Kövess minket -on és -en!

Idegen megszállás idején rendszerint szabad prédának számítanak a lányok és asszonyok is a megszállók számára.

A szovjet hadsereg katonáiról eddig is köztudott volt, hogy a második világháború alatt és után mit műveltek az általuk lerohant országokban. Antony Beevor angol hadtörténész „a történelem legnagyobb nemierőszak-jelenségét” rója a terhükre, és megállapítja, hogy egyedül Kelet-Poroszországban, Pomerániában és Sziléziában 1,4 millió nőt erőszakoltak meg. (Berlin: The Downfall 1945, 2002) Legalább kétmillióra tehető az általuk megerőszakolt német nők száma, közülük sokan ismételt erőszak áldozatává váltak, volt, aki hatvan-hetvenszer is egymás után. Berlinben legalább százezer nőt erőszakoltak meg a szovjetek. (William I. Hitchcock, The Struggle for Europe: The Turbulent History of a Divided Continent, 1945 to the Present, 2004) A nemi erőszak következtében vagy következményeként meghalt német nők számát 240 ezerre becsülik. (Franz W. Seidler és Alfred M. de Zayas, Kriegsverbrechen in Europa und im Nahen Osten im 20. Jahrhundert, 2002)

Arról viszont sokáig nem szólt a fáma, hogy bizony a nyugati szövetségesek katonái sem voltak éppen Grál-lovagok az ellenséges (vagy éppen baráti) országok asszonyaival. Nem csoda, hiszen „az amerikai propaganda a háborút nem felszabadító harcként, hanem szexuális kalandként adta el a katonáknak.” A Life magazin egyenesen arról fantáziált, hogy Franciaország egy „óriási bordély”. (Mary Louise Roberts, What Soldiers Do: Sex and the American GI in World War II France, 2013) Az egyik cherbourg-i lakos frappáns megfogalmazása szerint „a németek idején a férfiaknak kellett elrejtőzniük, az amerikaiak idején a nőket kellett elbújtatnunk”. (Fabienne Faur, Gis were liberators yes, but also trouble in Normandy, AFP, 2013. május 25.) „A bizonyítékok azt mutatják, hogy a nemi erőszak mindennapos volt a felszabadított Franciaországban. Az amerikai katonai hatóságok által nemi erőszak miatt kivégzett 29 katona közül 25 fekete volt.” (William I. Hitchcock, The Bitter Road to Freedom: A New History of the Liberation of Europe, 2008)

A téma feltárásában úttörőnek számító amerikai Robert J. Lilly 2003-ban még „csak” 14 ezerre becsülte az amerikai katonák által Franciaországban, Angliában és Németországban megerőszakolt nők számát. Miriam Gebhardt német történész viszont legújabb kutatásai alapján úgy véli, hogy az amerikaiak kontójára 190 ezer, a franciákéra 50 ezer, a britekére pedig 30 ezer nemi erőszak írható Németországban. A német lányok és asszonyok kálváriája a legutóbbi évekig tabutémának számított a történetírásban. „Azt kockáztattuk, hogy olyasvalakinek tűnünk, aki megpróbálja relativizálni a holokausztot.” (Als die Soldaten kamen. Die Vergewaltigung deutscher Frauen am Ende des Zweiten Weltkriegs, 2015)

Az Európát napjainkban megszálló színes bőrű bevándorlók szintén szabad prédának tekintik az európai nőket. Megtehetik, hiszen a velük kollaboráló szélsőliberális rezsimek bíróságai által kiszabott, többnyire botrányosan enyhe ítéletek egyenesen bátorítják őket erre, amint az alábbi észak-európai példák is bizonyítják. A 16 éves Alit 40 óra közmunkára és 14 ezer korona pénzbüntetésre ítélték, amiért az egyik göteborgi iskolában 20-30 percen keresztül orális szexre kényszerítette az egyik 13 éves iskolatársát, miközben az aktust a telefonjával rögzítette, a felvételt pedig utóbb terjesztette. (Ali filmade när han våldtog flicka på skolgård, friatider.se, 2017. március 22.) Két arab tinédzser Stockholm központjában erőszakolt meg egy 23 éves nőt, majd telefonon a „koncra” hívott legalább négy cimborájuk is beszállt a partiba. A 15 éves tettest hat hónap, a 18 évest kilenc hónap elzárással büntették, a többiek személyazonosságát nem sikerült kideríteni. (Teens sentenced for rape in central Stockholm, thelocal.se, 2015. november 6.) Mohamed, egy 18 éves szomáliai „menekült”, aki brutálisan megerőszakolt egy 12 éves svéd lányt, miközben azt ismételgette, hogy „a fekete farok drága”. 180 óra közmunkával megúszta, mert a bíróság érvelése szerint tette nyomán „némi szorongással és alvászavarral küszködött”. (Muhamed’s comment while raping twelve-year-old Ida: „Black d*ck is expensive” – gets away with 22 days of community service, friatider.se, 2015. június 27.) A történetnek azonban itt még nincs vége. A lányt, akiről kiderült, hogy zsidó, utóbb Mohamed barátai és családtagjai folyamatosan zaklatták, fenyegették és bántalmazták, a hatóságok azonban a fülük botját sem mozdították családja panaszaira, amely most Norvégiába vagy Franciaországba akar menekülni, mert az apa szerint „Svédországban a hatóságok csak a muszlimokkal törődnek”. („You f****ng whore!”: Jewish girl, 13, forced to flee Sweden after being brutally raped and harrassed by Muslims, friatider.se, 2016. szeptember 20.)

Ami azt illeti, Franciaországból tömegesen alijáznak a zsidók Izraelbe a muszlimok zaklatása elől, Norvégiában pedig csaknem ugyanaz a helyzet, mint Svédországban, amit annak a három muszlim suhancnak az esete is tanúsít, akikre mindössze 344 óra közmunkát, illetve 10 hónapos és 17 hónapos elzárást rótt ki a norvég bíróság, amiért csoportosan megerőszakoltak, bedrogoztak, orális és anális szexre kényszerítettek egy 14 éves lányt. (Norway: Immigrants Brutally Gang Rape 14-Year-Old Girl, One Gets Off With Community Service, infowars,com, 2015. október 30.) Egy 33 éves iraki „menekült” 4 éves börtönbüntetést kapott egy 14 éves finn lány megerőszakolásáért, 44 éves bűntársa 18 hónap felfüggesztett fogházbüntetéssel megúszta, harmadik bűntársukat pedig, aki filmezte az esetet, felmentették. (Two Iraqi men sentenced to prison for sex crimes, yle.fi, 2016. december 30.) Egy 17 éves lányra viszont büntetőeljárás vár Dániában, mert – ott illegálisnak számító – paprika sprayt használva, ártalmatlanított „egy angolul beszélő, sötét bőrű férfit”, aki este 10-kor rátámadt az utcán, a földre teperte, kigombolta a nadrágját, és feltehetően meg akarta erőszakolni. (Brugte peberspray ved overfald: 17-årig sigtes formentlig, tvsyd.dk, 2016. január 25.)

Ez a fajta bírósági gyakorlat nem kivételt jelent, hanem egy általános tendencia, amely feltartóztathatatlanul terjed földrészünkön Európa legüszkösebb fertálya felől. A végstádiumú etnomazochizmus sui generis kórtüneteként.

Kövess minket -on és -en!

Két kezünk kevés lenne ahhoz, hogy felsoroljuk az elmúlt tíz nap olyan bűncselekményeit, amelyet magyarok ellen követtek el velünk élő, évszázadok óta integrálhatatlan jövevények.

Szeptemberben Hans Velten Reisch flensburgi üzlettulajdonos szemita felháborodást váltott ki a boltjára ragasztott felirattal, amely így szólt: "Zsidóknak tilos ide belépni! Semmi személyes. Nincs antiszemitizmus. Csak ki nem állhatom magukat."

1941. december 6-án a Vörös Hadsereg Távol-Keletről és Szibériából átvezényelt hadosztályokkal megerősített hadseregcsoportja, Georgij K. Zsukov hadseregtábornok vezénylete alatt ellentámadást indított a Wehrmacht Moszkva kapujába érkezett magasabb egységei ellen.

A 2026-os év eleje jelentős fordulatot hozott az ausztrál nemzetiszocialista mozgalmak elleni fellépésben. Január közepén hivatalosan is bejelentette feloszlását a népszerű National Socialist Network (Nemzeti Szocialista Hálózat), miután a szövetségi kormány drasztikus szigorításokat vezetett be a szólásszabadság elleni törvényekben.

Becslések szerint mintegy 200 ember vett részt a nemzetiszocialista felvonuláson Svédországban, amely a 17 éves skinhead, Daniel Wredström meggyilkolásának 25. évfordulóján elevenítette fel az emlékére rendezett salemi menetet.

Az 1912. március 29-én született Hanna Reitsch kislány korában doktornőnek készült, de emellett imádta a vitorlázórepülést is, amivel már ekkor is felállított néhány rekordot.

Az elmúlt években Mozgalmunk központi, nyári táborának egy fejér vármegyei szálláshely adott otthont, ahol az eddigiekben problémáktól mentesen tudtuk lebonyolítani a zártkörű eseményt.

Ma 1945. május 8-át a második világháború végének és a „náci rezsim” bukásának napjaként tartják számon hivatalosan Németországban.

Az ember által használt egyik legősibb szimbólumot, a horogkeresztet a modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások tették ismertté az 1880-1920-as években, és mint a jó szerencse szimbóluma terjedt el széleskörűen.

1921. június 7-én szövetségre lépett Jugoszlávia és Románia, ezzel lezárult az a folyamat, amelyben az első világháborút követően megcsonkított Magyarország ellenében a fő területnyertes szomszédok - Jugoszlávia, Románia és Csehszlovákia - kialakították a kisantantnak elnevezett katonai és politikai szövetséget.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

Miután Izrael hat Hirosimára elegendő (százezer tonna) bombát dobott Gázára, elpusztítva infrastruktúrájának 92 százalékát (436 ezer épületet) és megölve legalább 61 ezer (főleg polgári) lakosát, most az enklávé teljes elfoglalását tervezi.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Terrorszervezetté nyilvánította az Antifa mozgalmat Donald Trump. Az amerikai elnök a közösségi oldalán jelentette be a döntést, de abból nem derül ki, mely csoportok az érintettek, mivel a szervezet nem rendelkezik központilag meghatározott struktúrával.

Talán egyetlen olyan film sem készült a második világháborúról, amelyikben ne hangozna el Németországra a Harmadik Birodalom kifejezés, pedig e megnevezés használata történelmietlen a korabeli német rendszerre.