Kövess minket -on és -en!

Tégy fehéreket egy szigetre, Anglia lesz belőle. Tégy ázsiaiakat egy szigetre, Japán lesz belőle. Tégy feketéket egy szigetre, Haiti lesz belőle.

Angliának és Japánnak persze néhány évezreddel hosszabb időszak állt a rendelkezésére, mint Haitinak, hogy elérje azt, amit elért. Ezzel együtt a tévedés komoly kockázata nélkül megjósolható, hogy Haiti – ha még egyáltalán maradnak ott haitiak, és időközben nem falcol le az egész bagázs Floridába, aminek nagy az esélye – még 1500 év múlva is csak egy „pöcegödör” (Donald Trump) lesz, és sohasem lesz belőle Wakanda (lásd: Fekete párducok). Nagyon is elképzelhető viszont, hogy az USA és Nyugat-Európa, ha minden így megy tovább, száz év múlva Haitivá válik. Ahogyan az emberi fejlődés csikorogva megállt, miután a fekete rabszolgák kiirtották francia gazdáikat, és átvették tőlük a sziget ellenőrzését, ugyanez megtörténhet a nyugati világban is, amikor majd a harmadik világbeli bevándorlók a demográfiai dzsihád és a demokratikus szavazás révén megszerzik a Nyugat fölötti kontrollt, és olyan politikát fognak megvalósítani, amely majdnem olyan gyorsan tönkreteszi a Nyugatot, amilyen gyorsan a haiti négerek tették tönkre az akkori világ legvirágzóbb gyarmatát.

Jelenleg Haiti – 200 éves függetlenséggel a háta mögött – a világ legszegényebb, leglepusztultabb és legelmaradottabb országa. A karib-tengeri Hispaniola szigetének nyugati egyharmadán fekvő 11 milliós állam egy főre eső GDP-je hatszor alacsonyabb, mint a sziget keleti kétharmadán elterülő, ugyancsak 11 milliós Dominikai Köztársaságé. A különbség csak annyi, hogy míg Haiti népessége teljes egészében négerekből és mulattokból áll, addig a szomszédban csupán a lakosság egynegyedét alkotják. Mondhatni, „minőségi” a különbség, amit az is bizonyít, hogy a feketék nem brillíroznak az anyaföldrészükön sem. Afrika, amelynek a területén elférne Európa, az Egyesült Államok, Mexikó, Kína, India és Japán, a világ gyárilag előállított javainak alig 1,5 százalékát adja. Fekete-Afrika 41 országa nem termel több gazdagságot, mint a 11 milliós Belgium 30 ezer négyzetkilométeren. Ráadásul az egész régió termelésének háromnegyedét a Dél-Afrikai Köztársaság szolgáltatja, jórészt a nyolcszázaléknyi fehér népességének köszönhetően. A földrész legnépesebb országa, a 200 milliós Nigéria birtokolja a világ egyik legjelentősebb kőolajkészletét, de mivel az olajfinomításra technikailag képtelen, üzemanyag-szükségletét teljes egészében behozatalból kénytelen fedezni.

Az igazi tragédia azonban az, hogy miután a fehérek úgymond megsegítették őket, a feketék egy időzített népességbombává váltak, amely nemcsak a páratlan afrikai állatvilágot fenyegeti teljes kipusztulással néhány évtizeden belül, hanem az egész emberiség jövőjét is veszélyezteti. Napjainkban 740 millió európai áll szemben 1,2 milliárd afrikaival. Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-re Európa népessége 700 millióra csökken (több tízmillió afrikai beözönlése mellett), Afrikáé viszont 2,4 milliárdra növekszik. 2100-ban a Földön élő gyerekek fele afrikai lesz. Addigra már öt emberből legalább kettő fekete lesz 4,4 milliárd afrikaival, miközben Európa össznépessége alig fogja elérni a 650 millió főt.

1980-ban Afrika a világnépesség 11 százalékát képviselte, ma már a 17 százalékát. 1980-ban minden ötödik ember született Afrikában, ma már minden harmadik. 1989 óta a születési ráta (népszaporulat) világszerte csökken, Afrikát kivéve. A születések számának globális viasszaesését csaknem teljesen kiegyenlíti az afrikai népszaporulat. Ugyanakkor az utóbbi három évtizedben az afrikai országok egy főre eső jövedelmi szintje csak 240 százalékkal nőtt, miközben a közepesen fejlett államoké (Kína, Brazília, Oroszország stb.) 950, a fejletteké pedig 410 százalékkal. A valós gazdasági tevékenység legmegbízhatóbb mutatójának számító energiafogyasztási index azt mutatja, hogy jelenleg Afrikára a globális energiafelhasználás alig 3,6 százaléka esik. 2030-ra minden ötödik ember afrikai lesz, ahogyan a világon született gyerekek 40 százaléka is, de a világ energiafogyasztásából Afrika csak 4,6 százalékkal fog részesülni. Ez sokat elárul a fekete földrész fejlődési potenciáljáról.

Valójában az afrikaiak még az önellátásra sem képesek. Az összes országukat fehérek hozták létre számukra, de a függetlenségük kivívása óta eltelt évtizedekben mindegyiket élelmiszerrel, orvosi, anyagi és technikai segítséggel kell istápolni – folyamatosan. A fehérek jótékonykodása nélkül az afrikaiak egyszerűen képtelenek lennének a túlélésre. Amikor az európaiak 400 éve felfedezték őket, még a kőkorszakban éltek, és sokan közülük bizonyos szempontból még mindig ott tartanak. Állítólag az afrikaiak alkotják az emberiség legősibb törzsét, tehát elvileg nekik kellene a legfejlettebbeknek lenniük, de éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Fekete-Afrika gyakorlatilag soha semmivel nem járult hozzá az emberi civilizáció fejlődéséhez, természetesen Wakanda kivételével (vö. Hollywood).

A feketék időtlen idők óta élhettek egymás között, „idillikus harmóniában” a bolygó ásványkincsekben és természeti erőforrásokban leggazdagabb, nagyrészt mindenféle mezőgazdasági termeléshez kedvező éghajlatú kontinensén, a fehér ördögöktől egyáltalán nem zavartatva. Logikus módon tehát nem hibáztathatnák a rabszolgaságot, a gyarmatosítást, a rasszizmust, a környezetet és semmi mást a saját kudarcukért, de éppen ezt teszik. A jelenleg Amerikában élvezett privilegizált társadalmi státusuk ismeretében az amerikai rabszolgaság egy igazi karrierlehetőség volt sok afrikai számára. Miután 1974-ben Zaire-ben legyőzte Foremant, a bokszlegenda Muhammad Ali visszatért az USA-ba, ahol egy riporter megkérdezte tőle, hogy mit gondol Afrikáról. „Hál’ istennek, a nagypapám rajta volt a hajón” – hangzott a válasz.

Kövess minket -on és -en!

A román legfőbb ügyészség öt embert állított bíróság elé fasiszta propaganda terjesztése, erőszakra uszítás és tiltott fegyvertartás miatt.

Az alábbi írás eredetileg Substacken jelent meg egy Zander nevű szerzőtől, aki a fehér emberek egyre nagyobb öntudatra ébredését vizsgálja az elmúlt év és az angliai események kapcsán.

„Ne egyen annyit Carius, ha haslövést kap, nem tesz jót!” Tréfálkozott Schwaner őrnagy Otto Cariusszal, a Wehrmacht 502. nehézpáncélos-osztálya 2. századának parancsnokával 1944. július 24-én reggel.

Az AfD 67 éves politikusa, Stefan Hrdy épp az autójából kiszállva próbált bejutni az épületbe, amikor körülbelül 20 antifasiszta állta el az útját.

Bár lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a második világháború során hány szovjet állampolgár harcolt valamilyen formában a németek oldalán, a szakértők többsége abban egyetért, hogy számuk akár az 1,4-1,5 milliót is elérhette.

Néha érdemes egy-egy szürreális, szatirikus nézőpontot előrántani a "kalapból", mert ezekből szemlélve meglehetősen megvilágító erejű látleletet kaphatunk a valóságról.

Amikor a kommunisták átvették a hatalmat egy ország fölött, az első dolguk, amit tettek, az volt, hogy elkobozták a magánkézben lévő összes fegyvert, hogy megtagadják a néptől annak fizikai lehetőségét, hogy ellenálljon a zsarnokságnak.

A dunántúli hadműveletekben vettünk részt 1944 őszén és telén. Székesfehérvár eleste után – december 26-án – a balról Pusztavám, jobbról Csákvár–Környe irányába előre törő szovjet csapatok bekerítettek bennünket.

A rendőrség vizsgálatot indított, miután egy ausztrál nemzetiszocialista csoport a közösségi médiában posztolta, hogy tüntetést szervezett egy állítólgosan aboriginál helyszínen Új-Dél-Wales északi részén.

A 35 éves Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, közismertebb nevén Sztálin, az LMBTQP-közösség korai úttörőjeként teherbe ejtett egy kiskorú, szibériai lányt. Leszármazottaik ma is élnek.

Immár 30 év telt el azóta, hogy 1914-ben szerény erőmmel szolgálatba álltam az első világháborúban, amelyet ráerőltettek a Birodalomra.

Az egyik gránát felrobbant a lövészárokban, ahol legalább húsz bajtársam tartózkodott. Mindenkit beborított a por és a füst, egyesek testét szétszaggatta a szétrepülő acél. Négyen meghaltak. Többen halálosan megsebesültek.

2024. október 19-én egy német nemzetiszocialista párt, a Der Dritte Weg előadást szervezett, amelyen Abdallah Melaouhi, Rudolf Hess egykori ápolója tartott előadást.

Engem és a legjobb barátnőmet együtt vittek ki a Gulágra. Mariska, a barátnőm, öt évvel később térhetett haza, mint én. Ő is visszajött a szülőfalunkba. Azon nyomban meglátogattam...

A propaganda, a „marketing” és az „üzenet terjesztése” szféránk egyik – ha nem a legfontosabb – küldetése. Mindig is kulcsfontosságú része volt a küzdelemnek, a Kampfzeit napjaitól mindmáig.