Kövess minket -on és -en!

Mi, összegyűjtött fiatalok 1944. december 24-én, karácsony napján indultunk el Kéthelyről Csehszlovákián és Németországon keresztül: 1945 májusában érkeztünk meg a felső-ausztriai altheimi átmeneti táborba, amelyben már mintegy 30-35 000 fő tartózkodott.

Már csak a csupasz földön telepedhettünk le, ott is szűkösen... Fűzfaágakból kis sátrat barkácsoltunk néhányunk számára. Ez nappal a hőségtől, éjjel a hirtelen lehűléstől ugyan védett, de ha esett, jócskán eláztunk.

Ellátásunk nagyon gyatra volt: reggel és este feketekávé, napközben 10 és 14 óra között valamikor fél liter leves egy-két darab lóhússal, esténként 10 dkg kenyér. Egyik nap nem kaptunk kenyeret. A foglyok megverték a lágerparancsnokot, meg a szolgálatvezetőt...

Amikor ide érkeztünk, a tábor földjét még nagy fű borította. Hamarosan kopárrá változott, mert az orvos tanácsára a foglyok „lelegelték”.

Július 31-én a lágerlakók egy részét, köztük mintegy 100-150 magyart, sorakoztatták és kivitték az állomásra. Új táborba vittek minket, Ebensee-be és a Traunsse partjára. A gyalogmenet közben láttuk, hogy összegyűlt az erdőben egy bennünket kísérő csoport. Tagjai először csak kiabáltak felénk német és magyar nyelven: „Hitler katonái, Szálasi pribékjei! Ti is itt döglötök meg, mint a 16 ezer zsidó!”... Később megtámadtak bennünket, és az útjukba kerülőket ott ütötték, ahol érték. Mire az őrök erélyesen közbeléptek, közülünk többen súlyosan megsérültek. Végül bevittek bennünket a németek által épített egykori koncentrációs táborba.

A tábor őrségét az egykori táborlakókból állították ki. Ők nagyon ellenségesen viselkedtek. Egész nap ordítoztak velünk, fenyegettek bennünket, sőt olykor még lövöldöztek is. Az volt a benyomásunk, hogy el akarnak bennünket pusztítani. Az amerikaiak kis idő után megelégelték az őrség magatartását, és leváltásuk érdekében cselhez folyamodtak. Azzal bízták meg a németeket, hogy egyik éjjel keressék fel az őrséget, és az alvókat fegyverezzék le. Ez meg is történt, ami ürügyet szolgáltatott az őrség leváltására.

Rövidesen új táborba kerültünk.

Mika József – Budapest
Hadifogoly Híradó 1993/6.

Kövess minket -on és -en!

Szomorú és különös helyzetben jöttem rá, hogy néha a tudás is lehet előnytelen. Hadifogságom első lágere a Kraszna Szulin nevű városban volt a Szovjetunióban. A gyár hasonlított a budapesti Csepel Művekhez.

A brit Telegraph arról ír: részletes útmutatót kaptak walesi óvodák, hogy a kisgyermekek körében is lépjenek fel a rasszista jelenségek ellen.

1943. szeptember 12-én délután 2 órakor német vitorlázó-repülőgépek szálltak le a 2112 méteres Gran Sasso hegycsúcsán, és mindössze háromnegyed óra alatt kiszabadították Olaszország vezérét, a Duce-t. 

Egy 35 éves zsidó férfit mellkason szúrtak Brooklyn Crown Heights negyedében, miután támadója antiszemita szidalmakat kiáltott – közölték a hatóságok.

Az 1980-as, 90-es évek voltak a futballmezek aranykorszaka, amikor a könnyű poliészterből készült trikók leváltották a kevésbé szellőző és nehéz pamutmezeket.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

2025 júniusában egy 18 éves lányt erőszakoltak meg egy Nottinghamshire-ben lévő parkban, amit egy pakisztáni és egy afgán férfi követett el, azonban azt az információt, hogy a két férfi menedékkérőként tartózkodik az országban, a tárgyalást vezető bíró megtiltotta, hogy közöljék.

1944. július 20-án reggel hat órakor két tiszt lépett ki a berlini Wannsee villanegyed egyik házából. Laus Schenk von Stauffenberg gróf vezérkari ezredes és jogász bátyja, Bertold tengerésztiszt.

Egy békésen folydogáló kis patak az alaszkai Aleut-szigeteken 80 éven át hivatalosan a „Nazi Creek” nevet viselte – egészen máig.

Rákosi Mátyás, az idealizált népvezér, 160 centiméterével és rövid nyakával szinte gnómnak tűnt, pingvinnek csúfolták.

„Ha nincs intervenció, akkor nem éltem volna túl. Ezt soha nem fogom elfelejteni. Ha nincs január 7-e, akkor ez a jelen sem létezne” – Chum Mey, a rettegett vörös khmerek által működtetett egyik kambodzsai börtöntábor túlélője.

A müncheni felsőbíróság súlyos testi sértés miatt 5 év börtönbüntetésre ítélte Hanna S.-t, akit azzal gyanúsítottak, hogy társaival 2023-ban, a Kitörés Emléknapon Budapesten „szélsőjobboldalinak tartott” embereket vertek össze.

A bad-kreuznachi amerikai táborban 1945 áprilisa végén megkezdődött a szelektálás: elengedték a betegeket, a lengyeleket, az oroszokat, és elkülönítették a tisztikart. Minket, magyarokat és a németeket vegyesen egy vonatszerelvénnyel Észak-Franciaországba, Torénba irányítottak.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.