Kövess minket 
-on és 
-en!
Azok, akik ma a szabadságért harcolnak - ezek a bátor emberek, akik az életüket és a vagyonukat kockáztatják fajuk és kultúrájuk védelmében -, az idejük és energiájuk nagy részét azzal töltik, hogy meghatározzák és leírják az "ellenséget".
Őszintén szólva a legrosszabb ellenségünk mi magunk vagyunk. Fajként sajnálatos módon képtelenek vagyunk ellenállni a propaganda és tömegmanipuláció erejének. Egy olyan faj vagyunk, amely keresi és megkönnyíti a saját eltűnését.
Számos nyilvánvaló módszere létezik a szellemek ellenőrzésének és az alternatív valóságok létrehozásának, amelyekkel a legtöbben közülünk már tisztában vagyunk. Mindnyájan ismerjük ennek a televíziónak nevezett elektronikus "csatornatölteléknek" a hatalmát. Az amerikaiak többsége és a világon még több százmilliónyi ember számára a "valóság" ebből a hollywoodi kloákából jön. A televíziós kontroll egyik nagyon beszédes példája az amerikai börtönökben figyelhető meg. Annak ellenére, hogy a bíróságok által kiszabott ítéletek többsége hamis tanúzás és hamis bizonyítékok alapján születik, és hogy az elítéltek tudják ezt, és noha azt is tudják, hogy a média cinkos az alkotmányellenes perek tálalásában és igazolásában, ők továbbra is a beveszik azt a diabolizált változatot, amelyet a tévé fest nekik az állítólagos gonosztevőkről. Van egy még jobb példa arról a távolságról, amely ma népünket elválasztja a valóságtól: a pankráció-előadások. Amerikaiak millióit cövekeli a székükbe a tévékészülékük elé ez a bohóckodásból, pózolásból, feltűnő ruhákból és színészi ripacskodásból álló közönséges szám. Ugyanez elmondható az összes televíziós sportról, az összes játékműsorról és az összes szappanoperáról, amelyekre a szórakoztató ipar kolosszális összegeket szán.
Az Öbölháborút megelőző hetekben hitetlenkedve figyeltem meg, amint a média alig harminc nap alatt kollektív gyilkos pszichózisba heccelte az egész amerikai népet. Míg a hősiesség eszméje valaha még elválaszthatatlan volt egy maréknyi bátor embertől, akik egy reménytelen helyzetben vívták a becsületharcukat, immáron azt tekintik hősiesnek, hogy százezreket gyilkolnak meg rakétákkal egyetlen gombnyomásra vagy szörnyűséges bombákkal, amelyeket teljes büntetlenség és teljes biztonság mellett dobnak ki tízezer méter magasságból. Az ártatlanok és védtelenek lemészárlása ma bátorságért érdemérmet jelent az elkövetőknek. A tömeghisztéria, amely valaha a nyilvános összejöveteleken jelentkezett, például a templomokban, az elektronikus média révén ma embermilliárdokat érint. És a tömeghisztéria nagyon is valóságos. Legutóbb láttam az Ed Sullivan-show egyik "nosztalgia-adását", amely a híres Elvis előadásán résztvevő tinilányokat mutatott, akik olyan tökéletes transzállapotba zuhantak, mintha hipnózis alatt lettek volna.
A valóság a tömegek számára a látszat is, amiben ez szemben áll a lényeggel. Emlékszem, hogy az 1960-as Kennedy-Nixon-vita után megkérdeztem legalább száz fiatal nőt a véleményéről. Majdnem az összes hajadon azt mondta, hogy Kennedyre szavazna. Amikor megkérdeztem az okát, kuncogva válaszoltak: "Mert ő olyan szép!" Ennyit a műveletlenek demokráciájának, szavazásának, önigazgatásának az ostoba eszméjéről... A legütősebb, hogy azok a nők, akik csak rádión követték a vitát, általában Nixont választották.
Számtalan példa van még arra, hogy milyen sületlenségek tűnnek valóságnak kortársaink szemében. Mi, akik a Tizennégy szóért ( « Biztosítanunk kell népünk létét és a fehér gyermekek jövőjét » ) harcolunk, már tudjuk, hogy a végső háborúban két viszonylag kis csoport fog összecsapni, miközben a tömegek csupán megfigyelők lesznek, kivárva, hogy ki lesz a győztes, és hogy megtudják tőle: mit gondoljanak és mit higgyenek.
A televízió és a szellemek ellenőrzésének más, modern módszereinek a feltalálása előtt a világ vezetői főleg a vallásra támaszkodtak a tömegek ellenőrzéséhez. Soha ne feledjük ezt a maximát: "Amikor a szellem kapui nyitottak egy irracionális előfeltételezés előtt, leomlanak az abszurditással szembeni gátak."
Ez a papság alapvető titka, és ezért kántálják szüntelenül az ügynökeik, hogy "higgyetek - higgyetek - higgyetek!". Egy prédikátor sohasem fogja arra biztatni a híveit, hogy ismerjék meg az összes vallást, az összes filozófiát, az összes tudományos tárgyat, és csak utána válasszanak.
|
|
|
|
|
|
Népünk régi misztériumiskolái, ahonnan a wotanizmus kikerült, sohasem tanították azt, hogy "higgyetek" - a híveket elrettentette volna ez a fogalom -, inkább arra késztették őket, hogy tanulmányozzák részletesen a természetet - és ennek a megfigyeléséből tételezték fel egy értelmes mozgatóerő létét az univerzumban. Ennek ellenére a három monoteista vallás, amelyek azonos forrásból erednek, egyaránt az irracionális "hitet" prédikálták az "ésszel" szemben. Így megnyitották a szellem kapuit egy abszurd előfeltételezés előtt, és ez mostani hatalmuk titka.
Három mese, amelyet ez a három vallás szigorúan történelminek mutat be, eléggé épületes. Azt mondják a muszlimoknak, hogy Mohamed még életében felszállt a mennybe, miközben egy kövön állt, amelyet ma egy külön mecsetben tisztelnek... A keresztények azt követelik, hogy szó szerint higgyük el, hogy az egész univerzum mozgatóereje átalakult egy halandó emberré, hogy megölesse magát más emberek által, hogy ezeknek az embereknek ne kelljen a pokolban bűnhődniük... Azt tanítják a zsidóknak, hogy a Föld megállt forogni, hogy a nappal hosszabb legyen, hogy az állítólagos őseik lemészárolhassák az ellenségeiket. Persze, azt nem mondták nekik, hogy ha a Föld megállt volna, az óceánok azonnal több kilométer magasra tornyosultak volna, és elöntötték volna a teljes szárazföldet.
Ha az "isten" fogalma egyáltalán felfogható az emberi perspektíva korlátai között, akkor a természet örök törvényei alapján tudjuk azt megragadni legpontosabban. A keresztényektől azonban azt követelik, hogy vessék el a rációt, és hogy "higgyenek" a "szűznemzésben". Van olyan keresztény a világon, aki örülne, ha megtudná, hogy a szűz lánya terhes? Az igazán egészséges emberek megértik, hogy a természet kegyetlenül igaz!
Ebből azt kell kiemelni, hogy ha a lelkipásztor meggyőzheti a híveit, hogy ilyen képtelenségek lehetségesek, akkor vége a szellemüknek, és önmaguktól meneteltetheti őket, sorban, mint a lemmingeket a rabszolgaságba és a megsemmisülésbe. Ha az emberek bevesznek ilyen őrült és lehetetlen meséket, gyerekjáték eladni nekik a vallásháborúkat, az inkvizíciót és még a faji öngyilkosságot is.
Persze a tömegek, amelyek ezt a három vallást követik, a saját papságuk balekjai, de ez semmit sem változtat azon, hogy rendkívül befolyásos internacionálék kormányozzák a mai világot, és hogy a fehér fajt halálra ítélték. Az Ótestamentum olvasásakor mégis magától értetődik, hogy ezeket a szövegeket azért szerkesztették egybe, hogy egy szeparatista vallást alkossanak. Egy szeparatista vallás jó dolog, nem számít, hogy ki az állítólagos alapítója, vagy hogy kik a követői. Az iszlámot a római egyház zsarnokságára és gonoszságára válaszul hozták létre a hívei; az alapítói jó szándékúak voltak. A három közül egyedül a kereszténységet tervezték kezdettől fogva tudatosan fegyvernek a zsarnokság érdekében. A fehér faj valódi gyilkosa a kereszténység. Azért találták ki, hogy egyesítse a kegyetlen és degenerált római birodalom különböző fajait, nemzeteit és kultúráit. Célja mindig is az volt, hogy kiirtsa a népeinket Európában. A keresztények saját szavaival élve: "A gyümölcséről ismerni meg a fát". A kereszténység kínzást, gyilkosságot, háborút, inkvizíciót, őrültséget, nyomort, szolgaságot, babonát, tudatlanságot és egy sötét kort hozott nekünk.
Az árja nép igaz istene mindig is Wotan volt: tegnap ő volt a támaszunk, holnap ő lesz az erőnk és a győzelmünk!
David Eden Lane
|
|
|
|
|
|
