Kövess minket -on és -en!

“Elég egy bosszúszomjas feljelentés, vizsgálat nélkül kivégzik a leventéket, csendőröket, nyilasokat.” - írta ezekben a napokban a Győri Nemzeti Hírlap.

A GPU-rémtettek hosszú sorozatát idézik fel emlékezetünkben azok a híradások, amelyek a zsidókból és bolsevistákból alakult és bíróságnak csúfolt társaságok „ítélkezéseiről” számolnak be.

A vörös megszállást szenvedő magyar helységekben tűntek fel ezek a „bíróságok” és ítélkeznek a nyilasok felett. Elég valamelyik zsidó feljelentése, hogy a zsidó és bolseviki bírák minden vizsgálat nélkül golyó, vagy kötél általi halálra ítéljék a feljelentettet. A legtöbb halálos ítéletet Kalocsán hajtották végre.

Sokszor elég a leventesapka a halálos ítélethez. Örkényben 6 leventét végeztek ki ilyen alapon. Kiskunhalas környékén a rendfokozattal bíró huszárokat végezték ki, csupán azért, mert rendfokozatuk volt. Az ellenállás természetesen napról-napra növekedik.

A bolseviki katonák hihetetlen és állati kegyetlenkedései a végsőkig elkeseredett lakosságból sokszor erős visszahatást váltanak ki. Beérkezett jelentések szerint az alföldi családok férfitagjai számtalan orosz katonát vertek agyon szörnyű garázdálkodásaikért.

Bár az oroszok megtorlásul sok magyar családot kiirtottak, a jogos felháborodás véres megnyilatkozásai nem szűntek meg. Sőt, az ellenállás oly mértékben fokozódott, hogy a vörös parancsnokságok kénytelenek voltak este 6 órától reggel 6 óráig közlekedési tilalmat elrendelni. Ezen idő alatt senki sem mehet az utcákon, s ha valakit az orosz járőrök meglátnak, úgy arra, előzetes figyelmeztetés nélkül rálőnek.

A felkelők miatt a félelem oly nagy, hogy sok helyen őrkutyákat alkalmaznak.

Győri Nemzeti Hírlap, 1945. január 4.

Kövess minket -on és -en!

Számos olyan kommunista szörnyeteg volt, akik emberek kínzásáért és haláláért feleltek, ezért nem meglepő módon az ő halálukat is rengetegen kívánták. A leginkább gyűlöltebb személy a Szovjetunió kegyetlen diktátora, Sztálin volt, aki egészen rejtélyes körülmények között hunyt el.

1945. február 1-jétől az SS 25. (1. magyar) és 26. (2. magyar) fegyveres-gránátoshadosztályai ismét együtt voltak, s gyakorlatilag e viszonyuk a háború végéig változatlan maradt.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

Fáklyás felvonulással emlékeztek meg Kijevben, Lembergben és más városokban a második világháborús vezető, a tengellyel szövetséges Sztepan Bandera 117. születésnapjáról.

Gyomorforgató riportban sajnáltatja a 2023-as budapesti antifa terrortámadásokban való részvételért a Fővárosi Törvényszék előtt álló, magát nőnek képzelő és ezért nevét hivatalosan is Majára változtató Simeon Ravi Truxot a Deutsche Welle magyar kiadása.

Egy nemzetiszocialista csoport rendszabályozta meg a színészeket egy lisszaboni színház előtt, ami a Portugália nemzeti költőjét, Luís de Camõest ünneplő darab előadásának lemondásához vezetett. 

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Kifelé a Szovjetunióba – 1944-45 telén – a vagon padlóján állva-ülve, embertelen körülmények között, élelem és víz nélkül utaztunk. Voltak közöttünk olyanok, akik nem birták elviselni a szomjúságot, és saját vizeletüket itták.

„Reggel még ágyban voltam és a »TWIST OLIVÉR«-t olvastam, mikor átjött Jancsi. Felkeltem, és Jancsi azt mondta, hogy ma is tegyünk egy sétát. Én beleegyeztem.

Valószínűleg nem számított arra, hogy éppen Izraelben ébred fel egy kórházban az az ENSZ-munkatárs, akinek testét nézetei szerinti nemzetiszocialista tetoválások borítják.

Az 1944. évi fogságba esésem után a zaporozsjei 100/1-es hadifogolylágerben kerültem. Repülőgépgyárba jártunk munkára. 

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter egy a napokban adott interjúban arra a kérdésre, hogy Oroszország és Kína nyújt-e katonai vagy legalább hírszerzési támogatást országának, diplomatikusan és lakonikusan „jónak” minősítette a két „stratégiai partnerükkel” fenntartott kapcsolatot, amely szerinte a „katonai együttműködésre” is kiterjed. 

Nem egyformán szenvedtünk az éhségtől, voltak, akik a kínok kínját állták ki, de voltunk, akik fásult, közönyös állapotba kerültünk. Barátom, Kovács Bandi is a borzasztóan szenvedők közé tartozott.

Olaszország a zsidó-liberális történészek ítélete szerint mind a mai napig „nem nézett szembe” az 1922-tól 1943-ig tartó időszakkal.

Rövid idő múltán ötödik évtizedébe lép a forrongó, nyugtalan XX. század, s ki tudná előre, hogy mit hoznak a gyötrődő emberiség számára a negyvenes évek?