Kövess minket -on és -en!

A világ legnagyobb darabszámban eladott autójának számító, a történelemben először húszmillió példányban legyártott, egy korszak jelképének is tekinthető Volkswagen Bogár ötlete Hitler fejéből pattant elő, a terveket pedig Ferdinand Porsche készítette. 

Ugyan a sorozatgyártás bevezetésével Henry Ford új korszakot nyitott az autózás történetében, és a T-modellből 1927-ig nagyjából 16,5 millió darabot el is adtak, a két világháború közötti Európában az autózás még mindig a jómódúak kiváltsága volt. Ennek megváltoztatására többen is próbálkoztak elérhető árú, de modern autó tervezésének gondolatával, azonban konstrukciós gondokon, illetve a kis darabszámú, drágán eladható járműveket készítő autógyárak ellenállásán sokáig megbukott az ötlet.

Hitler még messze volt a führerségtől, amikor 1926-ban Barényi Béla magyar származású osztrák mérnök már közzétette saját népautójának terveit – szabadalmi védelmet viszont nem kért rá. Hasonló úton járt egy autós újságíró, Ganz József (Josef Ganz). Az autógyárakkal kapcsolatban megfogalmazott, metsző hangú kritikáiról híres Motor-Kritik című lap munkatársaként Ganz az 1920-as évek második felében állandóan arra próbálta ösztökélni a gyárakat, hogy a nagy, nehéz, veszélyes és drága autók helyett modern, olcsó kocsikat készítsenek – hirdetési bojkottot is szerveztek a cégek az újság ellen.

Ganz végül elérte, hogy az Adler cég 1930-ban legyártson egy prototípust az ő – részben Barényi munkáján alapuló – ötletei alapján. A kisautót Maikäfernek, azaz „Májusi cserebogár”-nak becézték a gyárban. 1933-ban aztán már gyártásba is került egy Ganz elgondolásaiból többet is megvalósító autó, a csővázas karosszériájú, független felfüggesztésű, középmotoros Standard Superior, amely már formájában is emlékeztetett a későbbi Bogárra. A modell, illetve annak alacsony, mindössze 1590 márkás ára felkeltette a közben hatalomra jutó és a sima német autópályákon gondtalanul autózó árja családokat vizionáló Hitler érdeklődését is.

Mindenki autója?

Ganzt 1933 májusában letartóztatta a Gestapo, de végül szabadon engedték, és Svájcba menekült 1934 júniusában – abban a hónapban, amikor Hitler megbízást adott Porschénak a „népautó” terveinek elkészítésére. Porsche egyébként maga is már régóta foglalkozott a gondolattal, 1931-ben el is készült Auto für Jedermann („Mindenki autója”) nevű prototípusa. Az persze igaz, hogy a Hitler által biztosított források és előírt keretek – 1000 márka alatti ár, 100 km/h feletti végsebesség, öt személy szállítása – nélkül a Bogár nem valósulhatott volna meg jól ismert formájában, és ki tudja, melyik népautó-kezdeményből születhetett volna sikeres tömegmodell.

Porsche Barényi és Ganz munkájára építve és néhány saját ötlettel feldobva készítette el az ekkor már a „Kraft durch Freude” mozgalom keretében Kdf-Wagen néven futó autó terveit. 1937. május 28-án aztán megalakult a Kdf-Wagenek elkészítésére hivatott vállalat, a mai Volkswagen elődje. A következő évben elkészült az első prototípus, majd Hitler utasítására az akkor még álmos kisváros, Wolfsburg közelében hatalmas gyárat is emeltek a tömeges előállításra (a hónapok alatt felhúzott üzemhez külön várost építettek a kezdetben 30, majd 60 ezer munkás számára).

Az autó árát valóban sikerült 1000 márka alatt tartani, ráadásul kedvező, szinte kezdőtőke nélküli részletfizetési konstrukcióval kínálták a tömegeknek. Gyorsan be is futott több százezer rendelés. A háború kitöréséig azonban kevés példányt sem szállítottak le a megrendelőknek, a hadiiparra való átállás jegyében pedig a wolfsburgi üzemet is katonai – részben persze a Bogár konstrukcióján alapuló – járművek gyártására állították át.

A már előkészített gyártósorok viszont csodával határos módon szinte sértetlenül vészelték át a bombázásokat, így aztán 1945 nyarán megkezdődhetett a Bogár valódi sorozatgyártása. Magánszemélyek 1946-tól vásárolhattak belőle, a korábbi és a háborút túlélő előfizetők végül hosszas pereskedés után kedvezménnyel juthattak hozzá a Harmadik Birodalom helyett az újjáépítés és a nyugatnémet gazdasági csoda jelképévé vált autóhoz.

Kövess minket -on és -en!

A francia származású feledhetetlen Leon Degrelle tábornok (Belgium, 1906-1994) a második világháború utolsó életben maradt nagy, keresztény és jobboldali politikai és katonai vezetője volt.

A bad-kreuznachi táborból még június végén is adtak át magyarokat a franciáknak: 26-án elgyalogoltattak bennünket a vasútállomásra, bevagoníroztak, és másnap, 27-én már át is léptük a német–francia határt.

Diszkréten szállították le a nyomozók Ulain Ferencet a Bécs felé tartó gyorsvonatról. Bár a nemzetgyűlési képviselő és ügyvéd meghallgatása és társainak elfogása minden paláver nélkül történt meg, az ügy mégis nagyot robbant.

Iszonyatos dráma folyt a mai Széll Kálmán tér környékén 1945. február 11-én, amikor Budapest magyar és német védői megpróbálták áttörni a szovjet ostromgyűrűt. 

Az ausztrál hatóságok visszavonták egy brit férfi vízumát, miután a gyanú szerint nemzetiszocialista jelképeket terjesztett és „erőszakra uszított” a zsidókkal szemben. Ausztrália belügyminisztere megerősítette, hogy megtették az előkészületeket a férfi kiutasítására.

Három nemzetiszocialista férfit „jelentős” szabadságvesztésre ítélhetnek, miután bűnösnek találták őket egy leeds-i mecset elleni terrortámadás megtervezésében.

A második világháború utáni korszak névadójának egy évtizedig tartó diktatúrája alatt a politikai terrorizmus és a személyi kultusz az egekbe tört, míg az életszínvonal és a törvényesség a mélységekbe süllyedt. 

Budapest 1944. december 25-i bekerítése után nyilvánvalóvá vált a német hadvezetés számára, hogy a katlanban rekedt német-magyar csapatoknak az utánpótlást valamilyen módon biztosítani kell.

Megérkezett az Egyesült Államokba a dél-afrikai menekültek első csoportja, akiket a Trump-kormányzat azért fogad be, mert az afrikai köztársaságban igazságtalan faji megkülönböztetéssel és erőszakkal kell szembenézniük.

Az ember által használt egyik legősibb szimbólumot, a horogkeresztet a modern kori Európában a régészeti és archeológiai kutatások tették ismertté az 1880-1920-as években, és mint a jó szerencse szimbóluma terjedt el széleskörűen.

A XX. század első felének jobboldali politikusai közül talán a legfordulatosabb életű, legindulatosabb és egyik legtehetségesebb személye Rajniss Ferenc volt, az 1935-1945 közötti időszak legismertebb újságírója, akit először a szocializmus, majd a nacionalizmus eszméje bűvölt el.

Magyarországot, tágabb értelemben a Kárpát-medencét a nyugati és a keleti szakirodalomban egyaránt másodlagos, esetenként mellékhadszíntérként említik. A puszta számok ezt látszanak alátámasztani.

„Azokat a károkat, melyeket Magyarország a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának okozott hadműveleteivel és ez országok területének megszállásával, – Magyarország megtéríti a Szovjetuniónak, Csehszlovákiának és Jugoszláviának.

Manapság Európát alapjában véve két erő fenyegeti, az egyik kívülről, a másik belülről. Az egyik strukturális, a másik pusztán reakciós: egyrészt az Amerika-központú neoliberális kozmopolitizmus, amelyet Davosban a Wall Street-i finánctőke képvisel Larry Finkkel, a BlackRock főnökével az élén, másrészt az európai szeparatista-szuverenista „ötödik hadoszlop”, amely ugyanennek a hatalomnak udvarol áldás reményében.

Dr. Csia Sándor 1894. február 4-én született Hegybányán, Háromszék vármegyében. Apja Csia Ignác, anyja Bajai Henriette.