Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
1945 januárjának első napjaiban az SS 25. és 26. fegyveres-gránátoshadosztályától kivonták sízászlóaljaikat (25., illetve 26. Waffen-Schi-Batallion der SS), amelyek a szemlét követően berakodtak és útnak indultak Prága és Bécs érintésével Magyarország felé.
A győrszentiváni kirakodást követően a 25. sízászlóalj gyalogmenetben érkezett Tatára, ahol egyesülve a „Hungária” hadosztály később (1945. január 6-án) beérkező sízászlóaljával, együtt alkották az 1. magyar SS-rohamvadász-ezredet (1. ungarische SS-Sturmjäger-Regiment). Az ezred egyes vélemények szerint Ridegh Kelemen SS-Sturmbannführer parancsnoksága alá került. A Waffen-SS magyar hadosztályainak történetében e sízászlóaljak voltak az elsők, amelyek – korábban, mint a „Hunyadi”, vagy a „Hungária” részei – harcérintkezésbe kerültek a szovjet erőkkel, ráadásul az egyezményekhez híven Magyarország területén.
1945. január 8-án Tatán az SS 25. és 26. fegyveres-sízászlóalját ezredkötelékben vonták össze. A teljes rohamvadász-ezred létszáma körülbelül 1500 fő lehetett. Áttekintő hadrendje az alábbi volt:
–törzs a közvetlenekkel (tolmács-, híradó-, motorkerékpáros-jelentő-, tábori csendőr- és törzsbiztosító szakaszokkal);
–I. magyar SS-rohamvadász-zászlóalj;
–II. magyar SS-rohamvadász-zászlóalj (Lenk (?) SS-Hauptsturmführer).
A január 9-10-én harcászati gyakorlatokat végző 1. magyar SS-rohamvadász-ezredet a IV. SS-páncéloshadtest 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztályának rendelték alá. A magyar SS-ezred első bevetésére január 11-én az 5. SS-páncéloshadosztály 10. „Westland” SS-páncélgránátos-ezredével együtt Esztergomtól délkeletre, Pilisszentkereszt előtt került sor, ahol a magyar kötelék súlyos veszteségeket szenvedett.
Másnap a magyar SS-rohamvadász-ezred katonái Pilisvörösvár térségében támadtak, és sikerült a helységbe is betörniük. Erőik egy része Pomáz előtt állt. Az elszenvedett veszteségek miatt (két tiszt, 127 altiszt és közkatona elesett, két tiszt és 17 katona eltűnt) az ezredet feltöltés céljából január 13-án Tatára vonták vissza.
Másnap, január 14-én az alakulatot Csórra helyezték át, s mivel csupán 900 fős létszámmal rendelkezett, a feltöltés tovább folytatódott. Január 18-án a német IV. SS-páncéloshadtest 3. páncéloshadosztályának alárendeltségében, mint páncélosokra ültetett kísérő gyalogság kerültek alkalmazásra.
|
|
|
|
|
|
Január 19-én és 20-án, a Dunapentele irányában folytatott előretörés során az alakulat mintegy 160 halottat és 70 sebesültet veszített. Mindezek után az 1. magyar SS-rohamvadász-ezred visszakerült az 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztály alárendeltségébe, s állítólag részt vett Székesfehérvár visszafoglalásában a „Ney” SS-harccsoport elemeivel keveredve.
A város visszavételét követően az alakulat részekre szakadt. Egyes elemei újra a német IV. SS-páncéloshadtest alárendeltségébe kerültek. Az erősen leharcolt II. zászlóalj január 25-én Lepsény és Balatonvilágos térségében harcolt, míg előrevetett osztagai Balatonszabadi előtt álltak. Négy nap múlva az ezred elcsigázott egységei számára Csórt jelölték ki gyülekezési körletként.
Február 2-tól az 1. magyar SS-rohamvadász-ezred a Margit-vonalban („Margarethenstellung”) folytatott elhárító harcokat az 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztály alárendeltségében.
Március 22-én az ezred elemei megkezdték visszavonulásukat Székesfehérvár térségéből nyugat felé.
Másnap a krónikus lőszerhiány miatt kivonták őket az arcvonalból, s március 26-ra az ezred két részre szakadva gyalogmenetben elérte Mórichida, illetve Jánosháza körzetét. A „Ridegh-csoport” erői (az 1., 3. és 6. századok) – a magyar 1. honvéd hegyivadász-dandárral közösen – a Marcal vonalában támadó szovjet erők támadásait hárították el. A 2., 4. (nehézfegyver-) és 5. századokat, valamint egyéb részeket tömörítő „Lenk-csoport” a német 1. népi-hegyihadosztályhoz talált csatlakozást
Celldömölk térségében, majd március 30-án Szombathelytől délre felzárkózott a IV. SS-páncéloshadtest, illetve a Ney-féle magyar SS-ezred erői mellé.
Ezzel szemben a „Ridegh-csoport” április 4-én a II. SS-páncéloshadtest kötelékében Mosonszentpéternél lépte át a magyar államhatárt és különböző alárendeltségekben harcolt német területen – főleg Wiener Neustadt (Bécsújhely) és Mayerling körül. Végül a mintegy 150 megmaradt SS-katona Enns körzetében, május 5-én tette le a fegyvert az amerikai csapatok előtt.
Az 1. magyar SS-rohamvadász-ezred veszteségei a visszavonulás során (részben becsült adatok alapján): két tiszt, valamint 301 altiszt és közkatona elesett, 143 fő (ebből három tiszt) pedig eltűnt.
|
|
|
|
|
|
A „Lenk-csoport” április elején újra a német 1. népi-hegyihadosztály alárendeltségébe került St. Michael térségében, majd április 18-án ismét az 5. „Wiking” SS-páncéloshadosztálynak, illetve az 1. magyar SS-sízászlóaljnak rendelték alá. A német fegyverletétel időpontjában a csoport maradéka feloszlott. Részei (körülbelül 200 fő) Klagenfurt irányába húzódtak vissza és a „Szent László” hadosztály elemeivel együtt brit hadifogságba kerültek.
