Kövess minket 
-on és 
-en!
A Magyar Királyi Honvédség által a második világháborúban kiépített védelmi rendszer, az Árpád-vonal 1939 és 1944 közötti történetéről jelent meg könyv, amely nagyrészt újonnan megtalált levéltári forrásokon, iratanyagokon alapszik.
Mihályi Balázs, a kötet szerzője elmondta: az Árpád-vonal a Kárpátokban - Kárpátalján, valamint a bécsi döntések nyomán Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélyben - létrehozott állandó erődvonal volt, amellyel már korábban is több kutató foglalkozott.
Ő azonban jellemzően visszaemlékezésekre, interjúkra, helyszínbejárásokra alapozva dolgozta fel az erődvonal történetét.
Sokáig úgy gondolták, hogy az Árpád-vonal anyagai - tervrajzok, beszámolók, levéltári források - elvesztek, megsemmisültek. Az erődítményeket kutató Mihályi Balázs a magyar-román határ mentén lévő korábbi erődrendszer, a Károly-vonal történetének feldolgozásakor viszont rábukkant az egykori Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnökségének iratai között az Árpád-vonalról szóló egyes iratok másolatára.
Ezek között voltak levelezések, vázlatok, utasítások, beszámolók. A szerző sok évnyi, mikrofilmen tárolt anyag átnézésekor olyan leírásokra, tervrajzokra is rátalált, amelyekből kiderült, hogy az első erődítési elképzelés már a Felvidék visszaszerzésekor szóba került. E szerint Komárom környékén lett volna az úgynevezett Avar-vonal, ez volt az egyik első elképzelés egy állandó erődvonal létrehozására, amely végül csak papíron született meg.
Szintén számos forrás előkerült arról, hogy miután a németek elfoglalták Franciaországot, a magyarok kiküldtek egy bizottságot: nézzék meg a Maginot-vonalat, térképezzék fel annak erősségeit és gyengeségeit, amelyek végül a vonal eleséséhez vezettek. A magyar szakemberek hosszú tanulmányokban összegezték tapasztalataikat és arra a következtetésre jutottak, hogy a francia erődrendszer túl költséges és nem elég hatékony. Így a korábban másolni kezdett, nagy és páncélozott lőállásokkal felszerelt erődítmények építése helyett áttértek egy olcsóbb és hatékonyabb építési módszerre, föld alatti kazamatákkal és alagutakkal kötötték össze a védvonalat.
Egyik védvonal sem volt áttörethetetlen, de - mint a szerző kiemelte - ezeknek az erődítéseknek egyébként is az volt a céljuk, hogy lassítsák a támadást és az országnak legyen elég ideje a mozgósításra. E tekintetben az Árpád-vonal sikeres volt, mert jó pár helyen sikerült sokáig tartani a védőállásokat. Ugyanakkor volt egy tervezési hibája is: csak három napra elegendő lőszer volt egy-egy erődnél - jegyezte meg a szerző.
|
|
|
|
|
|
Mihályi Balázs most megjelent könyvében a különböző erődépítési irányelvek, erődtípusok ismertetésétől az erődítési parancsnokság létrehozásán át részletesen mutatja be az Árpád-vonallal kapcsolatos terveket, költségeket és a magyar erődvonal háborús eseményeit. Külön fejezetben foglalkozik például azzal, hogy a szovjetek a front közeledtével hírszerzőket, ejtőernyősöket küldtek, hogy feltérképezzék a magyar védvonal erősségét, gyenge pontjait. Mint Mihályi Balázs megjegyezte, a szovjetek a háború alatt, majd később is több tanulmányt készítettek a magyar védelmi rendszerről és ezekben dicsérték például a magyarok sikeres álcázási technikáját.
(Múlt-Kor nyomán)
