Kövess minket -on és -en!

A viking sagák (történetek) az egyik legfájdalmasabb, elrettentő kivégzési módként rögzítik a vérsast.

Az Orkneyinga saga így ír róla: „Einar jarl Halfdanhoz ment, és vérsast vágott a hátába oly módon, hogy törzsébe szúrt egy kardot a gerinc mellett, és az összes bordát elvágta, a gerinctől lefelé az ágyékig, és ott kihúzta a tüdőket (…)”

A vérsas egyik legelső alkalmazása a 867. évre tehető a későbbi beszámolók szerint. A történet néhány évvel korábban kezdődik, amikor az Aella király uralta Northumbria angol királyságára támadtak a vikingek. A támadók vezérét, Ragnar Lodbrokot Aella úgy ölette meg, hogy egy mérges kígyókkal teli verembe dobatta. Lodbrok fiai bosszúból maguk is megtámadták Northumbriát 865-ben, és miután elfoglalták a fővárost, Yorkot, a legrettegettebb fiú, Csonttalan Ivar példát kívánt statuálni Aella kivégzésével. Valamilyen egyszerű módon megölni nem lett volna elég, miután édesapja a kígyók martalékává vált.

A kígyóverem története valójában igen valószínűtlen, mivel Anglia hűvös éghajlata sosem volt alkalmas arra, hogy ott mérges kígyók éljenek. Akárhogy is történt valójában, Ragnar Lodbrok sagája szerint Ivar a vérsas elszenvedésére ítélte Aellát.

A módszer

Napjainkban a kutatók közt vita zajlik arról, pontosan hogyan hajthatták végre a vérsast a vikingek – valamint arról is, lehetséges-e egyáltalán egy élő emberen végrehajtani egy ilyen kegyetlen és borzalmas eljárást. Akár valóban csináltak ilyet a korban, akár csupán a valóság későbbi szerzők általi kiszínezéséről van szó, a vérsas egészen brutális cselekedet.

A leírások szerint az áldozat karjait és lábait kikötözik, hogy megakadályozzák a szökést, illetve a hirtelen mozdulatokat. Ezután a bosszúra szomjazó végrehajtó a farcsont mellett mérte az első szúrást a testre, majd innen fölfelé haladva felvágta az áldozat hátát. Ezt követően minden egyes bordát aprólékosan leválasztottak a gerincoszlopról egy balta segítségével, ami előtárta a belső szerveket. A beszámolók szerint az áldozat ezen a ponton még nem csupán élt, de tudatánál is volt, kínzói pedig a fájdalom fokozására sós vizet is önthettek a hatalmas sebbe.

A vérsas lehetséges ábrázolása egy viking kori faragványon

Ha mindez nem lett volna még elég, a kéz ujjai módjára széttárt bordák közül kihúzták az áldozat tüdőit, mintha az „szárnyakat” növesztett volna hátából. A „vérsas” létrejött, az áldozat teste egy nagy, véres madarat formázott.

A vérsas mögötti szertartás

Aella nem az utolsó uralkodó volt, akin a források szerint végrehajtották a vérsast. Ha hihetünk a különféle beszámolóknak, a középkori Észak-Európa legalább négy másik jelentős alakja szenvedte el e sorsot – egy kivételével mind Csonttalan Ivar áldozataiként: Edmund angol király, Halfdan (Harald norvég király fia), Máel Gualae, a dél-írországi Munster királya, valamint Aelfheah, Canterbury érseke. Ez azt jelentené, hogy Anglián kívül Írországban és Franciaországban is hajthattak végre ilyen kivégzést. Alkalmazásának két fő oka tűnik ki a forrásokból.

Az első indok az, hogy Odin főistennek bemutatott áldozatnak tekintették, amely hadi szerencsét is hozhat. A másik a gyakorlat elrettentő ereje – csakis a becstelennek tartott ellenségek számára tartották fenn a leírások szerint. Halfdant is bosszúból kínozta meg a vérsassal az Orkneyinga saga szerint az őt legyőző Einar, és Aellán is apjáért állt így bosszút Ivar. Ha nem is hajtottak végre ilyet a valóságban, a puszta szóbeszéd is alkalmas lehetett a félelemkeltésre.

A gyakorlat áldozatai a 9. és 10., esetleg a 11. század folyamán lelték ily módon halálukat. Az írott beszámolók a 12., illetve 13. században keletkeztek először. A viking sagák írói hallották a történeteket, és lejegyezték őket.

Könnyen elképzelhető, hogy a szereplők hősiesebbnek – vagy éppen vérszomjasabbnak – való beállítása érdekében számos helyen eltúlozták, illetve továbbköltötték a történéseket. A vérsas legendájának azonban több valóságtartalma lehet, mint gondolnánk. A módszert leírók mind igen részletes beszámolóval szolgálnak – talán az idők során volt, aki kipróbálta valakin, miután hallott róla. Lehetséges tehát, hogy a vérsas egy valóban végrehajtott kivégzési forma volt, de az is, hogy az ellenség megfélemlítésére terjesztették el a korabeli köztudatban.

A középkori beszámolók más, igen változatos kivégzési módszereket is kapcsolnak a vikingekhez a vérsason kívül. Ilyen például a „felakasztott hús”, amelynek keretében az áldozat mindkét sarkát átfúrták, kötelet fűztek át rajta, és ennél fogva fellógatták fejjel lefelé. Itt nem csupán az jelenti a kínzást, hogy a sarkak átfúrása óriási fájdalommal jár, hanem az is, hogy a véráram a fejjel lefelé függő testhelyzetben túlterheli a szívet.

Egy másik, kevésbé ismert büntetési mód a beszámolók szerint a „halálos séta” nevet viselte. Ebben az esetben az áldozat hasán ejtenek egy vágást, amelyen át kihúzzák belei egy részét. A kínzó ezután tartotta az áldozat beleit, amíg az körbe-körbe sétált egy fa körül, idővel feltekerve az összeset a fára. A vérsashoz hasonlóan itt is felmerül annak kérdése, képes lenne-e egy ember a fájdalom és a szóban forgó szervek leállása mellett tudatánál maradni, vagy egyáltalán életben. Mindenesetre ha ezen kegyetlen kínzások és kivégzések egyike sem történt meg soha a valóságban, kiváló elrettentő erővel bírtak a vikingek ellenségeinek demoralizálására.

Kövess minket -on és -en!

Az emberek szavai, még azok is, melyeket a sugallat szülte, másra fordíthatóak, a szavaktól függnek, hozzájuk lehet adni és el lehet belőlük venni, és esendő halandók eltorzíthatják őket. Ezért minden írást vagy befolyást, régit vagy újat át kell szűrni a természeti törvény szűrőjén.

1945 február 13-án, nem sokkal este 10 óra előtt a nyugvóra készülő szász főváros, Drezda, „az Elba parti Firenze” belvárosának ablakai remegni kezdtek a város fölé berepülő brit bombázókötelék motorjainak egyre jobban erősöd, vészjósló basszusától. 

Tudom, hogy a történelem igazságos oldalán állok, és nem akarom, hogy politikai nézeteimért ítéljenek el – nyilatkozta a Magyarországon fogva tartott antifasiszta terroristanő, Ilaria Salis a La Stampa olasz napilapban megjelent interjúban.

Adolf Hitler – értesülve Budapest csaknem megvalósult bekerítéséről – 1944. december 24-én este elrendelte a IV. SS-páncéloshadtest Magyarországra vezénylését és bevetését Budapest felmentése céljából.

Az Ostromkalauz után folytatódott a Festung Budapest 2024 rendezvénysorozata. A szervezést megnehezítő körülményekről évről évre egyre többet kell beszélnünk és írnunk a különböző csatornákon és felületeken – írja e sorokat honlapján a Légió Hungária.

Amint ismert, a németországi Magdeburgban szörnyűséges események zajlottak le. A karácsonyi vásárban péntek este egy szaúd-arábiai származású, de már 2006 óta Németországban élő férfi egy bérelt BMW-vel a tömegbe hajtott.

A rendőrség vizsgálatot indított, miután egy ausztrál nemzetiszocialista csoport a közösségi médiában posztolta, hogy tüntetést szervezett egy állítólgosan aboriginál helyszínen Új-Dél-Wales északi részén.

A katonai kommentátorok többnyire egyetértenek abban, hogy a Kurszk környékén zajló ukrán diverzánsakciónak stratégiai értelme gyakorlatilag nincs, és legfeljebb arra szolgál, hogy erősítse a sorozatos harctéri kudarcok miatt igencsak letargikus ukrán katonák harci morálját.

A ma már közel 100 éves nő 1943-1945 között a stutthofi tábor parancsnokának volt a gépírónője, és a bíróság szerint „elképzelhetetlen, hogy ne vette volna észre, mi történik körülötte”.

Chris Minns, az ausztrál Új-Dél-Wales szövetségi állam miniszterelnöke megfogadta, hogy határozottan fellép a jobboldali „szélsőségesekkel” szemben, mindössze azért, mert egy csoport nemzetiszocialista balaklavát viselve felszállt egy sydney-i vonatra az Ausztrália napon.

„A »Lázadó Franciaország« (LFI) egy antifasiszta aktivista megmentésére sietett, akinek Magyarország kéri a kiadatását erőszakos cselekmények miatt” – írta meg a Le Figaro.

Ha már múlt héten szóba került a Fanta, arra gondoltam, nézzük meg közelebbről ennek az italnak az eredettörténetét, illetve tegyük rendbe az üdítőt övező féligazságokat, tévedéseket.

Másodjára állt bíróság elé az antifa támadások elsőrendű vádlottja, Ilaria Salis a Fővárosi Törvényszéken. A Markó utcai épület tárgyalótermébe ismételten széles vigyorral a képén nézett végig a hallgatóságon. 

Mi, összegyűjtött fiatalok 1944. december 24-én, karácsony napján indultunk el Kéthelyről Csehszlovákián és Németországon keresztül: 1945 májusában érkeztünk meg a felső-ausztriai altheimi átmeneti táborba, amelyben már mintegy 30-35 000 fő tartózkodott.

Mihelyt a második világháború 1945-ben véget ért, Kanada és az USA elkezdett hajón élelmet szállítani az emberek százmillióinak, akik a háború következtében éhhalálnak voltak kitéve.