Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Gyászhírek és gyásztáviratok a gyászkeretes újságokban, sírva dolgozó munkásnők a hangulatjelentésekben, és az időjárás-jelentést is kiszorító rádióközvetítések.

A központi propaganda óriási fordulatszámra kapcsolt 1953. március 5-én, amikor is az ország – és a világ – Sztálin halálhírétől lett hangos.

A napilapok és a rádió – a szovjet közlemények alapján – tájékoztatta a közvéleményt Sztálin megbetegedéséről. Az Esti Budapest részletesen beszámolt a főtitkár állapotáról. E szerint március 2-ára virradó éjszaka az ekkor 74 éves Sztálin agyvérzést kapott, amely kiterjedt az agy létfontosságú területeire, ezután a jobb oldala lebénult, beszélőképességét, majd öntudatát is elveszítette. Két nappal később még több részletre fény derült: „Március 4-én hajnali 2 órakor J. V. Sztálin egészségi állapota továbbra is súlyos. Jelentős légzési zavarok észlelhetők: a légzés gyakorisága eléri a percenként 36-ot, a légzés ritmusa szabálytalan, huzamosabb periodikus szünetekkel. Az érverés gyorsulása észlelhető, percenként 120-ig, teljes arythmia, a maximális vérnyomás 220, a minimális vérnyomás 120. Testhőmérséklete 38,2 fok.”

A tudósításoknak köszönhetően az egész ország – és az egész világ, ahová eljutottak a szovjet hírügynökségek közleményei – úgy érezhette magát, mintha ott állna a 12 orvosprofesszor társaságában a generalisszimusz ágya mellett. Az ilyen és ehhez hasonló, tárgyilagosnak tűnő beszámolókat azonban alaposan beleforgatták a propagandába és a személyi kultuszba. A Szabad Nép újságírói az egész ország nevében fogalmazták meg, miként érte őket a hír: „Mélységes aggodalmunkban egynek érezzük magunkat a szovjet néppel, lelkünkkel mindnyájan ott vagyunk nagy tanítónk és felszabadítónk betegágyánál. Szívünk minden dobbanása most érette dobban, aggódva és reménykedve lessük a küzdelmet, amely Sztálin elvtárs egészségéért folyik.”

A Magyar Rádió március 6-án, péntek reggel jelentette be hivatalosan Sztálin halálát. A propagandagépezet a következő napokban kapcsolt a legmagasabb fokozatra. A lapok gyászkerettel jelentek meg. A propaganda valamennyi csatornáján és fórumán a megrendülés és a bánat áramlott. Túlcsorduló érzelmek, teátrális mondatok, amelyek szerzői mintha abban indultak volna versenyre egymás ellen, kit tudja a brosúraízű, „bürokratikus tolvajnyelvnek” is nevezett szókészletet minél jobban csűrni-csavarni a veszteség igazi és mély voltának érzékeltetésére.

Olvashatunk „a szovjet néppel együtt dobogó szívekről”, a „mindannyiunk édesapja” iránti szeretetben osztozó népekről, Sztálinról, mint a „szabad és független országunk” boldogulásának forrásáról, a háború utáni fejlődés Sztálin nevével való „széttéphetetlen egybeforrásáról”. Ugyanakkor a gyász által beburkolt jelen mellett az utópisztikus hitre épülő propagandában szinte azonnal megjelent a jövőre vonatkozó iránymutatás és a szocializmus építésére való mozgósítás is: „A mi gyászunk azonban nem sírás, a mi gyászunk az az erő, amely megacélozza izmunkat, hogy még keményebben tudjunk harcolni Sztálin elvtárs szellemében a békéért.”

A lapok szerkesztőségeiben és a rádióban nagyon figyeltek arra, nehogy kétértelmű vagy áthallásos megfogalmazás kerüljön a közleményekbe. Az elővigyázatosság indokolt volt, ahogyan ezt a Népszava sajtóhibája is bizonyítja. A lap 1953. március 6-i számában véletlenül az szerepelt, hogy „az egész magyar nép mély megrendeléssel értesült” Sztálin betegségéről. A nyomdahiba miatt a bíróság az aznapi olvasószerkesztőt, Bodó Bélát több havi börtönbüntetésre ítélte.

1953. március 8-án tartotta „gyászülését” az országgyűlés, amit a rádió is közvetített, aznap még az időjárás-jelentés is elmaradt. Március 9-én a temetésről szóltak a híradások. A gyásznak megvolt az országos koreográfiája: fekete zászlók, fekete szalagos Sztálin-portrék, gyászgyűlések. A temetés napját nemzeti gyásznappá nyilvánították és 5 percre megállt az ország.

A hangulatjelentések – ahogyan Kocsis Piroskának az ArchívNET 2008/2. számában megjelent forrásválogatásából kiderül – nemcsak a gyászrendezvények szervezeti lebonyolításáról és a tömeg fegyelmezettségéről számoltak be, hanem arról is, mennyire láttak szomorúnak, megrendültnek az arcokat.

Az 1953. március 9-én, Budapest III. kerületének üzemeiről készült beszámoló például így szólt: „Kerületünkben minden üzemben röpgyűlést tartottak. Itt több dolgozó sírt, de a röpgyűlés előtt is, mikor bementek az üzembe, és megtudták, hogy Sztálin elvtárs elhunyt, több dolgozónknak kicsordult a könny a szeméből. Pl. a Textilfestő gyárban Kocsis Béláné a mosógépen sírva dolgozott, és mikor a Pártbizottság egyik tagja megkérdezte tőle, hogy miért sír, azt mondta, hogy kérdezhet ilyent, hiszen egy ilyen Ember, aki a világ dolgozóiért harcolt, a gyermekekért és azért, hogy mi itt nyugodtan dolgozhatunk, őt vesztettük el, Sztálin elvtársat.”

A központilag sugárzott érzelemáradattal szemben az már közel sem volt olyan egyértelmű, hogy eközben a bérházak konyháiban vagy a falusi udvarok félreeső szegleteiben a bánat vagy az öröm könnyei csillantak-e meg a szemekben. A bizonytalantól való félelem, a megkönnyebbülés és a bizakodás mellett az érzelmi reakciók ezernyi árnyalata fogalmazódhatott meg válaszként.

Rákosi Mátyás és a Magyar Dolgozók Pártjának vezetői tisztában voltak azzal, hogy a nyilvános vélemény nem feltétlenül van átfedésben a valódi közhangulattal. Tipikus lenyomatai ennek a politikai viccek, amelyek szöges ellentétben álltak az újságokat megtöltő gyásztáviratok stílusával és tartalmával. A megjátszott lojalitás mögött volt éppen elég ok az elkeseredésre. 1953 elejére a diktatúra az egyik legmélyebb szakaszába érkezett, 40 ezren voltak rendőri őrizetben, internálásban, több ezer főt telepítettek ki Budapestről. Akiket a feljelentések, letartóztatások és egyéb atrocitások nem érintettek, azok az életszínvonal-csökkenéssel, az áruhiánnyal küszködtek, ami a legtöbb családot sújtotta. Nem véletlen, hogy az ÁVH ezekben a márciusi napokban is erősen figyelte a közhangulat változását.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A vérzivataros 20. század során több híres és hírhedt személyiség is megfordult a szegedi Csillag börtön celláiban.

Az alpesi ország korábbi jogszabályai ugyan tiltják az „emberek becsmérlését vallási, etnikai vagy szexuális irányultságuk miatt”, de csak akkor, hogy ha az elhangzott kijelentések, a használt jelképek vagy bemutatott mozdulatok „propagandisztikus célokat” szolgálnak, jelentsen ez bármit.

Lezajlott tehát a szűk körű izraeli–palesztin fogolycsere, amelynek keretében Izrael „biztonsági okokból” bebörtönzött palesztin nőket és fiatalkorúakat bocsátott szabadon.

Az 1944 őszén szovjet megszállás alá került Kecskeméten a nyugat-magyarországi harci cselekmények és a világháború vége után is még fél évvel, 1945 karácsonyán is előfordultak a szovjet katonák által elkövetett rablások és gyilkosságok a polgári lakossággal és az újonnan felálló rendőrség tagjaival szemben egyaránt.

Fogságba esésem első percei veréssel teltek. Miközben a sorfalat álló angol katonák előtt elvonultunk, a géppisztoly agyával ütöttek, majd rugdaltak bennünket, gyorsabb haladásra késztetve a mintegy 300 embert.

A varégok a mai Svédország területén a középkorban letelepedett vikingek. De honnan jöttek ezek a vikingek, akikről a ma emberének a varkocsos, szakállas, baltát lóbáló északi óriások jutnak elsőre az eszébe?

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. október 15-én 15 óra 30 perckor.

1944. április 3-án a déli órákban az amerikai légierő végrehajtotta Budapest ellen az első terrorbombázást a második világháború során.

„Amerika megbukott, mert egy társadalomban, ahol a hasznossági princípium mindenekfelett való, a morális felelősségérzete elsorvad” – ezt írja Márai Sándor 1957. november 5-én naplójába, s hozzáteszi, a Nyugat magyar forradalommal szembeni árulását nem lehet megbocsátani, és senki nem hisz többé a Nyugatnak.

Péntek hajnalban robbanás történt egy holland középiskolában, a bejárat környékére pedig horogkereszteket és különböző, nemzetiszocialismus-ellenes kifejezéseket festettek.

Ilias Kasidiaris 2021 óta ül egy görög börtönben a betiltott Arany Hajnal párttal való kapcsolata miatt. Ez azonban nem akadályozta meg Kasidiarist, akinek horogkeresztes tetoválása is van, hogy induljon Athén polgármesteri székéért.

Budán még heves harcok folytak, amikor Pesten, az új szovjet hatalom árnyékában megalakult néptörvényszék, amely hivatalosan a Budapesti Nemzeti Bizottság nevet kapta, végrehajtotta első halálos ítéletét.

2007. november 20-án a brit királyi pár 60. házassági évfordulóját, azaz gyémántlakodalmát ünnepelte. Az esemény mögött kimondatlanul is ott áll az a rendkívüli történet, hogy a házasságuk csaknem meghiúsult amiatt, hogy Fülöp rokoni kapcsolatban volt Hitler egyik legközelebbi követőjével.

1944 szeptember utolsó napjaiban sajátos közjáték zajlott le az német 503. nehézpáncélos-osztály otthont adó Sennelagerben. Noha az újabb bevetés helyszínét még nem ismerték a katonák, egyes részek már el is indultak.

Vissza kell térnie a börtönbe a görög Arany Hajnal vezetőjének, aki az elmúlt hónapban feltételesen szabadlábon volt, mert a fellebbviteli bíróság hatályon kívül helyezte a szabadlábra helyezéséről szóló döntést – közölte egy igazságügyi forrás.