Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Ekkortól kezdve fogott hozzá Anglia ahhoz, hogy felkészüljön a Németországgal való háborús leszámolásra. Ez az akció Angliának azon az állandó törekvésén alapult, hogy a mindenkori legerősebb kontinentális hatalmat koalíciók segítségével még azelőtt letörje, mielőtt ez a hatalom az angol ellenőrzés alól ki tudná vonni magát.

Az első állam, amelyet 1939 márciusában biztosított magának, Lengyelország volt. Az angol–lengyel tárgyalások ekkor azzal végződtek, hogy ha a lengyel függetlenséget veszélyeztetnék, Anglia a lengyel kormánynak a hatalmában lévő minden segítséget megad. Ez volt az ún. brit garanciaajánlat Lengyelországnak. Amikor Hitler 1939. április 28-án felmondta a lengyel-német megnemtámadási szerződést és a német-brit flottaegyezményt, akkor a Reichstagban tartott beszédében kijelentette, hogy Anglia politikája „nem hagy kétséget afelől, hogy Londonban… azon a véleményen vannak, hogy ha Németország belebonyolódik valamilyen konfliktusba, NagyBritanniának feltétlenül Németország ellen kell állást foglalnia”.

Anglia tehát olyan garancia-szerződést kötött Lengyelországgal, amelyben kötelezte magát arra, hogy német–lengyel konfliktus esetén katonailag támogatni fogja Lengyelországot.

Ezzel a diplomáciai lépéssel azonban Anglia nem elégedett meg. Tárgyalásokat kezdett a Szovjetunióval egy Németország elleni katonai szövetség érdekében. A tárgyalások Moszkvában hosszú hónapokon át folytak. A Szovjetunió ahhoz a feltételhez kötötte a Németország elleni katonai szövetséget, hogy Lengyelország engedélyezze a szovjet csapatoknak lengyel területen való átvonulását. A lengyel kormány azonban erről hallani sem akart. Ezért a szovjet–angol tárgyalások 1939 augusztusában megszakadtak.

Anglia tehát Szovjet-Oroszországot nem tudta megnyerni Németország ellen, de Franciaországot egy Németország elleni háború esetére maga mögött tudhatta. Az angol törekvések ellensúlyozására Németország 1939. március 22-én megnemtámadási egyezményt kötött Litvániával, május 31-én Dániával, június 7-én Észtországgal és Lettországgal, és most, hogy a szovjet–angol tárgyalások megszakadtak, Ribbentrop birodalmi külügyminiszter azonnal jelezte a Szovjetuniónak, hogy kész megnemtámadási egyezmény megkötésére. A német kezdeményezésre Sztálin meghívással válaszolt. Ezért Ribbentrop augusztus 22-én Moszkvába röpült, és augusztus 23-án megkötötték a német–szovjet megnemtámadási egyezményt.

Ebben az egyezményben mindkét ország kötelezte magát, hogy egymás ellen tartózkodik minden katonai akciótól, és közös határaik mentén fenntartanak egy demilitarizált övezetet. Az egyezménynek titkos záradéka is volt, amelyben a felek megállapodtak abban, hogy német–lengyel konfliktus esetén Németország Lengyelország megszállásában meddig megy el s hol húzódik az a demarkációs vonal, amelyen túli lengyel területek a szovjet érdekszférába tartoznak. Továbbá a titkos záradékban Németország azt is kijelentette, hogy Észtország és Lettország nem tartoznak az érdekszférájához.

Valójában tehát Németországnak Anglia bekerítést célzó politikája miatt nem volt más választása, ha el akarta kerülni a háború esetén a kétfrontos harcot. Mert ha a lengyel vitából ki is vonta volna magát, a háborút Angliával akkor sem kerülhette volna el, ráadásul Lengyelország brit–francia ösztönzésre egyre erőteljesebben provokálta Németországot, így a németeknek egyre kisebb esélyük volt arra, hogy a lengyelekkel megegyezzenek. Ugyanakkor Németország még ebben a kényszerhelyzetében sem adta fel Európa ügyét. A megnemtámadási egyezmény megkötése feltételéül ugyanis Németország azt követelte, hogy a Szovjetunió mondjon le arról, hogy világnézetét az orosz állam határán túl terjessze. Így a két állam megegyezése csak a külpolitikára szorítkozott, de semmiképpen nem jelentette a belpolitikai nézetek feladását.

Az egyezmény kétségtelenül előnyös volt a Szovjetunió számára is, hiszen német–lengyel háború esetén harc nélkül biztosított lengyel területet a Szovjetunió számára. A Ribbentrop–Molotov paktumban nem volt szó a bekebelezendő lengyel területeken folytatandó szovjet politikáról. Ami 1940-ben a katyni erdőben történt, azért a Szovjetunió a felelős.

Egyébként német részről augusztus 23-án még nem volt véglegesen eldöntve a Lengyelországgal folytatandó háború. Ezt követően Németország még felajánlotta Lengyelországnak, hogy várja a lengyel diplomáciai megbízottat Berlinbe, tárgyalni a két ország közötti problémák békés rendezéséről az 1938. október 24-i német javaslat alapján, miszerint:

1. Danzig szabad város visszatér a Birodalomba.
2. A lengyel korridoron keresztül egy területen kívüli autóutat és többvágányú vasútvonalat építenek.
3. Lengyelország Kelet-Poroszországon át kap egy területen kívüli autóutat, vasútvonalat, valamint Gdyniában szabad kikötőt.

A lengyel megbízott azonban nem érkezett meg Berlinbe, hanem tovább folyt a Lengyelország területén élő német kisebbség véres üldözése. Gyilkos bandák törtek rá a német lakosságra, és a katonaság lőfegyverét használta a német lakosokkal szemben. Mintegy 20 000 gyilkosság történt, és még 1940-ben is tártak fel megcsonkított német holttesteket.

1939. augusztus 31-én az esti órákban lengyel reguláris katonák német területre behatolva megtámadták a határ menti gleiwitzi rádióadót, átmenetileg elfoglalták azt, és proklamációt olvastak fel, amelyben a német népet a „fasizmus” megdöntésére szólították fel. A Führer szeptember 1-jén délelőtt a Reichstagban kijelentette: „Elhatároztam, hogy olyan nyelven fogok tárgyalni a lengyelekkel, amelyet ők is megértenek: a fegyverek nyelvén. 5 óra 45 perc óta visszalövünk.”

A német–lengyel konfliktus önmagában még nem volt világháború, de világháborúvá tette az 1939. szeptember 3-i angol és francia hadüzenet Németország ellen. Hitler erre az eshetőségre számítva kötötte meg augusztus 23-án a szovjet–német megnemtámadási egyezményt, amely lengyel vonatkozásában a titkos záradékban feltételes megállapodást tartalmazott: ha kitör a német–lengyel háború (amelyet Németország minden erővel el akart kerülni), akkor a németellenes szovjet támadásról való lemondás fejében Németország Lengyelország keleti felét átengedi a Szovjetuniónak.

Lengyelország elkerülhette volna a szovjet, de a német megszállást is, ha nem bízik Angliában (amelytől végeredményben nem kapott katonai segítséget sem 1939-ben, sem 1944-ben, a varsói felkelés idején), hanem megegyezik Németországgal Danzig és a korridor kérdésében. Tehát nem a Ribbentrop–Molotov megállapodás, hanem a lengyel kormány ostoba rövidlátása és Anglia bûnös politikája volt Lengyelország sírásója.

A Ribbentrop–Molotov paktumot az 1940. november 11–13-i sikertelen berlini tárgyalások után a Szovjetunió megszegte: óriási katonai erőket vonultatott fel a német határra, és 1941 júliusára tervezte Németország megtámadását. Hitler azonban 1941. június 22-én megelőzte Sztálint.

Ezzel megkezdődött Németországnak és szövetségeseinek, köztük hazánknak majd 4 évig tartó harca, amelynek végén a német–magyar ellenállás megmentette Nyugat-Európát a bolsevizmustól. Németország erre a harcra felkészülhetett 1939. augusztus 23 – 1941. június 22. között – és ezt a felkészülést a német–szovjet megnemtámadási egyezmény tette lehetővé.

Aki elárulta Európát, az az 1941-es angol–szovjet megállapodással Churchill volt, aki kijelentette: „Ha holnap Hitler megtámadja a Poklot, holnapután kijelentem az Alsóházban, hogy szövetségesem a Sátán.”

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Amerika rohamosan sodródik a harmadik világ felé, közben pedig a harmadik világból özönlő bevándorlók lépnek a fehér amerikai­ak helyébe.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendôrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 5. napján, délelôtt 10 órakor.

A perui drogügyi nyomozók 58 kilogramm Adolf Hitler nevével márkázott horogkeresztes fóliába csomagolt kokaint foglaltak le. A szállítmány Belgiumba tartott.

Az angliai Camdenben zsidó-liberális szélsőségesek arra szólították fel a brit hatóságokat, hogy „tegyenek többet” annak érdekében, hogy megállítsanak a „neonáci” csoportok „gusztustalan” matricáinak elhelyezését.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

A Szilágy megyei Érkáváson 1944 decemberének egyik napján megjelent egy orosz hadnagy és egy őrmester. Ez időben visszajöttek a román közigazgatás emberei: a csendőrség, a jegyző stb.

A Pesti Srácok információja szerint a német szövetségi főügyész gyilkossági kísérlet miatt nyomoz a szélsőbaloldali Lina Engel, Johann Guntermann és Tobias Edelhoff ellen.

Egy nappal a chemnitzi csonkolás előtt is hallattak magukról az antifa terroristák: hétfő éjjel bombatámadás történt a Königsblut Tattoo & Piercing Stúdió ellen Zeulenrodában (Greiz kerület, Türingia).

Akik még nem ismernék a történetét annak a mondásnak, hogy Románia a "történelem prostituáltja", annak segítünk hat történelmi momentummal, amely eléggé tiszta képet fest arról, milyen szövetségese volt ez az ország néhai partnereinek.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 23-án.

Erre már sokan nem emlékeznek: 1919 júliusában a hajdúböszörményi "Ébredő"-nyomda tulajdonosa, Szabó Ferenc kirakatában megjelent egy plakát. Rajta kormánykerék, amelyet egy kemény kéz fog.

Az 1944 őszén szovjet megszállás alá került Kecskeméten a nyugat-magyarországi harci cselekmények és a világháború vége után is még fél évvel, 1945 karácsonyán is előfordultak a szovjet katonák által elkövetett rablások és gyilkosságok a polgári lakossággal és az újonnan felálló rendőrség tagjaival szemben egyaránt.

Szovjet-Oroszországban nyilvános szeánszokon kötelezték önkritikára a rezsim által ideológiai-politikai ellenségeknek tekintett elemeket (burzsujokat, kulákokat, értelmiségieket) veleszületett társadalmi kiváltságaik levezekléseként.

Tíz napja volt hivatalban Vilhelm Junnila finn gazdasági miniszter. A politikus azt mondta, hogy „a kormány fennmaradása és Finnország jóhírének megvédése érdekében” távozik posztjáról.

Az emberiség egyik óriási bravúrja a nemzetiszocializmussal kapcsolódik össze: ötven éve a holdra szállás magába olvasztotta a III. Birodalom történetének egy részét.

Itáliában tilos lesz a labdarúgócsapatoknak kiosztani játékosaiknak a 88-as számot, ugyanis ezzel a Führert éltetnék a játékosok.

Joe Biden bemutatta az antiszemitizmus elleni küzdelemre vonatkozó stratégiát – írja örömködve a Jersualem Post.

Az immár száz napja tartó folyamatos szőnyegbombázásokkal az izraeli hadsereg (IDF) elhomályosította az angol–amerikai haderő egyik legfényesebb második világháborús hőstettét, amely abból állt, hogy 3 nap alatt letarolta Drezda épületeinek harmadát, ártalmatlanítva 25 ezer „nácit és potenciális nácit”.

Ismét nyilatkozott antifa erőszaktevő Ilaria Salis börtönben szerzett barátnője, Carmen Giorgio, hogy a magyar börtönállapotok „rémségeiről” beszéljen.

„Én vagyok az utolsó szemtanú magyar részről” – olvasható Dr. Szakáts István a Hungária Szabadságharcos Mozgalom ügyvezető elnökének történelmi dokumentumában, aki nemcsak a nemzetiszocialista mozgalom egész harci korszakát végig élte, hanem intenzív kapcsolatban állt Hitlerrel is.

A felvidéki Szencen található Anton Bernolák Gimnázium történelem tanárát Slavomír Maľát diákjai jelentették az iskolának, miután nézeteivel és véleményeivel a „törvénysértés határán mozgott”.

Horogkeresztes zászlókat lengetve és a Führert éltetve vonultak fel fehér fajvédő, nemzetiszocialista csoportok a floridai Orlandó városában a hétvégén.

Másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Győri Törvényszék azt a 17 éves kapuvári diákot, aki  állítólag halállistát készített és egy „neonáci” jelzővel leírt internetes csoportban azt írta tavaly ősszel, hogy másnap megöli osztálytársát a származása miatt.

Manapság a multinacionális nagyvállalatok számítanak a woke-izmus legbefolyásosabb terjesztőinek, ami paradoxonnak tűnik, tekintettel a baloldal fennen hangoztatott kapitalizmusellenességére.