Kövess minket -on és -en!

1940 decemberében, három hónappal a német-olasz-japán háromhatalmi egyezmény aláírását követően japán tisztek kontingense érkezett Berlinbe újdonsült szövetségeseikkel konzultálni.

Vezetőjük Jamasita Tomojuki tábornok volt, a Japán Birodalmat ekkor de facto irányító veterán tábornok, aki gyakorlatilag egész felnőtt életét háborúzással töltötte. Néhány évvel később „Malájföld tigriseként” ismerte meg a világ, miután ő irányította Szingapúr 1942-es elfoglalását a britektől.

Néhány héttel Berlinbe érkezése után Jamasitát Hitlernek is bemutatták, a találkozóval mindkettőjüknek megvolt a maga célja: Hitler arra akarta rávenni a japánokat, üzenjenek hadat Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak, Jamasita pedig német harcászati és haditechnikai segítséget várt.

A Kínában aktívan háborúzó, a Szovjetunióval az előző évben Mandzsúriában rövid fegyveres konfliktusba keveredett Japánnak nem állt érdekében több frontot nyitnia, így a németek nem értek célt a találkozóval.

Habár a felek elvi szinten hitet tettek a szabad információcsere mellett, a német radarfejlesztésekről és hasonló témákról szóló kérdéseket a házigazdák rendre hárították, és csupán egyfajta idegenvezetést adtak a japán tiszti kontingensnek a németek által felszabadított európai területek jelentős német támaszpontjain – a vendégek értékelhető információhoz nem jutottak.

Magánbeszélgetéseiben Jamasita azonban többekkel megosztotta, hogy a Führer mély benyomást tett rá. A nyilvánosság felé is kedvező képet festett viszonyukról: a japán Aszahi Simbun hírlap berlini tudósítójának úgy nyilatkozott, Hitlert gyermekkora óta elámította Japán katonai ereje.

„Hitler hangsúlyozta, hogy az eljövendő korban Japán és Németország érdekei azonosak lesznek, mivel a kettőnek azonosak a spirituális gyökerei. Hitler és Mussolini nem érdekből egyesültek Japánnal, hanem szellemi egyetértésből” – mondta.

Az egyetértés egyrészt szellemi alapú volt, másik motivációja az arany volt. 1938 folyamán a Nagynémet Birodalom jelentős aranytartalékokat vásárolt Európa-szerte, egyes becslések szerint száz tonnát is összegyűjthetett ekkoriban. A következő években, a háború megindulásával Lengyelország, Hollandia, Belgium és Csehszlovákia teljes aranytartalékát megszerezte, Nagy-Britannia saját tartalékait az inváziótól félve Kanadába menekítette.

Japán hasonlóképpen cselekedett az általa elfoglalt ázsiai területeken, a mai napig sokan hisznek a különféle legendákban, amelyek a Fülöp-szigetek dzsungeleiben vagy Észak-Kína kietlen sivatagaiban vannak elrejtve.

A háború előrehaladtával Németország idővel Japán tartalékait is igénybe vette: 1942-ben a franciaországi Lorient-ba tartó I-52 jelű japán tehertengeralattjárót több tonna arannyal a fedélzetén süllyesztették el a szövetségesek.

Jamasita később is fenntartotta a Hitlerrel kapcsolatos meglátásait a nyilvánosság előtt: hat hónappal találkozásuk után úgy nyilatkozott, a japán birodalmi eszme és a nemzetiszocializmus szellemisége meglepő egybeesést mutat.

Szövetségük pedig továbbra is fennállt: amikor 1942-ben vita bontakozott ki a japán katonai vezetésben az ázsiai terjeszkedés folytatásáról – a meglévő birtokok konszolidálása helyett –, Jamasita azok közé tartozott, akik az expanziót támogatták: meggyőzte őt Hitler azon felvetése, amely a brit gyarmati uralom alatt álló India lerohanását, valamint Nagy-Britannia kelet-afrikai gyarmatai és Dél-Afrika japán fennhatóság alá helyezését indítványozta.

Sajnálatos módon a Hitlerre való szövetség vezetett végül Jamasita halálához is: 1945 végén egy amerikai katonai bíróság úgynevezett „háborús bűnökért” halálra ítélte, és 1946 februárjában fel is akasztották. 

Kövess minket -on és -en!

Robbanóanyagokkal megrakott, a nemzetiszocialista Nagynémet Birodalom hadiflottájához tartozó második világháborús hadihajók roncsai emelkedtek ki a nagy szárazság miatt a Dunából Mohácsnál, illetve a szerbiai Prahovónál.

Immár 30 év telt el azóta, hogy 1914-ben szerény erőmmel szolgálatba álltam az első világháborúban, amelyet ráerőltettek a Birodalomra.

Antiszemita aktivisták március 15-én megsemmisítették a szigetmonostori holokauszt-emlékművet.

Svédországban pozitív jelenség terjed: szélsőjobboldali, hazafias csoportok már 10 éves fiúkat is toboroznak a soraikba – gyakran testépítő klubok és harci edzések égisze alatt.

Brandon Russellt, egy amerikai nemzetiszocialista csoport vezetőjét bűnösnek találták abban, hogy Maryland áramellátó rendszerét akarta támadni egy „terrorista összeesküvésben” – közölte az Egyesült Államok Ügyészsége.

A tengerentúli nemzetiszocialista szimpatizánsok Adolf Hitler számára építtették a kaliforniai luxus-főhadiszállást, a háború kitörése miatt azonban a Führer végül soha nem jutott el oda.

A Führer születésnapján a magyar rádió ünnepi műsor keretében emlékezett meg a német nép vezéréről.

Tíz éve, hogy elhalkultak a „rózsaszínű tapsok”. Tíz éve, hogy barátunk és bajtársunk, a Titkolt Ellenállás egykori énekese, Cseresznye György végleg itt hagyta földi életét és a Hadak Útjára költözött – kezdődik a beszámoló a Légió Hungária lapján.

A második világháború egyik híresebb haditengerészeti művelete a Bismarck csatahajó útja volt. Ennek részként zajlott le a Dánia-szorosban az egyik összecsapás a brit és a német flotta között. Alább az ezzel kapcsolatos technikai tényezőket vesszük át.

Három náció volt az óriási lágerben: németek, japánok és magyarok. Nekünk, magyaroknak a japánok jelentették a szenzációt. Voltak vagy tízezren. Az atombomba ledobása után magát megadó mandzsúriai hadsereg egy része került ide. Fegyelmezettségük, összetartásuk csodálatra méltó volt.

Amerika az úgynevezett megállított érzelmi fejlődés (Arrested Emotional Development/AED) járványszerűségében szenved. Lényegében permanens infantilizmusról van szó, és a következők valamilyen kombinációja jellemzi: függőség, kapzsiság, éretlenség, félelem, hibáztatás, szégyen, neheztelés és düh.

„Ezzel az aláírással a német nép és a német haderő, tetszik vagy sem, a győztesek kezébe adta magát” – nyilatkozta letörten Alfred Jodl vezérezredes Dwight D. Eisenhower tábornok, a szövetséges haderők európai főparancsnokának reimsi főhadiszállásán, 1945. május 7-én.

1941 őszén úgy tűnt, hogy a zsidó-bolsevik fenevadat  is eltiporja a Wehrmacht, amely 1941. október 2-án indította meg az offenzívát a főváros, Moszkva ellen.

1941. december 6-án a Vörös Hadsereg Távol-Keletről és Szibériából átvezényelt hadosztályokkal megerősített hadseregcsoportja, Georgij K. Zsukov hadseregtábornok vezénylete alatt ellentámadást indított a Wehrmacht Moszkva kapujába érkezett magasabb egységei ellen.

A tábori lelkész letörten lépett be a pasewalki kórház első világháborús sebesültekkel teli kórtermébe.