Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Ha rövid időn belül nem történnek hatékony intézkedések a gátját vesztett afrikai népszaporulat megfékezésére, akkor a fekete kontinens demográfiai katasztrófának néz elébe, amely azonban paradox módon elsősorban nem rá nézve ígérkezik végzetesnek, hanem inkább a kiáradó emberfölöslege befogadására kárhoztatott Európa számára.

A múlt század ötvenes–hatvanas éveiben Afrika lakossága körülbelül 275 millió fő volt, vagyis az akkori világnépesség 9 százaléka. A kilencvenes években már 650 millió afrikai volt, és a világnépesség 12 százalékát adták. 2050-ben 2-3 milliárd afrikai fogja benépesíteni a földrészt, a világnépesség negyedét képviselve, 2100-ra majdnem 4,5 milliárd főre nő a számuk, és akkorra már minden harmadik földlakó (elvileg) Afrikában fog élni.

2050-ben tíz gyerek közül négy afrikainak fog születni, ami a halálozási arány csökkenésével párosulva elkerülhetetlen katasztrófához vezet. A szubszaharai régióban a termékenységi ráta átlagosan öt gyerek asszonyonként, ennek következtében fekete Afrika lakossága évente 3 százalékkal nő, húsz évente pedig megkétszereződik. Ez egy tipikusan afrikai sajátosság, mert a világon máshol megfordult a tendencia. Demográfiailag a világ a hetvenes években volt csúcsponton 2,1 százalékos évi növekedési rátával, amely a kilencvenes évekre lecsökkent 1,7 százalékra, Ázsiát is beleértve. Afrika azonban nem követte ezt az irányt.

Az afrikai népesség várható alakulásának jelenlegi előrejelzései a fogamzáskorú nők által világra hozható gyerekek számának becslésére szolgáló úgynevezett szintetikus termékenységi index (SZTI) 50 százalékos csökkenését feltételezik a következő 30 évben. A kilencvenes években az afrikai SZTI 6,7 gyerek volt asszonyonként, és a tudományos feltételezések szerint 3,4-re fog csökkenni 2020-ban.

Úgy tűnik azonban, hogy a valóság ez alkalommal sem hajlandó tudomásul venni a „szakértők” feltételezését. A kilencvenes évek közepe óta az SZTI persze némileg csökkent Kenyában és Zambiában, ugyanakkor viszont Etiópiában 6-ról 7,5-re, Maliban 6-ról 7-re, a Közép-Afrikai Köztársaságban 5-ről 6-ra emelkedett, miközben Szomáliában 6,4, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig 6,1.

Különösen beszédes a Szahel-övezet helyzete, amely képtelen táplálni a lakóit, és ahol ennek ellenére minden 20 évben megkétszereződik a népesség évi 3,9 százalékos növekedéssel és átlag 7,6 gyerekkel asszonyonként. Ennek a rohamosan elsivatagosodó és igencsak korlátozott forrásokkal rendelkező régiónak 2040-ben 150 millió embert kellene ellátnia élelmiszerrel és ivóvízzel.

Niger helyzete jól példázza a közelgő katasztrófát. A világ egyik legszegényebbjének számító sivatagi ország termékenységi rátája a világon az egyik legmagasabb: asszonyonként 7,1 gyerek. 1960-ban három­milliós lakossága 2040-ben negyvenmillióra, 2050-ben 60 millióra fog nőni. Nem csoda, hiszen nemrég maga az ország elnöke dicsekedett azzal, hogy egy felmérés szerint a nigeri nők kilenc gyereket szeretnének, a férfiak pedig tizenegyet. (Mahamadou Issoufou: „L’État islamique est a nos portes”, jeuneafrique.com, 2015. január 7.)

Algéria szintén extrém esetet képvisel, mert egy demográfiai visszalépés színtere. Korábban a családtervezés lehetővé tette, hogy az SZTI az 1990-es 4,5 gyerek/asszony szintről 2008-ban lecsökkenjen 2,8-ra, a vallási fanatizmus (reiszlamizáció) erősödésének nyomán azonban 2014-ben felugrott 3,03-ra. Így aztán tavaly az ország népessége már elérte a 40 millió főt, a külföldi (főleg franciaországi) diaszpórát nem számítva. Emlékeztetőül: 1830-ban ugyanezen a területen alig egymillióan éltek!

E brutális demográfiai nyomás eredményeként Afrika, amely a gyarmati korszak végén, 1960-ban még önellátó és élelmiszer-exportőr volt, ma már nem az. 1980-ban 11 millió tonna élelmiszert importált, 1995-ben már 45 millió tonnára volt szüksége. 2002-ben a kontinens 52 országa közül 30 állandó élelmezési válsággal küszködött, és harmincmillió afrikai étkezési segélyre szorult. 2007-re majdnem ötszörösére nőtt a számuk (Afrikai Fejlesztési Bank jelentése, 2008. április). 2010-ben 30 afrikai országban pusztított éhínség, 2015-ben a teljes afrikai népesség egynegyede, vagyis több mint 250 millió ember számított alultápláltnak (ENSZ Fejlesztési Programja, 2015).

Hiába nőtt az afrikai mezőgazdasági termelés 1960 óta 45 százalékkal, ha ugyanezen időszak alatt a születési arányszám 110 százalékkal nőtt. Amint ugyanis a demográfiai növekedés szintje eléri vagy meghaladja a gazdasági növekedés szintjét, a fejlődés gyakorlatilag lehetetlenné válik. Az afrikaiak jövője tehát tragikusnak ígérkezik, mert előbb-utóbb drasztikus éghajlati változások fogják sújtani a világ búzatermelését, áruhiányt, árnövekedést, éhséget és zavargásokat eredményezve. Azok az afrikai országok, amelyeknek nem lesz anyagi lehetőségük beszerezni a népességük számára szükséges mindennapi betevőt, szó szerint tarthatatlan helyzetbe kerülnek.

Demográfiai helyzetüket tovább súlyosbítja az erőltetett ütemben zajló urbanizáció, amely megfosztja a földrészt mezőgazdasági termelőitől, városi fogyasztókká változtatva őket. Ráadásul az urbanizáció nem járt együtt a termékenységi szint jelentős csökkenésével. Az afrikai urbanizációs ráta, amely 1950-ben 14 százalék volt, 2013-ban 40 százalékra nőtt, 2050-ben pedig el fogja érni a 60 százalékot. Afrika akkor egy városias kontinens lesz, gigantikus bádogvárosokkal, a nyomor és az erőszak megannyi tűzfészkét alkotva. 2050-ig 400-500 millió fővel fog növekedni a fekete földrész városi lakossága, főleg a vidékiek városokba való menekülése (rurális exodus) eredményeként, egyúttal pedig semmivé foszlatva minden fejlesztési politikát.

Ezzel a realitással szemben kötelező a pesszimizmus, az afrikaiak azonban nem aggódnak. Inkább szaporodnak és sokasodnak. Miért is zavartatnák magukat? Elvégre a fehér emberre, a világ humanitárius balekjára mindig lehet számítani, ha embertársai istápolásáról van szó. Legfeljebb majd befogadja az afrikai fölösleget Európába, ahol úgyis van elég hely, és a születési ráta ismeretében még több is lesz. De mihez kezdenek a feketék majd akkor, amikor már nem maradnak fehérek?

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A tavaszt idéző napsütésben jó félszázan gyülekeztek a megadott időpontban a Keleti pályaudvar előtti téren, hogy részt vegyenek a sétáló történelemórán, számol be a Festung Budapest 2024-es rendezvénysorozata nyitányáról a honlapján a Légió Hungária.

Adolf Hitler 1983-ban előkerült „naplója” olyan igénytelen hamisítvány volt, hogy még az A.H. monogramot sem sikerült helyesen leírni – mégis kollektív őrületbe kergette egy nagynevű német lap szerkesztőit.

Megvonta az állami támogatást a következő hat évre a német alkotmánybíróság a zsidó-liberális sajtóban „neonáciként” számon tartott Die Heimat nevű párttól.

Antonio Tajani olasz külügyminiszter és Carlo Nordio igazságügy-miniszter közös közleményt adott ki arról, hogy tiszteletben tartják Magyarország szuverenitását, és nem avatkoznak bele a letartóztatásban lévő olasz antifa-terrorista ellen zajló eljárásba.

Titkos dokumentumfilm készült Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pártja, az Olaszország Fivérei ifjúsági tagozatáról, mely azt a köztudomású tényt igyekezett „leleplezni”, hogy a tagozat erősen fasiszta irányultságú.

Azokat az ausztrálokat, akik nyilvánosan nemzetiszocialista tisztelgést mutatnak be Victoria államban, tetemes pénzbírsággal vagy akár egy év börtönnel is sújthatják az új törvényjavaslat értelmében.

A liberális brit bíróság „elkötelezett fajgyűlölőknek” nevezte őket, akik a bíró szerint „terrorizmusra buzdítottak”.

Hernádnémetiben sokan éltünk német vagy németes nevűek (Schmidt, Fuchs stb.). 1945. január 23-án kora délelőtt két karszalagos nemzetőr azzal keresett meg, hogy várnak a községházán az anyakönyvi adatok pótlására.

Egy angol nemzetiszocialista, akin horogkeresztes zászlókkal, hűtőmágnesekkel és Adolf Hitler portréjával díszített házában ütöttek rajta, gondolatbűnökért került börtönbe Nagy-Britanniában.

A szélsőliberális-zsidó Euronews azon örvendezik, hogy egy belgiumi flamand „szélsőjobboldali” aktivistát ítélt el a helyi bíróság, pusztán azért, mert gyakorolta a szólásszabadsághoz való jogát. Ez természetesen „jogállami” megoldásnak számít Brüsszelben.

Halála óta számos összeesküvés-elmélet terjed, miszerint legszűkebb környezete megölte, hogy Berija megfojtotta, vagy újabban: patkányméreggel végeztek vele, miközben pár nappal később pedig a hasonmásával rendezték meg a „hivatalos” halálát.

Mint tüzér – aki megjárta a Don-kanyar poklát – 1944. november 4-én estem szovjet fogságba Dunaföldvárnál.

A szlovák Speciális Büntetőbíróság (ŠTS) a „náci” ideológia és az SS iránti szimpátia kinyilvánítása miatt ítélt el öt Slovan-szurkolót.

Az angolszász szövetségesek 1943 nyarán elkezdett és a második világháború végéig megállás nélkül folytatott hadászati bombázóoffenzívája füstölgő romhalmazzá változtatta Németországot, ami bosszúért kiáltott az égre.

Tudom, hogy a történelem igazságos oldalán állok, és nem akarom, hogy politikai nézeteimért ítéljenek el – nyilatkozta a Magyarországon fogva tartott antifasiszta terroristanő, Ilaria Salis a La Stampa olasz napilapban megjelent interjúban.