Kövess minket -on és -en!

Korábban röviden – a „tudományos” értékéhez mérten – már szó esett egy bizonyos Robin DiAngelóról annak kapcsán, hogy az ő agyszüleménye a woke-izmus bibliájának számító White Fragility (Fehér törékenység) című könyv.

Ez a hatvanas éveit taposó fehér nő ebben igyekszik kiizzadni fehér bűntudatát, amely amiatt gyötri, hogy egy szegény munkáscsaládba született, és lányanyaként 30 éves koráig pincérnőként kellett gürcölnie a megélhetésért.

Most arra szólítja fel a feketéket, hogy tartsák magukat távol a fehérektől, figyelmeztetve őket, hogy a fehérek nem szeretik, és bánthatják őket. „A színes bőrűeknek el kell távolodniuk a fehérektől, és valamilyen közösséget kell vállalniuk egymással”, kuncogott a Faji igazságosság: a következő határ című webiná­rium során három hasonszőrű ném­berrel cseverészve.

Nagyon úgy hangzik, mintha ez az egzaltált nőszemély egy régi vágású szegregacionista volna: „Maradj távol azoktól, akiknek más a bőrszínük, mint neked.” Ugyanúgy hangzik, mint amit Scott Adams karikaturista mondott, amikor idén februárban egy őszinte pillanatában arra biztatta a fehéreket, hogy „el kellene húzniuk a p…ába a feketéktől”. A Dilbert karakter alkotója egy friss felmérésre reagált, amely szerint a fekete amerikaiak közel fele szerint „nem oké fehérnek lenni”, tehát jobb lenne, ha ez utóbbiak megszűnnének létezni. Felségsértése miatt egy csapásra véget ért Scott Adams karrier­je. Több újság és terjesztő megszüntette vele az együttműködését, a sajtó galád rasszistának bélyegezte.

Itt van azonban DiAngelo, aki pontosan ugyanezt a tanácsot adja, csak fordítva. Adams szerint a fehéreknek távol kellene maradniuk a feketéktől. DiAngelo szerint a feketéknek távol kellene maradniuk a fehérektől. Adams megjegyzése a karrierjébe került. DiAngelo megjegyzése tuningolni fogja a karrierjét. A kettejük azonos értelmű megnyilatkozására adott eltérő reakciók jól mutatják, hogy milyen állapotban van a rasszügyi vita az USA-ban. Egy negatívnak ítélt megjegyzés a feketékről karrier-öngyilkosságot jelent, míg a fehérekről éveken át szisztematikusan hangoztatott negatív kijelentések busás anyagi haszonnal járnak, mint DiAngelo esetében, aki a woke-boom nyomán vált híressé, miután 2011-ben megalkotta a „fehér törékenység” kifejezést, hogy leírja „azt az állapotot, amelyben a faji stressz minimális mennyisége is elviselhetetlenné válik (a fehérekben), és egy sor védekező lépést vált ki (belőlük)”.

A következő évben megírta az azonos című könyvet, amely közel három évig trónolt a New York Times bestsellerlistáján, és George „Fentanil” Floyd elhalálozása és mennybemenetele után vált kötelező olvasmánnyá woke-ista körökben. Ezután kezdett el akár 15 ezer dollárt is kasszírozni előadásonként, készpénzre váltva az amerikai rendszerszintű rasszizmus által elnyomott fekete tömegek sanyarú sorsa fölött érzett szívszaggató világfájdalmát. Azóta kiadta a könyv „fia­tal felnőtteknek” szóló változatát, nemrég pedig egy másik könyvet, amely kizárólag a fehérek etnomazochista csoportjainak antirasszista tréningeken történő agymosását célozza. Mára ugyanis ő lett a fehérellenes „antirasszista tréning” iparágának vezető alakja.

DiAngelo a fent említett panelcsevej során azzal folytatta, hogy azok a troglodita (fehér) fafejek, akik nem hajlandók meghajolni az antirasszista kánon előtt, nem illenek bele a „modern munkaerő” fogalmába. „2023-ban alapképzettségnek kell tekintenünk azt a képességet, hogy némi árnyaltsággal és érzékkel részt tudjunk venni ezeken a beszélgetéseken, és ha te nem tudsz, akkor egyszerűen nem vagy alkalmas a manapság betölthető állásokra” – mondta, miközben a „sokszínűség, egyenlőség és befogadás” (DEI) komisszárjaiból álló paneltrió egyetértően bólogatott. „Olyan kultúrát szeretnék létrehozni, amely kiköpi azokat, akik ellenállnak” – tette hozzá DiAngelo az általa az afrobolsevik rezsim „másként gondolkodóinak” szánt sorsára utalva.

2021 februárjában a nevével reklámozott online tréning némi negatív reklámot csapott a Coca-Colának, miután felvételek szivárogtak ki róla, hogy a Confronting Racism (Szembesülni a rasszizmussal) tanfolyamon DiAngelo azzal agitálta a cég dolgozóit, hogy „Amerikában és más nyugati nemzetekben a fehéreket úgy szocializálták, hogy azt érezzék, zsigerileg felsőbbrendűek, mert fehérek, és kutatások szerint 3-4 éves korukra a gyerekek megértik, hogy jobb fehérnek lenni”. Ezért a fehéreknek kutya kötelességük, hogy „próbáljanak meg kevésbé fehérnek”, vagyis „kevésbé elnyomónak, kevésbé arrogánsnak, kevésbé magabiztosnak, kevésbé védekezőnek, kevésbé tudatlannak, (viszont) alázatosabbnak lenni”, amihez „szakítaniuk kell a fehér szolidaritással”.

A Coke tehát öngyűlöletre és etnikai árulásra trenírozza fehér dolgozóit, vagyis a Coke nem mondható fehérbarát terméknek. Talán ideje volna átengedni a fogyasztását fekete kedvenceinek, elvégre a fehér faji önzés lehető leggusztustalanabb formája elinni a feketék elől ezt a mágikus elixírt, már csak közismert és brit tudósok által tudományosan is bizonyított egészségmegőrző és regeneráló hatása miatt is. Ha valakiknek, az amerikai feketéknek tényleg hasznukra válna egy alapos regenerálódás. Mentálisan mindenképpen.

Kövess minket -on és -en!

A melbourne-i nemzetiszocialista Jacob Hersant elmondta: örül, hogy visszanyerte szabadságát, miután letöltötte egyhónapos börtönbüntetését „tiltott náci tisztelgés nyilvános bemutatása” miatt.

A néger előadó, akit egykor Kanye Westnek hívtak, de évek óta a Ye nevet viseli, új számmal jelentkezett, amelynek a Heil Hitler címet adta.

Az amerikai–kínai vámháborúban átmenetileg fegyverszünet van érvényben, a frontvonalak megmerevedtek, a szembenálló felek készülnek a végső (?) összecsapásra.

Hans Baur altábornagy évtizedeken át komolyan kötődött Adolf Hitlerhez. Ő volt a magánpilótája, de a vezérkar több más, magas rangú tisztjét is rendszeresen szállította.

Miután Izrael hat Hirosimára elegendő (százezer tonna) bombát dobott Gázára, elpusztítva infrastruktúrájának 92 százalékát (436 ezer épületet) és megölve legalább 61 ezer (főleg polgári) lakosát, most az enklávé teljes elfoglalását tervezi.

A második világháborúban elesett német katona földi maradványait tárták fel Kecskeméten a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság munkatársai.

Nyugaton a fehér tömegek az etnomazochizmus (Guillaume Faye) és az önpusztítás között ingadoznak, és ez a magatartás felelőtlen toleranciában nyilvánul meg minden iránt, ami valójában pusztítja a társadalmukat.

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.

A legtöbb ifjú kommunista átment Rákosi kezei alatt a szegedi Csillagban, miközben a moszkvai emigráció tagjai fogyatkoztak – a későbbi diktátor nagyobb biztonságban volt itthon a rácsok mögött, mint a Szovjetunióban.

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

Trump által a kampány során beígért gazdasági csodának egyelőre nem látszódnak még az előjelei sem, éppen ellenkezőleg. 

Szeptemberben Hans Velten Reisch flensburgi üzlettulajdonos szemita felháborodást váltott ki a boltjára ragasztott felirattal, amely így szólt: "Zsidóknak tilos ide belépni! Semmi személyes. Nincs antiszemitizmus. Csak ki nem állhatom magukat."

A Tresigallóban látható városszerkezettel ma akár Olaszország ezernyi pontján találkozhatnánk – feltéve, ha nem tör ki a második világháború.

Az 1945 kora tavaszán elindított Tavaszi ébredés kódnevű hadműveletnek, a második világháború utolsó nagy német offenzívájának – amellyel a Führer kísérletet tett a Vörös Hadsereg visszaszorítására, és a létfontosságú zalai olajmezők biztosítására –, a Dunántúl volt a terepe.

Hungáriát egy földalatti pályaudvarral és egy autópályával kötötték volna össze Budapesttel, többek között egy 250 méter magas felhőkarcolót és egy 25 ezer fős egyetemvárost is akartak a háború befejezése után építeni a Budaörs feletti Csíki-hegyekben.