Kövess minket 
-on és 
-en!
Korábban röviden – a „tudományos” értékéhez mérten – már szó esett egy bizonyos Robin DiAngelóról annak kapcsán, hogy az ő agyszüleménye a woke-izmus bibliájának számító White Fragility (Fehér törékenység) című könyv.
Ez a hatvanas éveit taposó fehér nő ebben igyekszik kiizzadni fehér bűntudatát, amely amiatt gyötri, hogy egy szegény munkáscsaládba született, és lányanyaként 30 éves koráig pincérnőként kellett gürcölnie a megélhetésért.
Most arra szólítja fel a feketéket, hogy tartsák magukat távol a fehérektől, figyelmeztetve őket, hogy a fehérek nem szeretik, és bánthatják őket. „A színes bőrűeknek el kell távolodniuk a fehérektől, és valamilyen közösséget kell vállalniuk egymással”, kuncogott a Faji igazságosság: a következő határ című webinárium során három hasonszőrű némberrel cseverészve.
Nagyon úgy hangzik, mintha ez az egzaltált nőszemély egy régi vágású szegregacionista volna: „Maradj távol azoktól, akiknek más a bőrszínük, mint neked.” Ugyanúgy hangzik, mint amit Scott Adams karikaturista mondott, amikor idén februárban egy őszinte pillanatában arra biztatta a fehéreket, hogy „el kellene húzniuk a p…ába a feketéktől”. A Dilbert karakter alkotója egy friss felmérésre reagált, amely szerint a fekete amerikaiak közel fele szerint „nem oké fehérnek lenni”, tehát jobb lenne, ha ez utóbbiak megszűnnének létezni. Felségsértése miatt egy csapásra véget ért Scott Adams karrierje. Több újság és terjesztő megszüntette vele az együttműködését, a sajtó galád rasszistának bélyegezte.
Itt van azonban DiAngelo, aki pontosan ugyanezt a tanácsot adja, csak fordítva. Adams szerint a fehéreknek távol kellene maradniuk a feketéktől. DiAngelo szerint a feketéknek távol kellene maradniuk a fehérektől. Adams megjegyzése a karrierjébe került. DiAngelo megjegyzése tuningolni fogja a karrierjét. A kettejük azonos értelmű megnyilatkozására adott eltérő reakciók jól mutatják, hogy milyen állapotban van a rasszügyi vita az USA-ban. Egy negatívnak ítélt megjegyzés a feketékről karrier-öngyilkosságot jelent, míg a fehérekről éveken át szisztematikusan hangoztatott negatív kijelentések busás anyagi haszonnal járnak, mint DiAngelo esetében, aki a woke-boom nyomán vált híressé, miután 2011-ben megalkotta a „fehér törékenység” kifejezést, hogy leírja „azt az állapotot, amelyben a faji stressz minimális mennyisége is elviselhetetlenné válik (a fehérekben), és egy sor védekező lépést vált ki (belőlük)”.
A következő évben megírta az azonos című könyvet, amely közel három évig trónolt a New York Times bestsellerlistáján, és George „Fentanil” Floyd elhalálozása és mennybemenetele után vált kötelező olvasmánnyá woke-ista körökben. Ezután kezdett el akár 15 ezer dollárt is kasszírozni előadásonként, készpénzre váltva az amerikai rendszerszintű rasszizmus által elnyomott fekete tömegek sanyarú sorsa fölött érzett szívszaggató világfájdalmát. Azóta kiadta a könyv „fiatal felnőtteknek” szóló változatát, nemrég pedig egy másik könyvet, amely kizárólag a fehérek etnomazochista csoportjainak antirasszista tréningeken történő agymosását célozza. Mára ugyanis ő lett a fehérellenes „antirasszista tréning” iparágának vezető alakja.
DiAngelo a fent említett panelcsevej során azzal folytatta, hogy azok a troglodita (fehér) fafejek, akik nem hajlandók meghajolni az antirasszista kánon előtt, nem illenek bele a „modern munkaerő” fogalmába. „2023-ban alapképzettségnek kell tekintenünk azt a képességet, hogy némi árnyaltsággal és érzékkel részt tudjunk venni ezeken a beszélgetéseken, és ha te nem tudsz, akkor egyszerűen nem vagy alkalmas a manapság betölthető állásokra” – mondta, miközben a „sokszínűség, egyenlőség és befogadás” (DEI) komisszárjaiból álló paneltrió egyetértően bólogatott. „Olyan kultúrát szeretnék létrehozni, amely kiköpi azokat, akik ellenállnak” – tette hozzá DiAngelo az általa az afrobolsevik rezsim „másként gondolkodóinak” szánt sorsára utalva.
|
|
|
|
|
|
2021 februárjában a nevével reklámozott online tréning némi negatív reklámot csapott a Coca-Colának, miután felvételek szivárogtak ki róla, hogy a Confronting Racism (Szembesülni a rasszizmussal) tanfolyamon DiAngelo azzal agitálta a cég dolgozóit, hogy „Amerikában és más nyugati nemzetekben a fehéreket úgy szocializálták, hogy azt érezzék, zsigerileg felsőbbrendűek, mert fehérek, és kutatások szerint 3-4 éves korukra a gyerekek megértik, hogy jobb fehérnek lenni”. Ezért a fehéreknek kutya kötelességük, hogy „próbáljanak meg kevésbé fehérnek”, vagyis „kevésbé elnyomónak, kevésbé arrogánsnak, kevésbé magabiztosnak, kevésbé védekezőnek, kevésbé tudatlannak, (viszont) alázatosabbnak lenni”, amihez „szakítaniuk kell a fehér szolidaritással”.
A Coke tehát öngyűlöletre és etnikai árulásra trenírozza fehér dolgozóit, vagyis a Coke nem mondható fehérbarát terméknek. Talán ideje volna átengedni a fogyasztását fekete kedvenceinek, elvégre a fehér faji önzés lehető leggusztustalanabb formája elinni a feketék elől ezt a mágikus elixírt, már csak közismert és brit tudósok által tudományosan is bizonyított egészségmegőrző és regeneráló hatása miatt is. Ha valakiknek, az amerikai feketéknek tényleg hasznukra válna egy alapos regenerálódás. Mentálisan mindenképpen.
