Kövess minket 
-on és 
-en!
A Rongyos Gárda tevékenységéről a rendszerváltozás előtt sok jót nem lehetett hallani. A Héjjas Iván által létrehozott irreguláris egységről a Rákosi- és Kádár-rendszerben főleg az úgynevezett „fehérterrorban” való részvételük kapcsán esett szó.
De ennél sokkal bővebb az ő történetük. A nyugat-magyarországi felkelésben való részvételüktől a kárpátaljai akciókon át sok más esemény részesei is voltak. Többször feloszlatták őket, hogy aztán, ha szükséges, újraélesszék a szervezetet.
1919-ben alakult meg a Rongyos Gárda, amely később is meghatározó szerepet töltött be a magyar történelemben. Héjjas Iván katonatiszt hozta létre a szervezetet, lényegében egyszerű parasztemberekből, Erdélyből érkezőkből, tanárokból, vasutasokból állt össze a gárda. A politikai programjukban az alsó-középosztály és a parasztság érdekeit tartották szem előtt. Elsősorban radikális földreformot szerettek volna, de mindenekelőtt természetesen az ország határainak megvédését tűzték ki célul. Ezeken kívül a kommunistaellenesség is markáns szerepet kapott a programjukban, a Tanácsköztársaság idején különböző bolsevik pártfunkcionáriusok ellen szerveztek merényleteket.
A Rongyos Gárda történetéből a szocializmus idején a „fehérterrorban” vállalt szerepüket emlegették. Lényegében 1919 és 1922 között politikai gyilkosságokat követtek el elsősorban szélsőbaloldali, nemzetellenes, illetve olyan személyek ellen, akik a román megszállás idején kompromittálták magukat, több száz főre tehető az ő számuk – ugyanakkor az nem biztos, hogy ezek közül mind a Héjjas- vagy a Prónay Pál-féle különítményhez köthetőek.
A szervezet legfontosabb szerepe 1921-hez, és a nyugat-magyarországi felkeléshez köthető. Magyar szempontból a trianoni, osztrák szempontból a saint-germaini békeszerződés rendelkezett a határterületekről, amely ekkor még magyar kézen volt. Az akkori Bethlen-kormány ezt próbálta meg kihasználni, hogy a békeszerződést Magyarország javára módosítja, és ha az osztrák fél elzárkózna a megegyezéstől, akkor vetnék be nyugaton a Rongyos Gárdát.
Eltérő volt azonban a magyar kormány és a gárda álláspontja. A kormány ugyanis a nemzetközi helyzet miatt egy kompromisszumos megoldásra törekedett, ami végül be is következett a soproni népszavazás által. Ehhez képest a felkelők az egész területet szerették volna megtartani.
Ezt követően 1922-től a gárda szüneteltette működését, hogy aztán 1938-ban újrakezdje. Elsősorban Kozma Miklós, régi fajvédő nevét kell megemlíteni, aki kezdeményezte a Rongyos Gárda bevetését. A politikai vezetés végül úgy döntött, hogy a Héjjas-különítmény feladata legyen fegyverek, lőszerek és propagandaanyagok szétosztása a magyar, ruszin és zsidó lakosság körében. Korma Miklós ugyanis ekkoriban meg akarta nyerni a zsidóságot is a magyar ügynek, sikertelenül.
|
|
|
|
|
|
Megvédik Munkácsot
A kárpátaljai történésekkel kapcsolatban volt még egy fontos szerepe a szervezetnek, mégmedig Munkács megvédése a cseh csapatoktól. A Rongyos Gárdát és a többi felkelő szervezetet 1938 decemberére leszerelték ugyanis, mindössze száz főt hagytak a városban. A területet a magyar kormány továbbra is szerette volna megszerezni, ezért folytatódott a fegyverek és lőszerek átcsempészése. Január 6-án a cseh hadsereg különböző szicsgárdistákkal támadást intézett Munkács városa ellen, amit rendkívül hősiesen vissza tudtak verni a megmaradt Rongyos Gárda-tagok.
Később a magyar kormány próbálta felhasználni a gárdát, de 1938 után a működésükről nagyon kevés forrás maradt meg.
Segítség Lengyelországnak
Ugyanakkor találni arra adatot, hogy 1939-ben, miután a német csapatok megszállták Lengyelország egy részét, a Rongyos Gárda egy háromezer fős légiót szervezett a lengyelek megsegítésére, később Poznań környékén 72 gárdistát, mint partizánokat ki is végeztek. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy egy évvel korábban a lengyelek a Rongyos Gárda kárpátaljai akcióit segítették teljesen önzetlenül, mindenféle területi igény nélkül.
