Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Tégy fehéreket egy szigetre, Anglia lesz belőle. Tégy ázsiaiakat egy szigetre, Japán lesz belőle. Tégy feketéket egy szigetre, Haiti lesz belőle.
Angliának és Japánnak persze néhány évezreddel hosszabb időszak állt a rendelkezésére, mint Haitinak, hogy elérje azt, amit elért. Ezzel együtt a tévedés komoly kockázata nélkül megjósolható, hogy Haiti – ha még egyáltalán maradnak ott haitiak, és időközben nem falcol le az egész bagázs Floridába, aminek nagy az esélye – még 1500 év múlva is csak egy „pöcegödör” (Donald Trump) lesz, és sohasem lesz belőle Wakanda (lásd: Fekete párducok). Nagyon is elképzelhető viszont, hogy az USA és Nyugat-Európa, ha minden így megy tovább, száz év múlva Haitivá válik. Ahogyan az emberi fejlődés csikorogva megállt, miután a fekete rabszolgák kiirtották francia gazdáikat, és átvették tőlük a sziget ellenőrzését, ugyanez megtörténhet a nyugati világban is, amikor majd a harmadik világbeli bevándorlók a demográfiai dzsihád és a demokratikus szavazás révén megszerzik a Nyugat fölötti kontrollt, és olyan politikát fognak megvalósítani, amely majdnem olyan gyorsan tönkreteszi a Nyugatot, amilyen gyorsan a haiti négerek tették tönkre az akkori világ legvirágzóbb gyarmatát.
Jelenleg Haiti – 200 éves függetlenséggel a háta mögött – a világ legszegényebb, leglepusztultabb és legelmaradottabb országa. A karib-tengeri Hispaniola szigetének nyugati egyharmadán fekvő 11 milliós állam egy főre eső GDP-je hatszor alacsonyabb, mint a sziget keleti kétharmadán elterülő, ugyancsak 11 milliós Dominikai Köztársaságé. A különbség csak annyi, hogy míg Haiti népessége teljes egészében négerekből és mulattokból áll, addig a szomszédban csupán a lakosság egynegyedét alkotják. Mondhatni, „minőségi” a különbség, amit az is bizonyít, hogy a feketék nem brillíroznak az anyaföldrészükön sem. Afrika, amelynek a területén elférne Európa, az Egyesült Államok, Mexikó, Kína, India és Japán, a világ gyárilag előállított javainak alig 1,5 százalékát adja. Fekete-Afrika 41 országa nem termel több gazdagságot, mint a 11 milliós Belgium 30 ezer négyzetkilométeren. Ráadásul az egész régió termelésének háromnegyedét a Dél-Afrikai Köztársaság szolgáltatja, jórészt a nyolcszázaléknyi fehér népességének köszönhetően. A földrész legnépesebb országa, a 200 milliós Nigéria birtokolja a világ egyik legjelentősebb kőolajkészletét, de mivel az olajfinomításra technikailag képtelen, üzemanyag-szükségletét teljes egészében behozatalból kénytelen fedezni.
Az igazi tragédia azonban az, hogy miután a fehérek úgymond megsegítették őket, a feketék egy időzített népességbombává váltak, amely nemcsak a páratlan afrikai állatvilágot fenyegeti teljes kipusztulással néhány évtizeden belül, hanem az egész emberiség jövőjét is veszélyezteti. Napjainkban 740 millió európai áll szemben 1,2 milliárd afrikaival. Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re Európa népessége 700 millióra csökken (több tízmillió afrikai beözönlése mellett), Afrikáé viszont 2,4 milliárdra növekszik. 2100-ban a Földön élő gyerekek fele afrikai lesz. Addigra már öt emberből legalább kettő fekete lesz 4,4 milliárd afrikaival, miközben Európa össznépessége alig fogja elérni a 650 millió főt.
1980-ban Afrika a világnépesség 11 százalékát képviselte, ma már a 17 százalékát. 1980-ban minden ötödik ember született Afrikában, ma már minden harmadik. 1989 óta a születési ráta (népszaporulat) világszerte csökken, Afrikát kivéve. A születések számának globális viasszaesését csaknem teljesen kiegyenlíti az afrikai népszaporulat. Ugyanakkor az utóbbi három évtizedben az afrikai országok egy főre eső jövedelmi szintje csak 240 százalékkal nőtt, miközben a közepesen fejlett államoké (Kína, Brazília, Oroszország stb.) 950, a fejletteké pedig 410 százalékkal. A valós gazdasági tevékenység legmegbízhatóbb mutatójának számító energiafogyasztási index azt mutatja, hogy jelenleg Afrikára a globális energiafelhasználás alig 3,6 százaléka esik. 2030-ra minden ötödik ember afrikai lesz, ahogyan a világon született gyerekek 40 százaléka is, de a világ energiafogyasztásából Afrika csak 4,6 százalékkal fog részesülni. Ez sokat elárul a fekete földrész fejlődési potenciáljáról.
Valójában az afrikaiak még az önellátásra sem képesek. Az összes országukat fehérek hozták létre számukra, de a függetlenségük kivívása óta eltelt évtizedekben mindegyiket élelmiszerrel, orvosi, anyagi és technikai segítséggel kell istápolni – folyamatosan. A fehérek jótékonykodása nélkül az afrikaiak egyszerűen képtelenek lennének a túlélésre. Amikor az európaiak 400 éve felfedezték őket, még a kőkorszakban éltek, és sokan közülük bizonyos szempontból még mindig ott tartanak. Állítólag az afrikaiak alkotják az emberiség legősibb törzsét, tehát elvileg nekik kellene a legfejlettebbeknek lenniük, de éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Fekete-Afrika gyakorlatilag soha semmivel nem járult hozzá az emberi civilizáció fejlődéséhez, természetesen Wakanda kivételével (vö. Hollywood).
A feketék időtlen idők óta élhettek egymás között, „idillikus harmóniában” a bolygó ásványkincsekben és természeti erőforrásokban leggazdagabb, nagyrészt mindenféle mezőgazdasági termeléshez kedvező éghajlatú kontinensén, a fehér ördögöktől egyáltalán nem zavartatva. Logikus módon tehát nem hibáztathatnák a rabszolgaságot, a gyarmatosítást, a rasszizmust, a környezetet és semmi mást a saját kudarcukért, de éppen ezt teszik. A jelenleg Amerikában élvezett privilegizált társadalmi státusuk ismeretében az amerikai rabszolgaság egy igazi karrierlehetőség volt sok afrikai számára. Miután 1974-ben Zaire-ben legyőzte Foremant, a bokszlegenda Muhammad Ali visszatért az USA-ba, ahol egy riporter megkérdezte tőle, hogy mit gondol Afrikáról. „Hál’ istennek, a nagypapám rajta volt a hajón” – hangzott a válasz.