Kövess minket -on és -en!

Az Egyesült Államokban találták meg az Olaszországban bemutatott, Samuel Goldwyn producer 1923 nyarán készített, The Eternal City című filmjét, Benito Mussolinival egy jelentős szerepben.

Az északkelet-olaszországi Pordenone némafilm-fesztiválján bemutatott alkotás a duce hatalomra kerülése után nem egészen egy évvel készült Hall Caine brit szerző 1908-ban magyarul is megjelent, Az örök város című regénye alapján.

A fesztivál szervezői szerint a játékfilm fennmaradt két utolsó, együtt 28 percet kitevő tekercsét Giuliana Muscio filmtörténész találta meg a nyáron a New York-i Museum of Modern Art archívumában.

A George Fitzmaurice által rendezett filmben a kor neves filmszínésze, Lionel Barrymore - Drew Barrymore színésznő dédnagybácsija - alakította a gonosz kommunistát és önmagát alakítva maga Mussolini is feltűnt a műben. "Mussolini annyira lelkesedett a tervünktől, hogy bármikor nyitva állt előttünk az irodája" - mesélte annak idején a film operatőre a fesztivál szervezői szerint. "Egy Mussolinit és a fasizmust dicsőítő film 1923-ban nem volt Hollywood számára olyan kínos állásfoglalás, mint ahogyan utólag tűnik" - mondta Giuliana Muscio.

A katonai parádék akkoriban a jelek szerint filmvászonra kívánkoztak, a duce a nagyközönség előtt népi hősnek számított, és Hollywood a kommunizmus ellenségét látta benne - mutatott rá Giuliana Muscio a film bemutatóján. Abban az időben Olaszország nagyon divatos helynek számított a film világában és számos némafilmet forgattak ott, például Rudolph Valetino filmjeit.

A forgatás biztonságáról a feketeingesek gondoskodtak és a film tele volt római tisztelgéssel és gumibotokkal - egészen a végső jelentig, amelyben Mussolini a római Palazzo Veneziában lévő irodájában megkegyelmez a gaz kommunistának és engedi, hogy keblére ölelhesse szíve választottját. Annak idején a New York-i olasz közösség tolongott a mozikban a The Eternal City vetítésére, a filmet azonban furcsa módon sohasem mutatták be Olaszországban.

Kövess minket -on és -en!

Még nyugat-európai mércével mérve is brutális, és szomorú események zajlottak le a franciaországi Lyonban múlt hét csütörtökön.

M. Katonka Mária (1913–1997) hungarista újságírónő a II. világháború után Nyugat-Európába, majd Kanadába került és onnan politikai meggyőződése miatt soha haza nem térhetett.

A politikai korrektség és a „társadalmi béke” megőrzésének hamis mítosza oltárán áldozták fel a brit munkásosztálybeli lányokat, miközben kínzóik, a pakisztáni hátterű bandák tagjai nyíltan hirdették rasszista indítékaikat.

Tektonikus folyamatok zajlanak az amerikai jobboldalon. Tucker Carlson, a messze legbefolyásosabb konzervatív véleményvezér, „egy rákos daganat, amelyet ki kell vágni a konzervativizmus testéből” (Ben Shapiro) és Nick Fuentes, az Amerika-firster, kereszténynacionalista fiatalok (groyperek) bálványa, „egy szemétláda, az egyik legelítélendőbb emberi lény és oxigéntolvaj a bolygón” (Gorka Sebestyén) elásta a csatabárdot, és egy kétórás interjú során az amerikai zsidó lobbi hatalmát boncolgatta.

Egy észak-német kisvárosból szóló hír háborította fel a németországi zsidókat: egy flensburgi bolt kirakatában a Nagynémet Birodalom időszakát idéző felirat jelent meg. 

A német rendőrség összehangolt akcióban csapott le Brémában öt német nemzetiszocialistára. A házkutatások során egy puskát, több pisztolyt, késeket, machetéket, valamint nagy mennyiségű propagandanyagot foglaltak le.

Az erfurti rendőrség keresi azt az antiszemita aktivistát, aki egy 24 éves zsidó férfit bántalmazott a villamoson, miután észrevette, hogy Dávid-csillagos nyakláncot visel. A hatóságok az esetet „politikailag motivált gyűlölet-bűncselekményként” vizsgálják.

Bár a kommunisták rémtettei közül a Magyar GULAG, azaz a recski haláltábor története viszonylag jól feltárt, ennek ellenére vannak olyan történések, amelyek bár Recskhez kötődnek, mégis alig, vagy egyáltalán nem ismertek.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

A mai Németország nemzeti szocialista szellemben fölnevelkedett fiataljai talán el sem tudják képzelni azt a világot és azokat az állapotokat, amelyek abban az időben uralkodtak, amikor tort ült a német birodalomban a weimari szellem.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

A Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) a keleti front veteránjainak összefogására 1943-ban (más adatok szerint már 1942-ben) alakult meg. Elsődleges célja az volt, hogy ellensúlyozza a hivatalosan is működő Tűzharcos Szövetséget, s megakadályozza Magyarország háborúból való kiugrását.

A sikertelen hatalommegragadási kísérlet utáni per hozott országos ismertséget Adolf Hitlernek, amelyben egész Németország megismerhette nézeteit.

Egy magát nemzetiszocialistának valló fiú akart polgárháborút kirobbantani Amerikában, legalábbis erről posztolt.

Az 503. nehézpáncélos-osztályt 1942. május 5-étől állították fel egy törzsszázaddal és két önálló nehézpáncélos-századdal.