Amerika faj- és bajkeverő szocializmusa

Kövess minket -on és -en!

Az USA már nem egy liberális ország, és nem is „vegytiszta” kapitalista. Az amerikai olvasztótégelyben nemcsak a fajokat és az etnikumokat, hanem a szocializmust és a kapitalizmust is igyekeznek összekeverni.

Csaknem ötvenmillió amerikai ételjegyre szorul, százmillióan munkanélküliek, és semmi reményük rá, hogy munkát találjanak. A felnőtt lakosság 1 százaléka fizeti be az adóbevételek 38 százalékát, miközben az 50 százaléka már egyáltalán nem adózik. Amerika egy fejőstehén (cow to milk), főleg a színes bőrű bevándorlók és a bennszülött színes bőrűek számára, akik elvárják, hogy táplálják, eltartsák és gondozzák őket, mert különben kimennek az utcára és elkezdenek balhézni. A szocializmus mindig azokban az időkben „prosperál” – mint Rómában (vö. Juvenalis) vagy Görögországban (vö. Démoszthenész) –, amikor mindenki csak szubvenciókból akar élni, a milliomosokat is beleértve (a Fed az általa működtetett bankóprést használva vásárolja fel a tőzsdei részvényeket).

Samu bácsi terrorizmusellenes keresztes hadjárata eddig ötezer milliárd dollárt emésztett fel, és ötvenszeresére növelte a merényletek áldozatainak számát. Hogyan jutott erre az eredményre? Mindenki emlékszik a Csupasz pisztoly című filmre, amelyben Leslie Nielsen játssza a kétbalkezes zsarut, aki katasztrófát okoz szinte mindenhol a világon, és tovább súlyosbítja az áldozatok és túszok sorsát, akiket védelmeznie kellene. „Szép munka, Franck”, dicséri a főnöke, miután lerombolta az egész kapitányságot, hogy semlegesítsen egyetlen terroristát. Karikaturisztikus túlzásaitól eltekintve Nielsen filmbéli alakját nyilvánvalóan az USA legharciasabb elnökei (Wilson, Roosevelt, Truman, Johnson, Clinton, W. Bush) ihlették.

Hetven év alatt 200 háború, halottak milliói, menekültek tízmilliói, és az amerikai kormányok mérlege ugyanez otthon is: nem ok nélkül zajlik egy sajátságos amerikai rebellió Trumppal. Hárommillióan börtönben, hatmillióan rendőri felügyelet alatt minden héten. Szép kis eredmény olyan kormányoktól, amelyek elszánták magukat arra, hogy nem hagyják elharapózni a bűnözést, amely azonban feltartózhatatlanul terjed, főleg a feketék körében, akárcsak a drogjárvány. A teljesen „elnégeresedett” Chicagóban több gyilkosságot követnek el évente, mint az Al Capone-féle gengszterérában. A világ egyik legerőszakosabb társadalmaként az USA-ban legmagasabb a börtönlakók aránya. Hogy ne értsük meg, mi történik az országban, sokat kell nézni a CNN-t.

Mára az amerikai álom lázálommá vált, a biblikus dombon emelt utópiából baljós disztópia lett, ami visszatükröződik a manhattani horribilis ingatlanárakban, a faji zavargásokban, az eszelős tömegmészárlásokban, a lakosság felét érintő általános „ingyenélésben”, a szenátorok 7 százalékos népszerűségi indexében, a Trumpra adott protest szavazatokban. Obama elnöksége alatt, amely a háború utáni amerikai történelem egyik legmérgezőbb időszaka (lásd TTIP-egyezmény, konfliktus Oroszországgal, Ukrajna és az utolsó szekuláris arab államok elpusztítása), a hivatalos – tehát nem a valós! – közadósság 10,6 milliárd dollárról 19,5 milliárdra nőtt. Az USA hiperimpotens gazdasága virális (sajnos ragályként terjed), virtuális (a Facebooknak nagyobb a tőzsdei értéke, mint a teljes Afrikának) és feudális (az ezer leggazdagabbnak nagyobb vagyona van, mint a maradék 320 milliónak). Ugyanakkor a vállalkozások adóssága megkétszereződött 2007 óta, a tőzsdei buborékot pedig csak a Fed felvásárlásai, a nyakig eladósodott vállalatok kötvényvásárlásai és az európai likvid tőke USA-ba való kényszertranszponálása táplálja, miközben „technikailag” lenyomják, vagyis mesterségesen manipulálják az arany árát.

A Fed 1913-as létrehozása óta az Egyesült Államok közadóssága egymilliárd dollárról húszezer milliárdra, vagyis egy évszázad alatt a húszezerszeresére nőtt. Az állítólagos gazdasági fellendülés egy fantomhajó: még a Wall Street Journal is elismeri, hogy 1949 óta a leggyöngébb fellendülésről van szó. Többé ugyanis már nem lehet az elvileg kimeríthetetlen amerikai fogyasztóra alapítani a növekedést, mert az amerikai fogyasztó gyakorlatilag kimerült és nyakig eladósodott. Hajmeresztő adat, de csak az amerikaiak 48 százalékának van teljes munkaidős állása. És a többiek? Százmillió munkaképes korú felnőtt van az országban, aki egyszerűen nem dolgozik. Nincs rá szükségük, kántálja az amerikai pénzügyi sajtó, mert jobb dolguk is van ennél: Disneylandbe járnak! Elvégre „tele vannak pénzzel”. Ehhez képest a lakosság 62 százalékának ezer dollárnál is kevesebb megtakarítása van, minden második amerikainak pedig még 400 dollárja sincs egy esetleges orvosi szükséghelyzetre. Valójában az uralkodó osztályok a gigászi adóssággal vásárolják meg – legalábbis ideig-óráig – a társadalmi békét ebben a harmadik világiasodás útjára lépett Leviatan-államban, amellyé az USA az utóbbi évtizedekben vált az ellenséges plutokrácia ténykedése következtében. Az oligarchák, akik a Jelcin-érában lepusztították Oroszországot, most lepusztítják Amerikát (és a világ maradékát) is.

Kövess minket -on és -en!