Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Alig pár hónappal ezelőtt történt, hogy Szombathelyen [1999-ben] bizonyos, magát hungaristának valló fanatikus személy meggyalázta a szombathelyi zsidótemetőt, a sírkövekre nyilas- és horogkereszteket festett és ezzel az ország felháborodását váltotta ki.
Ezzel kapcsolatban véleményünk a következő: az illető szombathelyi hungarista eme szükségtelen cselekedetével kétféle gyalázatot követett el.
Először is meggyalázta egy nem-keresztény vallásfelekezet temetőjének sírköveit, másodszor pedig meggyalázta a mi szent jelvényünket: a nyilaskeresztet! Ha az illető fanatikus magyarul: elvakult, nem az érzelmeire, hanem a józan eszére hallgat, akkor tudnia kellett volna, hogy zsidó tulajdonra sem a horogkereszt, sem a nyilaskereszt nem való! Zsidó tulajdonra elsősorban a mógendovid, vagyis a hatágú csillag való; másodsorban esetleg a sarlókalapács, ha a sírban fekvő zsidó történetesen kommunista volt!
A nyilaskereszt Szent László királyunk zászlószimbóluma volt. Ő használta először a pogányok elleni harcban. Másodszor a negyven éven át uralkodó Nagy Lajos királyunk használta, akinek dicsőséges országlása alatt Magyarország határait három tenger vize mosta. Harmadszor pedig 1932-ben Meskó Zoltán honosította meg a magyar nemzetiszocializmus számára.
Ennek a jelvénynek helye volt egykori lapjaink fejlécén, párthelyiségeink homlokzatán, árpádsávos zászlóinkon és a szívünk felett, de semmi helye nincs zsidó tulajdonokon!
Bármilyen hihetetlen is a kívülálló, egyszerű magyarok előtt, de úgy igaz, hogy bennünket nem a zsidó nép elleni ádáz gyűlölet, hanem annak ellenkezője: a saját népünk iránti szeretet vonzott a hungarizmushoz! Ezért vállaltuk a harcot a nemzetközi marxizmus és az ugyancsak nemzetközi liberál-kapitalizmus ellen.
Ezt alátámasztandó, szükséges idéznünk Szálasi Ferenc 1935-ben írt Út és Cél című könyvéből a következőket: A hungarizmus ideológiai rendszer. A nemzetiszocialista világnézet és korszellem magyar gyakorlata. Nem hitlerizmus, nem fasizmus, nem antiszemitizmus, hanem hungarizmus... A szombathelyi hungarista nem ismervén a hungarista ideológiát tehát antiszemita cselekedetet hajtott végre a zsidó temető és a magyar nyilaskereszt meggyalázásával.
1938-ban, amikor az akkori félfeudális és félig kapitalista magyar államrendszer három évi börtönbüntetésre ítélte Szálasi Ferencet, igen sok testvérünkben feltámadt a fanatizmus magyarul: elvakultság, és olyan cselekedeteket követtek el sorozatosan, amelyekkel semmivel sem vitték előbbre mozgalmunk ügyét, csupán egyéni bosszúérzetüket akarták kielégíteni zsidó üzletek kirakatainak betörésével és egyéb romboló akciókkal, főként Budapesten. Nemcsak az Oktogon-téren levő Abbázia kávéház hatalmas üvegablakát törték be, vagy a Nyugati Pályaudvarral szemben álló Ilkovics-vendéglő összes ablakát zúzták be, hanem voltak olyan megkergült, fanatikus hungaristák is, akik még rendőröket is megvertek csak azért, hogy később elmondhassák: a vezérükkel egyidőben szenvedtek börtönbüntetést. Hogy az ilyen szégyenteljes akciókkal mennyit ártottak a hungarista eszmének és a hungarista mozgalomnak, arra nem is gondoltak, hanem egyszerűen hősöknek érezték magukat és nagyon csodálkoztak, amikor a mozgalom vezetősége kizárta őket a pártból. Ekkor döbbentünk rá, hogy a hungarizmus legnagyobb ellenségei nem a zsidóság cionista részlege, nem is az akkori félfeudális kormányzat és kapcsolt részei, még csak nem is az akkoriban föld alatt működő kommunista sejtek, hanem a mozgalom fegyelmezett soraiba befurakodott fanatikusok. Vagy jobban mondva: az emberi butaság...
Ismétlem: a fanatizmus magyarul elvakultságot jelent. Vannak és mindig voltak primitív felfogású testvéreink, akiket nem a józan ész, nem a tudás, nem az értelem, hanem az érzelem vezetett a hungarista táborba, akik a zsidókérdésen kívül semmit sem tudtak és nem is akartak tudni. Ezek az ideológiai tudás teljes hiányában építeni nem tudtak, tehát minden áron rombolni akartak.
Szálasi Ferenc, amikor 1940 őszén börtönéből kiszabadult, nagyon jól látta, hogy mennyi bajt csinált mozgalma keretében a fanatizmus, és a szabadulását követő első nagytanács-ülésen nyilván ezért határozta meg az elvakultság ellenszerét ezzel az azóta szállóigévé vált szentenciával: tisztán látni, helyesen ítélni, gyorsan cselekedni! Ezek után joggal teheti fel a kérdést bárki: mi kell a tiszta látáshoz és helyes ítélethez? A válasz egyszerű: ideológiai tudás!
Az ideológia nem tévesztendő össze a pártprogrammal. A pártprogram idővel változik, aszerint, ahogyan a nemzeti igények is változnak. Ezzel szemben az ideológia az elvek összességét jelenti, tehát maradandó. Mi hungaristák 1935 óta valljuk a Szálasi Ferenc által magalkotott hungarista ideológiát, amelynek körvonalait nagynevű elődje, Székesfehérvár szentéletű püspöke: Prohászka Ottokár fogalmazta meg még 1918-ban. A baj csak az, hogy kevés iskolázottságú, de becsületes fiatal hungarista testvéreink szinte féltek ettől a szótól, hogy ideológia, és szinte nem is akarták sokan tudomásul venni annak idején, hogy a hungarizmus nemcsak a zsidókérdés megoldásából áll, hanem vannak abban nagyon komoly tudnivalók is, amelyek rombolás helyett építést szolgálnak nemzetünk nagyságának, fejlődésének és boldogságának szolgálatában. Ilyen például a Pax Hungarica, vagyis Magyar Béke című fejezet, amely magába foglalja a társadalmi békét, a felekezeti békét, a nemzetiségi békét, a földbékét, a munkabékét stb. Ide tartozik a hungarizmus agrárpolitikája, a hungarizmus munkáspolitikája, a hivatásrendi államrendszer felépítése, a hungarizmus külpolitikai irányelve: a konnacionalizmus stb. Külön fejezet tárgyalja a hungarizmus erkölcsi alapját, a hungarizmus szellemi alapját, a hungarizmus anyagi alapját és így tovább...
1943-ban Szöllösi Jenő testvérünk a később mártírhalált halt miniszterelnökhelyettes lett a Szegedi Főkerületünk vezetője, akivel levelezési kapcsolatba került az akkor húsz éves Újlaki Miklós. Újlaki testvér felismerte a fanatizmus romboló hatását és ennek leküzdését az ideológiai tudásban látta megvalósíthatónak. Ezért javasolta Szöllösi főkerület vezető testvérnek, hogy minden párttag, aki a belépéstől számított hat hónap után igényt tart a fekete fedelű törzstagsági igazolványra, ideológiai vizsgát tegyen le, mert valódi hungarista csak az lehet, aki: Először: ismeri a hungarista ideológiát legalább nagyvonalakban, vagyis meg tudja mondani, hogy miért hungarista?
Másodszor: Egyet is ért az ideológia minden részletével.
Harmadszor: Aszerint él.
Tudni kell ugyanis, hogy minden mozgalomnak tengelye az ideológia, akörül forog minden.
Szöllösi testvér erre a frenetikus elképzelésre nem válaszolt. Később Újlaki testvérünk is belátta, hogy ha ezt a tervet a mozgalom akkori vezetősége elfogadja és gyakorlatba helyezi, akkor a Nyilaskeresztes Párt sohasem érte volna el a 300000-es taglétszámot.
Márpedig már 1939 őszén pártunknak és mozgalmunknak 300000 fizető tagja volt és csakis így tudtuk fenntartani a budapesti Andrássy úton álló három emeletes központi helyiségünket, akkori lapjainkat és csakis így tudtuk anyagilag segíteni azokat a hungarista családokat, ahol a családfő a szegedi Csillagbörtönben, vagy a kistarcsai internáló táborban raboskodott.
Így tehát nem volt más megoldás, minthogy az ideológiai tudás elsajátítása minden testvérünknél lelkiismereti kérdés volt. Az igazság érdekében azonban meg kell jegyeznünk, hogy az 1943-as év elején központunkban új intézmény alakult dr. Szentirmay Imre vezetésével, amelynek neve Pártiskolázás volt. Ez azonban nemcsak központunkban működött, hanem párttanítóink szorgalmasan járták az országot, elmentek pár hetes kurzus tartására mindenüvé, ahová hívták őket, illetve ahol a párttanítók szállásáról és ellátásáról a hungarista szervezet gondoskodni tudott.