Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Igazi européer úriemberek bombázgattak egy Drezda nevű német ékszeres dobozt 1945. február 13. és 15. között, ennélfogva nem is nagyon szoktak róla megemlékezni.

A nyugatiak által a második világháború során elkövetett háborús bűnök olyannyira mostohagyermeknek számítanak a történetírás berkein belül, hogy én is csak két magyarul megjelent könyvet tudok hozni példaként, ahol ezekről bővebben lehet olvasni, ezek pedig A megtervezett halál James Bacque tollából, illetve David Irving-től az Apokalipszis 1945 – Drezda elpusztítása. Utóbbi magáért beszél, előbbi pedig egy speciális témával foglalkozik, vagyis a német hadifoglyok sanyarú helyzetével a nyugati fogolytáborokban. Egyébként kizárólag idegen nyelven megjelent művek esetében sem sokkal jobb a helyzet.

A hiány okai – véleményem szerint – igen egyszerűek. Nyugati viszonylatban illúzió lenne várni, hogy a saját bűnösségüket tömegesen kinyilvánítják és elemzik, erre csak revizionista, renegát szerzők képesek, közép-európai viszonylatban a szovjetekkel foglalkoznak többet, keleten pedig – szintén nyilvánvalóan – nem az angolszászok háborús bűneinek feltárására törekednek, törekedtek. Közép-európai szemszögből a szovjet téma döntő többsége érthető, de néha kicsit talán túl aránytalan. Ezzel egy percig nem arra gondolok, hogy beszéljünk kevesebbet a vörös szörnygépezetről, sőt! Hanem inkább azt, hogy az angolszászról is beszéljünk többet. Terrorbombázások idehaza is bőven voltak, amelyek, mint Németország esetében, sokszor indokolatlanok és/vagy túlzóak voltak. Ennek egyébként szükséges tünete az a káros nézet is, miszerint az angolszászok „sokkal jobbak” voltak a szovjetnél. Tiszta egyenlőségjel persze nem vonható, de a nyugatiakra „filantróp felszabadítóként” tekinteni épp olyan nagy hiba. Ezt pedig egyik részben az angolszász háborús gépezet feltárásának hiánya, másik részben a két világháború közötti magyar politikai atmoszféra okozza, annak öröksége, ahol befolyásos konzervatív körök valamiféle megmagyarázhatatlan és indokolatlan angolmániában szenvedtek. Ennek okait egyszer érdemes lenne tételesen feltárni, azonban most ugorjunk vissza Drezdához.

Ezek az européer urak tehát szakítottak mindenféle emberközpontú létszemlélelettel, és az 1942-es évtől kezdve olyan mocskos légi hadviselési rendszert építettek maguk köré, amely felülmúlt minden addigi elképzelést. Drezdával kapcsolatban azt is érdemes tudni – azontúl, hogy semmilyen szempontból nem volt indokolt célpont –, hogy keletről sokan ide menekültek a vörösök elől, tehát a város teherbíró képességének a sokszorosa volt igénybe véve, az összezsúfolódás pedig tudjuk, mit jelent, ha mondjuk bombákat szórnak az emberek fejére.

Nyilván ezzel a szövetségesek hírszerzése is tisztában volt, s ha ehhez hozzáadjuk azt, hogy ipari nézőpontból sem volt értelme a támadásnak (eleve a történelmi belvárost vették először célpontba), ott tartunk, hogy ez egy undorító, kicsinyes, ám annál kegyetlenebb bosszú volt az angolszász hatalmak részéről, amelynek „köszönhetően” nagyjából 250-350 ezer ember halhatott meg (sokakat eltűntnek nyilvánítottak, mindenkit azonosítani, mindenki maradványát megtalálni egyenlő volt a lehetetlennel), köztük sokan szörnyű kínok között, elevenen elégve a foszforos gyújtóbombák miatt.

David Irving könyve amúgy már-már fájó részletességgel ír le mindent, ami akkor és ott ezekben a napokban történt, és az ember olykor úgy érzi – joggal – hogy szavakkal nem is igazán lehet leírni a pusztítást. Nem hiába került a könyve a tűrt/tiltott határmezsgyére, ráadásul magyar nyelven – de megkockáztatom, hogy az angolszász környezetben is – lényegében az egyetlen komolyan vehető munka Drezda bombázásának témájában, amely egyszersmind görbe tükröt tart a „pacifista Nyugat” arca elé.

Külön ironikus és egyben a mai világ szégyene, hogy a győztesek egyfajta erkölcscsőszökként vonultak be a történelembe, amelyet az akkor vesztes országokkal, de főleg a vesztes oldalon álló ideológiával szemben rendszeresen alkalmaznak még a jelenben is. Persze mára már a „náci” szó jelentése is egyre inkább felhígul, hiszen lassan válogatás nélkül mindenki az, aki szemben áll a liberális gőzhengerrel.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy civilizációnk ellenségei elfeledték volna, mi is az a nemzetiszocializmus, sőt, meggyőződésem, hogy ez az egyetlen világnézet, amelytől mind a mai napig tényleg félnek, tehát boldog-boldogtalan „lenácizása” egyben tudatos is, miközben a szó valódi értelmében nemzetiszocialisták a „lenácizottaknak” csupán a töredéke.

Egyébiránt Drezda sosem nyerte vissza régi pompáját, az 1945 utáni építészeti (vissza)fejlődés utolérte, tönkretéve ezzel a város eredeti, történelmi miliőjét. „Köszönet” ezért is az européer győzteseknek.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A ceglédi táborban 1945 elején mint elhurcoltakat bevagoníroztak bennünket, azzal a mesével, hogy Debrecenbe visznek, és ott az új magyar hadsereg tagjai leszünk.

A német munkásoknak kedvező első munkareformok egyike a fizetett évi szabadság létrehozása volt.

A kanadai kormány azt tervezi, hogy nyilvánosságra hozza a második világháború után Kanadába emigrált egykori állítólagos „náci kollaboránsok” listáját – közölte Justin Trudeau miniszterelnök, írja az AFP.

Tíz napja volt hivatalban Vilhelm Junnila finn gazdasági miniszter. A politikus azt mondta, hogy „a kormány fennmaradása és Finnország jóhírének megvédése érdekében” távozik posztjáról.

A második világháború magyarországi hadszínterén folytatott végső küzdelmek közül a Vértes hegység területén vívott harcok magyar szempontból jelentős haditetteknek számítottak.

A híres zeneszerző dédunokája a Die Welt című német újságban „megdöbbenésének” adott hangot az orosz zsoldosok kapcsán – írja a Jewish Chronicle.

Az angolszász szövetségesek 1943 nyarán elkezdett és a második világháború végéig megállás nélkül folytatott hadászati bombázóoffenzívája füstölgő romhalmazzá változtatta Németországot, ami bosszúért kiáltott az égre.

Joe Biden amerikai elnök megemlékezett az 1921-es tulsai pogromról, amelyet manapság az ország „rasszista történelmének szégyenfoltjaként” tartanak számon, pedig csak fehér emberek gyakorolták az önvédelemhez való jogukat.

Az amerikai feketék sok olyan dologban hisznek, ami nem létezik, olyannyira, hogy azt lehet mondani, egy másik dimenzióban élnek, miközben a miénkben beszélnek.

Hollandiában büntetőjogi következményekkel fog járni a „holokauszttagadás”, a „rasszizmus” és a „diszkrimináció” tilalmára vonatkozó törvényt kiterjesztik más események megtörténtének tagadására is – döntött a holland ügyvivő kormány.

Tizenhárom, „szélsőjobboldali mozgalmakhoz tartozó” embert letartóztattak vasárnapra virradóra Párizsban, miközben horogkereszteket festettek a földre a 17. kerületben – közölték a helyi francia hatóságok.

Az 1944 őszén szovjet megszállás alá került Kecskeméten a nyugat-magyarországi harci cselekmények és a világháború vége után is még fél évvel, 1945 karácsonyán is előfordultak a szovjet katonák által elkövetett rablások és gyilkosságok a polgári lakossággal és az újonnan felálló rendőrség tagjaival szemben egyaránt.

Mint ismert, az elmúlt napokban szörnyű esemény rázta meg Írországot: egy algériai migráns Dublinban megkéselt három kisgyereket.

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

Ilias Kasidiaris 2021 óta ül egy görög börtönben a betiltott Arany Hajnal párttal való kapcsolata miatt. Ez azonban nem akadályozta meg Kasidiarist, akinek horogkeresztes tetoválása is van, hogy induljon Athén polgármesteri székéért.

A politikai rendőrség Kecskeméten 1945 áprilisában és májusában jelentős letartóztatási hullámot indított el, pontosan úgy, ahogy a szovjet Vörös Hadsereg által elfoglalt többi magyar, majd német területeken.

Noha gyászoljuk az eltávozását még 25 év után is, de tudjuk, hogy ő nem halt meg idő előtt, mint ahogy a „senki ember” meghal.

Őrizetbe vették az Alternatíva Németországért egyik tagját hétfőn, a vád szerint „tiltott totalitárius jelképeket” hordott, többen azt állítják, hallották, ahogy a „Sieg Heil!” üdvözléssel köszönt.

A vérzivataros 20. század során több híres és hírhedt személyiség is megfordult a szegedi Csillag börtön celláiban.

Egyre szélesebb körűvé válik az X (volt Twitter) elleni nagyvállalati hirdetési bojkott, sőt, az amerikai cégek mellett az Európai Bizottság is közölte, hogy felfüggeszti a hirdetéseit az oldalon, mert nem akarja, hogy azok „antiszemita és náci” tartalmak mellett jelenjenek meg.

„A közelgő győzelem lehetőséget ad Németországnak az európai zsidókérdés megoldására, ami véleményem szerint kötelességünk is. A kívánatos megoldás: minden zsidót kitenni Európából.

Az amerikai neobolsevik rezsim feudális hierarchiájában értelemszerűen legfe­lül tanyázó, sőt egyenesen piedesztálra emelt feketék elsősorban a rabszolga őseik által a déli gyapotföldeken végzett ingyenmunka kompenzálásaként akarják kirázni a gatyájukból fehér hűbéreseiket.

„A magyar vérbíróságok előtt lefolyt pörök során arról az Európáról volt szó, ahol szellemi síkon nincsenek nagy és kis nemzetek, hanem ahol minden nemzet egyaránt teljesíti kötelességét a nagy európai gondolat jegyében. A perek kulisszája mögött nem volt szó a nagy Angliáról és a kis Lengyelországról és az Európa keleti részén fekvő még kisebb Magyarországról. Ott Európáról, a szellem Európájáról, a lassan ködbevesző Pax Romana anyagon, téren és időn felül álló európai szellemiségről volt szó.”

Első fokon pénzbüntetéssel sújtotta a Szentesi Járásbíróság azt a férfit, aki tavaly decemberben egy horogkeresztes zászlót rakott ki lakásának ablakába – tájékoztatta a Csongrád-Csanád Vármegyei Főügyészség helyettes szóvivője az MTI-t.