A magyar SS-alakulatok Főfelügyelősége és az SS XVII. fegyveres-hadteste (XVII. Waffen-Armee-Korps der SS)

Kövess minket -on és -en!

Amikor 1944 decemberében egyre jobban körvonalazódott egy második, magyarokból álló SS-hadosztály felállítása, az SS Vezetési Főhivatala és a Honvédelmi Minisztérium részéről felmerült, hogy az SS magyarokból felállított hadosztályai számára a későbbiek folyamán egy felettes parancsnokságot szervezzenek.

Mivel a hadosztályok szervezése még kezdeti stádiumában volt, a parancsnokság szervezése helyett az SS Vezetési Főhivatala egyelőre – átmeneti jelleggel – csak egy úgy nevezett Főfelügyelőség felállításában gondolkodott. Az elképzelések szerint a Főfelügyelőség minden magyar SS-alakulat legfelsőbb szintű hivatala, de nem felettes parancsnoksága lesz. Feladatai elsősorban a magyar és a német fél között felmerülő problémák közvetlen, magasabb szintű intézésében merültek volna ki.

1944. december 20-án Ruszkay Jenőt Berlinbe rendelték. Az SS Vezetési Főhivatala részéről Jüttner fogadta, aki felajánlotta Ruszkaynak az SS magyar önkéntes alakulatainak főfelügyelői beosztását. A SS valószínűleg azért szemelte ki Ruszkayt erre a posztra, mivel a nyilas hatalomátvételt követően Winkelmann a magyar Honvédség felügyelőjévé akarta kinevezni, azt remélve, hogy ezáltal a magyar honvéd csapatokat a német elképzelések szerint szervezik át, majd vetik be. Akkor Szálasi visszalépése miatt nem történt meg kinevezése.

Ruszkay Jenő magyar vezérezredes, politikus (született Ranzenberger Jenő Oszkár, Budapest, 1887. január 1. – Budapest, 1946. június 22.)

Ruszkay, noha egyelőre nem volt a Waffen-SS tagja, mindenesetre elfogadta Jüttner ajánlatát és az így létrejött Főfelügyelőség a későbbiek folyamán beolvadt az SS időközben párhuzamosan szervezett XVII. fegyveres-hadtestparancsnokságába. Ruszkay Jenő és kísérete 1945. január elejéig Berlinben tartózkodott, ahol – noha hivatalosan még nem létezett "az SS magyar alakulatainak felügyelője" szolgálati hely – az SS Vezetési Főhivatalánál elsősorban a magyar hadosztályok felfegyverzésének meggyorsítása érdekében folytatott tárgyalásokat. Amikor Ruszkay december 28-án megtudta, hogy az SS 26. "Hungária" fegyveres-gránátoshadosztályának élére német parancsnokot akarnak kinevezni, megpróbálta a németek szándékát meghiúsítani s elérni, hogy a jövőben személyesen tehessen javaslatokat a hadosztályparancsnokokat illetően.

Ruszkay közbenjárására egyelőre egy magyart, Pisky Zoltán Waffen-Oberführert nevezték ki a "Hungaria" hadosztály élére. Megjegyzendő, hogy az SS legtöbb betagolt, úgynevezett "fegyveres" hadosztályának élére általában német parancsnokokat neveztek ki.

1945. január 8-án Ruszkay és kísérete Bécsbe indult, ahol Winkelmannal folytattak tárgyalásokat, mivel időközben Szálasi tiltakozott a főfelügyelő kinevezése és a főfelügyelőség (majd hadtestparancsnokság) felállítása ellen, mondván Ruszkay Németországban hadsereget szervez ellenük. Szálasinak az volt a véleménye, hogy a németek a magyar SS-alakulatok felettes szervének létrehozásával veszélyeztetik a nemzetvezető legfőbb hadúri jogkörét. Miután a németek nem vonták vissza Ruszkay kinevezésének szándékát, Szálasiék megfosztották őt magyar állampolgárságától.

Eközben, 1945. januárjában a neuhammeri táborban a Waffen-SS két magyar hadosztálya szervezésének összefogására, s későbbi esetleges hadműveleti irányítására megkezdték az SS XVII. fegyveres-hadtestparancsnokságának felállítását is. A hadtest parancsnoka ideiglenes jelleggel Feketehalmy-Czeydner Ferenc, 1. (hadműveleti) vezérkari tisztje az éppen tanfolyamot végző Deák László SS-Oberführer lett, aki – mivel Feketehalmy-Czeydner betegsége miatt sohasem foglalta el beosztását – a hadtestparancsnokság tényleges vezetője is volt egyben.

Az SS XVII. fegyveres-hadteste a háború végéig nem érte el a hadrafoghatóságot, s csupán az Ia, IIa és O1 szolgálati beosztások tárgyában történtek meg a kinevezések. A hadtestparancsnokság feladata így elsősorban a német szervekkel való kapcsolattartás maradt. A hadtestparancsnokság közvetlenei közül is később csak a motorkerékpárosjelentő-század, a tolmács- és híradókülönítmények alakultak meg, beosztott harcoló alakulata soha nem volt. Személyi állománya a háború befelyezésekor elérte a 260 főt.

Február elején Deák SS-Oberführer vezetésével körülbelül 200 fő, mint az SS XVII. fegyveres-hadtestének szálláscsináló részlege Oldenburg és Kloppenburg térségébe indult, hogy a szovjet előretörés következtében a neuhammeri tábort elhagyó magyar hadosztályok áttelepítését előkészítse. A hadtest parancsnokságát a hadosztályokhoz közel, Altdorfban alakították ki és a szervezési munkálatokat – továbbra is Deák SS-Oberführer vezetésével – ott folytatták.

Február 20-án Bécsből Ruszkait Jüttner újra Berlinbe rendelte, ahol hivatalosan is felvették a Waffen-SS állományába SS-Obergruppenführer und General der Waffen-SS (a Waffen-SS tábornoka) rendfokozattal, s egyúttal kinevezték a magyar SS-alakulatok főfelügyelőjének. Működési helyéül a németországi (ma ausztriai) Baden bei Wient jelölték ki.

Március 1-jével a Baden bei Wien melletti kastélyban Ruszkay, az SS Vezetési Főhivatala parancsának értelmében, felállította az SS Magyar Alakulatainak Főfelügyelőségét (Generalinspektoriat der ungarischen Waffen-Verbände der SS). A beosztott tisztek közül azonban senki nem jelent meg, csak a legénység érkezett be, zömmel a magyar hadosztályoktól odavezényelve.

Ruszkay Badenben kiadott leglényegeseb utasítása az SS magyar alakulatai részére az volt, hogy március 20-án elrendelte mindennemű párttagság mellőzését a magyar SS-katonákra vonatkozóan. Rendelkezését a "Hunyadi" hadosztály parancsnokának, Grassy SS-Obergruppenführernek továbbította. Március folyamán az SS magyar alakulatainak főfelügyelője Oroszváron folytatott megbeszéléseket Winkelmannal, elsősorban az SS 26. "Hungária" fegyveres-gránátoshadosztályának parancsnoki beosztásáról. Az eseményeket az ugyancsak Oroszváron tartózkodó Himmler is nyomon követte. A tárgyalásokon végül is úgy döntöttek, hogy a "Hungária" parancsnokságát is Grassy fogja betölteni, s e beosztását végül március 21-én el is foglalta.

Április első napjaiban a szovjetek "bécsi támadó hadművelete" miatt a badeni főfelügyelőséget, nyugat felé Kremsmünsterbe (ma Krems an der Donau/Ausztria) helyezték át, ahol sikertelenül próbálták meg felvenni a kapcsolatot az SS Vezetési Főhivatalával. Ruszkay ezért Salzburgba ment, mivel úgy tudta, hogy ott egy magasabb SS-vezetési törzs található. Salzburgból az SS Vezetési Főhivatala Ruszkay SS-Obergruppenführert Berlinbe rendelte.

Április 10-én a Jüttnerrel, az SS Vezetési Főhivatala épületében folytatott megbeszélések során Ruszkay tudomására jutott, hogy az SS magyar hadosztályai feloszlatására vonatkozó parancsokat időközben elkészítették és az SS 26. "Hungária" fegyveres-gránátoshadosztálya felé már továbbították is. Az elképzelés az volt, hogy a hadosztályból 30 menetszázadot alakítanak ki és azokból a Waffen-SS különböző hadosztályait töltenék fel. Hasonló sors várt a "Hunyadi" hadosztályra is, amelyet ez alapján 40 menetszázadba osztottak volna.

Ruszkay azonban hosszas alkudozások árán elérte Jüttnernél, hogy az SS 26. fegyveres-gránátoshadosztályához a parancsot ne továbbítsák és az időközben, még április 10-én feloszlatott "Hungaria" állománya zömmel a belőle kialakított menetszázadokkal együtt az SS 25. "Hunyadi" fegyveres-gránátoshadosztályához legyenek beosztva.

"E parancsok [teljes] végrehajtása a magyar önkéntes hadosztályok katasztrófáját jelentette volna, – írja később Ruszkay – mert a magyar egységek ezzel szétbomlottak volna és egyenként menthetetlenül belesodródtak volna a német SS-hadosztályok harcaiba, előreláthatólag egészben, vagy nagy részben elvérezve."

Az SS Vezetési Főhivatalánál Ruszkay ugyancsak elérte, hogy a "főfelügyelői állás helyett" a Waffen-SS magyar csapatainak főparancsnokává nevezzék ki. Április 10-én (más adatok szerint viszont március 20-án, illetve még február 4-én) Ruszkay tehát megbízott státuszban átvette az SS XVII. fegyveres-hadtestparancsnokság vezetését is, s személyén keresztül a parancsnokság összeolvadt az SS Magyar Alakulatainak Főfelügyelőségével.

Április 10-ét követően Ruszkay a Waffen-SS magyar hadosztályaihoz ment, s átvette Deák László SS-Oberführertől az SS XVII. fegyveres-hadtestparancsnokságának irányítását. Eközben a német parancsnokságok folyamatosan azzal a kéréssel fordultak a hadtestparancsnokhoz, hogy az angolszászok elleni harcra bocsásson rendelkezésükre csapatokat. Ruszkay ezeket a kéréseket – a magyar hadosztályok tárgyában kötött egyezmények kitételeire hivatkozva – rendszerint megtagadta. A Waffen-SS magyar hadosztályainak néhány táboricsendőr-alakulatát átmenetileg azonban az illetékes német parancsnokságoknak valóban átadta. Ruszkay később hozzájárult ahhoz is, hogy a "Hunyadi" hadosztály – kiképzéséről várhatólag április 1-jével beérkező – utászzászlóalját (az SS 25. fegyveres-utászzászlóalja) erődítési munkálatokra a nürnbergi XIII. hadkerület parancsnokság (Wehrkreiskommando) vegye igénybe. Ruszkay kitétele az volt, hogy az alakulat legkésőbb április 15-én 24.00 óráig a hadosztályához köteles bevonulni. Az utászok azonban Passauban rekedtek s így végül egyik félnél sem kerültek alkalmazásra.

Április végén Ruszkay keresztülvitte az SS Vezetési Főhivatalánál, hogy a magyar hadosztályok ne a cseh határra kerüljenek erődítési munkálatok végzésére, hanem engedélyezzék számukra a délkeleti irányban történő továbbvonulást. Ruszkay eközben számtalan ígéretet kapott arra vonatkozóan, hogy a hadosztályokat teljes egészében felfegyverzik.

Május 1-én Beregfy közölte Szálasival, hogy megbeszélte Jüttner SS-Obergruppenführerrel és a Waffen-SS tábornokával Ruszkay elbocsátását az SS magyar csapatainak főfelügyelői beosztásából. Mivel Ruszkay Szálasira nem tett esküt, a nemzetvezető nem volt hajlandó őt fogadni.

Május elejére az SS XVII. fegyveres-hadtestének harcálláspontját Burghausenben alakították ki. Május 5-én a hadtestparancsnokságot a magyar hadosztályok részeivel együtt Gmunden környékén az amerikai csapatok körülzárták. Ruszkay a következőképpen számolt be fogságba eséséről:

"Én magam 6-án a gmundeni polgármesteri hivatalban vártam be az amerikai dandártábornokot, akinek a hadosztályokat átadtam. Ismertettem helyzetünket, hangoztattam azt, hogy magyarok vagyunk, a német SS-hez nincs közünk, fegyvereink egyes kézilőfegyverek kivételével nincsenek (…) és egyben kértem, hogy a hadosztályokat ne zavarják széjjé fogolytáborokba, hanem engedjék meg, hogy tisztjeik vezetése mellett együttmaradhassanak, a törzsek és a készletek védelmére fegyvereket megtarthassanak, mely esetben garantálom a teljes rendet, a lakossággal és a németekkel minden összeütközés elkerülését és az élelmezést is."

A Waffen-SS magyar hadosztályainak vezetésére felállított hadtestparancsnokság tehát csupán két nappal azelőtt tette le a fegyvert, hogy az európai háború befejeződött volna.

*borítókép: SS Hauptsturmfuhrer vitéz Szinay András, SS-Brigadeführer Grassy József és Waffen-Standartenführer Podhradsky Ádám, a Hunyadi hadosztály vezető tisztjei.

Kövess minket -on és -en!