Kövess minket -on és -en!

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat.

Egy friss jelentésből kiderült: Nagy-Britannia ügyészsége szinte soha nem kezeli gyűlölet-bűncselekményként a fehér lányok elleni szervezett erőszakot, annak ellenére, hogy az elkövetők „fehér szemétnek” nevezték áldozataikat.

Döbbenetes adatok láttak napvilágot a Nagy-Britannia igazságszolgáltatási rendszerében tapasztalható kettős mérce súlyosságáról. A 2012 és 2025 között elítélt, hírhedt pakisztáni és bangladesi bandákhoz (szervezett szexuális behálózó hálózatokhoz) köthető 38 elkövető bűncselekményei közül egyetlen egyet sem jelöltek meg faji vagy vallási indíttatásúként, annak ellenére, hogy a bírósági tárgyalások során sorra kerültek elő olyan bizonyítékok, amelyek egyértelműen a fehér nők elleni mélységes gyűlöletről és megvetésről tanúskodtak – hívja fel a figyelmet a The Telegraph brit napilap.

Az áldozatok joggal érzik úgy, hogy saját országuk árulta el őket. A hatóságok ugyanis éveken keresztül szemet hunytak a nyilvánvaló rasszista motiváció felett, attól tartva, hogy a tények kimondása feszültséget szítana a bevándorló közösségekkel.

„A fehér lányokat csak használni kell”

Fiona Goddard, aki ma már 32 éves, a saját bőrén tapasztalta meg ezt a borzalmat. Tizennégy éves volt, amikor a 2000-es években Bradfordban gyermekotthonban élt, és a helyi banda hálójába került. Elmondása szerint bántalmazói nyíltan beszéltek arról, hogy a „fehér lányok” csak arra valók, hogy „használják” őket, miközben saját, pakisztáni nőiket „tisztán” kell megőrizniük.

Ezeket a bűncselekményeket annak kellene nevezni, amik valójában: súlyos, szervezett, radikalizálódott és faji indíttatású szexuális kínzásnak – fogalmazott Goddard, aki tavaly lemondott a kormányzati vizsgálóbizottságban betöltött tanácsadói posztjáról, mert úgy látta, a rendszer továbbra sem védi meg a túlélőket.

Az áldozatokat rendszeresen „fehér ribancnak” és „szemétnek” nevezték, ám amikor 2019-ben kilenc férfit elítéltek az ügyében, az ítéletben nyoma sem volt a faji alapon való elkövetésnek mint súlyosbító körülménynek.

A vallomásokban szereplő részletek gyomorforgatóak, és egyértelműen mutatják az elkövetők ideológiai hátterét. A Rotherhamben elítélt Hussain fivérek egyike, Arshid Hussain például nemi erőszak közben közölte 14 éves áldozatával, hogy az ázsiai nőkkel ellentétben a fehér nők „erre valók”, és vallási okokra hivatkozva alázta meg a gyermeket.

Azért vagyunk itt, hogy megdugjuk az összes fehér lányt és a kormányt is. Azért jöttünk ide, hogy szaporodjunk és átvegyük a hatalmat
– vágta egyik áldozatának szemébe cinikusan a dewsbury-i Zafar Qayum.

Kettős mérce Nagy-Britannia igazságszolgáltatásában

A brit ügyészség (Crown Prosecution Service – CPS) belső szabályzata szerint az ügyészeknek elvileg kötelességük lenne jelezni, ha egy bűncselekmény hátterében faji vagy vallási ellenszenv húzódik. A gyakorlatban azonban ez a mechanizmus a jelek szerint csak egy irányban működik. Míg a fehér lányok elleni, évtizedeken át tartó szisztematikus erőszakot nem minősítették gyűlölet-bűncselekménynek, addig 2015-ben Jamal Nasirt elítélték faji indíttatású bűncselekményért, mert két 13 év alatti lányt molesztált – azzal a specifikus indokkal, hogy az áldozatok ázsiai származásúak voltak, és a bíróság szerint a támadás „kulturális szégyent” okozott nekik.

Ez a kirívó ellentmondás világít rá arra, hogy a brit államapparátus miként alkalmaz eltérő mércét az áldozatok származásától függően. Robert Jenrick, a Reform Párt képviselője és volt igazságügyi árnyékminiszter szerint ez az ország egyik legszégyenteljesebb árulása.

A nemi erőszakot elkövető bandák botránya túlnyomórészt fehér munkásosztálybeli lányokat érintett, pontosan azért, mert bántalmazóik alacsonyabb rendűnek tekintették őket
– jelentette ki Jenrick.

A helyzet azért fajulhatott idáig, mert a brit állam hajlandó volt feláldozni ezeket a kiszolgáltatott lányokat a „közösségi kapcsolatok megőrzése” érdekében – tette hozzá.

A hallgatás fala

A brit liberális elit és a hatóságok éveken át falaztak az elkövetőknek, félve a „rasszista” bélyegtől. A Newcastle-i bandák ügyében is elhangzott, hogy a metrórendszerben bliccelő egyik bandatag egy ellenőrnőnek ezt vágta oda: „A fehér nők csak egy dologra jók: hogy az olyanok, mint én, b…sszák és szemétként használják őket.” Mégis, Lord Macdonald korábbi főügyész utólagos beismerésén kívül, aki „mélységesen rasszista bűncselekményeknek” nevezte a történteket, érdemi változás nem történt a jogi minősítésben.

Bár Shabana Mahmood, a baloldali brit kormány belügyminisztere ígéretet tett arra, hogy a jövőbeni vizsgálatok kifejezetten figyelembe veszik majd a gyanúsítottak etnikai és kulturális hátterét, az áldozatok bizalma már régen elveszett.

A CPS szóvivőjének magyarázkodása, miszerint a nemi erőszak technikailag nem minősíthető gyűlölet-bűncselekménynek (bár súlyosbító körülményként figyelembe vehető lenne a faji vagy vallási indíttatás), csupán jogi csűrés-csavarásnak tűnik azok szemében, akiknek az életét tönkretették.

A statisztikák és a túlélők beszámolói egyértelmű képet festenek: Nagy-Britanniában a multikulturalizmus erőltetése olyan környezetet teremtett, ahol a többségi társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai váltak egy idegen ideológia képviselőinek prédájává, miközben az őket védelmezni hivatott állam félrenézett.

Kövess minket -on és -en!

Maja Trux, az antifa támadások egyik vádlottja kedden sem hazudtolta meg magát: ahogy annak idején az utcán emberekre támadt, most a börtön falai között is szembeszállt mindenkivel, aki szabályt akar érvényesíteni.

Amerika egy paródia, az ezredforduló óta már csak önmaga karikatúrája, szó szerint egy banánköztársaság. „Amikor megszületsz ebben a világban, kapsz egy jegyet a cirkuszba. Ha Amerikában születsz, az első sorban foglalhatsz helyet.” (George Carlin) 

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

1944. október kilencedikétől kezdett el kibontakozni Debrecen és a Hortobágy térségében az a három hétig tartó ütközet, amely a kurszki csata után a második világháború legnagyobb páncélos összecsapása volt.

Az egyre jobban radikális antifasisztába forduló ausztrál kormányzat nem díjazta a néger rapper hitlerista megnyilvánulásait.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy a napokban adott interjúban arra a kérdésre, hogy Oroszország és Kína nyújt-e katonai vagy legalább hírszerzési támogatást országának, diplomatikusan és lakonikusan „jónak” minősítette a két „stratégiai partnerükkel” fenntartott kapcsolatot, amely szerinte a „katonai együttműködésre” is kiterjed. 

A mai Magyarország 10 millió lakosának túlnyomó többsége, ha a Rajk nevet hallja, kizárólag a tragikus sorsú Rajk László, egykori kommunista belügyminiszter nevére asszociál, s az ő életútjából főleg a kivégzésére, majd a 7 évvel későbbi dísztemetésére emlékezik.

Orvosi szakvélemények ismertetésével és kamerafelvételek bemutatásával folytatódott a bizonyítási eljárás az úgynevezett antifa-perben a Fővárosi Törvényszéken, ahol ismét bíróság elé állt a négy rendbeli, két esetben társtettesként, két esetben bűnsegédként bűnszervezetben elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletével és bűnszervezetben, aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletével vádolt Simeon Ravi Trux.

w A katolikus és nemzeti érzelmű diák, Quentin Deranque ügye, akit több mint egy héttel ezelőtt az Antifa terrorszervezethez köthető militánsok meglincseltek és meggyilkoltak továbbra is megrázza a francia társadalmat.

Tíz éve T. L. és dr. Kőfaragó-Gyelnik Vilmos barátaimmal a budai hegyek s villák között sétálgattunk. Tele aggodalommal mérlegeltük a lehetőségeket és tárgyaltuk meg Horthy Miklós kormányzó október 17-re tervezett, de a német elhárító szolgálat által már ismert „kiugrási szándékát”.

Talán sohasem derült volna ki, hogy mit rejt a zernikowi erdő, ha nincs egy lelkes gyakornok az Ökoland Dederow nevű cégben.

Az utóbbi időben egyre erősödik Nyugaton azoknak a politikai-gazdasági köröknek a hangja, amelyek mindenre képesek, hogy belezavarják országaikat egy szélesebb körű, akár világméretű háborúba Oroszország és/vagy Kína ellen.

Adolf Hitler kultusza és a nemzetiszocialista korszellem számos neves német és külföldi állampolgár lelkét megihlették az 1930-as, ’40-es években, köztük több olyan ismert hírességét, akikről legtöbben ma már nem is gyanítanák, hogy rajongással tekintettek a Führerre.

Mára a fehér világ elfogadta azt az állítást, hogy „Afrika az emberiség bölcsője”, tehát lényegében „mindenki afrikai”. Egy új mitológia van kialakulóban, amelynek nevében az afrikaiak egész Eurázsiát maguknak követelhetik.

Az első világháború után, az 1920-30-as években számos kisebb fasiszta, nemzetiszocialista párt alakult meg Magyarországon. Az első egyik legjelentősebb ilyen szerveződés a Böszörmény Zoltán alapította Nemzeti Szocialista Magyar Munkáspárt, ismertebb nevükön a Kaszáskeresztes Párt volt.