Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Egy kaotikus és könnyen uralható társadalom létrehozásához gondoskodni kell arról, hogy a gyereket az állam nevelje, a nők az államtól függjenek, a marginalizált férfiakat pedig páriaként kezelje saját népük.

Míg 1958-ban az amerikai fehérek alig 4 százaléka támogatta az ún. interraciális (rasszok közötti) házasságot, fél évszázaddal később a nagyipari szinten (Hollywood, reklámipar, show-biznisz) űzött lankadatlan diverzitáspropaganda hatására ez az arány 75 százalékra nőtt. (Most Americans Approve of Interracial Marriages, Gallup.com, 2007. augusztus 16.) Az amerikai psziché rasszok kérdésben (is) tanúsított skizofréniájának egyik komikus bizonyítéka, hogy miközben a megkérdezettek 69 százaléka rossz választásnak tartja az egyedülálló nők gyermekvállalását, mégis csak a 14 százalékuk ellenzi a vegyes házasságot. (Public Attitudes on Intermarriage, Pew Research Center’s Social & Demographic Trends Project, 2012. február 15.) Van valami groteszken ironikus abban, hogy azok, akik állást foglalnak az interraciális kapcsolatok mellett, ugyanakkor kárhoztatják ezek logikus és empirikus következményeit. Más kérdés, hogy noha általában anonim felmérésekről van szó, az eredmények alakulásában jelentős szerepe van az ún. társadalmi kívánatosság torzításának, amely a közvélemény-kutatások résztvevőinek arra való hajlama, hogy a társadalmilag ellentmondásos kérdésekre a társadalmilag és nyilvánosan elvárható módon válaszoljanak még akkor is, ha a felmérések során a személyazonosságuk rejtve marad. (Ez is az emberjószágot általában jellemző birkanyájeffektus, vagyis a többségi vagy többséginek gondolt véleményhez való szervilis csatlakozás egyik jellemző megnyilvánulása.)

A rasszok kérdésében különösen nyomasztó „politikailag korrekt” társadalmi kondicionálás ellenére azonban a spontán agytevékenység kutatása – konkrétan az emberi agy ún. inzuláris aktivitásának vizsgálata a különböző bőrszínű párokhoz való viszonyulás kapcsán – egészen más történetet mesél. Az agyi sziget (insula) változatos emóciókért felelős, többek között az undor és ellenszenv hiteles jelzőjének számít. Márpedig az idegsejtek elektromos tevékenységét rögzítő EEG-vizsgálat statisztikailag szignifikáns inzuláris aktivitást jelzett akkor, amikor a kísérleti alanyoknak vegyes rasszú párok képeit mutatták ahhoz képest, amikor azonos rasszú párok látványával szembesültek. A rejtett attitűdök mérésére szolgáló implicit asszociációs teszt (IAT) azt is kimutatta, hogy hallgatólagosan mindnyájan hajlamosak voltak az előbbieket állati, míg utóbbiakat emberi alakokkal társítani. Vagyis a globális társadalommérnökség több évtizedes intenzív multikulturális agymosása ellenére az USA-ban „egyesek még most sincsenek kibékülve a vegyes rasszú párkapcsolatokkal, vagy legalábbis sokkal kevéssé vannak kibékülve velük, mint ahogyan azt mutatni akarják”. (Study finds bias, disgust toward mixed-race couples, phys.org, 2016. augusztus 17.)

Statisztikailag bizonyított tény tehát, hogy legkevésbé a fehérek hajlamosak a rasszukon kívül házasodni, és hogy leginkább a rasszukon kívül házasodó fehér nők válnak házastársi erőszak áldozatává, egyedülálló anyává és a társadalom eltartottjává. Azt is tudjuk, hogy a látszólagos elfogadás ellenére a fehérek – öntudatlanul, mondhatni „zsigerileg” – többnyire undort éreznek az interraciális párkapcsolatokkal szemben, és hogy a televízióban, a filmekben és a reklámokban látható agresszív diverzitáspropaganda ellenére továbbra is az azonos rasszú párkapcsolatok számítanak messze a leggyakoribbaknak. Akkor mégis, mi a célja ennek a nagyon is nyilvánvaló propagandának?

Mindenekelőtt egy deformált világképet mutatni, ugyanakkor pedig megalázni és kigúnyolni a fehér férfiakat, vagyis az „ellenséges endogámiával” szembeni utolsó védvonalat. A fehér nőket valójában a civilizációnk ellen folytatott pszichológiai hadviselés taktikájaként párosítják a filmekben, a televízióban, a reklámokban fekete férfiakkal. Amit látunk, az a fehér identitás elleni szisztematikus támadás. Nyilvánvalóan nem csak a fehérek látnak állandóan fehér nőket fekete férfiak társaságában kiplakátolva Nyugaton mindenhol. Ezek a képek hatással vannak a fekete férfiakra is, azt sugallva nekik, hogy nemcsak természetes, de teljesen általános is, hogy fehér nők fekete férfiakat válasszanak maguknak. A reklámok és a filmek világos üzenetet küldenek számukra: a fehér nők kívánnak titeket. Amikor aztán az ily módon kondicionált fekete férfiak – abban a hitben, hogy a fehér nők rájuk vágynak – mégis elutasításban részesülnek ez utóbbiak részéről, ez annyira sérti az egójukat, hogy gyakran erőszakhoz folyamodnak, és elveszik azt, ami „megilleti őket”. Nem csoda, hogy az Egyesült Államokban az interraciális nemi erőszakok gyakorlatilag 100 százalékában fehér nők válnak fekete férfiak áldozataivá. A reklám és a film döntő szerepet játszik a deformációs mentalitás kialakításában, valójában egy diszgenikus társadalmat favorizálnak.

A homogén fehér civilizáció lerombolásához, egy multikulti káosz létrehozásához kezdésként meg kell semmisíteni civilizációnk egyik alapkövét, az ún. nukleáris családot. Keresve sem találni erre jobb módszert, mint arra biztatni a fehér nőket, hogy más rasszhoz tartozó, főleg fekete férfiakkal párosodjanak, akik – ahogyan az a felmérésekből világosan kiderül – alig hajlandók támogatni őket, és részt venni közös gyermekeik felnevelésében. Egy kaotikus és könnyen uralható társadalom létrehozásához gondoskodni kell arról, hogy a gyereket az állam nevelje, a nők az államtól függjenek, a marginalizált férfiakat pedig páriaként kezelje saját népük. Van-e jobb módszer a fehér népesség megsemmisítésére, mint olyan párkapcsolatokat reklámozni, amelyek természetüknél fogva csakis diszgenikusak lehetnek? A média, a filmipar és a reklámügynökségek fehérellenes gyűlöletkultúrát hoztak létre, és igyekeznek újrateremteni a fehér civilizációt – fehérek nélkül. Fehér gyerekek helyett keverteket akarnak, a fehér férfiaknak pedig azt sugallják, hogy nincs helyük a jövő multikulturális társadalmában. Sapienti sat!

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Szigorú beléptetés, hatalmas sajtóérdeklődés és csurig telt tárgyalóterem – elkezdődött az antifasiszta támadások tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken hétfő reggel.

Egy viking nő lépett először partra az Újvilágban, méghozzá Kolumbusz előtt félezer évvel. De nemcsak Amerika felfedezésében volt az első, hanem abban is, hogy ott adott életet fiának, aki az első fehér gyermekként született a kontinensen, több mint 500 évvel Virgina Dare előtt.

Hernádnémetiben sokan éltünk német vagy németes nevűek (Schmidt, Fuchs stb.). 1945. január 23-án kora délelőtt két karszalagos nemzetőr azzal keresett meg, hogy várnak a községházán az anyakönyvi adatok pótlására.

Jó ideje keringett egy különös történet, miszerint a sarkkörön lévő Alexandra Land nevű szigeten működött egy meteorológiai állomás, amely második világháború alatt a titkos német tudományos projektek helyszíne volt.

Lapos képernyős televízió, külön mosdó és négy darab emeletes ágy – ilyen körülmények között tartják fogva Ilaria Salist, a milánói terroristát, az antifa támadások első rendű vádlottját.

Horogkeresztes zászlókat lengetve és a Führert éltetve vonultak fel fehér fajvédő, nemzetiszocialista csoportok a floridai Orlandó városában a hétvégén.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

Kiadta a német hatóság a 2023. februárban Budapesten elkövetett támadássorozat egyik feltételezett elkövetőjét.

A német hazafit a rendőrség szerint „a migránsok elleni gyűlölet vezérelte”, külföldről származó, invazív hátterű szomszédait akarta felrobbantani.

Megvonta az állami támogatást a következő hat évre a német alkotmánybíróság a zsidó-liberális sajtóban „neonáciként” számon tartott Die Heimat nevű párttól.

Anti-antifa, white pride és „gyűlölünk mindenkit” a IX. kerületi diákok falán Fradi-tabló keretében.

Gyakorlatilag belső emigrációra kényszerült egy német iskola két tanára, miután elmenekültek a „szélsőjobboldali” diákok elől. Egy „jogvédő” szerint „a nácik otthonuknak kiáltották ki” Brandenburg tartományt.

A közelmúltban derült ki, hogy a Pest vármegyei Szigetszentmártonban 1944 novemberében négy huszárt temettek el, akik a Csepel-sziget védelmében haltak hősi halált.

Az antifa terroristák ismét lecsaptak Németországban, s ezúttal talán még betegebb, még perverzebb módját választották a vérengzésnek, mint eddig.

A bolsevik Vörös Hadsereg 1944 nyarán az egész keleti frontvonalon támadásba lendült. Északon Lengyelországban átkelt a Visztulán, de a Keleti-Kárpátokban az Árpád-vonalat nem tudta áttörni a magyar és német védők szívós ellenállása miatt.