Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
A Római Birodalom és Oroszország történelmi példája meggyőzően bizonyítja, hogy a kollektivista-bolsevista ideológia pszichésen-mentálisan beteg társadalmakban alig talál ellenállásra.
Most Amerikába hatol be úgy, mint kés a vajba, mert az amerikai társadalom is nagyon beteg. A világon itt a legmagasabb a pszichoaktív (pszichotróp) szerek használatának aránya.
Már tíz évvel ezelőtt is az amerikaiak 70 százaléka szedett legalább egy vényköteles drogot, 50 százalékuk legalább kettőt, a húsz százalékuk pedig legalább ötöt (Study shows 70% of Americans take prescriptions drugs, cbsnews.com, 2013. 06. 20.). Azóta tovább súlyosbodott a gyógyszerfüggőségük. 2021-ben „nemzeti vészhelyzetként” a fentanil-túladagolás bizonyult az első számú halálozási oknak a 18–45 éves korosztályban, több áldozatot követelve, mint a koronavírus, a közúti balesetek, a rák és az öngyilkosság összesen (Fentanyl overdoses become No. 1 cause of death among US adults, ages 18-45: „A national emergency”, foxnews.com, 2021. 12. 16.). Az amerikaiak körében olyan súlyos népbetegség a gyógyszerfüggőség, hogy például az OxyContin nevű opioidszármazék fájdalomcsillapító mellékhatásaiba két évtized alatt több mint félmillióan haltak bele (OxyContin and the story behind America’s „most evil” family, irishexaminer.com, 2021.12.11.). 2020-ban több mint 70 ezer halálos áldozata volt az opioid-túladagolásnak, amely hetente legalább 1300 életet követel (The U.S. Opioid Epidemic, cfr.org, 2021. 09. 08.).
Jelenleg a nagyvárosi amerikaiak nem kis része többnyire ittas, bedrogozott, gyógyszertől kábult vagy mindezek kombinációjának a hatása alatt áll. A nagyvárosokat szmoggal keveredő marihuána-füstfelhő borítja, míg azok, akik dolgoznak, gyakran metamfetaminra szorulnak, hogy talpon maradjanak. Sokan szó szerint opioidokon élnek. Az USA lakossága a világ népességének öt százalékát teszi ki, de a világ opioidjainak 80 százalékát fogyasztja. A kannabinoidok és receptoraik az agyban különleges funkciót töltenek be: az emlékezet törlését. Napjaink Amerikájában a marihuána emberek tízmillióinak segít elfelejteni az életfájdalmat (vö. spleen), amelyet életük rothadó pusztasága okoz, lehetővé téve számukra a túlélés akarását. A heroint nagy tételben mexikóiak és guatemalaiak szállítják, de az utcai dílerek szinte mindig feketék. Botrányos a faji alapú célzatosság. A fekete dílerek gyakran keresnek meg (mások kizárásával célzatosan) fehéreket, például a benzinkutakon tankolás közben, ingyen heroinmintával és a telefonszámukkal. Ha fehér drogdílerek fekete környékekre mennének és kifejezetten négereket céloznának meg a kábítószerrel, évente tízezrek halálát okozva, azt minden bizonnyal gyűlölet-bűncselekménynek minősítenék, és országos felháborodást váltana ki. A fehérek élete azonban nem számít. Annál jobb, minél kevesebb van belőlük. Annál kisebb az esélye, hogy netán ellenállnak a kisemmizésüknek és lecserélésüknek.
Obama elnöksége alatt hozták létre az úgynevezett diverzitástiszt (diversity officer) pozícióját, a politikai komisszár értelmében. Ott vannak az összes fősodrú médiumban, az egyetemeken és a nagyvállalatokban. Katonai egyenruhát ugyan nem viselnek, de az arckifejezésük teljesen uniformizált. Ezt könnyen észrevehetjük, ha a LinkedInen megkeressük a „diversity officer” kifejezést. A „társadalmi igazságosság” hivatásos harcosairól van szó, és ugyanaz a feladatuk, mint a politikai komisszároké volt a Szovjetunióban. Elnevezésük megváltozott, de az ideológiájuk ugyanaz maradt. Létezésük egyedüli célja a neobolsevik program erőszakos érvényre juttatása. Amikor egy cég milliókat költ a „mérgező férfiasságot” leleplező reklámokra, nekik köszönhető. Amikor a fehéreket kitiltják bizonyos összejövetelekről, nekik köszönhető. Amikor olyan reklámokat látni, amelyekből kimaradnak a fehér férfiak, tutira egy politikai komisszár áll mögötte.
A fő mintázat, amely a jelenleg zajló fehérellenes társadalmi forradalom során tapasztalható, hogy a fekete nők száma meredeken emelkedik vezető pozíciókban, míg a fehér férfiaké drámaian csökken. A fekete nők kihasználják a rengeteg szociális programot és ösztöndíjat meg a faji preferenciát, hogy iskolába járjanak, és álláshoz jussanak a közszférában. Ezek a programok általában faji alapon kizárják a fehéreket osztályra vagy egzisztenciális helyzetre való tekintet nélkül, pedig a Detroit és Cleveland környéki „rozsdaövezetnek”, az amerikai autó- és nehézipar egykori fellegvárának leépülése vagy a közép-nyugati tömeges farmcsőd katasztrofálisan érintette őket. Az állami szegénységi és drogprogramok, amelyek nyíltan ugyan nem diszkriminálhatják a fehéreket, általában mégis nagyon „feketecentrikusak” abban, ahogyan és ahol reklámozzák őket, így azt a benyomást keltik a fehérekben, hogy nem nekik szólnak. Másrészt sok fehér egyszerűen nem akarja magát sebezhetőnek mutatni vagy társadalmi tehernek érezni.
Rengeteg kevéssé ismert jóléti program van a „gibsmedat” számára, amelyeket kifejezetten a feketéknek hirdetnek széles körben. A gibsmedat az „add ide nekem” (give-me that) néger kiejtési formája, és főleg rasszista fehérek használják azon meggyőződésükre alapozva, hogy a négerek többnyire lusta semmirekellők, jóléti ingyenélők, akik állandóan alamizsnára pályáznak (á la „welfare queen”), azt követelve a kormánytól, hogy tömje őket pénzzel. Így a gibsmedat utalhat a szociális segélyprogramokra és azok felhasználóira, az élethivatás-szerűen szociális segélyből élősködő feketék alkotta gibsmedat ipari komplexumra. Egy Obama korabeli gibsmedatprogram például a fekete egyházakon keresztül juttatott pénzt arra, hogy feketéket számítógép-programozásra oktassanak. Ez nemcsak a képzés felturbózott tandíját fedezte, hanem a megélhetési költségeket is a tanfolyam idejére.
|
|
|
|
|
|
Erre a programra nem lehet közvetlenül jelentkezni. Valamelyik fekete egyház tagjának kell lenni ahhoz, hogy hozzá lehessen férni a támogatáshoz. Az egyházak természetesen leveszik a sápjukat, mielőtt a maradékot kiosztanák nyájuknak. Persze a program neve nem „Ingyenpénz a fekete egyházak híveinek”, hanem valami olyasmi, mint „Oktatási sikeralap a történelmi elnyomás alulhasznosított közösségeinek”. Valójában kevés olyan dolog van az amerikai feketék életében, amit ne támogatna valamilyen módon a rezsim. Állami hivatalok egész sora kifejezetten a feketéket istápolja, kiokosítva őket arról, hogy milyen trükkök révén juthatnak különféle segélyekhez – a fehérekből, konkrétan a fehér férfiakból kipréselt adókból.
