikális feminista” Andrea Dworkin tézisét idézi, amely szerint az egyedüli szex egy férfi és egy nő között, amely erőszak nélkül kivitelezhető, az az ernyedt pénisszel végrehajtott szex.

Követendő példa Órigenész, a harmadik századi nagy keresztény teológus, aki ugyanezen elv alapján kiherélte magát. A férfiaknak tehát „jobb feministáknak kell lenniük”, mert Freud óta tudjuk, hogy „az Ödipusz-komplexus eszméje értelemszerűen magába foglalja az erélyes represszió követelményét, ha ugyanis hagyjuk, hogy a fiúk fiúk legyenek, akkor megölik az apjukat és lefekszenek az anyjukkal”. (The Unexamined Brutality of the Male Libido, nytimes.com, 2017. november 25.)

Kanada legnépesebb tartományában, Ontarióban egy nemrég elfogadott törvény felhatalmazza a kormányt, hogy elvegye a gyerekeiket azoktól a családoktól, amelyek nem hajlandók elfogadni a gyermek „szexuális irányultságát, nemi identitását és nemi önkifejezését”. (Canada’s Nem Law Lets Government Take Children Away If Parents Don’t Accept Their Gender Indentity, infowars.com, 2017. június 5.)

Britanniában transzvesztita szeánszokon nőnek öltözött és kisminkelt „férfiak” (ún. drag queenek) oktatják a különböző aberrációkkal szembeni toleranciára az óvodásokat, hogy − a hivatalos magyarázat szerint − a kicsinyek „olyanokat láthassanak, akik dacolnak a merev nemi korlátokkal, és felnőve harcba szállhassanak a gyűlölet-bűncselekményekkel”.

Deklarált ars poeticájuk alapján az önmagukat nőnek álcázó előadóművészeknek az a céljuk, hogy „megragadják a képzeletet, és viccet csináljanak a gyermekkor nemi cseppfolyóságából”. (Transgender lessons for two-year-olds: Drag queens drafted into nursery schools to teach children about sexual diversity, dailymail.co.uk, 2017. november 12.)

Mivel Károly walesi herceg unokája, a négyéves György valósággal ikonikus figurának számít a helyi és nemzetközi pederaszta körökben, Kelvin Holdsworth skót egyházfi és buzijogi aktivista a blogján arra buzdítja a keresztényeket, hogy „imádkozzanak az Úrhoz, hogy áldja meg György herceget, ha felnő, egy finom, ifjú úriember szerelmével”, aki majd reményei szerint az azonos neműek közötti házasság támogatására fogja kényszeríteni az angol államegyházat. (Christians should pray for Prince George to be gay, says minister, theguardian.com, 2017. december 1.)

Daniel Kibblesmith amerikai humorista egy minden tekintetben korszerű képeskönyvvel örvendeztette meg a keresztény gyerekeket karácsonyra. Tanmeséjének főhőse egy néger télapó, aki boldog házasságban éldegél fehér férjével, az opusz címadójával. („Santa’s Husband” – A Christmas book that celebrates how normal it is to be different, chicagotribune.com, 2017. november 23.)

A Los Angeles-i Loyola (katolikus) Egyetem egyik női alkalmazottját felfüggesztették állásából, majd fegyelmi és rendőrségi eljárást indítottak ellene „gyűlölet-bűncselekmény” – konkrétan a „transzgenderizmus tagadása” – miatt, mert hangot adott annak a katolicizmusban gyökerező hiedelmének, miszerint csak két nem létezik. (Believing in two genders is a „hate crime” under police investigation at Catholic college, thecollegefix.com, 2016. április 27.)

Svédországban minden évben megduplázódik azon gyerekek száma, akik a másik nemhez akarnak tartozni, egyre nehezebb feladat elé állítva a normális nemi fejlődés blokkolására szolgáló különböző készítmények adagolására hivatott ún. genderklinikákat. (Number of children wanting to become opposite sex doubling each year in Sweden, say doctors, rt.com, 2017. március 17.) Hirdetéseikben a cégek egyre kevesebb fehér szereplőt és normális párt alkalmaznak, egyrészt attól félve, hogy máskülönben rasszistának vagy homofóbnak látszanak, másrészt abból a meggondolásból, hogy a fehérek úgymond nem képviselik a „modern társa­dalmat”.

Nemrég a német Nivea bocsánatkérésre kényszerült, mert az egyik dezodorát óvatlanul „A fehér tiszta” (White is purity) szlogennel reklámozta, és ez a rasszista tény nyilvánvalóan sértette a színes bőrűek érzékenységét. (Advertisers move away from using pictures of white, straight costumers for fear of being seen as racist or gay-hating, dailymail.co.uk, 2017. augusztus 26.) Arisztotelész szerint „a tolerancia és az apátia egy haldokló társadalom utolsó erényei”. A Nyugatnak más erényei már nincsenek.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Egy fehér nacionalista szervezet vezetője köztéri matricákkal, valamint Adolf Hitler és a Nagynémet Birodalom plakátjival az otthonában is faji gyűlöletet szított – közölte a brit koronabíróság.

Jóllehet a biológiai fajfogalom nem azonos az etnográfiai fajfogalommal, mégsem nagyon különbözik tőle.

Az 1945 novemberében kezdődő nürnbergi koncepciós perben a Nagy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok által létrehozott Nemzetközi Katonai Törvényszék a legyőzött nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom 24 prominens katonai, politikai és gazdasági vezetőjének egyoldalú felelősségét állapította meg a második világháború bűneiben.

Egy felüljáró alatt tűnt fel egy graffiti Pesten, amely egy akasztófán lógva ábrázolta az Ilaria Salis nevezető olasz antifasiszta bandavezért, az antifa-per első számú vádlottját.

Megvonta az állami támogatást a következő hat évre a német alkotmánybíróság a zsidó-liberális sajtóban „neonáciként” számon tartott Die Heimat nevű párttól.

Az első bécsi döntés, így a felvidéki magyarság jelentős részének hazatérése az elmúlt évszázadok kevés sikeres, ám annál jelentősebb epizódjának egyike a magyar történelemben.

Gabriele Marchesi szabadonengedéséről a milánói fellebbviteli bíróság döntött, amely elutasította Magyarország kiadatásra vonatkozó kérését, írja a Magyar Jelen a Milano.corriere.it nyomán.

A Duce többször is farkasszemet nézett a halállal és mindig sikerült felülkerekednie. Túlélte az első világháború kegyetlen csatáit, valamint számos merényletkísérletet is.

„A magyar vérbíróságok előtt lefolyt pörök során arról az Európáról volt szó, ahol szellemi síkon nincsenek nagy és kis nemzetek, hanem ahol minden nemzet egyaránt teljesíti kötelességét a nagy európai gondolat jegyében. A perek kulisszája mögött nem volt szó a nagy Angliáról és a kis Lengyelországról és az Európa keleti részén fekvő még kisebb Magyarországról. Ott Európáról, a szellem Európájáról, a lassan ködbevesző Pax Romana anyagon, téren és időn felül álló európai szellemiségről volt szó.”

A Szovjetunióba 1944 decemberében és 1945 januárjában tömegesen elhurcolt férfiak és nők között szép számban találunk papokat is. Közülük többen soha nem tértek vissza hazájukba.

Gyakorlatilag belső emigrációra kényszerült egy német iskola két tanára, miután elmenekültek a „szélsőjobboldali” diákok elől. Egy „jogvédő” szerint „a nácik otthonuknak kiáltották ki” Brandenburg tartományt.

Másodjára állt bíróság elé az antifa támadások elsőrendű vádlottja, Ilaria Salis a Fővárosi Törvényszéken. A Markó utcai épület tárgyalótermébe ismételten széles vigyorral a képén nézett végig a hallgatóságon. 

A New Hampshire-i főügyész hivatala polgárjogi pert indított egy nemzetiszocialista csoport ellen, amiért megzavartak egy transznemű deiváns által gyermekeknek előadott érzékenyítést egy helyi kávézóban.

A közelmúltban derült ki, hogy a Pest vármegyei Szigetszentmártonban 1944 novemberében négy huszárt temettek el, akik a Csepel-sziget védelmében haltak hősi halált.

Amikor Imrédy személyes származása körül a közismert polémiák folytak, akkor én magam adtam utasítást Kelecsényinek, hogy figyelje meg Imrédyt és figyeltesse meg másokkal is, hogy faji hovatartozása eldönthető legyen.