Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A Le Camp des saints (A szentek tábora) arról szól, hogy a harmadik világ kiéhezett tömegei hogyan özönlik el a fehér országokat világszerte, kezdve Franciaországgal.

„– Egy másik emberirtáshoz ne számoljon a hadseregre, elnök úr.

– Akkor kire?

– Senkire, elnök úr. A játszma elveszett.

– Pedig lesz emberirtás, és mi fogunk eltűnni.

– Tudom, elnök úr. De ezt a meggyőződését nem közölheti senkivel, mert már senki sincs olyan állapotban, hogy felfogja. Lassan fogunk meghalni, belülről felemésztve a testünkbe behatolt mikrobák milliói által.”

Ez a párbeszéd a francia köztársasági elnök és a hadsereg főparancsnoka között zajlik valamikor a jövőben, és a XX. század egyik legjelentősebb anticipációs regényéből való. A Le Camp des saints (A szentek tábora) arról szól, hogy a harmadik világ kiéhezett tömegei hogyan özönlik el a fehér országokat világszerte, kezdve Franciaországgal, az államhatalom tehetetlensége, a fegyveres erők árulása és a vidéki őshonos népesség gyávasága és közönye, ellenben a katolikus klérus, a fővárosi kozmopolita lakosság és az anarchista szélsőbaloldal támogatása mellett. Nem is beszélve a kollaboráns sajtóról, amely szerint a jövevényeknek egyenesen az a küldetésük, hogy „gazdagítsák, megtisztítsák és megváltsák a kapitalista Nyugatot”.

Számos idegen nyelven is megjelent (magyarul 2019-ben), a sajtó szélsőséges reagálásától kísérve: „lelkes rasszista gyalázkodás” (The New York Times), „epés tiráda” (Time), „szenzációs” (The Wall Street Journal), „kiváló regény, nemzedékünk egyik legvérfagyasztóbb könyve” (The Boston Globe). Nagy hatást gyakorolt Reagan amerikai elnökre, Samuel Huntington, a civilizációk összecsapásának teoretikusa „izzónak” nevezte, Steve Bannon, Trump stratégiai tanácsadója is többször hivatkozott rá, szélsőjobboldali aktivisták egész nemzedékét inspirálva Nyugaton.

Szerzője, Jean Raspail 2004-ben az akkoriban még többé-kevésbé konzervatívnak számító Le Figaróban reflektált a napilap által feltett Mit jelent ma franciának lenni? kérdésre A köztársaság elárulta a hazát című írásával. Érdemes megismerni legütősebb kitételeit az addig és azóta történtek fényében.

„Úgy keringtem e körül a téma körül, mint egy kutyakiképző egy csomagbomba jelenlétében. Nehéz nyíltan beszélni róla anélkül, hogy a képünkbe ne robbanna. Társadalmilag életveszélyes, pedig ez az életbevágó kérdés. Haboztam. Annál is inkább, mert 1973-ban A szentek tábora megjelentetésével én már majdnem mindent elmondtam róla. Nincs sok hozzáfűznivalóm, legfeljebb csak annyi, hogy szerintem már késő. Nincs mit tenni.

Mert meg vagyok róla győződve, hogy a sorsunk franciaként megpecsételődött, mert »(a migránsok) otthon vannak nálunk« (Mitterrand), abban az Európában, »amelynek a gyökerei annyira muzulmánok, amennyire keresztények« (Chirac). Mert a helyzet megfordíthatatlan a 2050-es évek végső átbillenéséig, amikor majd az »őshonos franciák« csak az ország idősebb népességének a felét fogják alkotni, a többiek a harmadik világ kimeríthetetlen tartályából származó afrikaiak, arabok és ázsiaiak lesznek, az iszlám erős dominanciájával, beleértve dzsihadistákat és fundamentalistákat. Ez a tánc éppen csak most kezdődik.

Franciaország nem az egyedüli érintett: egész Európa a halálba menetel. A figyelmeztetésekből nincs hiány […], de szisztematikusan eltitkolják, sőt meghamisítják őket. A média, a kormányok és a közösségi intézmények csaknem síri csöndje Nyugat-Európa demográfiai összeomlásáról korszakunk egyik legelképesztőbb jelensége. Amikor születik valaki a családomban vagy barátoknál, nem nézhetek a csecsemőre anélkül, hogy ne gondoljak arra, mi készül számára a »kormányzóság« hanyagsága miatt, amivel majd szembesülnie kell felnőtt korában.

Arról nem is beszélve, hogy az emberi jogok és a püspökeinknek oly kedves »befogadni és osztozni másokkal« idegesítő tamtamdübörgése mellett az »antirasszistának« mondott törvények egész elnyomó arzenálja által kordában tartott, kisgyermekkorától a kulturális és viselkedési »rasszkeveredésre«, a »plurális Franciaország« követelményeire és a régi keresztény jótékonykodás összes elfajulására kondicionált »őshonos franciáknak« nem lesz többé más forrásuk, mint csökkenteni a költségeket, és zökkenőmentesen feloldódni a 2050-es franciák új »állampolgári« öntőformájában.

Mégse veszítsük el a reményt. Mindenképpen fennmarad az, amit az etnológiában izolátumoknak, erős kisebbségeknek hívnak, talán tizenötmilliónyi francia, és nem szükségképpen mind fehérek, akik még beszélni fogják a nyelvünket a maga többé-kevésbé megmentett teljességében, és ragaszkodni fognak ahhoz, hogy átitassa őket kultúránk és történelmünk, ahogyan átadták azokat nekünk nemzedékről nemzedékre. Nem lesz könnyű nekik. […]

Az összecsapás mindenképpen bekövetkezik. Valami olyasmi, mint a kulákok megsemmisítése megfelelő törvényes módszerekkel. És utána? Utána Franciaországot már csak mindenféle eredetű remeterákok fogják benépesíteni, akik egy örökre eltűnt fajta képviselői által elhagyott kagylóhéjakban élnek majd, amely fajta franciának hívta magát, és semmivel nem jelezte előre, nem tudni, milyen genetikai átalakulás által azt a fajtát, amelyet a XXI. század második felében illetnek majd ezzel a névvel. Ez a folyamat már elkezdődött.

Létezik egy másik hipotézis is, amelyet csak privát körben tudnék megfogalmazni, és amelyhez előbb konzultálnom kellene az ügyvédemmel. Az tudniillik, hogy az utolsó izolátumok ellenállnak, amíg egyfajta reconquistába [visszahódítás – G. I.] nem kezdenek, amely kétségtelenül különbözni fog a spanyoltól, de ugyanazok az indítékok ihletik majd. Egy veszedelmes regényt kellene erről írni, de nem én fogok erre vállalkozni, mert én már írtam egyet. A szerzője valószínűleg még nem született meg, de ez a könyv egy adott pillanatban meg fog születni, ebben biztos vagyok…”

A cikk megjelenése nyomán a Rasszizmus és Antiszemitizmus elleni Nemzetközi Liga (LICRA) részéről Patrick Gaubert-Goldenberg büntetőjogi következményekkel fenyegette meg a szerzőt, de később elaludt az ügy. 2020-ban bekövetkezett halála előtt Jean Raspail ismét hangot adott azon meggyőződésének, hogy manapság a könyve már nem találna kiadót. Ebben legalább annyira biztos lehetett, mint abban, hogy a próféciája egy napon valósággá válik. Addig is újabb kiadásaiban reneszánszát éli a kötet – helytálló, de hiábavaló figyelmeztetésként.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A biztonsági erők több száz fegyvert, valamint horogkeresztes zászlókat és kellékeket foglaltak le Ausztriában hazafias motorosokhoz köthető ingatlanokban.

Zala megyében, a dombos Göcsejben fekszik Nova, "Göcsej szíve". A község eseményekben dús történetében akadt néhány olyan, amelyet érdemes feljegyezni. Ilyen volt Szálasi Ferenc látogatása 1945 februárjában.

A német munkásoknak kedvező első munkareformok egyike a fizetett évi szabadság létrehozása volt.

A „német” gondolatrendőrség feloszlatott egy nemzetiszocialista rockkoncertet a türingiai Sonnebergben szombat este.

Akármennyi bűnnel is vádolják, a Führer is csak ember volt, aki ráérős óráikban sokszor egészen hétköznapi hobbiknak hódolt.

1941. június 26-án három felségjel nélküli repülőgép bombázta a Magyarországhoz az első bécsi döntés után visszakerült Kassát. A máig tisztázatlan hátterű incidens után Magyarország belépett a második világháborúba.

Tasmania a zsidó-liberális média tálalása szerint „történelmet írt azzal, hogy Ausztrália első államaként betiltotta a náci tisztelgést”.

Erre már sokan nem emlékeznek: 1919 júliusában a hajdúböszörményi "Ébredő"-nyomda tulajdonosa, Szabó Ferenc kirakatában megjelent egy plakát. Rajta kormánykerék, amelyet egy kemény kéz fog.

Ausztráliában elsőként Tasmaniában tiltották be az összes „náci jelképet”, amibe beleértenek mindent, ami a „nácizmussal” kapcsolatos, tehát konkrétan nem neveztek meg semmit, így gyakorlatilag bármire ráfoghatják.

A finn rendőrség szerint egy nemzetiszocialista csoport 3D-nyomtatott fegyverekkel készült faji háborúra. A nyomozók szerint a gyanúsítottak „terrorcselekmény elkövetésének szándékával” képezték ki magukat.

Kanadában letartóztatták a „Sötét idegent”, az elmúlt évtized egyik legbefolyásosabb nemzetiszocialista propagandistáját.

Egy angol nemzetiszocialista, akin horogkeresztes zászlókkal, hűtőmágnesekkel és Adolf Hitler portréjával díszített házában ütöttek rajta, gondolatbűnökért került börtönbe Nagy-Britanniában.

„A gyanúsított bizonyíthatóan neonáci ideológiát, antiszemitizmust terjesztett, korábbi lövöldözők tetteit dicsőítette, és egyértelműen az ő példájuk utánzásának vágyát és szándékát mutatta” – állítja az FBI.

A Duce többször is farkasszemet nézett a halállal és mindig sikerült felülkerekednie. Túlélte az első világháború kegyetlen csatáit, valamint számos merényletkísérletet is.

A lakókat kiráncigálták lakásukból, majd őrizetbe vették: ismét botrány Gregor Lange és a dortmundi rendőrség körül!

A mindenkori baloldal szerint a faj csak egy társadalmi konstrukció, ugyanúgy nem determinál semmit, mint azt újabban hangoztatják a biológiai nemekkel kapcsolatban.

Tetovált „náci” jelképek miatt két és fél évi felfüggesztett szabadságvesztéssel zárult egy három évvel ezelőtti ausztriai nyaralás egy magyar férfi számára. Az illető vesztét az okozta, hogy egy tónál fürdőruhára vetkőzött.

Őrizetbe vették az Alternatíva Németországért egyik tagját hétfőn, a vád szerint „tiltott totalitárius jelképeket” hordott, többen azt állítják, hallották, ahogy a „Sieg Heil!” üdvözléssel köszönt.

1945. január 24-én munka után hazafelé menet Budapesten, a Bethlen Gábor utcában mellém toppant két tatárképű szovjet katona, és fegyverrel egy közeledő, civilekből álló csoportba kényszerített.

A tavaszt idéző napsütésben jó félszázan gyülekeztek a megadott időpontban a Keleti pályaudvar előtti téren, hogy részt vegyenek a sétáló történelemórán, számol be a Festung Budapest 2024-es rendezvénysorozata nyitányáról a honlapján a Légió Hungária.

Azokat az ausztrálokat, akik nyilvánosan nemzetiszocialista tisztelgést mutatnak be Victoria államban, tetemes pénzbírsággal vagy akár egy év börtönnel is sújthatják az új törvényjavaslat értelmében.

Pénzgyűjtésbe kezdett a 2023-as antifa támadások kitervelőjének és elsőrendű vádlottjának, Ilaria Salisnak családja.

Manapság a multinacionális nagyvállalatok számítanak a woke-izmus legbefolyásosabb terjesztőinek, ami paradoxonnak tűnik, tekintettel a baloldal fennen hangoztatott kapitalizmusellenességére.

A nemzetiszocialista tisztelgés a második világháború vége óta illegális a cionisták által Németországban és Ausztriában, és a kóser törvények szerint börtönbüntetéssel büntethető.