Kövess minket: Telegram — XVkontakte

1915. február 23-án született Paul Warfield Tibbets amerikai repülőtiszt, annak a repülőgépnek a parancsnoka, amelyről ledobták Hirosimára a világ első atombombáját. 

Az Illinois állambeli Quincyben született fiút szülei orvosnak szánták, ám őt csak a repülés érdekelte, s 1937-ben jelentkezett repülőkadétnak a légierőnél. Tanult egymotoros oktatórepülőn, majd egydugattyús hajtóművel rendelkező, egyfedelű gépen.

Társaival ellentétben ő nem a légi harcban, hanem a megfigyelésben tűnt ki, 1938-tól a georgiai Fort Benningben teljesített szolgálatot, több ezer órát repült felderítő gépekkel és B-10-es bombázóval. Amerika hadba lépése után az európai frontra került, 1942-ben részt vett az észak-afrikai német Afrikakorps elleni Fáklya hadműveletben, majd az Európa elleni első amerikai légi támadásban. Miután teljesítette az előírt 25 bevetést, ezredesi rangot kapott és 1943 márciusában hazavezényelték Amerikába.

Itt azzal a feladattal bízták meg, hogy tesztelje a Boeing vállalat újonnan elkészült, ám még rengeteg konstrukciós hibával küzdő nehézbombázóját, a B-29 Superfortresst. A csendes-óceáni fronton 1944-től bevetett B-29 a híres B-17-es "repülő erőd" továbbfejlesztett változata volt. A második világháború legnagyobb, szolgálatba állított repülőgépe gyorsabban és magasabban repült, mint a legtöbb japán vadászgép, ráadásul önvédelmi fegyverzete is igen erős volt. Tibbetsnek minden segítség nélkül, önállóan kellett kiismernie a gépet, s a próbák végére 400 repült órájával ő volt a legtapasztaltabb B-29-es pilóta.

Amikor az atombomba kidolgozására irányuló Manhattan terv során nyilvánvaló lett, hogy a nukleáris fegyver ledobására az amerikai légierőben egyedül a B-29 alkalmas, Tibbets ezredes is tagja lett a történelem első atomtámadására készülő egységnek. A Silverplate fedőnevű hadművelet 1944 elején kezdődött a Los Alamoshoz közeli Wendover légibázison, később az alakulatot áthelyezték a csendes-óceáni hadszíntérre, ahol állomáshelyük a Mariana-szigeteken található Tinian lett.

Az 509. vegyes repülőcsoport 1800 emberrel és 15 átalakított B-29 géppel, a ledobandó atombombák pontos másolatával kezdte meg a gyakorlatozást. A repülőgépek bombaterét megnövelték, új kivető szerkezetet, erősebb motort kaptak, fegyverzetüket és páncélzatukat a teljesítmény növelése érdekében leszerelték. A később a hirosimai bombát ledobó B-29 gép nyolc gyakorló repülést hajtott végre, július végén két, a japán fő szigetek elleni bombázásban is részt vett.

Július 26-án az Indianapolis cirkáló fedélzetén megérkezett Tinianba a Little Boy (Kisfiú) néven emlegetett atombomba. Augusztus 5-én Harry Truman elnök engedélyezte az atomfegyver bevetését Hirosima ellen, másodlagos célpontnak Kokurát és Nagaszakit jelölték ki. A küldetés parancsnokának még aznap Tibbets ezredest nevezték ki, aki gépét édesanyjáról Enola Gaynek nevezte el. A nevet augusztus 5-én este felfestették a bombázóra, és a bombatérben elhelyezték a 3,6 m hosszú, 0,7 méter széles és 4,4 tonnás Little Boyt.

1945. augusztus 6-án hajnalban hét bombázó szállt fel Tinianról. Az elsőként induló három gép az időjárás-felderítést (azaz a célpontok feletti felhőzet kiterjedésének megállapítását) végezte. Az Enola Gayt kísérő három gép egyike a robbanást vizsgáló tudósokat vitt, a második a fotózást végezte, a hetedik bombázó volt a tartalék. Az Enola Gay legénységét Paul Tibbets ezredes, parancsnok és pilóta, Robert Lewis másodpilóta, Thomas Ferebee bombázótiszt, Theodor Van Kirk navigátor, Jacob Beser radarspecialista, William "Deak" Parsons fegyvermérnök, Maurice Jeppson fegyvermérnök-helyettes, Joe Stiborik lokátorkezelő, Richard Nelson rádiós, George Caron faroklövész, Wayne Duzenberry repülőmérnök és Robert Shumard repülőmérnök-helyettes alkotta.

Az Enola Gay 8 óra 15 perckor, 9400 méter magasságban oldotta ki a bombát. A 17 ezer tonna TNT-vel egyenlő hatású Little Boy 600 méteres magasságban robbant fel, és az ég felé szökött a ma már oly rettegett gombafelhő. A robbanás körzetében 1,2 kilométeres sugarú körben minden a földdel vált egyenlővé, az áldozatok számát 70 ezer és 135 ezer közé teszik. Az Enola Gay indulása után 12 órával, délután 3 órakor szállt le Tinianon, ahol hatalmas tömeg, köztük újságírók és fotósok várták, Tibbets ott helyben megkapta a Szolgálati Érdemkeresztet.

A háború után részt vett a Bikini-szigeteki atomkísérletekben, és a B-49 Stratojet bombázó kifejlesztésében. 1966-ban nyugdíjazták, ezután húsz évig egy légitársaság alelnöke volt. Tibbets többször is úgy nyilatkozott: soha nem bánta meg az atombomba ledobását, mert hazafiúi kötelességét teljesítette. "Háború volt... Háttérbe kellett szorítanunk az érzéseinket. Tudtuk, hogy válogatás nélkül fogja pusztítani az embereket. De csak az az egy cél lebegett a szemem előtt, hogy a lehető legjobban hajtsam végre a feladatot, hogy minél előbb véget érhessen a gyilkolás" - nyilatkozta még halála előtt két évvel is. Paul Tibbets 2007. november 1-jén, 92 éves korában szívroham következtében hunyt el. Végrendelete értelmében hamvait a La Manche csatorna fölött szórták szét, nyughelyét nem jelöli fejfa - ezzel akarta megakadályozni, hogy sírja az atombomba ellenzőinek zarándokhelyévé váljon.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A Római Birodalom és Oroszország történelmi példája meggyőzően bizonyítja, hogy a kollektivista-bolsevista ideológia pszichésen-mentálisan beteg társadalmakban alig talál ellenállásra.

A kárpáti harcok során elszakadtam alakulatomtól, a visszatérés lehetetlenné vált. Hazamentem Kecskemétre. Ott városszerte olvasható volt a felhívás: a volt katonák jelentkezzenek a szovjet parancsnokságon. Jelentkeztem.

„Vádat emeltek négy férfival és egy nővel szemben, akik egy marokkói férfira a származása miatt támadtak rá” – közölte a Fővárosi Főügyészség az MTI-vel.

A fejlesztők számára „kínos” problémákba futott a Google képgeneráló mesterséges intelligenciája, a javításig nem is lehet tőle emberábrázolást kérni.

Adolf Hitler ceruzájáért 5400 fontot adtak egy árverésen, ami miatt a zsidó-liberális sajtó a teljes glóbuszon ajvékolt egy sort.

Öt és fél év szabadságvesztésre ítéltek egy 16 éves fiút, mert „neonáci” csoporthoz tartozott, megpróbálta beszervezni egy iskolatársát is, valamint különböző eszközökkel terjesztette a csoport ideológiáját – jelentette örömködve a zsidó-liberális média.

Az amerikai neobolsevik rezsim feudális hierarchiájában értelemszerűen legfe­lül tanyázó, sőt egyenesen piedesztálra emelt feketék elsősorban a rabszolga őseik által a déli gyapotföldeken végzett ingyenmunka kompenzálásaként akarják kirázni a gatyájukból fehér hűbéreseiket.

Miután fogságom 52. napján, 1945. március 15-én elhagytuk a gödöllői poklot, csalárd módon áthajtottak bennünket Budapest helyett Monoron át Ceglédre.

Újabban a gázai tragédia elhomályosította azt a még tragikusabb tényt, hogy az ukrajnai testvérháborúban immár két éve gyilkolja egymást a világ legveszélyeztetettebb demográfiai kisebbsége, a világnépesség alig 2 százalékát (!) képviselő javakorabeli (20–40 éves) fehér férfi, eddig több százezres veszteséget okozva önmagának.

Az emigrációs hungarista sajtó évtizedeken keresztül főmunkatársának számító Koós Kálmán hosszú betegség után, 2006. júliusában, 91 éves korában a Colorado állambeli Denverből (USA) tért meg a teremtőjéhez.

Kun András 1911-ben született Nyírbátorban. Bölcsészeti és teológiai tanulmányait Rómában folytatta. 1941-ben szentelték pappá, majd minorita szerzetesként a kézdivásárhelyi rendházba került.

A kanadai kormány azt tervezi, hogy nyilvánosságra hozza a második világháború után Kanadába emigrált egykori állítólagos „náci kollaboránsok” listáját – közölte Justin Trudeau miniszterelnök, írja az AFP.

Kun Béla, születési és 1916-ig használt nevén Kohn Béla, a 133 napos magyarországi tanácsköztársaság zsidó vezére 1886. február 20-án született.

Tizenhárom, „szélsőjobboldali mozgalmakhoz tartozó” embert letartóztattak vasárnapra virradóra Párizsban, miközben horogkereszteket festettek a földre a 17. kerületben – közölték a helyi francia hatóságok.

Ha az 1939. augusztus 23-án Moszkvában aláírt német–szovjet megnemtámadási egyezményt, amelyet Ribbentrop–Molotov paktumnak szokás nevezni, meg akarjuk érteni, akkor vissza kell mennünk 1939 márciusára.

A Szovjetunióba 1944 decemberében és 1945 januárjában tömegesen elhurcolt férfiak és nők között szép számban találunk papokat is. Közülük többen soha nem tértek vissza hazájukba.

Észak-Írország fővárosában a jövő héten árverésre bocsátják azt a ceruzát, amelyet Eva Braun ajándékozott a Führer 52. születésnapjára.

A német munkásoknak kedvező első munkareformok egyike a fizetett évi szabadság létrehozása volt.

A keleti fronton zajlott pokoli harcok helyszíneiről még a mai napig is kerülnek elő emberi maradványok, harcfelszerelések és akár teljes harcjárművek is.

Amerika rohamosan sodródik a harmadik világ felé, közben pedig a harmadik világból özönlő bevándorlók lépnek a fehér amerikai­ak helyébe.

Sztójay, aki 1944. március 22-től állt a kormány élén, s a külügyminisztériumot is vezette, a tengelyhatalmi szövetséget szolgálta.

A mennoniták anabaptista felekezetét a 16. században hozta létre egy frízföldi reformátor, Menno Simons. A javarészt Poroszországban letelepedett mennoniták a 18. században a militarista alapokra épülő államból II. Katalin cárnő Oroszországába menekültek.

Zsidó-liberális hiszériát keltett Ausztriában, hogy a szélsőjobboldali Szabadságpárt ifjúsági tagozatának toborzóvideóján feltűnik a Hofburg Kastély erkélye, ahonnan 1938-ban kikiáltották az Anschlusst.

Egy argentin étterem az „Anna Frank” hamburgerük mellé sajtos és szalonnával bevont „Adolf” névre keresztelt sült krumplit kínált, amíg be nem támadták a helyi zsidók.