Amerika háborúba hergeli önmagát Kína ellen?

Gazdag István – Demokrata

Kövess minket -on és -en!

Amerika gazdasága rossz bőrben van, és ezt nemcsak én mondom, hanem az amerikai média szalagcímei is erről árulkodnak.

„Az amerikai gazdaság már a szakadék szélén áll” (theconversation.com, 2025. 10. 02.) „A közelgő amerikai pénzügyi válság” (project-syndicate.org, 2025. 10. 17.) „Elkerülhetetlen a következő pénzügyi válság, és amerikai lesz” (euractiv.com, 2025. 10. 12.) „Egy amerikai gazdasági összeomlás hogyan alakíthatná át a világot?” (moderndiplomacy.eu, 2025. 10. 06.) „Pénzügyi krach jön” (engelsbergideas.com, 2025. 10. 29.)

Nincs is hatékonyabb módszer egy gyengélkedő gazdaság feltuningolására, mint egy jó kis háború. Rooseveltnek egyszer már bejött. Miért ne működne megint? Az amerikaiak és általában az angolszászok egyébként is imádnak háborúskodni. Ez egyfajta elemi késztetés náluk, egyszerűen benne van a vérükben.

Archívum

Az American Journal of Public Health szerint az USA 1776-os megalakulása óta 393 katonai beavatkozásban vett részt más országokban. 1945 óta több mint 200 ilyen háború volt, ebből 114 a poszthidegháborús időszakban (1989 után). Ezenfelül minden 1952 óta kirobbant összecsapásból (248 konfliktus 153 országban) 201-et indított az USA a több mint 1000 kém- és katonai bázisa egyikéről a világ minden táján. A második világháború óta, a béke állítólagos aranykorában az Egyesült Államok hadserege mintegy húszmillió embert ölt meg vagy segített megölni, legalább 36 kormányt buktatott meg, legalább 86 külföldi választásba avatkozott bele, több mint 50 külföldi vezető megölésére tett kísérletet, és több mint 30 országban bombázott.

Amerika közvetlenül felelős ötmillió ember haláláért Vietnámban, Laoszban és Kambodzsában, és több mint egymillióért 2003 óta Irakban. 250 éves létezése alatt az USA 234 évben viselt háborút valamely ország ellen, míg Kína csak hármat vívott ezer év alatt. Csalhatatlan előjel, hogy újabban az amerikai médiában megszaporodtak a Kínával való konfliktussal kapcsolatos drámai hangvételű spekulációk. Az Egyesült Államok valószínűleg elveszítene egy Kínával vívott hosszú háborút az ipari és műszaki kapacitás hiánya miatt.

A modern háborúkat azok a nemzetek nyerik meg, amelyek termelésben, innovációban és a katonai erejük fenntartásában túlszárnyalják az ellenségeiket. Kína ma már uralja a globális gyártást – a hajóktól a drónokig –, míg az Egyesült Államok hagyta elsorvadni ipari bázisát. Ha háború törne ki, Amerika megnyerhetné a korai csatákat, de Kína termelési ereje és alkalmazkodóképessége hosszú távú előnyt biztosítana számára. (The U.S. Is on Track to Lose a War With China, theatlantic.com, 2025. 10. 28.)

James Holmes neves tengeri stratéga aggódik, mert Kína katonai-ipari felemelkedésének empirikus bizonyítékai brutálisan megkérdőjelezik az amerikai stratégia egyik alapvető feltételezését, miszerint az amerikai nyitott társadalom dinamizmusa elkerülhetetlenül diadalmaskodni fog az autoriter tehetetlenség felett. Holmes kétségei nem csupán elméleti aggodalmak, hanem mélyreható stratégiai riasztás, amelyet Kína legújabb technikai eredményei és az ipari kapacitás terén a két ország közötti hatalmas, fenntarthatatlan egyenlőtlenség kettős valósága váltott ki. (Is China’s Defense Industry Actually Outcompeting the United States?, nationalinterest.org, 2025. 11. 13.)

Ideológiailag is megágyaz a Kína elleni háborúnak az a Nyugaton egyre szélesebb körben terjedő elmélet, miszerint Kína valójában nem kommunista, hanem nemzetiszocialista állam, nyílt etnonacionalizmus, állami kapitalizmus, antiliberalizmus, bevándorlásellenesség, autoritarizmus, antiglobalista külpolitika, hiperprotekcionista kereskedelem, nacionalista iparpolitika, tudományos rasszizmus, hagyományos családi értékek, militarizmus, eugenika, etnikai sovinizmus és technofuturizmus gondosan megtervezett ötvözete. Ezeknek az elemeknek ugyanis semmi közük a marxizmushoz vagy bármilyen baloldali eszméhez. Összességük egyértelműen jobboldali világnézetet alkot, konkrétan a nemzetiszocializmus modern megtestesülését, amely így nem vesztette volna el a XX. századot, hanem csak kontinenst váltott, és Kínában győzedelmeskedett.

Az utóbbi évtizedek a liberalizmus mindenhol tapasztalható markáns visszaszorulásának a története: hanyatlás, bomlás, egyre nagyobb népszerűségvesztés és elutasítás világszerte, miközben Kína gondosan kalibrált, kínai sajátosságokkal rendelkező „nemzetiszocializmusa” globális jelentőségre tett szert, és továbbra is emelkedőben van. A kínaiak nemzeti identitásról alkotott elképzelései mélyen biológiai alapúak, és a külföldi imperializmus okozta áldozati narratívában gyökereznek. Ez az antiimperialista nacionalizmus a Kínai Kommunista Párt (KKP) uralma alatt sokáig összefonódott az internacionalizmus ideológiai elkötelezettségével, a Mao utáni időszakban azonban egyre nagyobb szerephez jutott a konfucianizmus-neotradicionalizmus, mivel a KKP egy tisztább formájú hierarchikus és kontrollált etnonacionalizmusra váltott.

Másrészt „Kína szerepe az antiszemitizmus térnyerésében 2023. október 7. óta nincs eléggé kihangsúlyozva, és egyre kifinomultabbá és célzottabbá válik, ami garantálja, hogy Peking nem szándékozik abbahagyni. […] Az október 7-i Hamász-támadás után néhány nappal a kínai állami televízió azt állította, hogy Amerikát pénzéhes zsidók egy csoportja irányítja. […] Mint oly gyakran, Kína antiszemitizmusa és Amerika-ellenessége kéz a kézben jár. […] A Kínából származó, államilag támogatott antiszemitizmus tovább súlyosbíthatja a jelenlegi válságot. Figyelembe véve a szovjet anticionizmus tartósságát, Kína példátlan, több generációra kiterjedő zsidógyűlöletet hagyhat maga után a világban.” (China Is Building an Anti-Semitic Leviathan, commentary.org, 2024. 10. 15.)

Ezen az atlantista-cionista optikán keresztül szemlélve tehát Kína egy „militarista, nemzetiszocialista és antiszemita” állam volna, amely megérett egy demokratikus keresztes hadjáratra. Annál is inkább, mert a cionisták egyáltalán nem örülnek annak, hogy nem tudják korrumpálni a KKP KB tagjait ugyanúgy, mint az amerikai kongresszus tagjait az Amerikai–Izraeli Közügyek Bizottságán (AIPAC) keresztül. Az meg kimondottan irritálja őket, hogy Hszi Csin-ping nem hajlandó Izraelbe zarándokolni és kipában hajlongani a Siratófal előtt, képzelt bűnökért vezekelve. Ha belegondolunk, valószínűleg a cionistáknak van a legnagyobb bajuk Kínával. Így már mindjárt érthetőbbé válik Samu bácsi Kína-ellenes kardcsörtetése is.

Archívum

Kövess minket -on és -en!

Június 1-jén, szombat hajnalban az ausztrál National Socialist Network tagjai gyülekeztek a melbourni Northland Bevásárlóközpont előtt, hogy fehér fajvédő tüntetést tartsanak.

A baloldali TikTok-felhasználók teljesen kiakadtak, miután megjelent az American Eagle új farmernadrág-kampánya, amelyben Sydney Sweeney szerepel. 

Erdély védelmével és a Déli-Kárpátok birtokbavételének kérdésével a magyar minisztertanács először 1944. augusztus 25-én foglalkozott rendkívüli ülés keretében.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

A táborparancsnokság 1944 telének egyik éjszakáján riadóztatott bennünket, és összeállítva egy 70 fős csoportot, kiküldött bennünket Birzsa településre tüzifáért a láger részére. Rettenetes hideg volt, a szél is fújt.

Még nyugat-európai mércével mérve is brutális, és szomorú események zajlottak le a franciaországi Lyonban múlt hét csütörtökön.

A spanyol rendőrség és az Europol közös akcióban csapott le a Bázis nevű, „terrorszervezetként” emlegetett nemzetiszocialista aktivistacsoport feltételezett tagjaira, három embert letartóztattak – írja közleményében az Europol.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

Az egyre jobban radikális antifasisztába forduló ausztrál kormányzat nem díjazta a néger rapper hitlerista megnyilvánulásait.

Egy brit házaspár igencsak megdöbbent, amikor második világháborús „náci bunkert” találtak közvetlenül az otthonuk alatt. „Ilyet nem talál az ember minden nap!” – mesélte a 35 éves Shaun Tullier a South West News Service-nek a „teljesen őrült” felfedezésről.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?

A nyugat-ausztráliai rendőrség lőfegyvereket és lőszereket foglalt le egy perthi férfi otthonában. Az indoklás szerint a tulajdonossal egy háztartásban élő apa „nemzetiszocialista nézeteket vall”, ezért alkalmatlan arra, hogy fegyverekhez férhessen hozzá.

Az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumának „Rewards for Justice” (RFJ) programja akár 10 millió dolláros jutalmat kínál azoknak, akik olyan információkkal szolgálnak, amelyek négy, az amerikai kormány által külföldi terrorista szervezetnek (FTO) minősített, Európában működő antifa csoport pénzügyi működésének megzavarását eredményezhetik.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat.

1945. január 28-án délelőtt a szovjetek négy harckocsival elérték és lezárták a Dunapentele–Perkáta és Perkáta–Adony útvonalakat.

A történet 1945. január 6-án, Mezőberényben kezdődött.  A megszállás után először a németes nevű magyar embereket szedték össze, ám később a fogolylétszámok kiegészítése végett bárkit elhurcolhattak.

Juan Perón argentin elnök felesége, a mai napig a legismertebb argentin személyiség, akit hazájában sokan még ma is szentként tisztelnek.

Engem és a legjobb barátnőmet együtt vittek ki a Gulágra. Mariska, a barátnőm, öt évvel később térhetett haza, mint én. Ő is visszajött a szülőfalunkba. Azon nyomban meglátogattam...

Úgy tűnik, mintha mi, fehérek, egy hangyányit hangyásak lennénk, a skizofrén fajtából. Mert miközben szeretjük elnyomni a fekete afrikaiakat, pusztán a bőrük színe miatt, ugyanakkor szeretjük etetni is őket, hogy zavartalanul szaporodhassanak, mint az… afrikai feketék.

Óriási a szakadék azok között, akik politikai érdekeikhez mérten cserélgetik eszméiket - legyenek liberálisok vagy bolsevikok -, és azok között, akik, mint a nacionalisták, különösen az Arany Hajnal tagjai, hűek maradnak meggyőződéseikhez, olvasható a görög Arany Hajnal honlapján.

Az 1936-os berlini nyári olimpia örökre beleírta magát a történelemkönyvekbe. Az eseményre a Harmadik Birodalom nagy erőkkel készült, és Hitler is engedményeket tett a nemzetközi közvélemény kedvéért.

1942-ben, amikor a Blitzkrieg optimista hangulatát már mindenki elfelejtette Berlinben, Adolf Hitler utasította a Krupp-műveket az 1000 tonnás Ratte nevű tank tervezésére.

1945. március 6-án hajnalban a 3. SS-páncélgránátos-ezred elcsigázott katonái éppen csak beérkeztek nyugat-magyarországi készenléti állásaikba, amikor pontban 04 óra 30 perckor a II. SS-páncéloshadtest már állásban lévő hadtest-tüzérsége megkezdte rövid tűzelőkészítését.

Afrikában és az arab világban máig élő gyakorlat a rabszolgatartás. Évezredek óta így megy, és valószínűleg a jövőben sem lesz másként.

Nemrég disztopikus gondolatkísérletként felvetettem, hogy a „fehér probléma” végső megoldásaként még az is megtörténhet, hogy az afrobolsevizmus egész egyszerűen illegálisnak nyilvánítja a fehérséget (a fehérként való létezést).

Nyugaton a keresztény-konzervatívok elvesztették a kulturális háborúkat, ezt – mások mellett – nemrég Mark Tushnet, a Harvard Egyetem alkotmányjogásza is megállapítja, így a kérdés számára most már csak az, hogy a győztes balliberálisok hogyan bánjanak a vesztesekkel.