Kövess minket 
-on és 
-en!
A Hitlerjugend fiataljaiból felállítandó hadosztály ügyében az első megbeszélésekre a Waffen-SS és a nemzetiszocialista ifjúsági szervezet képviselői között 1943 februárjában került sor.
Közös javaslatukra Adolf Hitler június 24-én elrendelte a hadosztály felállítását a Brüsszeltől északra található beverloo-i gyakorlótéren.
Az új alakulathoz a „Leibstandarte” SS-páncélgránátos-hadosztályból vezényeltek tiszteket és altiszteket, míg a legénységi állományt zömében 1926 első felében született, katonai előképzésben már részt vett fiatalok alkották. Később a német szárazföldi haderő 50 tisztjét is a hadosztályhoz vezényelték. Ezek egy része korábban a Hitlerjugend tagja volt.
Az egyelőre páncélgránátos-szervezettel létrehozott alakulat a „Leibstandarte” hadosztállyal együtt alkotta az I. SS-páncéloshadtestet. Mivel Hitler a hadtestet két páncéloshadosztályból akarta, 1943. október végén megkezdték a „Hitlerjugend” hadosztály páncéloshadosztállyá való átszervezését. A hadosztály 1944. január elején még zömében olyan újoncokból állt, akik csupán 18 heti kiképzést kaptak. A 12. SS-páncéloshadosztály április 1-én lett hadra fogható.
A hadosztályt 1944. júniusában Normandiában, Caen körzetében vetették be először. A város körül heteken át rendkívül elkeseredett harcok dúltak. Miután a 12. SS-páncéloshadosztály erősen leharcolt alakulatai augusztus 21-én kijutottak a falaise-i katlanból, szeptember-október folyamán Argentan, Rouen, Hirson érintésével birodalmi területre vonultak vissza.
1944. október-november folyamán a 12. SS-páncéloshadosztályt a haditengerészettől és a légierőtől átvezényelt állománnyal Nienburg térségében nagyjából feltöltötték, de fegyverzetét már nem tudták a korábbi mennyiségi és minőségi előírásoknak megfelelően kiegészíteni.
A hadosztályt a decemberi ardenneki német offenzívában Büllingen, Malmedy és Bastogne körül vetették be. Az offenzíva kudarca után, 1945 januárjában a 12. SS-páncéloshadosztályt Köln környékén ismét feltöltötték, majd a hónap végén Magyarországra vezényelték.
|
|
|
|
|
|
A hadosztály áttekintő hadrendje és fontosabb parancsnoki beosztása 1945. február 10-i adatok alapján a következő volt:
–Teljes létszám: 16 845 fő;
–hadosztályparancsnok: Hugo Kraas SS-Brigadeführer, a Waffen-SS vezérőrnagya (LK+TL);
–1. (hadműveleti) vezérkari tiszt: Hubert Meyer SS-Obersturmbannführer;
–hadosztálytörzs térképész-csoporttal, hadosztály-kísérőszázaddal és táboricsendőr-szakasszal;
–12. SS-páncélosezred (Herbert Kuhlmann SS-Sturmbannführer – LK):
–12/II. (vegyes) SS-páncélososztály (Hans Siegel SS-Hauptsturmführer– LK): a 2. és 4. századok Panther, a 7. és 8. század Panzer IV harckocsikkal, egy ellátó század;
–560. nehéz-páncélvadászosztály (Goldammer őrnagy);
–páncélos-légvédelmi század nyolc, 2 és 3,7 cm-es gépágyúval felszerelt Flak-Panzer IV járművel;
–műhelyszázad;
–25. SS-páncélgránátos-ezred (Siegfried Müller SS-Obersturmbannführer – LK):
–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század;
–13. SS- (vontatott gyalogságilöveg-) század;
–14. SS- (önjáró légvédelmigépágyús-) század;
–15. SS- (páncéltörőágyús-) század;
–16. SS- (aknavető-) század;
–26. SS-páncélgránátos-ezred (Bernhard Krause SS-Obersturmbannführer –LK):
–I-III. SS-páncélgránátos-zászlóalj: 1-4., 5-8., 9-12. század, a 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélos-zászlóalj volt;
–13. SS- (önjáró gyalogságilöveg-) század;
–14. SS- (önjáró légvédelmigépágyús-) század;
–12. SS-páncélos-tüzérezred (Oskar Drexler SS-Obersturmbannführer):
–II-IV. SS-páncélos-tüzérosztály (hat könnyű és egy nehéz üteg 34 darab 10,5 cm-es és kilenc 15 cm-es tábori tarackkal, valamint három 10 cm-es ágyúval);
–12. SS-sorozatvető-tüzérosztály ( Karl-Wilhelm Ziesenitz SS-Hauptsturmführer):
–négy 15 cm-es üteg (hat-hat vető);
–12. SS-páncélos-felderítőosztály (Gerhard Bremer SS-Sturmbannführer LK+TL):
–törzsszázad páncélgépkocsikkal;
–1-2. (páncélgépkocsi-) század, 3-4. (lövészpáncélos-, illetve VW-) század, 5. (nehézfegyver-) század, egy ellátó század;
–12. SS-páncélvadászosztály (Karl-Heinz Brockschmidt SS-Hauptsturmführer):
–1. (vadászpáncélos-), 2. (vadászpáncélos-), 3. (vontatott nehézpáncéltörőágyús-) század;
–12. SS-páncélos-utászzászlóalj (Johannes Taubert SS-Hauptsturmführer):
–1-4. század (1/1. század lövészpáncélos-század), könnyű hadihídoszlop;
–12. SS-páncélos-híradóosztály (Walter-Fritz Krüger SS-Sturmbannführer):
–1.(távbeszélő), 2. (rádiós) század;
–12. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály (Dr. Wolfgang Loenicker SS-Sturmbannführer):
–1-3. (8,8 cm-es) üteg, 4-5. (3,7 cm-es és 2 cm-es vegyes ) üteg;
–12. SS-páncéloshadoszályt ellátó alakulatok;
–12. SS-páncélos-karbantartó osztály;
–12. SS-gazdasági osztály;
–12. SS-egészségügyi osztály.
Az „Ersatzstaffel Wiking” („Wiking-pótalakulat”) fedőnevet viselő hadosztály vasúti szállítmányai 1945. február 10-ig érkeztek meg Győrbe, majd a kerekes járművekkel rendelkező alakulatok a várostól 20-40 kilométernyire délkeletre elterülő vidéken gyülekeztek. A lánctalpas járműveket eleve az új bevetés színhelyéhez közeli kirakó állomáshoz, Érsekújvár körzetébe szállították.
Február 10-én a 12. SS-páncélosezred 44 Panther és 38 Panzer IV harckocsival rendelkezett, a 12. SS-páncélvadászosztály állományában pedig 13 Panzer IV/70 vadászpáncélos volt.
Február 14-16. között a 12. SS-páncéloshadosztály Érsekújvár környékén gyülekezett.
Február 17-én hajnali 04.00 órakor – mintegy kétórás tüzérségi előkészítéssel – kezdetét vette a szovjetek garami hídfője ellen indított német „Südwind” hadművelet. Az olvadás miatt erősen felázott talaj és a megáradt Párizs-csatorna jelentős akadályt jelentett a támadó német csoportosítások számára, különösen a páncélosok küszködtek a nehéz talajviszonyokkal. A mélyen tagolt, reteszállásokkal és harckocsiakadályokkal teletűzdelt állásrendszerben védekező szovjet csapatok tovább lassították a támadást.
A 12. SS-páncéloshadosztály a délutáni órákban kezdte csak meg támadását. Erői az 1. SS-páncéloshadosztálytól nyugatra, illetve a 46. gyaloghadosztály mögött jobbra sorakoztak fel. A jobbszárnyon a 25. SS-páncélgránátos-ezred, a balszárnyon a 26. SS-páncélgránátos-ezred támadott. Este 21.00 óráig a 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj Párizspusztától délkeletre egy kisebb hídfőt foglalt a csatorna déli partján. A felzárkózó 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj segítségével a hídfő hamarosan kibővült. Február 18-án 00.45-ig a 26/II. SS-zászlóalj már a Párizspusztától 800 méterre délkeletre lévő útkereszteződést is elérte. A 26. SS-páncélgránátos-ezred zászlóaljai az elért terepszakaszokon átmenetileg védelemre rendezkedtek be.
Február 18-án a 12. SS-páncéloshadosztály páncélgránátos-ezredei éppen átcsoportosítottak, amikor a hajnali órákban szovjet ellenlökés érte őket mintegy zászlóaljnyi erővel. A lövészeket két T–34 harckocsi és néhány páncéltörő ágyú támogatta. A támadást a németek visszaverték. Ezt követően a 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj állásba vonult az útkereszteződéstől 350 méterre délre lévő magaslaton.
|
|
|
|
|
|
A délután folyamán a 25. SS-páncélgránátos-ezred – Köbölkút bevételében támogatva a 44. birodalmi gránátoshadosztály részeit – betört a község keleti részébe és a falutól északra lévő magaslatra. A gránátoshadosztálytól balra, a községtől északra a 26/III. (páncélozott) SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosai támadtak. A zászlóalj részei előző este itt felderítést végeztek, s ennek során két lövészpáncélost veszítettek. A támogató tüzérség és a lövészpáncélosokra szerelt géppuskák, 2 cm-es háromcsövű gépágyúk (Sd. Kfz. 251/21) és aknavetők összpontosított tüzében a németek a szovjet páncéltörőágyú- és aknavetőállásokat megsemmisítették, a terepszakaszt pedig elfoglalták.
Ez alatt a 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj bevette Köbölkút keleti részét, a 26/II. SS-zászlóalj pedig déli irányban tovább támadott, s elfoglalta a 186-os magassági pontot, majd tovább nyomult előre a Köbölkút–Párkány vasútvonal irányába és ott biztosító állást foglalt déli és délkeleti arcvonallal.
Február 19-én a hadosztály páncéloscsoportja (12/II. SS-páncélososztály és a 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj) Köbölkúttól délnyugatra állt, amikor a Köbölkút–Muzsla útvonaltól délre a szovjetek kísérletet tettek az előző nap elveszített terület visszaszerzésére. A helyi betöréseket a hadosztály két SS-páncélgránátos-ezrede felszámolta. A páncéloscsoport 05 óra 30 perckor indult támadásra a páncélgránátos-zászlóaljak harcrendjén keresztül. Az élen a lövészpáncélos-zászlóalj haladt a Köbölkutat és Muzslát összekötő út mentén. Siegel SS-Hauptsturmführer páncélososztálya az aknaveszély miatt az úton követte a lövészpáncélosokat.
A 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosai Muzsla irányából hamarosan páncéltörőágyú- és tüzérségi tüzet kaptak. Az élre húzódó páncélososztály a 12/2. SS-páncélosszázad vezetésével még kivilágosodás előtt leküzdötte a szovjetek ellenállását és biztosította a községet. A környéket a járművekről leszállt 26/I. és II. SS-páncélgránátos-zászlóalj katonái tisztították meg. Az utóbbi zászlóalj kapta a feladatot, hogy az Ebeden keresztül Párkány felé folytatott támadás során létesítsen kapcsolatot a 96. gyaloghadosztály Hupe-harccsoportjával.
A Köbölkút–Muzsla útvonaltól északra támadó 25. SS-páncélgránátos-ezrednek jelentős szovjet ellenállást kellett letörnie, ezért jól jött neki a Muzsla felől érkező saját Panther harckocsik támogatása. Ezek segítségével az ezred délig fel is tudott zárkózni a hadosztály zöméhez.
A páncéloscsoport a Párkány elleni támadáshoz átcsoportosítást hajtott végre. Közben a Muzslától Ebed felé tartó 26. SS-páncélgránátos-ezredet szovjet sorozatvetők tűzrajtaütése érte, amelynek következtében az ezred parancsnoka, Krause SS-Obersturmbannführer halálosan megsebesült.
A páncéloscsoport támadása 12.00 óra körül indult meg. A kibontakozó helységharcban a páncélososztály több szovjet T–34 harckocsit kilőtt. A 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj 9. százada ezekben a harcokban két lövészpáncélost veszített.
Február 20-án a 12. SS-páncéloshadosztály egységeit fokozatosan a 44. „Hoch- und Deutschmeister” birodalmi gránátoshadosztály kötelékei váltották fel és az SS-alakulatok a Barttól északnyugatra lévő új gyülekezési körletükbe indultak. Mozgásukat a szovjet csatarepülőgépek állandó támadásai lassították. Csak kisebb menetoszlopok vagy magányos járművek voltak tőlük több-kevesebb biztonságban. A kimerült csapatok végre pihenhettek egy keveset. Hamarosan lőszer-, élelem- és üzemanyag-utánpótlás is érkezett.
|
|
|
|
|
|
Február 21-én a hadosztálynak a sötétedés beállta után – éjszakai támadás keretében – a 211. népi-gránátoshadosztállyal és a 46. gyaloghadosztály részeivel közösen északnyugati és nyugati irányból indított akciókkal fel kellett volna számolni a szovjetek megmaradt állásait a Bart–Kéménd–Bény vonalon, de Kraas csapatai még nem fejezték be az átcsoportosítást.
Február 22-én a 12. SS-páncéloshadosztály előző éjszaka nehézkesen felvonult alakulatai 04 óra 45 perckor északi irányból indították meg támadásukat Bart ellen. A jobbszárnyon a 25., a balszárnyon a 26. SS-páncélgránátos-ezred támadott. A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj azt a feladatot kapta, hogy az ezred zömét balról követve biztosítsa a hadosztály balszárnyát Bény felől. A hadosztály páncéloscsoportja a 26. SS-páncélgránátos-ezred mögött állt készenlétben.
A német tüzérütegek, aknavetők és sorozatvetők tűztámogatása mellett a páncéloscsoport állt a támadás élére. Mielőtt az első szovjet állásokat elérték volna, a páncélosok aknamezőbe ütköztek. Több harckocsi – köztük az 12/II. SS-páncélososztály parancsnoki harckocsija is – megrongálódott: a leszakadt lánctalpakat szovjet tűzben kellett megjavítani. A páncélosok fedezékbe húzódtak és onnan vették tűz alá a szovjet páncéltörő ágyúkat. A heves szovjet tüzérségi, aknavető- és sorozatvetőtűz a páncélgránátosok soraiban érzékeny veszteségeket okozott.
A 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj 9. századának lövészpáncélosai keletről, az aknamezőkön kívül támadtak. Noha balról páncéltörőágyú-tüzet kaptak, sebességüket, valamint a II. és III. szakaszuk 2 cm-es (egy-, illetve háromcsövű) gépágyúinak tűzerejét kihasználva lefogták a szovjet tűzeszközöket és átgázoltak páncéltörő állásaikon.
A többi lövészpáncélos Bart felé támadott. Egy részük hamarosan megsüllyedt egy patak medrében, de három lövészpáncélos északról mégis betört a községbe. Támadásukat a 12. SS-páncélosezred harckocsijai távolabbról lőtt tüzükkel hatásosan támogatták. A betört harcjárművek a templom érintésével a helység délkeleti szegélyéig nyomultak. A falu tele volt szovjet járművekkel. A 2 cm-es nyomjelzős repeszgránát-sorozatok hatása iszonyatos volt: a falu házainak zömét gyakorlatilag szétlőtték. A tűzhatást hamarosan korlátozta, hogy a faluban lévő T–34 harckocsik fedezékbe kényszerítették a lövészpáncélosokat. Az egyik manőverrel próbálkozó SS-lövészpáncélost rövidesen ki is lőtték. A lövészek által magukra hagyott szovjet harckocsik végül Bény felé eltávoztak.
A jobbszárnyon küzdő 25. SS-páncélgránátos-ezred nem tudta időben elfoglalni kijelölt megindulási állásait, ezért csupán a páncélososztály és a 26/I. és III. SS-páncélgránátos-zászlóaljak támadásához csatlakozhatott. Az ezred foglalta el Bart nyugati részét.
A védők tehermentesítése céljából reggel szovjet ellenlökés indult Bény irányából a Bart felé vezető út mentén, de a heves aknavetőtűzben védekező 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj visszaverte a támadást. A 211. népi-gránátoshadosztály déli irányból támadta Bartot. A délelőtt folyamán a németeknek sikerült Bartot teljesen megtisztítani a szovjet csapattöredékektől. A helységet a 25. SS-páncélgránátos-ezred szállta meg. A 26. SS-páncélgránátos-ezred részeit kivonták.
Bart a szovjet garami hídfő védelmének egyik legjobban megerődített pontja volt. A faluban a németek két bevethető T–34 harckocsit, hat nehéztarackot valamint számos páncéltörő ágyút, aknavetőt és gépjárművet zsákmányoltak. A szovjet hadifoglyok száma elérte a 80 főt, köztük egy ezredes is volt.
|
|
|
|
|
|
Február 23-án az SS-páncéloshadosztályt ismét átcsoportosították.
Február 24-én a 12. SS-páncéloshadosztály új arcvonalszakaszán, Bénynél a légifelderítés adatai szerint az észak-déli irányban húzódó vasúti töltés keleti oldalán a szovjetek kiválóan álcázott golyószóró- és géppuska-fészkeket, valamint páncéltörőágyú-állásokat alakítottak ki. Az árvíz ellen épült gátakat is bevonták védelmi rendszerükbe. Az Érsekkéty–Bény útvonal vasúti kereszteződése előtt aknamező húzódott.
A támadás végrehajtására a 26. SS-páncélgránátos-ezred I. és II. zászlóalja, valamint a hadosztály páncéloscsoportja készült fel. A 25. SS-páncélgránátos-ezred továbbra is Bart körül biztosított. A két SS-páncélgránátos-zászlóalj Érsekpuszta két oldalán sorakozott fel (a jobbszárnyon a 26/I., a balszárnyon a 26/II. zászlóalj). A páncéloscsoport a pusztától keletre foglalta el megindulási állásait. A motor- és lánctalpzörgés elrejtésére a hadosztály tüzérsége zavarótüzet lőtt. A támadás kezdete előtt a 12. SS-páncélos-utászzászlóalj osztagai megpróbálták felszedni a vasúti átjáró előtt telepített aknamezőt, de a szovjetek felfedezték őket és tűz alá vették a területet.
Az álcázás miatt a 157-es magassági ponton (Öreghegy) keresztül meginduló támadást nem vezette be tüzérségi előkészítés vagy nehézfegyvertűz. Ennek ellenére a szovjetek riadóztatták egységeiket és hamarosan zárótüzet lőttek, amelyben a 26/1. és 3. SS-páncélgránátos-századok jelentős veszteséget szenvedtek. A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj erős gyalogsági tüzet kapott a balszárnya felől és kissé megakadt a támadása. A 12/II. SS-páncélososztály eközben előre vonta erőit. Két-két harckocsi gördült előre az Érsekkétyet Bénnyel összekötő út mentén és a reggeli szürkületben tűz alá vették a vasúti töltésen felfedezett szovjet páncéltörő ágyúkat.
Ez alatt a 26/2. SS-páncélgránátos-század 200 méterre megközelítette a vasúti átjárót. Kihasználva a tüzérségi támogatást és a gyalogsági nehézfegyverek tüzét, a század átkelt a vasúti töltésen és géppisztolytűz, valamint kézigránátok alkalmazásával közelharcban felgöngyölítette a szovjetek ott megbúvó állásait.
A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj is felzárkózott, majd betört a szovjet állásokba. A harckocsik közben szovjet páncéltörő ágyúkra vadásztak és néhány T–34 harckocsit is kilőttek. A 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosai 2 cm-es gépágyúi kiváló támogatást nyújtottak a gyalog támadó páncélgránátosoknak, s a saját manőverezésüket is megkönnyítették. A Bény birtoklásáért folyó harcok 08 óra 30 perc körül csendesedtek le. A németek elfoglalták a helységet, a szovjetek pedig visszavonultak a Garam keleti partjára. Amikor az SS-páncélgránátosok megközelítették a Bénynél lévő hidat, a szovjetek felrobbantották azt.
Bény megtisztítása eltartott a déli órákig, majd az SS-zászlóaljak Bény keleti szélén biztosító állásokba húzódtak. A Bénytől egy kilométerre délnyugatra lévő 120-as magassági pont körül még ellenálló szovjeteket az észak felől támadó német harckocsik heves tűzharcban megsemmisítették.
Aznap a hadosztály bevethető páncélosállománya hét Panther és 19 Panzer IV harckocsiból, valamint 21 Panzer IV/70 vadászpáncélosból állt. Az 560. nehéz-páncélvadászosztálynak nyolc Jagdpanthere és hat Panzer IV/70 vadászpáncélosa volt harcképes. Az SS-páncélgránátosok harcoslétszáma egy erős, két közepesen erős, három átlagos és két gyenge zászlóaljban körülbelül 1800 fő volt. A tüzérség hat könnyű és három nehéz ütegből, valamint három sorozatvető-ütegből állt. A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 53 százalék volt.
|
|
|
|
|
|
A garami hídfő felszámolása során a 12. SS-páncéloshadosztály körülbelül 1600 főt veszített. Kraas csapatai 23 tisztet, 60 altisztet és 1040 katonát, összesen 1123 főt kaptak pótlásként.
Február 26-a után a hadosztályt Érsekújvár keleti előteréből Városlőd és Pápa környékére szállították, majd az SS-csapatok elfoglalták a „Frühlingserwachen” hadművelethez kijelölt készenléti állásaikat Polgárditól délkeletre. Az utak rossz állapota és az útvonalak telítettsége miatt a hadosztály nem minden alakulata érte el időben a készenléti állásokat.
Március 1-én a hadosztály teljes létszáma 17 423 fő volt.
Március 3-án a 12. SS-páncéloshadosztály bevethető páncélosállománya kilenc Panther és 12 Panzer IV harckocsiból, valamint 13 Panzer IV/70 vadászpáncélosból állt. Az 560. nehéz-páncélvadászosztály járművei közül hat Jagdpanther és nyolc Panzer IV/70 vadászpáncélos volt harcképes. Az SS-páncélgránátosok egy erős, egy közepesen erős és öt átlagos zászlóaljban mintegy 1700 főnyi harcoslétszámmal rendelkeztek. A hadosztály tüzérsége hat könnyű és egy nehéz ütegből, valamint négy sorozatvető-ütegből állt. Az 50 százalékos mozgékonyságú hadosztályt csak korlátozott célú támadásra tartották alkalmasnak.
A hadosztály számára kijelölt támadási sáv Kislángtól délre húzódott nyugat-kelet irányban. A területen szilárd burkolatú út nem volt, ami megnehezítette a csapatok mozgását. Az I. SS-páncéloshadtest balszárnyán támadó 12. SS-páncéloshadosztálynak, akárcsak a hadtest másik hadosztályának, első lépésként hídfőt kellett létesítenie a Sió-csatornán.
Ennek megvalósítására a következő támadási tervet dolgozták ki a hadosztálynál:
–a 25. SS-páncélgránátos-ezred, megerősítve a 12/1. SS-páncélos-utászszázaddal, Ecsipusztánál áttöri a szovjet állásokat, majd közelebbi feladatként elfoglalja az öt kilométerre délkeletre lévő Feketepusztát;
–a 26. SS-páncélgránátos-ezred (III. zászlóalja nélkül), megerősítve a 12/2. SS-páncélos-utászszázaddal, Kislángtól délre áttöri a szovjetek arcvonalát és közelebbi feladatként birtokba veszi a három kilométerre délkeletre fekvő Ödönpusztát;
–a páncélozott harccsoport Ecsipusztától északra áll készenlétben, hogy miután a páncélgránátosok áttörték a szovjet állásokat, a mélységben előretörve elérje a Sió-csatornát;
–a 12. SS-tüzérezred, a 12. SS-sorozatvető-tüzérosztály és a 12. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály 8,8 cm-es lövegei rövid tüzérségi előkészítés után a páncélgránátos-ezredek harcát támogatják;
–a 12. SS-páncélvadászosztály vadászpáncélosai követik a páncélgránátosokat és leküzdik a szovjet harckocsikat, páncéltörő ágyúkat és támpontokat;
–a 12. SS-páncélos-utászzászlóalj 3. százada felkészül a Sió-csatornán való átkelés támogatására, a 4. század pedig tartalékban marad páncélosok és légi célok elleni harcra;
–a 12. SS-páncélos-felderítőosztály a hadosztályparancsnok rendelkezésére áll;
–a 12. SS-páncélos-híradóosztály pedig gondoskodik a rádiós és vezetékes híradórendszer kiépítéséről (a támadás kezdetéig rádiócsendet rendeltek el).
Március 6-án hajnali 04.00 órakor a 12. SS-páncéloshadosztály a kapott parancs szerint megindította támadását. A szovjetek jól kiépített és mélyen tagolt állásrendszerben elszántan védekeztek, így az SS-páncélgránátosok az első támpontok bevétele után elakadtak. A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj már 04 óra 45 perckor, Ödönpusztától 500 méterre kénytelen volt beszüntetni támadását. A zászlóalj felderítése öt egymás mögött húzódó szovjet lövészárkot azonosított. A szovjet tüzérség erős tüze jelentős veszteségeket okozott azoknak az SS-csapatoknak, amelyek az elfoglalt szovjet állásokon kívül rekedtek. A fagyos föld meggátolta a katonákat abban, hogy beássák magukat. A szovjet csatarepülőgépek alacsonytámadásai tovább lassították a németeket.
A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj a 12. SS-sorozatvető-tüzérosztály tűztámogatásával 16.00 óra körül ismét támadást indított Ödönpuszta ellen, de a szovjet sorozatvetők és aknavetők tüzében próbálkozása jelentős veszteségek mellett összeomlott. Csupán másfél órával később sikerült a 26/5. SS-páncélgránátos-századnak betörnie a szovjetek állásai közé, mire azok a peremvonalukat kiürítették.
A 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj sem volt sikeresebb. Két Panzer IV/70 vadászpáncélos támogatásával 2. századának 13 óra 30 perc körül sikerült csak kivetnie állásaikból a szovjeteket, akik nehézfegyvereik viszszahagyásával Ödönpusztára vonultak vissza.
Erich Kostenbader SS-Sturmbannführer, a 26. SS-páncélgránátos-ezred parancsnoka a jelentős veszteségek miatt leállíttatta a további támadást, amelyet másnap páncélosok támogatásával kellett folytatni.
A 25. SS-páncélgránátos-ezred ugyancsak heves harcokat vívott és alig haladt előre. Ezért a 26/III. (páncélozott) SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosait küldték támadásra, amelyek elfoglalták ugyan Péterszállást, de Feketepusztától északra a szovjetek tüze feltartóztatta őket. Harckocsikat a kedvezőtlen talajviszonyok miatt nem lehetett bevetni.
Március 7-én a 25. SS-páncélgránátos-ezred felújította támadását Feketepuszta ellen, de alig nyert teret és előrenyomulása hamarosan el is akadt. A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj 04 óra 40 perckor támadást indított Ödönpuszta felé a 12/2. SS-páncélos-utászszázad, egy SS-páncélosszázad és a lövészpáncélos-zászlóalj részeinek támogatásával. A pusztát 05.00 óra után nem sokkal el is foglalták a németek.
A 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj tovább támadot és birtokba vette Pálmajort. A 26/II. zászlóalj a harckocsikkal és lövészpáncélosokkal Aranyospuszta északi előteréig jutott. Itt azonban a németek ismét elakadtak és a 26. SS-páncélgránátos-ezrednek a jobbszárnya felől szovjet ellenlökéseket kellett visszavernie. Ebben harckocsik és Grille önjáró nehéz gyalogsági lövegek is támogatták.
Március 8-án a hadosztály Dég felé folytatta támadását. A harckocsik és lövészpáncélosok által támogatott 25. SS-páncélgránátos-ezred elfoglalta Pinkócpusztát. Estig az ezred, élen a páncélosokkal, elérte a Dég–Enying utat és Dégtől három kilométerre nyugatra éjszakázott.
A 26. SS-páncélgránátos-ezred 05 óra 15 perckor indított ismét támadást. Az egyik támogató vadászpáncélos hamarosan harcképtelenné vált. Az ezred estig Déget északkeletről négy kilométerre megközelítette. A település északi szélén létesített szovjet állásokat az önjáró nehéz gyalogsági lövegek vették tűz alá. A szovjet csatarepülőgépek egyik támadása alkalmával az ezredparancsnok, Kostenbader SS-Sturmbannführer halálosan megsebesült. Az ezred vezetését Erich Braun SS-Obersturmbannführer vette át.
A két páncélgránátos-ezred csatlakozásánál, egy útkereszteződésben Pinkócpusztától két kilométerre keletre, a szovjetek páncéltörő ágyúkkal is megerősített állása fedezte a Dég felé vezető utat. Ennek a németek szárnyát veszélyeztető állásnak a felszámolására a hadosztály Siegel SS-Hauptsturmführer vezetésével egy páncélozott harccsoportot vetett be éjszakai harcra. A kötelék az 560. nehéz-páncélvadászosztály két századából, néhány Panzer IV harckocsiból és légvédelmi páncélosból és a
12. SS-páncélos-felderítőosztály részeiből, összesen mintegy 40 páncélozott harcjárműből állt. Siegel harccsoportjának Antalmajorig kellett előretörnie, hogy támogassa a másnapi Dég elleni támadást.
A páncélozott harccsoport éjfél körül indult meg. A széles ékalakzatban támadó páncélosok nyomjelzős sorozatokat lőve veszteség nélkül számolták fel a szovjetek állását az útkereszteződésnél. A sötétben tüzelés nélkül előrenyomuló német páncélosok közül csupán kilenc páncélos és néhány lövészpáncélos érte el Siegel vezetésével hajnali 05.00 óra körül Antalmajort, a többi lemaradt.
A hadosztály aznap 21 halottat (ebből két tiszt), 106 sebesültet (ebből hat tiszt) és nyolc eltűntet, összesen 135 főt veszített. A csapatok 18 bevethető harckocsival, két vadászpáncélossal, valamint 116 lövészpáncélossal és páncélgépkocsival rendelkeztek. Javítás alatt állt 38 harckocsi, 29 vadászpáncélos, illetve lövészpáncélos és páncélgépkocsi. A hadosztálynak alárendelt 560. nehéz-páncélvadászosztálynál hat Panzer IV/70 és négy Jagdpanther volt harcképes. További 10 Panzer IV/70 vadászpáncélos és 18 Jagdpanther javításra szorult.
Március 9-én a reggeli köd leple alatt a két SS-páncélgránátos-ezred részei és Siegel páncélozott harccsoportja támadást indított Dég ellen. A harccsoport parancsnoka egy Jagdpantherből figyelte, amint páncélosai arcból támadják a helységet, légvédelmi páncélosai pedig északnyugatról lendültek támadásba. Dégen a körülbelül 12 darab SZU–100 önjáró lövegbe ütköztek, amelyekből többet kilőttek.
A páncélosokkal együtt támadó két SS-páncélgránátos-ezred részei megtisztították Déget. A páncélozott harccsoport dél felé folytatta támadását. Az egyik Panther-század harckocsijai megsüllyedtek és estig tartott, amíg kivontatták őket. A 25. SS-páncélgránátos-ezred és a 26/III. (páncélozott) SS-páncélgránátos-zászlóalj estig Mezőszilas északnyugati előteréig jutott. A 26/II. SS-zászlóalj a Panzer IV/70 vadászpáncélosokkal együtt este ugyancsak Mezőszilastól északra állt, akárcsak a 26. SS-páncélgránátos-ezred I. zászlóalja.
A hadosztály páncélosai délután Dégtől délkeletre tévedésből kilőtték a 23. páncéloshadosztály három Jagdpanzer IV vadászpáncélosát is, amelyek kiégtek.
Március 10-én a 26. SS-páncélgránátos-ezred 21.00 óráig elfoglalta a jelentősen megerődített Mezőszilast, majd még az éjszaka folyamán előrenyomult Igar északi körzetéig. A hadosztály nyitott jobbszárnyának fedezetlensége a 25. SS-páncélgránátos-ezred támadását jelentősen hátráltatta.
Aznap a 12. SS-páncéloshadosztály napi létszáma 11 299 fő volt, ebből a harcoslétszám 5173 katona. Az SS-csapatok kilenc harcképes Panther és hat Panzer IV harckocsival, valamint hat Panzer IV/70 vadászpáncélossal rendelkeztek. Az 560. nehéz-páncélvadászosztálynál négy Jagdpanther és egy Panzer IV/70 vadászpáncélos volt bevethető állapotban. A páncélgránátosok öt gyenge és egy átlagos zászlóalja körülbelül 700 főnyi harcoslétszámot jelentett. A hadosztály tüzérsége hat könnyű és egy nehéz ütegből, valamint három sorozatvető-ütegből állt. A lövegek közül 25 darabhoz nem volt vontatójármű. A támadásra csak korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 50 százalék volt.
Március 11-ére virradó éjszaka a 26. SS-páncélgránátos-ezred elfogalta Igart. A helységtől délre a szovjetek kitartóan védelmezték simontornyai hídfőjüket. A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj Igart védte a szovjet ellenlökésekkel szemben, az onnan jobbra bevetett 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj viszont visszaszorította a szovjeteket.
A nap folyamán a 26. SS-páncélgránátos-ezredet (III. zászlóalja nélkül) alárendelték az 1. SS-páncéloshadosztálynak. Az ezred a 12. SS-páncélvadászosztály hat vadászpáncélosának és az 1. SS-páncéloshadosztály erőinek támogatásával elfoglalta az Igartól másfél kilométerre délre lévő útelágazást és egy magaslatot Simontornyától két kilométerre északra. Az ezred az 1. SS-páncéloshadosztály másnapra tervezett Simontornya elleni támadása és hídfő-foglalása miatt ebben az alárendeltségben maradt.
A 25. SS-páncélgránátos-ezred aznapi feladata az volt, hogy Ozoránál létesítsen hídfőt a Sió-csatornán. Ennek végrehajtásához alárendeltségébe utaltak két lövészpáncélos-századot és a hadosztály összes bevethető páncélosát (15 harckocsit és öt vadászpáncélost). A felkészülés késett, mert a vadászpáncélosokat még nem töltötték fel lőszerrel és üzemanyaggal. A nyílt terepen várakozó lövészpáncélosoknak szovjet csatarepülőgépek okoztak veszteségeket.
Végül délelőtt egy jól irányzott tüzérségi tűzcsapás után megindult a támadás. Az első hullámot a páncélosok alkották. Két páncélos között kissé lemaradva egy-két lövészpáncélos haladt. A németek 400 méterre megközelítették a csatornát, de a szovjet páncéltörő ágyúk a híd közelében három, a hídon pedig egy Panzer IV harckocsit kilőttek. A 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj a csatorna északi partján létesített állásokat, majd a 25. SS-páncélgránátos-ezred beérkező erői is itt vonultak biztosító állásokba. Ezzel a híd birtokba vétele és hídfő kialakítása céljából indított aznapi német támadás kudarcba fulladt.
Március 12-én hajnali 04 óra 30 perckor a 25. SS-páncélgránátos-ezred Ozoránál újabb támadást indított, hogy hídfőt foglaljon a Sió-csatorna déli partján, de ez többszöri veszteségterhes kísérlet után sem sikerült.
Az 1. SS-páncéloshadosztálynak alárendelt 26. SS-páncélgránátos-ezred I. és II. zászlóalja a 12. SS-páncélvadászosztály vadászpáncélosai, az ezred saját nehézfegyverei és a német tüzérség támogatásával Simontornyától nyugatra lendült támadásba.
A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj 14 óra 30 perckor érte el a csatornát, de a heves szovjet tüzérségi és aknavetőtűzben az ezred erőinek csupán 18 óra 30 perc körül, több gumicsónak elvesztése után sikerült átkelni a déli partra a 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj arcvonalszakaszán. Miután mindkét zászlóalj átkelt, egy körülbelül 300 x 100 méteres hídfőt alakítottak ki. Éjszaka a szovjetek több sikertelen ellenlökést is indítottak a németek apró hídfője ellen. Hamarosan az 1. SS-páncéloshadosztály páncélos-felderítőosztálya is ezt az átkelési pontot használta.
Március 13-án a 26. SS-páncélgránátos-ezred, amely időközben visszakerült a 12. SS-páncéloshadosztály alárendeltségébe, azt a feladatot kapta, hogy vegye birtokba a 220-as magaslatot Simontornyától két kilométerre délre.
A támadás 06 óra 25 perckor vette kezdetét. A páncélosok és a 2 cm-es háromcsövű gépágyúkkal felszerelt lövészpáncélosok hatásos támogatást nyújtottak. A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj déli 12.00 óráig elérte a kijelölt magaslatot. Az 1. SS-páncéloshadosztály erői ugyancsak ezt a tereptárgyat rohamozták a zászlóaljtól keletre. A szovjetek napközben többször is ellenlökést indítottak a magaslat visszafoglalására lövészek, páncélosok és önjáró légvédelmi géppuskák bevetésével. Éjszaka egy alkalommal be is törtek a 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj támpontszerű vonalaiba, de kivetették őket. A hadosztály-kísérőszázadot is a 26. SS-páncélgránátos-ezred alárendeltségébe utalták.
A hadosztály a német offenzíva első nyolc napján (március 6-13.) 148 halottat (ebből öt tiszt), 656 sebesültet (ebből 19 tiszt) és 153 eltűntet, összesen 957 főt veszített.
A csapatok napi létszáma 12 295 fő, ebből harcképes 4594 fő volt. A páncélosok közül 15 harckocsi, 18 vadászpáncélos, valamint 117 lövészpáncélos és páncélgépkocsi volt bevethető. További 39 harckocsin, 49 vadászpáncéloson, 77 lövészpáncéloson és páncélgépkocsin a karbantartók dolgoztak. Harc közben a hadosztály öt harckocsija és két vadászpáncélosa semmisült meg.
Március 14-én a szovjetek kisebb hídfőt létesítettek a Sió-csatorna északi partján, de ezt a 25. SS-páncélgránátos-ezred teljesen elreteszelte. A német páncélosok és nehézfegyverek használható hadihíd hiányában egyelőre az északi parton vesztegeltek.
Március 15-én reggel 08.00 és 09.00 óra között a szovjetek betörtek a 26. SS-páncélgránátos-ezred állásaiba, amelyek a csatornától mintegy 300 méterre délre húzódtak, de hamarosan visszavetették őket. A német tüzérség zavarótüzet lőtt a felderített szovjet célokra.
Aznap a hadosztály páncélosállományát 24 (ebből bevethető kilenc) Panther és 23 (10) Panzer IV harckocsi, 30 (10) Panzer IV/70 vadászpáncélos és nyolc (kettő) Flak-Panzer IV légvédelmi páncélos alkotta. Az 560. nehéz-páncélvadászosztálynak 13 (hét) Jagdpanthere104 és valószínűleg 24 (?) Panzer IV/70 vadászpáncélosa volt.
A Dél Hadseregcsoport az elakadt offenzívát Sárkeresztúr és Gárdony körzetében keleti irányú támadással akarta kimozdítani a mozdulatlanságból, ezért az I. SS-páncéloshadtest erőit is ide kellett átvezényelni. A sötétedés beálltával a csapatoknál meg is kezdődtek az előkészületek az átcsoportosításra.
Március 16-án kora reggel a 26. SS-páncélgránátos-ezred erőit szakaszonként váltották le és vonták vissza. A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljnál 09 óra 10 perckor végeztek a leváltással. A zászlóalj Igarra vonult, ahol személyi utánpótlást kapott.
A 25. SS-páncélgránátos-ezred a megtévesztésre vonatkozó intézkedéseknek megfelelően a szovjetek ozorai hídfője ellen készült támadást indítani. A hadosztály tüzérsége egész nap jelentős mennyiségű lőszert lőtt el.
Március 17-én a 25. SS-páncélgránátos-ezred felszámolta a szovjetek hídfőjét Ozoránál. A hadosztály csapatai közben megkezdték az átcsoportosítást.
Aznap a hadosztály napi létszáma 12 128 fő volt, ebből a harcoslétszám 4780 katona. A bevethető páncélosállomány hat Panther és 12 Panzer IV harckocsiból, valamint 12 Panzer IV/70 vadászpáncélosból állt. Az 560. nehéz-páncélvadászosztálynak három Jagdpanthere és hat Panzer IV/70 vadászpáncélosa volt harcképes. A páncélgránátosok harcoslétszáma egy erős, három közepesen erős és három gyenge zászlóaljban körülbelül 1600 fő volt. A tüzérséget hat könnyű és egy nehéz tarackos üteg, egy 10 cm-es ágyús üteg és négy sorozatvető-üteg alkotta. A támadásra korlátozottan alkalmas hadosztály mozgékonysága 51 százalék volt.
Március 18-án a 12. SS-páncéloshadosztály Székesfehérvártól kilenc kilométerre délnyugatra, Falubattyán köretében gyülekezett. Mivel az I. SS-páncéloshadtest erőivel a németek a Mór–Fehérvárcsurgó vonalról támadást terveztek a Velencei-tó és a Vértes-hegység között támadó szovjetek ellen, a 12. SS-páncéloshadosztály este megkezdte menetét Mór déli körzetébe. A sötétben araszolgató járműoszlopok csak lassan haladtak.
Március 19-én reggel a németeket szovjet csatarepülőgépek támadták meg. A Balinkán berendezett előretolt hadosztály-harcállásponton a 3. SS-páncéloshadosztály néhány szétugrasztott katonája jelentkezett. A település keleti szélén késő délután a 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj rendezkedett be védelemre. A 3. SS-páncéloshadosztály „kóborló” katonáit besorolták a zászlóaljba. Bodajkon a 12. SS-páncélos-felderítőosztály zárta le a Móri-víz átkelőhelyeit.
Délután a hadosztály harcálláspontját áthelyezték Szápárra, ahol a 12. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály is állásba ment. A 12. SS-páncélosezred Bakonycsernyén gyülekezett. A 25. SS-páncélgránátos-ezred és a 12. SS-páncélvadászosztály ismeretlen okból az 1. SS-páncéloshadosztály alárendeltségébe lépett. A Balinkát támadó szovjeteket az SS-páncélgránátosok visszaverték és hat harckocsijukat kilőtték.
Az I. SS-páncéloshadtest ezzel elfoglalta készenléti állásait a másnapi támadáshoz. A 12. SS-páncéloshadosztály azt a feladatot kapta, hogy 20-án 05.00 órakor Bakonycsernyétől délkeletre indítson támadást és vesse ki a szovjeteket az aznap birtokba vett Isztimérről.
Március 20-án a 26. SS-páncélgránátos-ezred támadást indított Isztimér felé, de a nyugati irányban ugyancsak támadó szovjetek kelet felől oldalba kapták a németeket. A 12. SS-páncélosezred azt a feladatot kapta, hogy tartóztassa fel a Balinkát támadó szovjeteket és tegye lehetővé a páncélgránátosoknak, hogy visszavonuljanak megindulási állásaikba.
Siegel SS-Hauptsturmführer négy-öt Panzer IV harckocsival indult el, s Mecsérpusztánál hamarosan nyolc T–34-et vettek észre, amelyeknek parancsnokai az út mellett helyzetmegbeszélést tartottak. A németek 400 méterről azonnal tüzet nyitottak és az összes harckocsit kilőtték. Az egyik szovjet páncélos még működő rádió adó-vevőjében hallották, hogy két szovjet gépesítetthadtest közeledik.
A hadosztály balszárnya este Nagyveleget védte, de a helységet éjszaka fel kellett adniuk.
A 12. SS-páncélvadászosztály este Inotánál, a 25. SS-páncélgránátos-ezred pedig Bakonykútinál és Ösküpusztánál harcolt az 1. SS-páncéloshadosztály alárendeltségében.
Március 21-én hajnalban a hadosztály-kísérőszázad Bakonycsernyére vonult, hogy fedezze a Zirc felé vezető utat a kelet felől támadó szovjetekkel szemben. Kistéspusztánál az I. SS-páncéloshadtest 501. SS-biztosítószázada volt állásban.
A 26. SS-páncélgránátos-ezred és a 12. SS-páncélosezred Mecsérpusztát és a környező magaslatokat védte a szovjet harckocsik és lövészgyalogság támadásaival szemben. A heves harcokban 19 szovjet páncélost kilőttek, kettőt pedig zsákmányul ejtettek.
Ennek ellenére a németek állásaikat nem tudták megtartani, s a 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj Sikátorpusztán át Bakonycsernyére vonult vissza, a 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóalj pedig a helységtől északra létesített újabb állásokat. A visszavonulást Siegel páncélosai fedezték, majd Bakonynánára vonultak.
A hadosztály lövészpáncélos-zászlóalját is Tésig vetették vissza a szovjet csapatok, majd miután elfoglalták a települést, a németek az onnan nyugatra lévő magaslatra szorultak vissza. Ezzel a szovjetek a Veszprém– Zirc–Kisbér útvonal közelébe jutottak. A németek ezért vissza akarták foglalni Tést.
A feladat végrehajtására négy Jagdpantherből, a 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj 10 lövészpáncélosából, a hadosztály kísérőszázadából, az 501. SS-biztosítószázadból és egy ismeretlen eredetű gránátosszázadból harccsoportot állítottak össze. A 17.00 óra körül kezdődő támadás kudarcot vallott, csakúgy mint a 19.00 órakor és 20 óra 30 perckor megismételt kísérletek. Három Jagdpanthert kilőttek a szovjetek. A harccsoport végül a településtől 600 méterre nyugatra húzódó magaslaton rendezkedett be védelemre. A gyalogság megerősítésére egy Jagdpanther és egy lövészpáncélos elöl maradt.
A visszavonuló 26. SS-páncélgránátos-ezredet üldözték a szovjetek. A hadosztály balszárnyán a magyar 2. páncéloshadosztály hátráló kötelékei Csatkát is feladták és a németek északi szárnya nyitott volt. Az északkelet felől támadó szovjet csapatok este visszaszorították az ezred I. és II. zászlóalját és elfoglalták Bakonycsernyét.
Tés északkeleti körzetéből a szovjetek északnyugat felé törtek és a németek csak Szápárnál tudták őket feltartóztatni. A 12. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály lövegei a szovjet gyalogságot lőtték. Este a hadosztály arcvonala Tés nyugati körzetétől Szapáron át Dudartól hat kilométerre nyugatra húzódott. A hadosztály-harcálláspont Dudaron volt.
Március 22-ére virradó éjjel a 26. SS-páncélgránátos-ezred és annak balszárnyához csatlakozó 3. SS-páncéloshadosztály részei Bakonycsernye és Szápár között, s onnan északnyugatra új állásokat létesítettek. A 12. SS-páncélos-utászzászlóalj Jásdon gyülekezett, miután a simontornyai hídfőből az 1. SS-páncéloshadosztállyal együtt kivonták és korábban Kislángnál harcba keveredett a szovjetekkel.
A szovjet csapatok már korán reggel támadást indítottak a 26. SS-páncélgránátos-ezred biztosító vonala ellen. A jelentős veszteséget szenvedett németek egyelőre tartani tudták állásaikat.
Tés körül, a malomban éjszakázó 12. SS-páncélos-utászzászlóalj 1. és 2. századát a szovjetek meglepték. A 2. század a Gaja patak keleti partján csaknem megsemmisült, 120 katonája eltűnt. A lövészpáncélosokkal felszerelt 1. század vissza tudott vonulni a nyugati partra. A páncélos-utászok napközben Dudar délkeleti szélére vonultak vissza.
Téstől nyugatra a szovjetek hajnalban hátba támadták a 26/III. (páncélozott) SS-páncélgránátos-zászlóalj és a hadosztály-kísérőszázad állásait. A németek 08.00 órakor megkezdték a visszavonulást. A 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj harcálláspontját közelharcban kellett megvédeni. Ezután a lövészpáncélosok Bakonynánára vonultak vissza. A hadosztály kísérőszázada a településtől három kilométerre délre foglalt újabb állást.
Délelőtt 10.00 órakor az SS-lövészpáncélosokat és a magányos Jagdpanthert visszavonták. Bakonynána védelme a kísérőszázadra maradt, de a szovjetek nyomása elől a hadosztály parancsára 13 óra 30 perckor Zirc felé visszavonult. A század I. és III. szakasza másnap hajnalban Lókútnál fedezte a hadosztály jobbszárnyát.
A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj, mivel szárnyai fedezetlenek maradtak, Dudar felé tört át. A 26. SS-páncélgránátos-ezred I. és II. zászlóalja Dudartól keletre létesített állásokat.
Dél körül a szovjet páncélosok és lövészalegységek csatarepülőgépek támogatásával észak felől támadást indítottak Dudar körzetében. A 12. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály ott harcoló lövegei és gépágyúi tüzet nyitottak. A 2. üteg hat páncélost lőtt ki, de két 8,8 cm-es lövegét és két 3,7 cm-es gépágyúját a szovjetek megsemmisítették. Délután a légvédelmi tüzérosztály maradékát Zirctől négy kilométerre délnyugatra, Putrimajorhoz vezényelték, hogy gyalogságként biztosítsa a helységet.
Este újabb szovjet támadás indult Dudar ellen, most már északnyugati irányból is. Emiatt a 26. SS-páncélgránátos-ezred parancsot kapott, hogy vonuljon vissza. A 3. SS-páncéloshadosztály részei is voltak védelemben.
A hadosztály déli szárnya és a Várpalota délnyugati körzetében harcoló 1. SS-páncéloshadosztály között széles rés keletkezett az arcvonalban. A nyitott jobbszárny fedezésére a 26. SS-páncélgránátos-ezred (III. zászlóalja nélkül) Lókútra vonult. A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj katonái páncélosokra felkapaszkodva indultak oda Zircen keresztül, de az utak telítettsége miatt csak másnap reggel 07 óra 15 perckor érkeztek meg. A helységet és a délkeleti magaslatokat biztosító hadosztály-kísérőszázad részeit a zászlóaljnak rendelték alá.
A hadosztály balszárnyán a 3. SS-páncéloshadosztály alárendelt alakulatait kiszorították a szovjetek Koromlapusztáról, de a 12. SS-páncélos-felderítőosztály visszafoglalta a házcsoportot.
A 12. SS-páncéloshadosztály estig a 3. SS-páncéloshadosztály alárendelt részeivel Zirctől keletre elérte a Klára-állást, amelyet a hadosztály arcvonalától délre már a szovjetek elértek. A Lókútnál bevett SS-harccsoport, valamint a 25. SS-páncélgránátos-ezred és a 12. SS-páncélvadászosztály egyelőre nem tartott a hadosztállyal.
Március 23-án hajnali 03.00 óra után a hadosztály-kísérőszázad Olaszfalut keletről biztosító részei visszahúzódtak Lókútra.
Napközben a szovjetek elfoglalták Zircet, amit a 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj lövészpáncélosai védtek. A zászlóalj Pénzeskútig vonult vissza. Az Olaszfalu felé támadó szovjetekkel szemben a 12. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály az éjszakai órákig védte Putrimajort. A 2. és 4. üteg gyalog harcoló katonáit az 1. üteg páncélelhárításra beállított lövegei támogatták, amelyek öt szovjet páncélost lőttek ki. A tüzérosztály 24-ére virradó éjjel ugyancsak Pénzeskútra vonult vissza.
Lókútnál a nap viszonylag nyugalmasan telt: a németek csupán egy felderítő szovjet páncélozott harcjárművet lőttek ki. A 26. SS-páncélgránátos-ezred és a 12/II. SS-páncélososztály állásait csupán este 19 óra 30 perckor érte jelentősebb szovjet támadás keleti irányból. A német tüzérség zárótüze visszaverte a támadást. Este 22.00 órakor a szovjetek ismét támadást indítottak. Az SS-páncélgránátosok és páncélosok egy ideig védték a települést, majd éjfél után negyed órával kiürítették Lókutat és Pénzeskút felé vonultak vissza. A harcokban három szovjet harckocsit lőttek ki. A hadosztály balszárnyát Cseszneknél a 12. SS-páncélos-felderítőosztály fedezte, de a szovjetek áttörtek rajta.
A 12. SS-páncéloshadosztály leharcolt erőinek (a 25. SS-páncélgránátos-ezred és a 12. SS-páncélvadászosztály nélkül), alárendeltségükben a 3. SS-páncéloshadosztály részeivel mintegy 16 kilométer hosszú, erdős terepen húzódó arcvonalat kellett tartaniuk. Ezért csak támpontszerű, az utak és lakott települések környékére összpontosított védelem jöhetett szóban. Az ellátási problémákat súlyosbította, hogy a szovjetek előretörése miatt a hadosztály már csupán egyetlen, nem teljes értékű utánpótlási útvonallal rendelkezett Zirc–Pénzeskút–Bakonybél–Bakonykoppány–Pápa felé.
Március 24-én hajnali 03 óra 20 perc körül a 26. SS-páncélgránátos-ezred harccsoportja is beérkezett Pénzeskútra. A páncélgránátosoknak a 12. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály ütegeivel együtt legalább másnap reggelig kellett védenie a helységet, hogy időt biztosítsanak a hadosztály nehezen járható utakon mozgó járműoszlopainak a visszavonulásra.
Délelőtt 10 óra 30 perckor a szovjetek támadást intéztek a légvédelmi tüzérek előretolt állásai ellen, de végül az erdőn keresztül nyugat felé nyomultak tovább. Egy óra múlva a szovjet páncélosok és lövészek már a németek Pénzeskútnál lévő állásait támadták. Néhány mozgásképtelen német harckocsi tüzet nyitott és két szovjet páncélost kilőtt. A jobbszárnyon egy 2 cm-es négycsövű gépágyúval felszerelt Flak-Panzer IV lőtte a szovjet gyalogságot. A szovjetek visszahúzódtak.
Déli 12 óra 15 perckor ismét szovjet támadás kezdődött. Az erős aknavetőtűzben az SS-páncélgránátosok egy része pánikba esett és visszavonult. A szovjetek gyakorlatilag szétlőtték őket. A még kitartó, harcedzettebb németek is hamarosan megkezdték a visszavonulást Somhegy felé.
Az elszakadás során Siegel SS-Hauptsturmführer harckocsija megsérült, ezért fel kellett robbantani. Később a 12/II. SS-páncélososztály parancsnoka másik két Panzer IV harckocsival és néhány páncélgránátossal hátvédként fedezte a visszavonulást, majd este Bakonybélre húzódott vissza.
A hadosztály-kísérőszázad délután 14.00 óra körül Somhegytől 300 méterre keletre foglalt állást. A jelentős veszteségeket szenvedett 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj maradékát gyalog harcoló SS-tüzérek és felcserek beolvasztásával Ott-harccsoporttá szervezték át. Este 18 óra 10 perckor nyolc szovjet harckocsi és kísérő gyalogság támadta meg Somhegyet és szétlőtték a települést. Az Ott-harccsoport egy óra múlva Bakonybélre vonult vissza, ahol csatlakoztak a főleg tapasztalatlan újoncokból álló Hauschild-harccsoporthoz. Este 22.00 óra körül a hadosztály kísérőszázada is beérkezett.
Mivel a szovjet csapatok aznap már a Bakony északnyugati szélén, Pápa felé törtek előre, a hadosztály 21 óra 30 perckor elrendelte a visszavonulást Bakonybélről Bakonykoppányra. Elsőként az Ott-harccsoport indult el. A Hauschild-harccsoport képezte az utóvédet. A hadosztály-kísérőszázad néhány utásszal együtt robbantási feladatokat hajtott végre és utolsónak szakadt el a szovjetektől.
Március 25-én hajnalban az utóvéd a Gerenceipusztától két kilométerre északra lévő hídnál fedezte a visszavonulást. A szovjetek páncélgépkocsikkal és mintegy 300 lövésszel követték a németeket. A kísérőszázad robbantó különítménye egy Panther harckocsi fedezete alatt a környéken négy hidat robbantott fel.
Amint a visszavonuló német járművek elérték Bakonykoppányt, a szovjetek is támadást indítottak a helység ellen nyugati irányból. Kraas SS-Brigadeführer a 26/III. SS-páncélgránátos-zászlóalj részeivel ellenlökést indított és visszaszorította a támadókat. Az Ott-harccsoport a Bakonykoppány– Béb útvonalon foglalt állást. Ide várták a Hauschild-harccsoportot is. Utolsóként a Bakonyból a hadosztály-kísérőszázad vonult vissza Béb felé 10.00 óra körül. Dél körül a hadosztály harcálláspontja Vanyolán volt.
Az Ott-harccsoport és egy nehéz tüzérosztály Bakonykoppánytól nyugatra 11.00 óra után visszavert egy nyugati irányú szovjet támadást, de közben elfogyott a lőszere. Dél körül a szovjetek a harccsoport balszárnyát megkerülve elfoglalták Bakonyszücsöt, majd később Csótot is. Délután már Vanyolát támadták, ahol Kraas SS-Brigadeführer harcálláspontja is volt. A németek csak a helység déli szélén és a délnyugati magaslatokon tudták őket feltartóztatni, részben a tüzérség állásai között. A szovjetek ezért dél felé fordultak és elfoglalták Bébet. Ezzel az Ott-harccsoportot elvágták a hadosztálytól, de az átvágta magát Nagygyimót felé, ahol a 3. SS-páncéloshadosztály egy harccsoportjához csatlakozott. Az Ott- és Hauschild-harccsoportok másnap kora reggel érték el a hadosztály este Takácsiba áthelyezett harcálláspontját. A hadosztály-kísérőszázad innen délre, Antalházapusztánál biztosított.
A hadosztály ugyan ismét viszonylag sík terepre ért, de páncélosai és lövészpáncélosai zömét már kilőtték a szovjetek, vagy műszaki hiba miatt fel kellett robbantani őket. Ezért már nem állt rendelkezésre olyan páncélozott harccsoport, amelyet a településeken berendezett és a páncélgránátosok által védett támpontok között be lehetett volna vetni a betört szovjetek ellen. Így az aktív védelem egyre nehezebbé vált.
Március 26-án a 12. SS-páncélos-utászzászlóalj visszavonult a Rába mögé, Szanytól délkeletre. A Pápa–Marcaltő–Szany útvonalon a Rába és a Marcal hídjait az Organisation Todt munkásalakulatai robbantásra készítették elő.
Reggel a hadosztály jobbszárnyán a szovjetek áttörték a 26. SS-páncélgránátos-ezred állásait. A gyenge erőkkel indított ellenlökés eredménytelen maradt. Dél körül a szovjetek Takácsi ellen is támadást indítottak és délután betörtek a helységbe. A hadosztály harcálláspontját a németek Marcaltőre helyezték át, Takácsit pedig kiürítették.
Estefelé a hadosztály zöme a marcaltői hídfőn át a Rába nyugati partjára vonult vissza és a hídfőtől északra foglalt állásokat. A hadosztály-kísérőszázad, néhány utász-rohamosztag, egy még bevethető harckocsi és egy légvédelmi löveg utóvédként a hídfőben maradt. A hadosztály-harcálláspont Szanyra költözött. A 12. SS-páncélos-légvédelmi tüzérosztály állásai Szilnél húzódtak.
Március 27-ére virradó éjszaka a szovjetek betörtek a marcaltői hídfőbe, de a 12. SS-páncélos-utászzászlóalj részei visszaverték őket. Kraas SS-Brigadeführer még a hídfő területén tartózkodott.
Reggel a hadosztály Waizenegger vezérkari alezredes121 parancsnoksága alatt egy harccsoportot állított össze, amelynek a mórichidai Rába-hídfőben harcoló magyar 1. honvéd hegyidandárt kellett támogatnia. A harccsoport feltehetően a 26. SS-páncélgránátos-ezred törzséből, az ezredközvetlen századokból, a 26/I. SS-páncélgránátos-zászlóaljból (az addigi Hauschild-harccsoportból) és néhány páncélosból állt.
A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj a 25. SS-páncélgránátos-ezred alárendeltségébe került, s Répcelaktól délre foglalt védőállást. Az ezred aznap érkezett be a hadosztályhoz a 12. SS-páncélvadászosztállyal együtt. A páncélgránátos-zászlóalj jobbján a 12. SS-páncélos-felderítőosztály, balján pedig a 25. SS-páncélgránátos-ezred volt állásban. A páncélos-felderítők létesítettek kapcsolatot az 1. SS-páncéloshadosztállyal. A páncélgránátos-ezred balszárnya a 3. SS-páncéloshadosztályhoz csatlakozott.
A marcaltői hídfőt a német 232. páncéloshadosztály gyenge erőinek késő délután fel kellett adniuk. A Rába és a Marcal felett átívelő hidakat felrobbantották ugyan, de a Rába egyik hídján a robbanás nem következett be. Ezért Taubert SS-Hauptsturmführer, a 12. SS-páncélos-utászzászlóalj parancsnoka vezetésével a németek sötétedéskor kijavították a hibát és a híd – rajta három T–34 harckocsival – a folyóba hullott.
Délután a szovjetek Nicknél átkeltek a Rába nyugati partjára. Ezért a 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóaljat néhány Panzer IV harckocsival és két lövészpáncélossal megerősítve Répcelak keleti és északi szélén vetették be, hogy biztosítsa a Répce patakon való átkelést.
Március 28-án a 12. SS-páncéloshadosztály tovább védte a Rába mögötti állásait és több szovjet támadást visszavert. A leghevesebb harcok Nick és Vág körzetében folytak. A hadosztály jobbszárnyát a szovjetek Nick déli szélére vetették vissza. A Csornáig előrenyomult szovjetek a hadosztály hátát fenyegették.
Március 29-én hajnali 03.00 órakor a hadosztály-kísérőszázad Kraas SS-Brigadeführer harcálláspontját Csapodon rendezte be.
Reggel 06 óra 45 perckor a szovjetek támadást indítottak a 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj Répcelaknál húzódó állásai ellen. Az első támadást a németek visszaverték, de a második már a településtől négy kilométerre nyugatra vetette vissza őket. A szovjetek 08 óra 55 perckor ismét támadtak és egy SS-lövészpáncélost kilőttek. A negyedik szovjet támadás miatt a zászlóaljnak Ivánra kellett visszavonulnia. Este 20 óra 10 perckor az SS-páncélgránátosokat itt is támadás érte, de a német tüzérség tüze megállította a szovjet előretörést. Az újabb szovjet roham a zászlóalj-harcálláspontig jutott, ezért a németek újabb egy kilométert vonultak vissza nyugat felé.
A 25. SS-páncélgránátos-ezred egyes részeit a szovjetek Dénesfánál bekerítették. Este már a hadosztály harcálláspontját is támadás érte Csapodon, amelyet ezért Pityérmajorhoz helyeztek át. Ide vezényelték a hadosztály-kísérőszázadot és a 12. SS-páncélos-felderítőosztályt is. Mivel a szovjetek Kapuvár körzetéig jutottak, a 25. SS-páncélgránátos-ezred arcvonalát Csapodtól nyugatra vonták vissza.
Március 30-án reggel a 25. SS-páncélgránátos-ezred állásai Lövőtől nyolc kilométerre keletre húzódtak. Jobbra tőle a 26. SS-páncélgránátos-ezred védekezett. A hadosztály jobbszárnyán a 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj Lövőtől közvetlenül délre harcolt. A hadosztálynak jobb- és balszomszédjaival (3. SS-, illetve 1. SS-páncéloshadosztály) nem volt harcászati kapcsolata.
A hadosztálytörzs, a hadosztály-kísérőszázad és a 12. SS-páncélos-felderítőosztály a szovjetek elől előbb Lövőre, majd a délelőtt folyamán Sopronkövesdre vonult vissza.
Az SS-páncélgránátos-zászlóaljak számára reggel személyi utánpótlás érkezett Lövőre, főleg a haditengerészet kötelékéből átvezényelt partvédő tüzérek, akiknek sem harci tapasztalatuk, sem kielégítő gyalogsági harckiképzésük nem volt. A zászlóaljakba beolvasztott újoncoknak alig volt esélyük a harcedzett szovjetekkel szemben.
Délután 14 óra 15 perckor a 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj Lövő déli szélén húzódó állásait szovjet páncélosok és lövészkötelékek támadták meg. Az újoncok pánikba estek, amely átragadt az egész zászlóaljra. Négy T–34 harckocsi lerohanta a menekülő SS-páncélgránátosokat, akiket csak a helységtől három kilométerre északnyugatra lehetett újra gyülekeztetni és biztosító állásokba parancsolni.
A 25. SS-páncélgránátos-ezredet Pusztacsaládnál érte szovjet támadás, amely közelharcig fajult. A németek északnyugat felé húzódtak vissza.
A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj biztosító állásait délután a szovjetek áttörték és a zászlóalj Sopronkövesdig hátrált. Amikor a szovjet páncélosok ide is betörtek, a hadosztály harcálláspontját áthelyezték Nagycenkre. A 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj is ide vonult vissza.
A Nagycenk–Sopron útvonal fedezésére a hadosztály-kísérőszázad részeiből, a hadosztálytörzs őralakulatából, két 8,8 cm-es páncéltörő ágyúból és nyolc 8,8 cm-es légvédelmi ágyúból álló harccsoport kapott parancsot. A különítmény éjfél körül foglalta el állásait Harka déli és keleti kijáratainál.
Március 31-én reggel 06.00 óra körül 16 szovjet harckocsi Hidegség felől Nagycenk felé nyomult előre. A páncélosok előbb a helység déli és délkeleti szélén 150 fővel biztosító 12. SS-páncélos-utászzászlóalj harcálláspontjáig törtek és kilőtték a zászlóaljparancsnoki lövészpáncélost. Ezután a 12. SS-páncéloshadosztály harcálláspontja ellen fordultak. A törzsnél csupán egy orosz segédszolgálatos („Hiwi”) rendelkezett páncélököllel, aki ki is lőtte az egyik T–34-et. Ezzel a törzs időt nyert, és gyalog elmenekült a négy kilométerre nyugatra, már birodalmi területen fekvő Deutschkreutzba (Sopronkeresztúrra). Itt a 25. SS-páncélgránátos-ezred részei már berendezkedtek védelemre. A Nagycenkre betört 16 szovjet harckocsiból a 12. SS-páncéloshadosztály páncélosai 15 darabot kilőttek.
Délelőtt a szovjetek elfoglalták Deutschkreutzot is. Ezért a hadosztály harcálláspontját a németek – magyar területre visszatérve – Harkán keresztül vonulva Soprontól délre, az erdőben rendezték be.
A 26/II. SS-páncélos-zászlóalj reggel 09 óra 15 perckor Harkától öt kilométerre délre, a Birodalmi Védőállásban (már osztrák területen) szovjet támadás érte, ezért visszavonult Harkára és a település déli szélén védekezett tovább (ismét magyar területen). Délután 15 óra 30 perckor nyugat és dél felől újabb szovjet támadás érte a zászlóaljat. A szovjetek végül 18 óra 30 perckor betörtek a településre. Ekkor a 26/II. SS-páncélgránátos-zászlóalj visszavonult Sopron felé.
A Deutschkreutznál harcoló 25. SS-páncélgránátos-ezred részeit és a 12. SS-páncélos-utászzászlóaljat bekerítették, de később Sopron felé kitörtek.
A szovjetek napközben elérték Sopront és este be is hatoltak a városba. A 12. SS-páncéloshadosztály két páncélgránátos-ezredének leharcolt harccsoportjai és néhány páncélosa Sopron felé átverekedte magát a szovjeteken. A hadosztály vezetési csoportját szétugrasztották, amely csak másnap, már osztrák területen tudott újrarendeződni.
A hadosztály csapatai április 1-ére virradó éjszaka Sopron közelében átlépték a német-magyar határt és ezzel Magyarország területen vívott harcukat befejezték.
A 12. SS-páncéloshadosztály a továbbiakban Bécsújhelynél, majd Bécstől délnyugatra, a Bécsi-erdőben harcolt a szovjet csapatok ellen. Május elején Amstettenen keresztül Ennshez vonult vissza, ahol május 8-án az amerikai csapatok előtt tette le a fegyvert.
