Kövess minket -on és -en!

1945. február 11-én Budapest védői lőszer és élelmiszer hiánya miatt úgy határoztak, hogy a még éppen maradt néhány páncélos fedezete alatt megkísérlik az ostromgyűrű áttörését és ha sikerül, átvágják magukat a német-magyar vonalig.

A magyar és német csapatok tehermentesítő támadása, amelyet Budapest felmentésére indítottak Bicskénél és Kápolnásnyéknél, elakadt.

A magyar Szent hegyet, ahol atillai örökségünkben egykor az Árpád-királyok trónoltak: Buda várát, elfoglalták Sztálin katonái.

Amikor az 1848-49-es szabadságharc tűzviharában idegen kézre került a Szent Hegy, Görgey vezetése alatt a Dunavölgy népei, honvéd-mundérba öltözve verték ki onnan Hentzi ezredeit. A Duna-part pesti oldala akkor is lángokban állott az osztrák tüzérség gyújtóbombáitól. A Lánchidat megpróbálta felrobbantani egy osztrák műszaki ezredes.

Azonban akkor még nem akadt egyetlen magyar sem, aki azt mondta volna, hogy Budát nem szabad megostromolni, Pestet, a Lánchidat nem szabad veszélyeztetni.

Csak 1945-ben és azután támadt fel az a romboló pszichózis, amely nem az elveszett szabadságot, hanem a Duna-hidakat siratta, és háború bűnösnek kiáltotta ki a hőseket, akik épp úgy védték az elvesző szabadságot, mint ahogy Kossuth hősei haltak meg a Bécsi kapunál annak visszavívásáért. Mit vétkeztek ezek a „bűnös magyarok”? Az volt a vétkük talán, hogy halálukban egy nyilaskereszttel ékesített, árpád-sávos karszalagra folyt a vérük? Az 1945-ös ostrom hősei mégcsak nem is mindannyian voltak „nyilas-náci-fasiszták”. Buda falán ott halt meg az öreg sas, a „legitimista” Prónay Pál, Csepelen a munkás, a soroksári lövészárkokban a „Horthycsendőr”, Vecsésnél a „magyar királyi rendőr”. Az egész nemzet jobb lelke, az egész magyarság tisztességérzete, szövetségi hűsége tömörült egybe ott a golyó tépte lobogók alatt, amelyeken az Árpád-királyok fehér-vörös sávjai hirdették a hősiesség évezredes jogfolytonosságát. Mivel voltak rosszabbak 1945. február 9-ének magyar hősei, mint 1956. október 23-a és november 4-e szabadságharcosai. Mi különbség van a nyilaskeresztes karszalagos magyar gyerekek és a szovjet címertől megfosztott pirosfehér-zöld zászlók alatt harcoló „pesti srácok” között? Nem ugyanazért a magyar függetlenségért, nem ugyanazért a magyar szabadságért haltak meg egyforma hősiességgel? S mi különbség van a doni hadsereg volt vitézei és a néphadsereg halott hősei között, ha mindketten ugyanannak a szovjet zsarnokságnak fegyvereivel szemben áldozták életüket a magyar szabadságért?

Aki ott volt a kitörés megindulásánál, soha nem felejti el azt a döbbenetes véres, halálhörgéstől és fegyverropogástól hangos, tragikus tűzijátékot, amely lángba borította a téli eget. A háttérben vörösen izzott a királyi Vár égő kupolája, az ablakból kicsapódó lángnyelvek vörösen világították meg a környező utcákat. Tűzben, vérben úszott az Árpádok Budája, amely annyiszor állott már ellen Kelet rohamának. Nem címerekről, nem különféle „jogfolytonosságról”, nem pártokról és nem korosztályokról van itt szó, hanem a Nemzet jobbik lelkéről. Magyar és magyar között nem az a különbség, hogy milyen karszalagot viselt, hanem az, hogy mit szolgált: hős volt, vagy gyáva, szovjet-kollaboráns, vagy – bármilyen karszalaggal – magyar szabadságharcos. Nem osztályokról és nem pártokról kérdez minket Hungária édesanyjának lelke, hanem arról, hogy hívek voltunk-e hozzá, vagy ellenségeinkkel koccintottunk-e a judeo-bolsevizmus dicsőségére. Budapest védői megvédték a magyar becsületet és Európát. Átgázolt rajtuk a materialista erőfölény, de lelkük legyőzte a bolsevizmus sátáni erkölcsét. Emlékük fölött a Magyarok Istene őrködik, az Isten, akinek lelke erőt adott nekik a harcokhoz, a halálhoz, a szenvedésekhez! Adassék tisztelet a Hősök emlékének!

„A jövő század regényé”-ben Jókai már írt egyet s mást az Európa lerohanására készülő orosz birodalomról. Jókai Mór csodálatosan merész fantáziájával 1880-ban úgy képzelte el az orosz birodalmat, mint egy női diktátor uralma alatt álló nihilista rendszert. Akkor még világszerte sehol sem voltak aktuálisak a kommunisták. Jókai tehát az orosz nihilistákról mintázta a bolsevizmus mai fogalmát. Érdemes idézni pár sort a nagy magyar mesemondó politikai meglátásaiból: a megdöntött cárizmus nyomán Szasa asszony uralja Oroszországot. ő a vezére, diktátornője a nihilizmusnak, amelyet ezután nyugodtan behelyettesíthetünk a kommunizmus fogalmával.

Mi tehát ez a kommunizmus vagy nihilizmus, az orosz néplélek önkifejezése? „Egy démon, egy szörnyeteg – írja Jókai – akinek véres szeszélyei rettegésben tartják Európát, aki hadat készít minden ellen, ami még fennáll: trón, oltár és nászágy ellen, és ha rémuralma rendet lesz képes odahaza csinálni, rövid időn belül az Apokalypsis hét sárkánya fog lerohanni Európa többi országára.”

Jókai látomásaiban ott van a vasfüggöny, a szovjet diktatúra, a GPU és az NKVD rémképe és a bizonyosság is, hogy mindez beteljesedhet.

A második világháború vége felé, 1944. október 8-án Franco Spanyolország londoni nagykövete, Alba herceg útján bizalmas intéssel fordult Churchillhez. Ebben egyebek között a következőket írta: „Mi nem tudunk bízni a szovjeteknek sem az ígéreteiben, sem a jóhiszeműségében, mert ismerjük a kommunizmus végső céljait és az ezeket szolgáló eszközöket és módszereket is. Ide vonatkozó aggodalmainkat máris eléggé igazolják a felszabadított Olaszországban uralkodó állapotok, ahol már a kommunisták diktálják az életet. De Franciaországban is az ottani úgynevezett titkos ellenállás mögött, a német megszállással szemben mindenütt a kommunista izgatás ütötte fel a fejét, a szovjettel való szövetkezést propagálva.”

„Angliának – folytatta tovább az emlékirat – de az egész Európának is, mindezekre tekintettel számolnia kell azzal, hogy szovjet győzelem esetén csak két igazi világhatalom fog egymással szemben állni. Az egyik oldalon Kamcsatkától az Atlantióceánig terjeszkedő szovjetorosz birodalom, a másik oldalon az Egyesült Államok. Ezek közül azonban egyik se képviseli többé Európa érdekeit és maga az USA is kénytelen lesz majd számolni azzal, hogy mit kezdhet a lecsonkított, legyöngített Európával, amely régi nemzetközi súlyától és tekintélyétől megfosztva, alig fogja a szovjet árnyékában a végső veszélyt elkerülhetni.”

Erre mutat katonai és politikai szempontból Kovács Gyula altábornagy, a Hungária Szabadságharcos Mozgalom tanácsadója. Szerinte a Balti-tengertől a Fekete-tengerig, sőt a világpolitikai jelentőségű Földközi-tenger keleti részéig a terület biztonsági vonala a Kárpátokon és a Duna-medencén nyugszik. „Európának ezt a keleti védővonalát valósággal megsemmisítették, amikor a csehek átadták Kárpátalját a Szovjetuniónak, amely ezáltal fegyveresen is Európa szívébe jutott. Ennek a két tényezőnek visszaállítása nélkül – mondja Kovács Gyula altábornagy – nem lesz béke Európában.”

Ezt nem látta meg George Kennan, az Egyesült Államok külpolitikai tanácsadója, aki egyébként tisztán látja, hogy: „az orosz politikai és katonai behatolása Európa szívébe a világ politikai és katonai egyensúlyát alapjában változtatta meg.”

A Duna-táj rendezésénél nem hagyható ki a Trianonprobléma, amely átkos tehertétele ma is az ottani népeknek.

Ha korunk tragédiájának okát keressük, feltétlenül vissza kell mennünk legalább az első és második világháború utáni békediktátumokhoz, amelyek hazánkra mérték a legigazságtalanabb büntetést. A diktáló nyugati hatalmak tájékozatlansága, rövidlátása, tudatlansága, de főleg a szabadkőművesség és a pánszláv befolyás erőinek tudható be, hogy minden etnikai-földrajzi-történelmi-gazdasági szempont félretételével tudatosan megcsonkították hazánkat. Wass Albert szavaival élve: a győztesek úgy cserélgették mások hazáját, mint ahogy a gyermekek szokták játékaikat.

A magunk magyar sorsproblémái és nemzeti célkitűzései felé fordulva egy pillanatig sem feledkezhetünk meg arról a történelmi tényről, hogy ezer esztendőn át a Kárpátok vonala volt és maradt a nyugati európaiság kultúrkörének délkeleti határvonala. Tőlünk keletre és délre egy idegen világ kezdődik. A jelenkori status quo, mind politikai és gazdasági, mind pedig kulturális vonatkozásban, Európa valamennyi nemzete számára az önrendelkezési jog olyan nagyarányú megcsonkítását eredményezte, ami egyértelmű a gyarmati alárendeltséggel. A történelmi Magyarországra erőszakolt gyarmati viszonyok megszüntetésének kérdését hivatalosan és kötelezően napirendre kell tűzni. Az, aki megalkuszik az igazságtalansággal, egyenesen kizárja a nemzet életéből az erkölcsi és szellemi értékek érvényesülésének még a lehetőségét is.

Bármilyen bonyolultnak is tűnjék a politikai helyzetkép, a jelenkori status quo elfogadására és a szétdaraboltság állapotába való belenyugvásba még sem lehet rábeszélni hazánk fiait, a magyar népmilliók akaratmegnyilvánulása döntő többségben a magyar földet kiárusító „alapszerződések” helyett a trianoni diktátum revízióját követeli, azt a történelemformáló eseményt, amely annyi elpazarolt évtized után végre feloldhatja a jelenkori status quo vesztegzárát.

Az első világháborút követő Párizs környéki „békeszerződések” rendező elve az úgynevezett „népi önrendelkezés” elve volt. Ezt használták fel a győztes hatalmak az Osztrák-Magyar Monarchia volt területén az „utódállamok” létrehozására. A győztesek a „népi önrendelkezés” elvét kizárólag a legyőzött hatalmak rovására alkalmazták, de ezen túlmenően gazdasági, stratégiai és politikai szempontokat is figyelembe vettek az új országhatárok megvonásánál.

Magyarország részére a Csehszlovákia felé megvont trianoni határ Charles Seymour amerikai békedelegátus szavai szerint még „nagyjából sem egyezett meg” a nyelvi, azaz néprajzi határral. Ugyanez állt fenn Románia, Jugoszlávia, sőt még Ausztria felé is. „Igazán ironikus, hogy egy állítólag a nemzetiségi elv alapján nyugvó átrendezés olyan államot produkált, mint Csehszlovákia, ahol a népesség 34,7%-a kisebbségből áll, nem is szólva – írja Alfred Cobban elismert szakértő – a nagyon is kétes cseh és szlovák nemzeti azonosságról. Lengyelország sem áll jobban a maga 30,4%-nyi kisebbségével vagy Románia a maga 25%-nyi kisebbségi sorba került lakosságával.”

„A történelmi Magyarország lakosságából csupán 14,5%-ot tett ki a román nemzetiségű lakosok számaránya, 9%-ot a szlovák népesség, 8,5%-ot a horvát nép, 2,5%-ot a ruszinok és 5%-ot a szerb nemzetiségűek számaránya. Az is tény tehát – állapította meg a Hungária Szabadságharcos Mozgalom által 1970-ben lrendezett TRIANONI VILÁGKONGRESSZUS – hogy történelmi Magyarország a román származásúakkal szemben 85,5%-ban nem román embernek, a szlovákokkal szemben pedig 91% nem szlovák embernek, a ruszinokkal szemben 97,5% nem ruszinnak, a horvátokkal szemben 91,5% nem horvátnak és a szerbekkel szemben 95% nem szerbnek volt a hazája. „Vitathatatlanul tény ez, és önmagában is mond annyit, mintha megejtették volna a népszavazást!!!”

A trianoni békénél is súlyosabb büntetés sújtotta Magyarországot a párizsi szerződéssel 1947 elején. Nemcsak a csonka határokat állították vissza, még a tárgyalások alatt elvetették a magyar kormánynak azt a tervezetét, amely 24 000 négyzetkilométer visszacsatolását kéri: Erdély nyugati határsávját. Ugyanakkor a Szovjetunióba kényszerített úgynevezett Kárpát-Ukrajnához kanyarintottak egy darabot a Nyírségből. Kizárják a revízió lehetőségét, de ami még súlyosabb, nem nyújtanak semmi védelmet az elcsatolt magyarságnak. Az első világháború után szavatolt kisebbségi jogok egyszerűen megszűntek. A második világháború után az új párizsi békék semmiféle kisebbségi garanciát nem tartalmaztak. A gyarmatosító hódításba szédült vörös pánszlávizmus zsidó kommunista bérenceivel kegyetlen tervszerűséggel kezdte meg a megszállt Csonkaország élveboncolását, alkalmazva a nép- és nemzetirtás minden eszközét. Magyarország a kommunista átállítás óta nem követelt területeket vissza. Nem tett semmit az „utódállamok” olvasztókemencéjébe dobott 5 millió jogfosztott magyar őslakó érdekében. A kommunista diktatúra bukása után pedig a „magyar kormányok” alapszerződésekkel hizlalták az utódállamok magyarirtó étvágyát. Az ilyen intézkedések csak arra jók – napjaink történései igazolják –, hogy szakadékot vágjanak az egymásra utalt szomszédos népek között és ellenséges érzülettel tekintsenek egymás bajai felé.

Vallottuk és hirdetjük ma is, hogy Magyarországról mindenki lemondhat, csak – mi nem. Mindenki megalkudhat, csak – mi nem! Nekünk ebben a világban jobb erkölcsi alapjaink vannak, mint bárki másnak. Mi kétszer védtük meg Európát a bolsevista elözönléstől: 1944-45-ben és 1956-ban a szuezi válság idején! És cserébe egyszerre kaptuk nyakunkba az új Trianon selyemzsinórját, az amerikai és szovjet kötelet.

Emlékezzünk! Budapest hős védőire, a bolsevizmus elleni küzdelmünk hősi halottaira és vértanúinkra. A temetőkre, az akasztófákra, a kommunista börtönök véres árnyaira, az elveszett hazára, a tömegsírokra és a rabszolgatáborokra, a nyugati ígéretekre. A szovjetek kulijává aljasított magyar munkásra, a szovjet-feudalizmus rabszolgájává tett magyar parasztra, a lemészárolt vagy hazájából elüldözött intelligenciára.

Üvölteni és vallani kell, utcán, templomban, köztéren: Magyarország! Mi nem feledhetünk!

Kövess minket -on és -en!

1902. május 31-én kötötték meg a második búr háborút lezáró vereenigingi egyezményt. A terepadottságokat és korszerű lőfegyvereiket jól kihasználó búrok közel három éven keresztül álltak ellent az ötszörös túlerőben lévő brit haderővel szemben.

Európa, történelmében átélt minden felforgató népvándorlást, látott véres háborúkat és átkos széthúzást, de a második világháborút követő lét és nemlét ily tragikus válaszútja elé nem került még soha.

Filip Turek nem tartja magát nemzetiszocialistának, de a rendőrség már nyomoz ellene ezügyben. Karlendítős fotó is elérhető róla, ami autójában készült, amibe elmondása szerint mindig pontosan 88 liter benzint tankol.

Steve Bannon, Donald Trump egykori fő tanácsadója, a CPAC baltimore-i rendezvényén egy erőteljes, történelmi vonatkozású mozdulattal zárta beszédét, amely a nemzetiszocialista karlendítést idézte. 

Ausztriában kerültem a szovjet hadsereg hatalmába 1945. május 11-én. Szörnyű utazás után – miközben a vagonlakók 25 százaléka elpusztult – lázas betegen szálltam ki a vagonból Focsaniban.

A Terrorelhárítási Központ (TEK) a Nyugati pályaudvaron elfogott egy német állampolgárt, akit hazájában többek között fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme miatt köröztek – közölte a Police.hu.

Elfogták múlt héten Párizsban azt az albán antifasiszta terroristát, akit a magyar hatóságok azzal gyanúsítanak, hogy társaival erőszakcselekményeket követett el a 2023-as Becsület Napja előtt.

A brit kormány pénzügyi szankciókat vezetett be a nemzetiszocialista Blood and Honour hálózat ellen, amely a skinhead zenei szcnéával évtizedek óta aktív kapcsolatban áll.

„Nem engedhetjük meg, hogy a zsidókból nácikat csináljanak” – üzente a rabbi, aki büszke a garázdaságra, amit elkövetett.

Három brit szélsőjobboldali aktivista olyan akciókat tervezett, amelynek célja mecsetek vagy zsinagógák elleni támadás lett volna, legalábbis a vádak szerint.

Mint ismert, Erzsébetváros DK-s polgármestere, a zsidó Niedermüller Péter már megtalálta Magyarország és a kerület legégetőbb problémáját, a Nordic Sun Kulturális Központot.

A Momentum Mozgalom Facebook-bejegyzésben közölte, hogy „megtámadták” egy aktivistájukat a Nordic Sun kulturális központnál.

Brandon Russellt, egy amerikai nemzetiszocialista csoport vezetőjét bűnösnek találták abban, hogy Maryland áramellátó rendszerét akarta támadni egy „terrorista összeesküvésben” – közölte az Egyesült Államok Ügyészsége.

A Szent István csatahajó építése idején nemzeti ügy volt, a sajtó rendszeresen nyomon követte a magyar hajógyártás legnagyobb vállalkozásának minden mozzanatát.

Isabel Peraltat három és fél éves börtönbüntetéssel fenyegetik, mivel a vádirat szerint „gyűlöletet és diszkriminációt” szított muszlimok és marokkói bevándorlók ellen.