Kövess minket 
-on és 
-en!
Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt.
Egyes visszaemlékezések szerint az oroszok a Hiába futsz, hiába menekülsz című slágert bömböltették hangszórókból.
A hős vagy áldozat kérdése ritkán jelenik meg olyan kisarkítva a magyar történelemben, mint 1945. február 11. kapcsán, amikor Budapest megmaradt magyar és német védői kitörtek a Budavárból, megpróbáltak átjutni a főváros köré font ostromgyűrűn. Irtózatos vérfürdő kezdődött, kevesen élték túl.
Csak az utolsó pillanatban
Adolf Hitler megtiltotta a város feladását, közölte a védőkkel is: Budapest erőd, amit háztól házig kell tartani. A gyűrű 1944 decemberének végén zárult be, kezdetét vette a második világháború harmadik leghosszabb városostroma, a Budapestért folytatott 50 napos küzdelem. Az egymás után indított felmentési kísérletek végül kudarcot vallottak, de a kitörést a Führer nem engedélyezte.
A védősereg német főparancsnoka, Karl Pfeffer-Wildenbruch SS obergruppenführer már a szakadék szélén, az utolsó pillanatban határozta el magát a cselekvésre, 1945. február 11-én már csak a Várhegy és környéke maradt magyar-német kézen: a Dunától a Vérmezőig, a Margit körúttól a Hegyalja útig terjedő terület.
A főparancsnok 17:50-kor rádión jelentette, hogy kifogytak az élelemből, utolsó töltényüket töltötték csőre és a sötétség beálltával megkísérlik a kitörést. Majd választ sem várva megsemmisítették a kommunikációs berendezéseket.
Az áttörést este nyolc órára tervezték, a Széll Kálmán térnél, illetve több kisebb harccsoporttal a Margit körút teljes hosszában három hullámban. A parancsot hatkor hirdették ki, sokan azt sem tudták, mi vár rájuk. Sőt. A magyarok között az terjedt, hogy csak szovjet hadtápegységekkel és az első lövésre megfutó román katonákkal kell szembenézniük. Elöl Tigrisek mennek, utána a gépesített SS-egységek, a nyilaskeresztesek, a Wehrmacht, majd a honvédek.
|
|
|
|
|
|
A tömeg a vesztébe rohant
Pfeffer-Wildenbruch és Dörner SS-Oberführer 500 SS-rendőrrel a föld alatt, az Ördögárok csatornáján keresztül igyekeztek kikerülni a szovjet vonalak áttörésének legkritikusabb részét.
Nyolckor megindult a kitörés első hulláma, és az egész hadmozdulat hirtelen anarchiába fordult. A kitörő csoportokat erőteljes szovjet össztűz fogadta a nehéztüzérségtől kezdve a gránátokon át a géppuskákig, a Széll Kálmán tér szinte nappali fényben úszott a fényjelző lövedékektől és robbanásoktól. Teljesen nyilvánvaló vált, hogy a kitörést elárulták. Az első hullámoknak még megállni sem volt lehetőségük, az utánuk érkezők idő előtt megindultak, és átnyomták őket a szovjet zárótűzön.
A helyzet érzékeltetésére két német katona visszaemlékezését idézi a Rubicon Történelmi folyóirat egy korábbi száma:
Ott van tehát a front, a Széna tér! Ezen a szoroson mindenkinek át kell jutnia. Az emberek mellettünk jobbra és balra már mind megvesztek. Könyökükkel küzdik magukat előre, löknek és rúgnak, akár az állatok.
[…]
Átrohanunk a nyílt téren. Csattanások és robbanások előttünk, mellettünk, mögöttünk. Géppuskák kelepelnek, géppisztolyok kattognak, lövések dörrennek, kézigránátok robbannak – tűz mindenütt. Gondolkodásra nincs idő. Előttem égő páncélos. Elöl orosz lövegnek kell lennie, amely mindig belelő a tömegbe. Telitalálat telitalálatot követ. Akit eltalálnak, fekve marad. Akár a lemmingek, vakon előrehajtva hullanak a tengerbe – ahogy itt is előrelökdösődik a tömeg, mely nemrég még fegyelmezett volt, s most a vesztébe rohan.
„Hiába menekülsz…”
Egyszerűen hátborzongató belegondolni is, de sokan úgy emlékeztek vissza, a borzalom óráiban hangszórókból játszották Karády Katalin Hiába menekülsz, hiába futsz című slágerét.
Február 11-én a védősereg létszáma csaknem 44 ezer fő volt. Február 15-éig 22 350-en estek hadifogságba, körülbelül 700 fő jutott el a német vonalakig, és körülbelül ennyinek sikerült megbújnia a városban. A többiek, 19 250 ember vagy az első órák mészárszékén, vagy az azt követő hajtóvadászatban halt hősi halált.
|
|
|
|
|
|
A kiemelt borítókép közvetlen a kitörés után készült. A hullákat a győztesek kirabolták – erről tanúskodnak a körülöttük heverő személyes iratok és tárgyak. Az utat belepi a háborús törmelék és a szétdobált fegyverzet. Hátul egy fekete ruhás alak, feltehetően egy idősebb asszony, cekkerrel igyekszik ismeretlen célja felé.
