Kövess minket 
-on és 
-en!
1955. május 14-én írta alá nyolc szocialista ország vezetője a lengyel fővárosban a Varsói Szerződés Szervezete létrehozásáról szóló okmányt.
A nyugati blokkal szemben életre hívott, a szocialista tábor országaiban zajló reformfolyamatokat többször is katonai erővel megfékező szövetség egészen 1991. július 1-jéig létezett. Az egyezmény aláírására néhány nappal azután került sor, hogy az 1949-ben megalakult Német Szövetségi Köztársaságot felvették az Észak-atlanti Szerződés Szervezetébe (NATO).
Valamint egy nappal azelőtt, hogy az Ausztria semlegességét kimondó osztrák államszerződés aláírásával megszűnt a szovjet csapatok romániai és magyarországi állomásozásának jogi alapja. A lengyelországi megállapodás ugyanakkor – bár szövegében nem foglalkozott a szovjet csapatok állomásoztatásának kérdésével a szövetséges országokban – a „nyugati agresszorok elleni védelem” szükségességére hivatkozva megfelelő alapot adott ehhez.
A bevezetőből és 11 cikkelyből álló barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést nyolc, magát szocialista orientációjúnak nyilvánító ország (Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió) vezetői írták alá. Az eredetileg 20 évre szóló egyezményt 1975-ben tíz, 1985-ben pedig újabb húsz évvel meghosszabbították.
A közös parancsnokság alá helyezett, egyesített fegyveres erők élén szovjet tábornok állt, a szervezet székhelye Moszkvában volt. A magas szintű tanácskozásokra, a szerződés végrehajtásával kapcsolatban felvetődő kérdések megvizsgálására Politikai Tanácskozó Testület (PTT) alakult, és működött egy állandó honvédelmi miniszteri és egy külügyminiszteri bizottság is.
Magyarország az 1956-os forradalom idején bejelentette kilépését a katonai szövetségből, de erre a szovjet intervenció miatt nem kerülhetett sor. Albánia 1962-ben felfüggesztette tagságát, majd 1968-ban kilépett, Románia pedig 1964-től csak bizonyos korlátozásokkal vett részt a Varsói Szerződés (VSZ) munkájában. 1990-ben, a két német állam egyesülésével az NDK tagsága még a szövetség formális felbomlása előtt megszűnt.
Az aláíráskor a szerződő felek vállalták, hogy az ENSZ Alapokmányának megfelelően nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől vagy erő alkalmazásától, és nemzetközi vitáikat békés eszközökkel oldják meg. Ugyanakkor kinyilvánították, hogy a szerződés bármely tagja ellen Európában bekövetkező fegyveres támadás esetén egyenként és közösen - a fegyveres erő alkalmazását is beleértve - azonnali segítséget nyújtanak a támadás áldozatának.
Ceaușescu még '89-ben is keménykedett volna
A Varsói Szerződés összességében inkább volt a szocialista tábor Szovjetunió iránti lojalitását biztosító politikai eszköz, mint a kelet-nyugati katonai konfrontáció eleme. Fennállásának három és fél évtizede alatt csak két fegyveres akciót hajtott végre, mindkettőt a tagállamokon belül: 1956-ban szovjet csapatok verték le a magyar forradalmat, 1968-ban pedig a tagállamok katonai intervenciója tiporta el a "prágai tavaszt".
|
|
|
|
|
|
A Varsói Szerződés sorsát a szocialista világrendszer megrendülése pecsételte meg. A VSZ 1988-ban még tárgyalásokat kezdett a NATO-val az európai hagyományos fegyverzetek csökkentéséről (CFE), amelyek 1990 novemberében megállapodással zárultak. Az 1989. júliusi bukaresti csúcsértekezleten azonban átadták a múltnak az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás ideológiai alapjául szolgáló Brezsnyev-doktrínát, 1990 elején pedig Csehszlovákiának és Magyarországnak sikerült megegyeznie Moszkvával a területükön állomásozó szovjet haderők kivonásáról.
1990 júniusában, a Politikai Tanácskozó Testület moszkvai ülésén Antall József magyar kormányfő javasolta a VSZ katonai szervezetének felszámolását, a hónap végén pedig a magyar Országgyűlés már indítványozta, hogy az Antall-kormány kezdjen tárgyalásokat a kilépésről. Októberben, az NDK megszűnte után a Szovjetunió belegyezett abba, hogy négy éven belül hazaszállítja keletnémet területeken állomásozó katonáit. A katonai szövetség zilált állapotaira jellemző, hogy a november eleji budapesti csúcstalálkozót szovjet kérésre kellett elhalasztani.
A Szovjetunió 1991. február 12-én jelentette be, hogy április 1-jéig a tagállamok közös megegyezéssel felszámolják a Varsói Szerződés katonai szervezetét. Az erről szóló, 1991. február 25-én Budapesten aláírt dokumentum 1991. március 31-ével hatályon kívül helyezte a katonai együttműködést szabályozó összes szerződést. 1991. április 1-jén megszűnt a Varsói Szerződés Szervezetének valamennyi katonai szerve, testülete, intézménye és katonai tevékenysége. A "békés önfelszámolás" folyamata 1991. július 1-jén a tagállamok prágai csúcstalálkozóján ért véget: a Politikai Tanácskozó Testület utolsó ülése a tömböt hivatalosan is megszűntnek nyilvánította.
Nyolc évvel később, 1999. március 12-én a Varsói Szerződés egykori tagállamai közül Csehország, Magyarország és Lengyelország a NATO tagja lett. Példájukat 2004 márciusában további volt szocialista országok: Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia is követték.
