Kövess minket -on és -en!

Adolf Hitler 1983-ban előkerült „naplója” olyan igénytelen hamisítvány volt, hogy még az A.H. monogramot sem sikerült helyesen leírni – mégis kollektív őrületbe kergette egy nagynevű német lap szerkesztőit.

1983. április 25-én a Stern magazin szenzációs bejelentést tett: sztárriporterük felfedezett több olyan dokumentumot, amelyek állításuk szerint Adolf Hitler személyes naplójának töredékei voltak. A szóban forgó papírokat egy 1945-ös drezdai repülőgép-szerencsétlenség óta hitték elveszettnek. A lap rendszerezte az előkerült dokumentumokat, majd elkezdte azokat publikálni.

A magazin vezetői azt állították, hogy a naplótöredékek nyomán nemcsak Hitler életrajzát kell majd átírni, hanem a Nagynémet Birodalom tejes történetét. A kézzel írott bejegyzésekben egészen apró, mindennapi élményekről tett említést a Führer, a naplóban olyan érdekességek szerepeltek – az azt felfedezők hangzatos állítása szerint, amiért egyébként ma már börtön jár úgy Németországban, mint Magyarországon és Európa nagyrészén – hogy a „meglepően érzékeny diktátor valójában azt sem tudta, hogy mi történik a koncentrációs táborokban a zsidókkal”.

Két héttel később a naplókról kiderült, hogy hamisítványok, ráadásul nem is különösebben jók. Kiderült, hogy a kamu Hitler-naplót egy Konrad Kujau nevű szélhámos írta meg. A Stern egykori főszerkesztője, Felix Schmidt így emlékszik vissza a napra, amikor beállítottak az újsághoz az állítólagos Hitler-naplóból származó töredékekkel. Schmidt beszámolója szerint a személyes naplóját gondosan vezető Hitler képe egyfajta kollektív őrületet keltett a Stern szerkesztőségének felsőbb szintjein.

„Körülbelül négy hónapja voltam a Stern egyik felelős szerkesztője – a háromból az egyik –, és megkértem a titkárnőmet, hogy fél órán belül hívja be az irodámba Gerd Heidemannt, a kortárs történelmi rovat újságíróját. Heidemannt ritkán lehetett megtalálni a szerkesztőségben, gyakran eltűnt hetekre anélkül, hogy bármilyen jelzést hagyott volna, hogy hol van és hogyan találjuk meg” – idézte fel Schmidt.

Heidemannt a magazin egyik legjobb nyomozójának tartották és köztudottan gyengéje volt minden olyan tárgy, műalkotás, történelmi lelet, aminek köze volt a nemzetiszocialistákhoz. Az emléktárgyakból álló gyűjteményében az a jacht is helyet kapott, amely egykor Hermann Göringé, a Nagynémet Birodalom második emberéé volt.

A nemzetiszocializmussal szimpatizáló Gerd Heidemann. Fotó: Hartwig Valdmanis/United Archives via Getty Images

Abban az időben a riporter – akiről azt pletykálták, hogy romantikus kapcsolatban állt Göring lányával, Eddával – úgy tűnt, teljesen őszintén vonzódik a nemzetiszocialista korszakhoz, de a zsidó-liberális támadásokat mindig azzal hárította, hogy csak a történelem iránt érdeklődik, nem pedig a „náci ideák” érdeklik. A kamu naplós botrány után Heidemannt még inkább azzal vádolták, hogy valóban „náciszimpatizáns” volt. Személye azért fontos a történetben, mert ő volt az, aki gyakorlatilag bejuttatta a laphoz Kujau hamisítványát. Kiderült, hogy az újságíró titokban, a főszerkesztők tudta nélkül elkezdett tárgyalni a lap kiadójával – ez derül ki legalábbis Schmidt visszaemlékezéséből, amiből a New Yorker közölt részleteket 2013-ban.

Schmidt azt akarta, hogy Heidemann menjen Törökországba, hogy a pápa elleni merényletkísérletről tudósítson. Mielőtt elérte volna, és átadta volna neki a megbízást, őt és a másik két főszerkesztőt, Rolf Gillhausent és Peter Kochot is behívták a magazin kiadójának irodájába, ahol féltucatnyi füzet hevert az asztalon. „Ezek Hitleréi voltak” – közölték velük az irodában.

Konrad Kujau, a hamisítvány szerzője. Fotó: Werner Baum/picture alliance via Getty Images)

Utólag kiderült, hogy csak egy meglehetősen gyenge hamisítványról volt szó: az egyik legszembeötlőbb hibája az volt, hogy Kujau a gótikus „F”-et összetévesztette az „A”-val, így az első naplók véletlenül „FH” címkével jelentek meg Adolf Hitler monogramja, az „AH” helyett. Kiderült, hogy mire a főszerkesztők tudomást szereztek a naplóról, addigra Heidemann és egy másik szerkesztő már javában tárgyalt erről a kiadóval. Schmidt, Koch és Gillhausen bevonódtak a sztoriba, és már nehezen is tudtak volna kihátrálni, mert a kiadó már egymillió német márkát fektetett a napló újrakiadásába.

Maga Heidemann kezdte el győzködni el a vezetőket arról, hogy hatalmas történelmi leletre bukkantak, ami egy 1945 áprilisában történt repülőszerencsétlenség után került elő. A történet szerint a Hitler személyes tárgyait szállító repülő Drezda közelében zuhant le, a Führer értékes emlékeit pedig a helyi gazdák rejtették el, majd később egy magas rangú NDK-s tiszt őrizte őket. Az újságíró állítása szerint úgy kerültek hozzájuk a dokumentumok, hogy a szóban forgó tiszt el akarta adni azokat. 

Később kiderült, hogy a napló hamisítvány volt, az NDK-s tiszt pedig valójában nem is létezett. Konrad Kujau amúgy valóban az NDK-ban, Drezda mellett nőtt fel, innen jött a sztori ötlete. A hamisítvány szerzője maga is szimpatizált a nemzetiszocialista nézetekkel, a Führernek nagy tisztelője volt. Ez a műben is tetten érhető, ami érthetően pikáns volt, mivel ekkor alig 38 év telt el a második világháború vége óta, és a német társadalomban még a világháborús emlékek átértelmezése zajlott a győztes propaganda részéről. 

A naplót jegyző Kujau és az újságíró Heidemann is börtönbe került, miután kiderült, hogy a mű hamisítvány. 

A történet az elmúlt évtizedekben több alkotót is megihletett, az 1991-es brit Selling Hitler sorozat formájában dolgozta föl az eseményeket, egy évvel később pedig Németországban jött ki a Schtonk! című szatírikus film.

Kövess minket -on és -en!

Az 503. nehézpáncélos-osztályt 1942. május 5-étől állították fel egy törzsszázaddal és két önálló nehézpáncélos-századdal.

Kedden reggel hiába várták az antifa támadások második olasz vádlottját, nem jelent meg a tárgyalóteremben, így a bíróság nem tudott érdemben továbbhaladni az ügyben. 

A világ legnagyobb darabszámban eladott autójának számító, a történelemben először húszmillió példányban legyártott, egy korszak jelképének is tekinthető Volkswagen Bogár ötlete Hitler fejéből pattant elő, a terveket pedig Ferdinand Porsche készítette. 

A második világháborúban utolsó évében, 1945. február 13-án foglalták el a szovjet csapatok teljes egészében a magyar fővárost.

A nemzetiszocializmus szolgálatába állt tudósok és mérnökök számos olyan új eszközt alkottak, amelyek – így köztük a sugárhajtású repülőgép, az első cirkáló, illetve ballisztikus rakéta – döntő hatást gyakoroltak az 1945 után kibontakozó hidegháború fegyverkezési versenyére. 

Nyomozás indult két kiskorú ellen, akik egy „neonáci” szervezet alapítóiként, illetve tagjaiként megrongálták egy zsidó temető kőtábláit Aradon.

„Nyi sagju nazad!” (Egy lépést se hátra!) – így szólt a hírhedt 227-es számú parancs leghíresebb mondata, amit 1942. július 28-án adott ki a főtiszteknek Sztálin.

Visszatért, majd le is lépett az X (korábban Twitter) médiaplatformról Kanye West, az antiszemita néger, aki mára szintet lépett és nyíltan vállalja, hogy „meggyőződéses náci”.

A berdicsevi munkatáborban mostoha viszonyok uralkodtak. Először fel kellett építeni szállásunkat, kitermelni a hozzá szükséges anyagokat, rendezni kellett a terepet.

1951. május 21-én kezdődtek meg a kitelepítések Budapesten. A kommunista rendszer által nemkívánatosnak nyilvánított személyek ingatlanjait elkobozták, őket pedig kényszerlakhelyre költöztették, ahol mezőgazdasági munkát kellett végezniük.

„Antifasisztaként kriminalizáltak az Orbán-rezsim alatt” – Ilaria Salis olasz szélsőbaloldali verőemberből lett EP-képviselő, valamint társai emelték fel hangjukat a magyar igazságszolgáltatással szemben az Európai Parlamentben.

Adolf Hitler helyett Charlie Chaplin színész fényképe szerepel a szerb BIGZ tankönyvkiadó nyolcadikos történelemkönyvében – írja a Szabad Magyar Szó a Nova szerb portál alapján.

„Cinkos, aki néma!” felkiáltással szerveznek rendőrségi engedéllyel és biztosítással antifasiszta tüntetést Budapestre február 8-án.

A rendőrség vizsgálatot indított, miután egy ausztrál nemzetiszocialista csoport a közösségi médiában posztolta, hogy tüntetést szervezett egy állítólgosan aboriginál helyszínen Új-Dél-Wales északi részén.

Tíz éve, hogy elhalkultak a „rózsaszínű tapsok”. Tíz éve, hogy barátunk és bajtársunk, a Titkolt Ellenállás egykori énekese, Cseresznye György végleg itt hagyta földi életét és a Hadak Útjára költözött – kezdődik a beszámoló a Légió Hungária lapján.