Kövess minket -on és -en!

Az általános káoszt és az államhatalmi vákuumot kihasználva a négerek az Irma hurrikán pusztítása után is a fehérekre támadtak.

A természeti csapások csalhatatlan pontosságú empirikus módszerként szolgálnak a különböző társadalmak civilizáltságának, kulturális szintjének, szolidaritási képességének, legfőképpen pedig kohéziós erejének mérésére. Irma, a Karib-szigetekre lecsapó hurrikán is kiváló szociobiológiai teszternek bizonyult, ugyanis nemcsak a térség – így a francia–holland Szent Márton-sziget – infrastruktúráját tarolta le, hanem a harmonikus rasszok közötti kapcsolatok illúzióját is. Ugyanúgy, mint 2005-ben nővére, a Katrina nyomán New Orleansban, az általános káoszt és az államhatalmi vákuumot kihasználva a négerek ekkor is a fehérekre támadtak. A fősodratú média persze szokásához híven „szűrte” (vagyis cenzúrázta) az efféle – politikailag fölöttébb inkorrekt – információkat, néhány helyi forrás, amatőr felvételek és a közösségi hálókra feltöltött „élménybeszámolók” alapján azonban többé-kevésbé fogalmat alkothattunk magunknak a történtekről. Ízelítőképpen, a teljesség igénye nélkül…

A francia külbirtokok minisztere „a saját szeme láttára végrehajtott fosztogatásokról” számolt be, a holland miniszterelnök pedig „súlyos problémáról” beszélt. Szent Márton-sziget holland oldalán az Alge­meen Dagblad napilap által megszólaltatott egyik tanú „revolverrel és machetével felfegyverzett embereket látott az utcán”. Egy helyi lakos szerint egyenesen közlekedési dugót okoztak a fosztogatók kamionjai. (Irma: les secours confrontés au pillage et aux intempéries dans les Caraibes, journaldemontreal.com, 2017. szeptember 8.) A sziget francia oldalán az egyik tanú elmondta, hogy miután a fegyverraktárakat kifosztották és több barátjára is rálőttek, önvédelmi milíciák alakultak a lakónegyedek védelmére a fegyveres bandák ellen. Sandrine Rampay helyi lakos írja közösségi oldalán: „Körbejártam a szigetet… mindenhol pusztítás. Senkit sem kíméltek meg… ez maga a dzsungel! Mit csinál az állam? … a fosztogatók egész buszokat töltenek meg mindazzal, amit találnak… marakodnak a zsákmányon!” (Aprés Irma et avant José, des habitants de Saint-Martin témoignent du chaos, 20 minutes.fr, 2017. szeptember 9.) „Egész éjjel lőttünk a fosztogatókra”, mondja az egyik önvédelmi milícia tagja. Valószerűtlen jelenet, amelynek felelősségét a rendőri erőkre hárítja: „Erre jártak, és azt mondták nekünk, hogy védjük meg magunkat, ahogy tudjuk. Egy hétig egyedül leszünk, és remélik, hogy van fegyverünk, és lőjünk csak nyugodtan (a fosztogatókra), vagy dobjunk közéjük Molotov-koktélokat.” („Les gendarmes nous ont dit: ‚défendez-vous comme vous pouvez’”: face au pillage, des habitants de Saint-Martin prennent les armes, lci.fr, 2017. szeptember 9.) A Szent Márton-sziget ma? Ez a Mad Max és a Függetlenség napja, a legteljesebb káosz. A társadalmi élet összes kódja szétrobbant. (…) előbb fosztogatók tucatjai vették birtokba az utcát, aztán nagyobb sebességre kapcsoltak, most már a szigeten jól ismert szervezett bandákkal, amelyek igyekeztek megvédeni a területüket és meghódítani újakat, mindez a kábítószer- és fegyverkereskedelemmel kapcsolatos leszámolások alapján. (…) Mindezek a gonosztevők úgy lófrálnak az utcákon, mint a zsákmányra leső ragadozók. A nők számára különösen kockázatos a szigeten. Egyesek kénytelenek elbarikádozni magukat, attól félve, hogy nemi erőszak áldozatává válnak…(Saint-Martin: la vérité sur l’insécurité depuis le passage d’Irma, rci.fm, 2017. szeptember 9.) „Majdnem egy háborúban álló országot mondanánk”, tódítja egy, a szigeten tartózkodó guade­loupe-i újságírónő „a fosztogatási jeleneteket” említve. (Irma: „scéne d’horreur” a Saint-Martin, le bilan va s’alourdir, dhnet.be, 2017. szeptember 7.) „A férjem és a fiam halálos veszélyben van, ahogyan a szigetlakók nagy része. Ez maga a polgárháború. (…) Gengszterbandák kirabolták a vámházat, és ellopták az ott tárolt fegyverkészletet. Maszkot és csuklyát viselve kószálnak a szigeten, és megtámadják a még épségben álló házakat, amelyekbe a lakók behúzódtak”, meséli könnyeivel küszködve egy toulouse-i születésű orvosnő, aki 25 éve él a szigeten. Szavait más szigetlakók tanúvallomásai is megerősítik, akik a közösségi oldalakon azt mesélik, hogy ezek a gengek betörik a házak kapuit, és azt mondják: „Fehérek, kifelé!” (Ouragan Irma: „Mon mari et mon fils sont en danger de mort, c’est la guerre ci­vile”, ladepeche.fr, 2017. szeptember 8.) Szent Márton-szigeten a fosztogatók elkezdték megrohanni a szállodákat és az üzleteket. Azok, akik a holland területen maradtak, azt mondták, hogy „polgárháborús” helyzet alakult ki a puskákkal és késekkel felfegyverzett fosztogatók rajtaütései nyomán. (Looters „armed with machetes and guns” ransack hotels on St.Marteen after Hurricane Irma, metro.co.uk, 2017. szeptember 10.) Az Irma hurrikántól összezúzott Karib-szigetek túlélőit fegyveres fosztogatók félemlítik meg… A Virgin-szigetekről a pusztítás és erőszak képeit festik túlélők, figyelmeztetve, hogy a helyzet tovább romolhat… (Survivors of Irma beg for aid and face armed looters as they brace for Jose, theguardian.com, 2017. szeptember 10.)

Ilyen körülmények között senki sem hitte el, hogy a halottak száma alig tucatnyi. Kérdés, hogy a valódi mérleg valaha megállapítható-e, és hogy a hatóságok valaha hajlandók lesznek-e nyilvánosságra hozni. Ami ekkor történt a Karib-szigeteken, az anticipáció és allegória is egyben, nemcsak Franciaország, hanem egész Európa számára: előzetes ízelítő abból, hogy mi vár rá, és nyilvánvaló jelkép a jövőjére nézve. Amit egy ciklon okozott az Antillákon, ugyanazt a bevándorlók fogják okozni a földrészünkön. A rasszok békés egymás mellett élése kudarcra van ítélve, mert csak egy utópia, amelyet az „elit” és a média prédikál, de elég egy katasztrófa is, hogy kiderüljön a lényegi törékenysége. Mostanra a tömeges bevándorlás már aláaknázta a nyugati társadalmakat. A külvárosokban, a lakótelepeken néger–arab bűnbandák uralkodnak, az állam gyakran visszavonul, és kiszolgáltatja őshonos polgárait a vadaknak. Szó szerint ez történt Szent Mártonon is. Macron szerint ugyanis „nem normális”, hogy „ilyen sok fegyver van forgalomban”, és addig is, amíg lefegyverzi őket, felszólította a (fehér) szigetlakókat, hogy „semmiképpen se vetemedjenek önvédelemre”! (Macron veut „désarmer” Saint-Martin, europe1.fr, 2017. szeptember 13.) Ha ilyen az elnökük, a franciáknak már tényleg nincs szükségük ellenségekre.

Kövess minket -on és -en!

Az 1920. június 4-én bekövetkezett trianoni tragédiát követően a két világháború közötti megcsonkított Magyarországon nem lehetett nem beszélni a területi revízióról.

Isabel Peraltat három és fél éves börtönbüntetéssel fenyegetik, mivel a vádirat szerint „gyűlöletet és diszkriminációt” szított muszlimok és marokkói bevándorlók ellen.

Semmi sem tudja megakadályozni az új nemzedékeket abban, hogy szeressék Adolf Hitlert.

Jaroszlav Hunka nyilvánosan elismerte, hogy a második világháború idején önként jelentkezett a Waffen-SS galíciai hadosztályába.

Trump láthatóan Gorbacsov kényszerpályájára került, és elkezdi szanálni az amerikai birodalmat. Akárcsak elődje, ő sem önszántából teszi.

96 évesen elhunyt Ursula Haverbeck, az idős német hölgy, akit „német” bíróság elé állították több alkalommal is, és idén nyáron 1 év 4 hónap börtönbüntetésre ítéltek. A fősodratú sajtó csak „náci nagymamaként” gúnyolta.

Három náció volt az óriási lágerben: németek, japánok és magyarok. Nekünk, magyaroknak a japánok jelentették a szenzációt. Voltak vagy tízezren. Az atombomba ledobása után magát megadó mandzsúriai hadsereg egy része került ide. Fegyelmezettségük, összetartásuk csodálatra méltó volt.

A skandináv származású, óészaki nyelvet beszélő kereskedő, hajós és harcos vikingek a 8. század vége és a 11. század között Európa-szerte rettegett harcosokká váltak.

Ugyan német és a magyar uralkodó 1463-ban Bécsújhelyen egyezményt kötött, csak idő kérdése volt, hogy mikor vonul fegyverrel egymás ellen a közép-európai regionális hatalmi ambíciókat dédelgető I. Mátyás magyar király és a magyar trónra is igényt tartó III. Frigyes német-római császár. 

Jean-Marie Le Pen, a francia jobboldali Nemzeti Front (FN) alapítója és hosszú ideig vezető politikusa 96 éves korában elhunyt. Halálhírét családja is megerősítette.

Immár 30 év telt el azóta, hogy 1914-ben szerény erőmmel szolgálatba álltam az első világháborúban, amelyet ráerőltettek a Birodalomra.

Az Amerikai Egyesült Államokban működő fehér fajvédő szervezet, a Ku Klux Klán története több szakaszra osztható, és tulajdonképpen minden időszakban aktívan szerepelnek benne a nők is.

1944. december 24-étől 1945. február 11-éig a magyarnémet helyőrség 50 napon keresztül szállt szembe a Budapestet ostromló, hatalmas túlerőben levő szovjet hadsereggel, de február 11-én sem adta meg magát, hanem kitörést hajtott végre északi-északnyugati irányba a szovjet ostromgyűrűn keresztül.

Szülővárosában, a nyugat-franciaországi La Trinité-sur-Merben szűk családi körben eltemették Jean-Marie Le Pent, a francia Nemzeti Front alapítóját.

Június 1-jén, szombat hajnalban az ausztrál National Socialist Network tagjai gyülekeztek a melbourni Northland Bevásárlóközpont előtt, hogy fehér fajvédő tüntetést tartsanak.