Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Jól emlékszem, 1945. január 19-e volt. Mi, gyerekek már feküdtünk szüleim Barcika alsói házában. Éjszaka két pulin zörgetett be, puskával a vállán: értem jöttek.

Mennem kell 15 napi munkára. (Később megtudtam, hogy a bíró, Szűcs Sámuel adta meg nevem, a két fegyveres pedig Réti Albert és Szűcs Pál volt.)

Nem akartam menni, de azzal fenyegettek, hogy agyonlőnek, ha nem megyek. Édesapám biztatott, majd csak letelik az a tizenöt nap, és hazatérhetek. Édesanyám sírva készítette elő az úti csomagot.

A Vágó-féle kocsmába vittek, ahova már sokakat begyűjtöttek. Ott éjszakáztunk.

Másnap reggel Sajószentpéterre mentünk. Néhány nap múlva – ismét gyalogosan – a gömöri pályaudvarra. Ott marhavagonba raktak, aztán elindultunk. Útközben nagyon kevés vizet kaptunk, élelmet még kevesebbet. Deszkán ültünk és feküdtünk, amin még csak szalma sem volt. Az otthonról hozott takaróba burkolóztam. Tisztálkodásról szó sem lehetett!

Így kerültünk ki a Szovjetunióba, Volhovkára, majd az 1224-es lágerbe, bányatelepre. A 14. számú bányába kerültem. Három műszakban dolgoztunk, kétszáz méter mélyen a föld alatt. A bányavágatban csak négykézláb lehetett dolgozni. Térdünk és könyökünk teljesen bőrkeményedéses lett, kezünk véresre sebesedett, mert kézzel raktuk a csillébe a szenet.

Oroszok, magyarok együtt dolgoztunk. Volt közöttünk egy orosz nő, aki egyre azt hajtogatta: „Ruszki, magyar egy...” Szeretett minket, olykor kaptam tőle egy falatnyi ennivalót. Nagyon rendes volt hozzám.

Barakkokban laktunk, egy-egy teremben tízen. Szalmazsák nélkül, a csupasz deszkán feküdtünk. Csajkából ettünk és ittunk, ha volt mit. Munkára fegyveres őrök kísértek. Tolmácsunk egy kegyetlen ember, a Tarcalra való Babustyák József lett. Olykor vert is bennünket. Gonoszabb volt hozzánk, mint az oroszok.

Munkára indulás előtt cukor nélküli teát kaptunk. Sokan elpusztultak közülünk, ki megfagyott, ki éhenhalt, volt, akit munkamegtagadás miatt egyszerűen agyonlőttek. Mások – nem is kevesen – a latrinán pusztultak el, beleszédültek, és ott vesztek.
A halottakat szekérre raktuk egy halomba, letakartuk, mi felültünk a szekérre, és így mentünk temetni. A föld anynyira fagyos volt a hideg télben, hogy csak néhány centiméternyit tudtunk kikaparni. Két faágacskából keresztet eszkábáltunk.

Három esztendő után érkezett el a a hazaindulás napja. Máramarosszigeten egy éjszakát töltöttünk, majd fertőtlenítés után mehettünk át a magyar vagonokba. Hangszóróból hallottuk a köszöntést: „Magyar testvéreim, keljetek fel, magyar földön vagytok!” Futottunk az ajtóhoz, de az zárva volt. Talán jobb is, mert leugráltunk volna. Az egyik állomáson egy vödör levest kaptunk. A parancsnok egy nagy cipót is hozott. „Elhoztam nektek ezt a kenyeret, amelyre három éven át vártatok!” – mondta.

Elsírtuk magunkat. Kézről kézre adtuk a kenyeret, nem akartuk elfogyasztani, a szívünkhöz szorítottuk a drága magyar életet!

Így volt, így lett a tizenöt napból három esztendő.

Vandrácsik Imréné Vágner Julianna – Kazincbarcika
HH 1998/15.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Zsidó-liberális hisztéria vezette fel a Bayern München és az olasz Lazio visszavágóját, aminek a tétje negyeddöntőbe jutás a Bajnokok Ligájában.

Azonnali hatállyal hazaküldtek hét ukrán katonát, akik a Bundeswehrnél vettek részt kiképzésen, mivel Németországban törvény tiltja szinte minden jobboldali vagy hazafias szimbólum használatát.

Megszólaltak a német közmédiának azoknak a feltételezett elkövetőknek a szülei, akiket a tavaly februári budapesti támadások elkövetése miatt köröznek.

Jóllehet a biológiai fajfogalom nem azonos az etnográfiai fajfogalommal, mégsem nagyon különbözik tőle.

A gyűjtőtáborba kerülésünk után napokon belül szájról szájra járt a hír, hogy itt kapjuk meg azt az igazoló papírt, amivel biztonságosan hazaindulhatunk. 

Amikor Imrédy személyes származása körül a közismert polémiák folytak, akkor én magam adtam utasítást Kelecsényinek, hogy figyelje meg Imrédyt és figyeltesse meg másokkal is, hogy faji hovatartozása eldönthető legyen.

Újabban a gázai tragédia elhomályosította azt a még tragikusabb tényt, hogy az ukrajnai testvérháborúban immár két éve gyilkolja egymást a világ legveszélyeztetettebb demográfiai kisebbsége, a világnépesség alig 2 százalékát (!) képviselő javakorabeli (20–40 éves) fehér férfi, eddig több százezres veszteséget okozva önmagának.

A szlovák Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) hat év börtönbüntetésre ítélte Marián Magátot, akit törvénybe ütköző gondolatok kifejtésével kapcsolatos vádpontokban bűnösnek találtak.

Mecklenburg-Elő-Pomerániában egy 16 éves lányt három rendőr hirtelen kivezetett az osztályból az osztálytársai szeme láttára. A „bűne”, hogy azt írta TikTokon, Németország a hazája, és nem csak egy hely a térképen. A diákot a saját igazgatója jelentette fel, a rendőrség agymosást is végez rajta, írja a Kuruc.info a Junge Freiheit nyomán.

Egy szentesi patrióta még tavaly decemberben az ablakában tett közszemlére egy horogkeresztes zászlót, emiatt „önkényuralmi jelkép” használatának vétsége miatt ütöttek rajta otthonában.

A patrióta fiatalra házmester jellemű járókelők hívták ki a rendőröket, miután a zászlót mutatta fel nekik.

Engem és a legjobb barátnőmet együtt vittek ki a Gulágra. Mariska, a barátnőm, öt évvel később térhetett haza, mint én. Ő is visszajött a szülőfalunkba. Azon nyomban meglátogattam...

Elítéltek egy angol antiszemita aktivistát, aki a rendőrség szerint „neonáci hitet vallott”, mert meg akart támadni egy sussexi zsinagógát.

Ausztráliában hétfőtől életbe lépett a nemzetiszocialista tisztelgés és a nemzetiszocialista emléktárgyak tilalmáról szóló új törvény.

A felvidéki Szencen található Anton Bernolák Gimnázium történelem tanárát Slavomír Maľát diákjai jelentették az iskolának, miután nézeteivel és véleményeivel a „törvénysértés határán mozgott”.