Kövess minket -on és -en!

Az Egyesült Államokban találták meg az Olaszországban bemutatott, Samuel Goldwyn producer 1923 nyarán készített, The Eternal City című filmjét, Benito Mussolinival egy jelentős szerepben.

Az északkelet-olaszországi Pordenone némafilm-fesztiválján bemutatott alkotás a duce hatalomra kerülése után nem egészen egy évvel készült Hall Caine brit szerző 1908-ban magyarul is megjelent, Az örök város című regénye alapján.

A fesztivál szervezői szerint a játékfilm fennmaradt két utolsó, együtt 28 percet kitevő tekercsét Giuliana Muscio filmtörténész találta meg a nyáron a New York-i Museum of Modern Art archívumában.

A George Fitzmaurice által rendezett filmben a kor neves filmszínésze, Lionel Barrymore - Drew Barrymore színésznő dédnagybácsija - alakította a gonosz kommunistát és önmagát alakítva maga Mussolini is feltűnt a műben. "Mussolini annyira lelkesedett a tervünktől, hogy bármikor nyitva állt előttünk az irodája" - mesélte annak idején a film operatőre a fesztivál szervezői szerint. "Egy Mussolinit és a fasizmust dicsőítő film 1923-ban nem volt Hollywood számára olyan kínos állásfoglalás, mint ahogyan utólag tűnik" - mondta Giuliana Muscio.

A katonai parádék akkoriban a jelek szerint filmvászonra kívánkoztak, a duce a nagyközönség előtt népi hősnek számított, és Hollywood a kommunizmus ellenségét látta benne - mutatott rá Giuliana Muscio a film bemutatóján. Abban az időben Olaszország nagyon divatos helynek számított a film világában és számos némafilmet forgattak ott, például Rudolph Valetino filmjeit.

A forgatás biztonságáról a feketeingesek gondoskodtak és a film tele volt római tisztelgéssel és gumibotokkal - egészen a végső jelentig, amelyben Mussolini a római Palazzo Veneziában lévő irodájában megkegyelmez a gaz kommunistának és engedi, hogy keblére ölelhesse szíve választottját. Annak idején a New York-i olasz közösség tolongott a mozikban a The Eternal City vetítésére, a filmet azonban furcsa módon sohasem mutatták be Olaszországban.

Kövess minket -on és -en!

A Budapest elfoglalásáért vívott ütközet Sztálingrád, Varsó és Berlin mellett a második világháború egyik legpusztítóbb városostromaként vonult be az egyetemes történetírásba.

1933 az egykori Szovjetunió történelmének talán legsötétebb éve volt (pedig elég erős a mezőny ebben a versenyben).

Újra megméretteti magát a namíbiai regionális választásokon Adolf Hitler, aki elsősorban nem a politikai teljesítménye, hanem a neve miatt visszatérő nemzetközi hírforrás. A beszámolója szerint Hitlert öt évvel ezelőtt a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. 

Amerika gazdasága rossz bőrben van, és ezt nemcsak én mondom, hanem az amerikai média szalagcímei is erről árulkodnak.

Bűnösnek mondott ki a bíróság egy szélsőjobboldali nézeteket valló fiatal fehér patrióta férfit „terrorcselekmény előkészítésének” vádjában Nagy-Britanniában.

Az 1936-os berlini olimpián egy ismeretlen nő az őrségen áttörve Adolf Hitler székéhez rohant, és megpróbált csókot adni a Führer arcára, a vidám pillanatokat fotó- és filmfelvétel is megörökítette.

A poloskáktól szenvedtem a legtöbbet. Este hazaérve a barakkban poloskazápor fogadott: a deszkákról, a gerendákról zuhanórepülésben tömegesen leptek el bennünket. Nem egy fogolytársam pusztult bele abba, hogy a fülébe hatoló rovartól képtelen volt megszabadulni.

A végső vereség után az addig hatalmon lévő hungaristák sem kerülhették el, hogy a diadalittas győztesek kegyetlen vérbosszút álljanak rajtuk.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Egy férfit, aki SS-egyenruhába öltözve jelent meg egy georgiai bárnál, őrizetbe vettek, miután egy zsidó nő arcába vágott egy söröskorsót, eltörve annak orrát – írja a New York Post.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

Teljesen nyilvánvaló, hogy „a D-nap sikere végső soron a fehér civilizáció tragédiája” és ráadásul a fajárulás minősített esete, amelyet elsöprő többségükben európai gyökerű fehér katonák követtek el anyakontinensük ellen, miközben a néger katonák részéről ez faji bosszú volt, amelyet fajáruló fehér vezetők tettek lehetővé számukra.

Rendkívüli közleményt adott ki az ügy kapcsán a Bundeswehr, mert „szélsőségesség, antiszemita megnyilvánulások és szexuális visszaélések” gyanúja miatt indult átfogó vizsgálat a német hadsereg egyik ejtőernyős alakulatánál.

A Magyar Március 1946 óta nemcsak a szabadságharcot jelenti nekünk, hanem miként az 1849-es és 1956-os október, a mártíromságot is. 1946. március 12-én végezték ki Szálasi Ferenc Nemzetvezetőt.

A The Base nevű nemzetiszocialista akciócsoport újra aktivizálta magát az Egyesült Államokban, és paramilitáris kiképzőtáborokat hirdet – írja a brit The Guardian.