Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Történelmük során a franciák már legalább két alkalommal fertőzték meg Európa népeit egy-egy sajátos testi, illetve lelki nyavalyájukkal.

Mindkétszer súlyos emberáldozatot követelt a betegség leküzdése, és a gyógyulás egyik esetben sem garantált. Most azonban egy olyan ragály terjed körükben, amely minden eddiginél pusztítóbbnak ígérkezik, sőt akár végzetes is lehet számukra, és ha nem lokalizáljuk idejében, a többi európaira nézve is.

Ez a morbus gallicus islamomulticulticus (MGIM) a nyugati társadalmakat sújtó mentális AIDS egyik endemikus fajtája, és abban nyilvánul meg, hogy a népességcserés gyarmatosítást és az iszlám térfoglalást visszafordíthatatlan folyamatnak beállító fősodrú média mindennapos „élvezete” nyomán egyfajta enervált, letargikus-apatikus lelkiállapot alakul ki az őshonosokban. Felismerésének, kezelésének (kezelhetőségének), sőt egyáltalán létezésének a kérdése erősen megosztja a francia társadalmat, a legszélsőségesebb álláspontot az ún. negacionisták képviselvén. Szerintük szó sincs semmiféle betegségről, az egész csak delíriumos összeesküvés-elmélet; az országban minden rendben van, arról nem is beszélve, hogy – azon orwelliánus „logika” alapján, miszerint a háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő – ez a (nem létező) betegség valójában egészség! Mivel főleg a kozmopolita nagyburzsoázia, a trockista médiaértelmiség, a szibarita klérus és a migránskollaboráns politikus kaszt tagjait sújtja, az MGIM nem annyira a nép, mint inkább az „elitek” pszichopatológiája. Egyik kórtüneteként például jelenleg leginkább az a kardinális kérdés foglalkoztatja a helyi közvéleményt, hogy a muszlim nők viselhessenek-e fejkendőt köztéren, vagy se. A vele kapcsolatos legfrissebb megnyilvánulásokból és színes hírekből mazsolázva lemérhető az MGIM-fertőzöttség aktuális mértéke.

A francia oktatási miniszter ellenzi, hogy az osztálykirándulásokon a diákokat kísérő szülők muzulmán fejkendőt viseljenek. Egy arab származású „francia” humorista megfenyegeti: „Ha a helyében lennék, óvakodnék attól, hogy betegyem a lábam Seine-Saint-Denis megyébe.” (Ez a Párizs környéki no-go zóna Nyugat-Európa leginkább migráns- és iszlámfertőzött területe, amely gyakorlatilag önálló faji-vallási enklávét alkot az elvileg egy és oszthatatlan köztársaságon belül.) Az illető köztudomásúan szoros kapcsolatban áll Macron elnökkel. „A fejkendő viselése köztéren nem az én ügyem”, mossa kezeit ez utóbbi.

Egy egzotikus jövevény, aki már 124 (!) esetben került összetűzésbe a törvénnyel, vascsővel támad járókelőkre az utcán, útvámot követelve tőlük az áthaladás jogáért. „Fiatalok” (értsd: bevándorlók) mintegy ötvenfős bandája erődemonstrációként motoros rodeót rendez letakart rendszámtáblával Mulhouse rendőrkapitánysága előtt.

Immár tizenegyedik alkalommal tartóztatják le Cédric Herrou anarchokommunista migránscsempészt, aki notórius törvényszegő létére eddig mindig megúszta a felelősségre vonást, sőt a cannes-i film­fesztiválon szentté avatták. Nem csoda, hogy egy felmérés szerint minden második francia nem bízik az igazságszolgáltatásban. „Fogják be a pofájukat!”, mennydörgi a franciaországi muszlimok csúcsszervezetének vezetője televíziós egyenes adásban az iszlámot kritizáló politikusoknak címezve. Ugyancsak ő kijelenti: „Asszimilálhatatlan vagyok. Én egy muszlim méreg vagyok. Aki asszimilálni akar, meghal.”

A szocialista párt első titkárának feltűnt, hogy „egyes kerületekben egyfajta fordított gyarmatosítás folyik, ahol problémát okoz, ha nem tartozunk a bevándorlókhoz”. (Heuréka!) „Majd meglátják az eredményt, ha holnap a fejkendő viselését tiltó törvényt hoznak”, figyelmeztet Marseille szintén szocialista párti, arab származású szenátornője annak tudatában, hogy minden második helyi muszlim szerint a szekularizált államnak kell alkalmazkodnia az iszlámhoz, minden negyedik pedig bevezetné a sariát. „Nekünk, muszlimoknak titokban kell dolgoznunk, finoman, amíg meg nem valósítjuk az egész tervet. Nem kell feltárnunk másoknak mindazt, amit csinálunk”, okítja híveit az egyik lille-i imám egy nyilvánosságra került videófelvételen.

Egy „kulturális színesítő” baltával felfegyverkezve beront a szociális segélyezéssel foglalkozó állami szervezet egyik irodájába, és megfenyegeti az alkalmazottakat, hogy levágja a fejüket, ha nem adnak neki azonnal egy lakást a Riviérán.

„2018 májusáig a muzulmán testvériség tagja és szalafista voltam, és alig kétujjnyira attól, hogy beálljak dzsihádistának”, dicsekedik Bordeaux főimámja, akit 2013-ban „mérsékelt muszlimként” a Becsületrenddel tüntettek ki. A Sorbonne megszünteti a radikalizálódás megelőzését szolgáló képzését, miután megvádolták, hogy ezzel megbélyegzi a muszlimokat. „A francia egyetem éppen most alkalmazkodik a legrosszabb amerikai politikai korrektséghez. Ez az erőszak és dogmatizmus katasztrófája”, sopánkodik Alain Finkielkraut zsidó akadémikus. „Nem összeegyeztethetetlen (egyszerre) csodálni azokat a nőket, akik leveszik a fejkendőt Iránban, és elfogadni azokat, akik felteszik Franciaországban”, okoskodik viszont Edgar Morin zsidó filozófus. Nota bene a franciák 61 százaléka az iszlámot összeegyeztethetetlennek tartja a francia értékekkel, 73 százalékuk támogatja a tolakodó vallási jelképek tilalmát az osztálykiránduláson részt vevő szülők esetében.

„Allah Akbar! Fegyvert fogunk ragadni, és mindent szétcseszünk Franciaországban. A fiataloknak igazuk van, ha mindent összetörnek. A rendőri felderítés ismeri a szándékaimat a rendőrségi disznók iránt” – hetvenkedik egy igazhitű az egyik párizsi mecset előtt hitsorsosai biztatása közepette egy videófelvétel tanúsága szerint. „Az iszlám a béke és a türelem vallása, nincs különösebb gondunk vele” – struccoskodik a belügyi államtitkár. „A hatóságok egyfajta merev­görcsben vannak az iszlamizmussal szemben” – tapint rá tapintatlanul a lényegre egy arab származású ateista aktivista, a Charlie Hebdo volt női munkatársa, aki hitehagyott muszlimaként állandó rendőri védőőrizet alatt rettegi napjait. Ez Frankisztán, az egykori Franciaország.

Valaha a felvilágosodás, a szabadság és a haladás, manapság az obskurantizmus, az elnyomás és a regresszió bástyája. Voltaire foroghat a sírjában.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

A nemzetiszocialista tisztelgés a második világháború vége óta illegális a cionisták által Németországban és Ausztriában, és a kóser törvények szerint börtönbüntetéssel büntethető.

„A gyanúsított bizonyíthatóan neonáci ideológiát, antiszemitizmust terjesztett, korábbi lövöldözők tetteit dicsőítette, és egyértelműen az ő példájuk utánzásának vágyát és szándékát mutatta” – állítja az FBI.

Amint azt tudjuk, a Fidesz „nemzeti és keresztény” rendszerében nincs helye annak, hogy a hazafiak közterületen megemlékezzenek az 1945-ös budavári kitörés hőseiről, ellenben a szélsőbaloldali antifasiszta csoportok a tavalyi események dacára is demonstrálhatnak a mai napon.

Az ügyészek egy 98 éves egykori tábori őr ellen emeltek vádat, akit azzal vádolnak, hogy részt vett a Sachsenhausen koncentrációs tábor 3300 rabjának „kegyetlen és alattomos meggyilkolásában”.

Felvétetett Budapesten, a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályán, 1945. december 3-án 15 óra 17 perckor. Jelen vannak: Dr. Szabó Ferenc népügyész, Harangozó Piroska jegyzőkönyvvezető, Szálasi Ferenc terhelt.

Másfél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Győri Törvényszék azt a 17 éves kapuvári diákot, aki  állítólag halállistát készített és egy „neonáci” jelzővel leírt internetes csoportban azt írta tavaly ősszel, hogy másnap megöli osztálytársát a származása miatt.

Az amerikai feketék sok olyan dologban hisznek, ami nem létezik, olyannyira, hogy azt lehet mondani, egy másik dimenzióban élnek, miközben a miénkben beszélnek.

A finn rendőrség szerint egy nemzetiszocialista csoport 3D-nyomtatott fegyverekkel készült faji háborúra. A nyomozók szerint a gyanúsítottak „terrorcselekmény elkövetésének szándékával” képezték ki magukat.

Megmondom őszintén, hogy e sorok írása közben visszasírtam bármit, akármelyik cikkemet az elmúlt évekből. Nem azért, mert az Oppenheimer egy rossz film, vagy mert nem szerettem volna kritikát írni róla, sőt, épp ellenkezőleg.

Százezres halálkvóták túlteljesítésében versengtek a Sztálin kegyeiért remegő parancsnokok, amikor a paranoia új szintre lépett a Szovjetunióban.

„A magyar vérbíróságok előtt lefolyt pörök során arról az Európáról volt szó, ahol szellemi síkon nincsenek nagy és kis nemzetek, hanem ahol minden nemzet egyaránt teljesíti kötelességét a nagy európai gondolat jegyében. A perek kulisszája mögött nem volt szó a nagy Angliáról és a kis Lengyelországról és az Európa keleti részén fekvő még kisebb Magyarországról. Ott Európáról, a szellem Európájáról, a lassan ködbevesző Pax Romana anyagon, téren és időn felül álló európai szellemiségről volt szó.”

Szálasi Ferenc 1946. évi Börtönnaplójának február 28-i bejegyzésében ezt olvassuk: "Ma reggel kivégezték Imrédy Bélát. Nyugodjék békében. A Nemzet vértanúja volt."

Nagyjából tizenkét kommunista jelent meg a IV. kerületi Tanácsköztársaság-szobornál, hogy méltassa a Kun (Konh) Béla-féle vörös terrort. Velük szemben kétszer ennyi hazafi fejezte ki nemtetszését – írja a Magyar Jelen.

Magyarországon már több mint két hónapja vége volt a II. világháborúnak, amikor a budapesti összekötő vasúti híd építéséről elhurcoltak, a vasúti peronon elfogott civilekkel együtt.

A Nyilaskeresztes Párt Szálasi Ferenc nemzetvezető részvételével tartotta meg december havi Nagytanácsát, jelentette 1944 decemberében a Magyar Távirati Iroda.

November 8-án reggel 6 órakor rendőrök százai kutattak át több baloldali szélsőségesek által lakott ingatlant Szászországban és Türingiában.