Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az agresszívan terjeszkedő multikulturalizmus cégére alatt az élet minden területét valósággal elárasztják az etnikumok, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt.

Olyan új fogalmakkal ismerkedhetünk meg, mint az „etnikai divat”, „etnikai művészetek”, „etnikai zene”, „etnikai konyha”, „etnikai kisebbségek”, „etnikai szépség”, „etnikai ébredés”, „etnikai büszkeség” vagy éppen „etnikai kihívás”. Az „etnikai” lehet fekete, afrikai, ázsiai, indiai, nepáli, latinó, perui, karibi és más, de fehér és európai nem. Soha vagy majdnem soha. A fehéreket legfeljebb az „etnikai tisztogatással”, az „etnikai diszkriminációval” vagy az „etnikai előítéletekkel” társítják. Ha nem a megbélyegzésüket vagy a megalázásukat szolgálja, az etnicitáshoz való jogot megtagadják tőlük a nyugaton immár állami szinten űzött fehérellenesség jegyében, amely a fehérséget igyekszik a rasszizmussal azonosítani.

Az etnikai reklámok azt mutatják, hogy az idegen etnicitásokat inkább faji, mintsem kulturális szempontból kell értelmezni. Inkább egy bőrszínt vagy egy „típust” helyeznek előtérbe, mintsem egy kulturális üzenetet. Az identitás érzése, amelyet itt egyszerre használnak és táplálnak, tehát világosan biológiai. Ezzel szemben ugyanezek a reklámok a fehéreket nem hajlandók sajátos faji csoportként felfogni, hacsak nem azért, hogy a keveredést propagálják számukra (pl. United Colors of Benetton). Az etnicitás tehát a rendszer által használt militáns eszköz, amely a színes bőrűek körében a faji öntudatot, a fehérek körében viszont az önlebecsülést erősíti. A politikailag korrekt etnikai narratíva ugyanis túlértékeli a nem európai etnicitást, és tagadja a fehéret, amelynek határait az egyre inkább jelen lévő idegen, invazív etnicitások jelölik ki.

E tényt érvényesítve a marketing egyre kevésbé az őshonosakhoz, és egyre inkább az idegenekhez szól, és az USA nyomán egy „multikulturális” stratégiát követ, amelyről a szakmabeliek azt gondolják, hogy az elkövetkező években üzletileg kizárólag ez lehet kifizetődő a számukra. Más szóval, a reklámügynökségek nemcsak felkészültek rá, hogy egy olyan világ igényeire válaszoljanak, amely többé már nem lesz fehér, hanem a rasszok keveredésének eszméjét népszerűsítve a saját eszközeikkel, maguk is aktívan részt vesznek a folyamatban lévő nagy népességcsere előmozdításában.

Az interraciális – különösen a fehér nők és fekete férfiak közötti – kapcsolatok tömeges kommercializálása olyan nyilvánvaló és annyira tolakodó, hogy még a legnaivabbaknak is kezd feltűnni. Ez alapján könnyedén azt feltételezhetnénk, hogy a vegyes rasszú párkapcsolatok képviselik az etalont, az átlagot. A nyugati reklámok láttán egy marslakónak kapásból az a benyomása támadna, hogy gyakorlatilag nem léteznek normális fehér férfiak. Mára a fehér nők és fekete férfiak kombinációja kétségtelenül a reklámok leggyakoribb vegyes párjává vált. Különösen igaz ez az USA-ra, amely már jó ideje a rendszergazdák globális társadalommérnökségének állatorvosi lovaként funkcionál, és történelmi-vallási-szociokulturális determináltsága miatt egyébként is az összes elképzelhető és elképzelhetetlen társadalmi perverzió, aberráció és deviancia igazi melegágya. Márpedig a globalizáció szabványosító-egyformásító hatása és az amerikai „soft power” (kultúra, politikai lobbizás, diplomácia) hatékonysága következtében az ottani folyamatok előbb-utóbb törvényszerűen begyűrűznek a világ többi részére is – egyebek között éppen a rek­lám­iparnak köszönhetően.

Ami a vegyes házasságokat illeti, az Egyesült Államokban 1980 óta arányuk az összes házasságon belül az akkori 3,2-ről mára 8,4 százalékra nőtt, az új házasságok tekintetében pedig 6,7-ről 15,1 százalékra. 2010-ben leggyakoribbak a fehérek és latinók (43,3%), legritkábbak a fehérek és feketék (11,9%) közötti házasságok voltak. Legkevésbé a fehérek hajlandók másféle házastársat választani maguknak (kevesebb mint a 10 százalékuk), miközben a latinók, ázsiaiak és feketék két-háromszor nagyobb hajlandóságot mutatnak erre. (Public Attitudes on Intermarriage, Pew Research Center’s Social & Demographic Trends Project, 2012. február 15.)

A vegyes házasságok átlagjövedelmét tekintve az önmaguknak fehér házastársat találó fekete férfiak keresnek legkevesebbet minden más kombináció közül. Ugyanez a kategória (fekete férj, fehér feleség) számít a legkevésbé iskolázottnak és a legkevésbé stabilnak is. Az összes vegyes házasság leggyakrabban a fehér nők számára végződik válással. (Marital Dissolution Among Interracial Couples, Journal of Marriage and Family, 2009. január 27.) Jelenleg az amerikai néger gyerekek 70 százaléka születik házasságon kívül, amikor azonban az anya fehér, az apa pedig fekete, ez az arány 97 százalékra nő. Az ilyen anyák 98 százaléka szerint az apa semmilyen módon nem vesz részt közös gyermekük nevelésében, ezért szociális segélyből kénytelenek fedezni szükségleteiket, vagyis a társadalom – pontosabban a fehér adófizetők – nyakán élősködnek. (Ninety Two Percent: Examining the Birth Trends, Family Structure, Economic Standing, Paternal Relationships, and Emotional Stability of Biracial Children with African American Fathers, SSRN Electronic Journal, 2015)

Nem csoda, hogy a fehér nők leggyakrabban fehér férfiakat, legritkábban pedig feketéket részesítenek előnyben partnerkeresésük során. (The uncomfortable racial preferences revealed by online dating, Quartz, 2013. november 20.) A rasszok békés egymás mellett élésének utópiáját prédikálók számára igencsak kellemetlen módon a vegyes párkapcsolatokon belül – mondhatni természetesen – statisztikailag jóval magasabb az erőszak szintje, mint a fehérek közötti párkapcsolatokban. (Intimate Partner Violence in Interracial and Monoracial Couples, Family Relations, 1/2013) Ezen adatok fényében még groteszkebb, hogy a reklámokban a fehér nő és fekete férfi kombinációját a fényes jövő ideális álompárjaként próbálják lenyomni a fehér publikum torkán – ad nauseam.

Folytatás:
A reklámipar hadjárata a fehér férfi ellen 2.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Mi, összegyűjtött fiatalok 1944. december 24-én, karácsony napján indultunk el Kéthelyről Csehszlovákián és Németországon keresztül: 1945 májusában érkeztünk meg a felső-ausztriai altheimi átmeneti táborba, amelyben már mintegy 30-35 000 fő tartózkodott.

A magyar származású önkéntesekből felállítandó Waffen-SS hadosztályok ügyében a tárgyalások még a Lakatos-kormány idején megkezdődtek. Az írásbeli, előzetes megállapodást végül is Beregfy Károly, a Szálasi-kormány honvédelmi minisztere és Otto Winkelmann, a magyarországi német SS- és rendőri erők parancsnoka 1944. október 23-án írta alá Budapesten.

Bár lehetetlen pontosan megállapítani, hogy a második világháború során hány szovjet állampolgár harcolt valamilyen formában a németek oldalán, a szakértők többsége abban egyetért, hogy számuk akár az 1,4-1,5 milliót is elérhette.

Eva Vlaardingerbroek, a nemzetközi keresztény-konzervatív szcéna éppen aktuá­lis üdvöskéje nemrég Magyarországon kijelentette, hogy az európai nagy népességcsere nemcsak egy elmélet, hanem maga a valóság. Jé, tényleg?

Az antifa terroristák ismét lecsaptak Németországban, s ezúttal talán még betegebb, még perverzebb módját választották a vérengzésnek, mint eddig.

Az 1930-as években a hollywoodi stúdiófőnökök is Adolf Hitler előtt hajlongtak a Metro-Goldwyn-Mayer médiatársaság egyik vezetője pedig még zsidó feleségétől is elvált a német nemzetiszocialisták javaslatára.

A budapesti börtönben fogva tartott antifasiszta bandavezér, Ilaria Salis csalódott a magyar külgazdasági és külügyminiszterben, amiért az azt reméli, megkapja méltó büntetését tettéért.

Az ügyészek egy 98 éves egykori tábori őr ellen emeltek vádat, akit azzal vádolnak, hogy részt vett a Sachsenhausen koncentrációs tábor 3300 rabjának „kegyetlen és alattomos meggyilkolásában”.

Tudom, hogy a történelem igazságos oldalán állok, és nem akarom, hogy politikai nézeteimért ítéljenek el – nyilatkozta a Magyarországon fogva tartott antifasiszta terroristanő, Ilaria Salis a La Stampa olasz napilapban megjelent interjúban.

Meglepő, de nem szerzői jogi okok miatt kellett hozzányúlni a vérmocskos Mickey egeres játékhoz: az Infestation 88-cal ennél is nagyobb baj volt.

Mint ismert, az elmúlt napokban szörnyű esemény rázta meg Írországot: egy algériai migráns Dublinban megkéselt három kisgyereket.

Négynapos utazás után 1945. február 6-án érkeztünk Bajáról Temesvárra. Verőfényes délelőttön vagoníroztunk ki. Az éhségtől és a szomjúságtól elgyötör emberek nagy része megrohamozta az olvadó havat, és marokszámra tömte a szájába.

Több tízezer zsidó és zsidószimpatizáns vonult fel Izrael mellett Washingtonban, ám ez nem mindenkinek volt kedvére.

A világ félrevezetett népei, főként az amerikai demokrácia szemében ma is úgy él a hajdanvaló „Csehszlovákia”, mint a „humanizmus és a becsület, a jólét ás szocialista igazságosság” hazája – ezzel szemben persze a régi Magyarországot szeretik úgy feltüntetni a csehek, mint a feudalizmus, a reakció, túlzó sovinizmus földjét.

Jó ideje keringett egy különös történet, miszerint a sarkkörön lévő Alexandra Land nevű szigeten működött egy meteorológiai állomás, amely második világháború alatt a titkos német tudományos projektek helyszíne volt.