Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az amerikai neobolsevik rezsim feudális hierarchiájában értelemszerűen legfe­lül tanyázó, sőt egyenesen piedesztálra emelt feketék elsősorban a rabszolga őseik által a déli gyapotföldeken végzett ingyenmunka kompenzálásaként akarják kirázni a gatyájukból fehér hűbéreseiket.

Noha amerikaiként élvezett életszínvonaluk és afroamerikaiként járó számtalan privilégiumuk miatt mázlistának tekinthetik magukat Afrikában ragadt társaikhoz képest, most mégis horribilis összegű kárpótlást akarnak kizsarolni a napjainkban élő fehérekből az azok ősei által az ő őseiknek okozott szenvedésekért. Ez nem tűnik éppen fairnek, de az etnomazochistává vált mai fehérek hátán köztudomásúlag nyugodtan fát vághatnak egyes szadista etnikai kisebbségek, és az áldozataik még csak meg sem nyikkannak, sőt kimondottan élvezik a fájdalmat mediatikusan beléjük szuggerált „fehér bűntudatuk” (white guilt) levezekléseként.

Röviden célszerű lesz eloszlatni néhány tévképzetet a manapság a bűnök bűneként aposztrofált amerikai rabszolgasággal kapcsolatban. Kezdve azzal, hogy a transzatlanti rabszolga-kereskedelem korszaka csak töredéke volt annak az időnek, amelyet az afrikaiak azzal töltöttek, hogy egymást árulták az araboknak, és a fehérek tulajdonába került fekete rabszolgák száma (kb. 10-12 millió) jóval elmaradt az arabok birtokolta mennyiségtől. Az Afrikán belüli rabszolga-kereskedelem valójában a történelem kezdetétől mindmáig tart. Arról nem is beszélve, hogy a feketéknek összehasonlíthatatlanul jobb sorsuk volt Amerikában fehérek, mint Afrikában feketék rabszolgájának lenni.

Ennek történelmi, lélektani és genetikai okai vannak. Egészen máshogy tekintettek ugyanis a rabszolgákra a fehérek, mint a feketék. Az előbbiek körében már évezredek óta kialakult a magántulajdon fogalma, ezért a rabszolgáikat értékes vagyontárgyaknak tartották és lehetőleg kímélték. Az afrikai ősközösségi társadalmakban viszont szinte minden köztulajdonban volt, tehát a rabszolgákat is közprédának tekintették, és ennek megfelelően kezelték. Fehér felfedezők, utazók, misszionáriusok saját tapasztalataik alapján, egymástól függetlenül mind arról számoltak be, hogy az afrikaiak általában nem veszik lelkükre a rabszolgaságot, sokkal inkább a dolgok természetes rendjének tartják. Számukra a szabadságnak önmagában nem volt inherens értéke, egyáltalán nem istenítették, nem tartották az emberi lét alapfeltételének, és csak a fehér gyarmatosítók – konkrétan a felvilágosodás és a francia forradalom – ideológiai örökségeként terjedt el körükben eszmeként.

Ami a rabszolgákkal való afrikai bánásmódot illeti, fehérek beszámolói szerint semmi sem elégített ki egy afrikait jobban, mint egy brutális gyilkosságnak a szemtanúja lenni. Egy brit utazó 1857-ben azt írta, hogy az afrikaiak láthatóan örömüket lelik a kegyetlenségben: „A szenvedés látványa olyan élvezetet okoz nekik, amely nélkül unalmas számukra a világ.” Amikor Herbert Ward XIX. századi angol felfedező szemtanúja volt annak, hogy afrikaiak egy rituális tömegmészárlás áldozatainak rothadó hullái között sétáltak, és úgy tűnt, hogy semmit sem gondolnak róla, megjegyezte, hogy a fehér ember soha nem lesz képes legyőzni ellenszenvét az emberi szenvedés iránti érzéketlen közömbösséggel szemben, amely Afrikában mindenhol tapasztalható.

Az európai felfedezők úgy vélték, hogy egy gyermek életének nemcsak gazdasági, hanem belső értéke is lehet. Az afrikaiak másképp gondolkodtak. Mungo Park brit orvos, Afrika-kutató szerint a XIX. század elején Afrika-szerte általános szokás volt, hogy a szülők eladták gyermekeiket. William Cornwallis Harris angol katonai mérnök 1843-ban megjegyezte, hogy az afrikaiak a haszonszerzés aljas vágyából eladnák a saját gyermekeiket is. John Duncan skót utazó 1847-ben ezt írta: „Olyan kevéssé törődnek az utódaikkal, hogy sokan felajánlották, eladják nekem bármelyik gyereküket rabszolgának.”

Skót felfedezők két egymástól független XIX. századi becslése szerint Fekete-Afrika lakosságának mintegy háromnegyede rabszolga volt, egy másik megfigyelő szerint ötből négy volt az arány. Afrikában a rabszolga volt a fizetőeszköz: a bírságokat rabszolgákkal fizették, a feleségeket rabszolgákkal vették. Az afrikaiak egyáltalán nem ellenezték a rabszolgaságot vagy a rabszolga-kereskedelmet, és ez magukra a rabszolgákra is vonatkozott. Richard Lander brit felfedezőt az 1800-as években meglepte, hogy „a legtökéletesebb közömbösséget” látta rajtuk, amikor elvesztették a szabadságukat. Egy francia utazónak, aki az 1820-as években elhaladt egy csoport néger nő mellett, akiket az utcán árultak, szintén feltűnt, hogy „egyáltalán nem látszottak megalázottnak, hogy e célból kiállították őket”.

Amikor egy afrikai rabszolga elnyerte a szabadságát, azt egyáltalán nem tekintette ünneplésre okot adó eseménynek. Sa­muel Baker amerikai természettudós szerint a rabszolgaság eltörlése csak azt bizonyította, hogy a négerek nem értékelik a szabadság áldásait, és a legcsekélyebb hálát sem mutatják a kéznek, amely letörte a bilincseiket. Akár törekedhettek is arra, hogy rabszolgák legyenek, hiszen akkor nem kell gondoskodniuk magukról.

Booker T. Washington fekete nacionalista 1901-ben azt írta, hogy sok felszabadított rabszolga visszatért korábbi gazdáihoz, kérve, hogy vegyék vissza őket. A feketék rabszolgasághoz való vonzódása ma is megfigyelhető, és nem csak számos afrikai országban, amelyekben mindmáig létezik. Egy bizonyos Sasha Johnson nevű britanniai BLM-aktivista egyértelművé tette: „Nem akarunk egyenlők lenni, azt akarjuk, hogy a fehér férfiak legyenek a rabszolgáink.” Világos beszéd. Neobolsevik Amerikában éppen erre megy ki a játék.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1944-ben és 1956-ban a történelem megismételte önmagát. Az 1944/1945-ös vérhullással újabb magok kerültek az áldott magyar földbe.

A második világháború végén számos német választotta azt, hogy meghal a gyermekeivel együtt, de ők nem kegyetlen szörnyetegek voltak.

Ausztria bejelentette, hogy egy rendőrőrsnek is helyet adó „emberi jogi képzési központ” létesül Adolf Hitler egykori nagynémet vezér és kancellár Braunau am Innben található szülőházában.

Lezajlott tehát a szűk körű izraeli–palesztin fogolycsere, amelynek keretében Izrael „biztonsági okokból” bebörtönzött palesztin nőket és fiatalkorúakat bocsátott szabadon.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. december 3-án 15 óra 17 perckor. Jelen vannak: Dr. Szabó Ferenc népügyész, Harangozó Piroska jegyzőkönyvvezető, Szálasi Ferenc terhelt.

A 84 éves Bosnyák Imrét, a Nyilaskeresztes Párt egykori propagandistáját, 1997. augusztus 24-én temették a Rákoskeresztúri köztemető 298-as parcellájába.

A szvasztika, azaz a 90 fokban hajlított ágakkal bíró kereszt fontos szimbólum több egykori és ma is élő hitrendszerben egyaránt. Az idők során jelképezte többek között a jó szerencsét, a teremtés végtelenségét és a legyőzhetetlen, forgó Napot.

Egyre aktívabb a kanadai határon túl az amerikai Goyim Defense League (Gój Védelmi Liga) nevű csoport, amely antiszemita felvilágosító anyagok terjesztését végzi a lakónegyedekben.

Rájöttem, hogy egy próféta veszett el bennem – de szerencsére meglett. A frankisztáni permanens arabjárás (vö. tatárjárás) legutóbbi menetével kapcsolatos eszmefuttatásomat azzal zártam, hogy a rezsim egyik válasza a történtekre az lesz, hogy további fehér adópénzekkel igyekszik majd betömni az országra szabadított Mohamedek és Fatimák millióinak egyre mohóbb száját. És mit ad Allah, igazam lett.

Egy fagylaltárus remek üzleti lehetőséget láthatott abban, hogy furgonjával az auschwitzi emlékmúzeum bejárata előtt parkoljon le, hogy az odalátogató turistáknak árulja a fagyit.

Bocsánatkérő közleményt adott ki a Michigani Állami Egyetem, miután a szombat esti meccs előtt Adolf Hitler képe jelent meg az eredményjelzőn – írja a CNN nyomán a 24.

William Joyce-ra gyakran utalnak „Lord Haw-Haw” néven, ami viccnek tűnik, és ami tényleg az is. Akik azonban valóban tudják, ki volt Joyce, tisztában vannak vele, hogy kivételes ember volt, aki Nyugat-párti nézeteiért szenvedett mártírhalált.

Megszüntette a rendőrség a „tiltott önkényuralmi jelkép használata” miatti nyomozást Szálasi Ferencné sírjának ügyében – derül ki a Budapesti Rendőr-főkapitányság tájékoztatásából.

Kun Béla, születési és 1916-ig használt nevén Kohn Béla, a 133 napos magyarországi tanácsköztársaság zsidó vezére 1886. február 20-án született.

Az NZóna Podcast tematikus Homo Viator sorozata ezúttal az 1945-ös budavári kitörést és a Becsület Napját vizsgálja világnézeti szempontból.

A balközép zöldpárt berlini politikusa Adolf Hitlert éltette, amikor a rendőrök éppen alkoholtesztre vitték.

Az emberiség egyik óriási bravúrja a nemzetiszocializmussal kapcsolódik össze: ötven éve a holdra szállás magába olvasztotta a III. Birodalom történetének egy részét.

Bár 25 évig népszerű és sikeres polgármesterként hihetetlen lendületet adott Kapfenberg városának, a Franz Feketéről elnevezett stadiont január elsejétől már nem hozzá kapcsolódva emlegetik majd.

Habár Benito Mussolinit, a Ducét 1945-ben, 61 évesen kommunista partizánok bestiálisan meggyilkolták, a dinasztia a mai napig meghatározó az olasz politikai és közéletben, leginkább Alessandra Mussolini miatt.

Egy idős német asszonynak, aki személyesen ismerte, hiszen munkaadója volt, a név – Adolf Hitler – mosolyt csalt az arcára, nem pedig borzongást.

„A magyar vérbíróságok előtt lefolyt pörök során arról az Európáról volt szó, ahol szellemi síkon nincsenek nagy és kis nemzetek, hanem ahol minden nemzet egyaránt teljesíti kötelességét a nagy európai gondolat jegyében. A perek kulisszája mögött nem volt szó a nagy Angliáról és a kis Lengyelországról és az Európa keleti részén fekvő még kisebb Magyarországról. Ott Európáról, a szellem Európájáról, a lassan ködbevesző Pax Romana anyagon, téren és időn felül álló európai szellemiségről volt szó.”

Manapság a multinacionális nagyvállalatok számítanak a woke-izmus legbefolyásosabb terjesztőinek, ami paradoxonnak tűnik, tekintettel a baloldal fennen hangoztatott kapitalizmusellenességére.

Közismert az oroszok alábbi szövege: azért kell ide vagy oda terelni az embereket, hogy megkapják az igazolást, amivel aztán nyugodtan hazamehetnek.

1945 januárjának elején a komáromi vasútállomáson kivagonírozott Tigris harckocsik hosszú sora nagy zajt csapva kígyózott a macskaköves utcákon, hogy a Vág-Duna hídján túl elfoglalják harcállásukat.