Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
Az 1887-ben született Avery Brundage ritka sikeres pályát futott be az élete során. Fiatal korától magas sportfunkciókat töltött be, 1952 és 1972 között a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökeként a sportdiplomácia legmagasabb címével rendelkezett.
A nemzetiszocialista Németországban megrendezett, 1936-os berlini olimpia körüli szereplése köztudott volt, és emiatt folyamatosan akadtak bírálói, de a világ köztiszteletnek örvendő személyiségnek tartotta. A sporttörténészek valójában csak két évtizeddel az 1975-ben bekövetkezett halála után kezdték ki a hátrahagyott levelezését.
„Zsidó–náci perlekedés”
Brundage egy jó nevű illinois-i egyetemen szerzett építészmérnöki diplomát, fiatalon saját céget alapított, annak irányítása mellett halmozta a sportsikereket. Az 1912-es stockholmi olimpián diszkoszvetésben, ötpróbában és tízpróbában indult, és háromszor nyerte el az Egyesült Államok legsokoldalúbb atlétája címet. Az aktív sportolás után napjait az üzleti élet egyhangúsága mellett az egyre terebélyesedő sportdiplomáciai tevékenységgel és a műgyűjtéssel tette színesebbé. Alig negyvenéves volt, amikor az Amatőr Atlétikai Unió, majd az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága elnökének választották meg, 1930-ban pedig már a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség alelnöke lett.
A berlini olimpián való részvétellel kapcsolatos viták már 1934-ben elkezdődtek. Több nyugati országban felmerült a játékok bojkottja, döntő volt, miként foglal majd állást a legnépesebb külföldi delegációt felvonultató Egyesült Államok. Az Amerikai Olimpiai Bizottságban többen harcosan kiálltak a bojkott mellett, Brundage, az elnök viszont rendíthetetlen volt: „az olimpia az atléták és nem a politikusok dolga” – vallotta többször is, miközben nem rejtette véka alá a kiépülő nemzetiszocialista rendszer iránti szimpátiáját.
Kijelentette, hogy Németországban a zsidó sportolók fair elbánásban részesülnek, az amerikai bojkott felvetése pedig a zsidó-kommunista összeesküvés műve. 1936-ban, a részvételről szóló vita tetőpontján az Amerikai Olimpiai Bizottság nevében közzétett egy pamfletet, amelyben azt írta, hogy az amerikaiaknak távol kell tartaniuk magukat a „zsidó–náci perlekedéstől” (Jew-Nazi altercation).
Németektől kapott megbízást
A bojkottpártiak maguk mögé állítottak több kormányzót – közülük a legtekintélyesebb La Guardia, New York állam kormányzója volt –, és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság amerikai tagja, bizonyos Ernst Lee Jahncke is harcosan követelte a berlini részvétel elutasítását. A NOB emiatt Jahncke-t néhány nappal az olimpia kezdete előtt kizárta a testületből – ilyen lépésre korábban nem került sor –, és Brundage, honfitársai erős neheztelése ellenére, zokszó nélkül elfogadta a megüresedett helyet.
Brundage Berlinben természetszerűen találkozott magas rangú nemzetiszocialista politikusokkal – így Goebbelsszel is. Már ott, a játékok alatt szóba került, hogy Brundage építőipari cégét bíznák meg a Nagynémet Birodalom új, Speer által tervezett washingtoni épületének kivitelezésével. A megállapodás létét senki nem vitatta: több későbbi hivatalos levélváltás igazolja.
|
|
|
|
|
|
A birodalmi kormány lépéseit Hans von Tschammer, a Német Olimpiai Bizottság elnöke, voltaképpeni sportminiszter tolmácsolta Brundage-nak, aki 1938 augusztusában panaszkodott amiatt, hogy az amerikai zsidók túlzó propagandája késlelteti a szövetségi kormány jóváhagyását az épület engedélyezéséhez.
Kivette a csapatból a zsidókat
Visszatérve az olimpia napjaira: Brundage hozta meg – közvetlenül a 400 méteres váltófutás fináléja előtt – a döntést, hogy a csapatból kihagyja a két, zsidó származású versenyzőt, Marty Glickmant és Sam Stollert, nehogy a zsidók esetleges protokolláris fogadása zavart okozzon a német vezetőknek.
Jóllehet a forgatókönyv szerint Hitler kancellár gratulált minden győztesnek, a rendezők diplomatikusan megoldották, hogy a félnéger Owensszel és a zsidó származású győztesekkel elkerülje a kézfogást. Brundage Berlin után is többször kinyilvánította a nemzetiszocialista rendszer iránti rokonszenvét; egy Madison Square-en tartott német-amerikai nemzetiszocialista nagygyűlésen egyenesen áradozott a nemzetiszocialista rendszerről. Nézeteit a német kormány nemcsak az építési szerződéssel honorálta: több levélben is megköszönték a német sportot támogató baráti gesztusait. 1971-ben is tartotta azon véleményét, miszerint: „A berlini játékok volt a legjobb a modern történelemben. Nem bocsátkozom vitába ezen tény felett.”
Négerellenes döntések
Jóllehet 1936-ban tudomásul vette a nemzetiszocialista karlendítést, az 1968-as mexikói olimpián az emelvényen fekete kesztyűvel a néger szupremácista Fekete Párduc mozgalom mellett demonstráló amerikai sportolókat kitiltotta az olimpiai faluból. Némelyek erősen bírálták azért is, amiért a Fekete Szeptember nevű palesztin terrorszervezet támadása után az 1972-es müncheni olimpia folytatása mellett döntött.
Brundage az 1972-es olimpia után 85 évesen visszavonult. A következő évben feleségül vette a nála 48 évvel fiatalabb Stefanie von Reuss német hercegnőt – az élet még két évet adott neki.
