Kövess minket: Telegram — X — Vkontakte
A wewelsburgi kastély, amely egykor az SS vallási szentélye volt, 1945 óta őrzi titokzatos múltját.
A Németország északnyugati részén magasodó kastély egykor az SS tulajdonában volt, így senkit nem lep meg, hogy 1945 óta is az ifjú nemzetiszocialisták kedvelt turisztikai célpontja és gyülekezőhelye.
A liberális szemléletű és antifasiszta történészek azonban ma biztosak abban, hogy a vélt pogány rítusokat sosem tartották meg a csarnokban, és szerintük "maga Himmler sem mondta el, hogy azokat mire kell használni".
A kora középkor óta álló, majd 17. században újjáépített kastélyt 1934-ben alakították át: a tervek szerint ott egy SS akadémiát rendeztek volna be. Ennek során sokszor a meglévő reneszánsz elemeket is eltávolították, hogy azokat középkori faragványokkal pótolják. Ennek során épült ki a kastély hatalmas kriptája is, ahol egy cső táplálja az örök lángot, vagy épp az SS tábornokok csarnoka, ahol egy hatalmas fekete nap díszíti a márványpadlót.
Amit biztosan tudunk, hogy az 1930-as években a szervezet régész, családkutató és antropológus tagjai itt kezdték meg bizonyítékokkal alátámasztani az árja faj kiválóságát. 1939-ben aztán a háború kitörése után már az akadémikusok is a fronton harcoltak, és Himmler is új célt talált az épületnek. Wewelsburg az SS legfelső vezetésének gyülekezőhelye lett, ahol nemcsak az aktuális tagok jelentek meg, de ott az elesett bajtársak emlékét ápolva is emlékeztek. Összesen két ilyen találkozóra került sor, közvetlen a szovjet megtámadása előtt.
A tervezett rekonstrukció sosem fejeződött be, és a kastély mellé tervezett város a vereség miatt már nem épült fel, a mai cionista német bábkormányok és tartományi vezetések viszont még mindig nem tudják, hogy mit is kezdjenek ezekkel a helyekkel. Ugyanígy a Sasfészek átalakítása, vagy a nürnbergi pártnapok helyszíne, illetve a berlini Gestapo székház is hasonló kérdéseket vetett fel a számukra. Mostanra egy olyan kép körvonalazódik, hogy a háború után született és csecsemő koruktól amúgy is agymosott nemzedékeknek a legmodernebb multimédiás, audiovizuális eszközök segítségével vésik majd az agyába, és helyezik "politikailag megfelelő" közegbe, hogy mit is látnak valójában.
A múzeum a kastély lábánál álló kis őrházban kapott helyet, és ott az egykori egyenruhákon kívül a testület jelképeit, vagy épp legfőbb dokumentumait is megtekinthetik az érdeklődők. A tárlatokon körül-belül az amerikai History Channel színvonalán bemutatják, hogy az SS-t 1925-ben Hitler testőrségeként alapították és, hogy a testület kezdettől az északi mitológiából kölcsönözte jelképeit és szertartásait. A rúnák által megjelölt divíziók szimbólumai a cionisták által megszállt Németországban szinte kivétel nélkül be vannak tiltva.
A kiállítás több tucat vezető SS-tiszt életútját is szemlélteti, így Reinhard Heydrich mellett Hans Ernst Schneider SS százados sorsát is végigkövethetjük, aki 1945 után álnéven kezdett egyetemi karrierbe, mígnem az 1990-es évek elején néhány szélsőbalos diákja pitiáner bosszúból le nem leplezte. A kiállítás vezetője, Kirsten John-Stucke szerint ezen sorsokat azért érdemes megismerni, mert a valóság sokkal árnyaltabb, mint ami a világháború utáni köztudatban él az SS-ről. Szerinte ugyanis nem voltak szörnyek, és sokkal egyszerűbb azt állítani, hogy minden tagjuk elmebeteg volt, miközben a legtöbben karrierjük előrelendítése miatt léptek be a testületbe.
|
|
|
|
|
|
A kiállítás szervezői is tudják, hogy az odalátogató "neonácikkal" nem érdemes vitatkozni: hollywoodi trükkökkel úgysem lehet őket meggyőzni. A tárlat üzemeltető most abban bíznak, hogy a jelenlegi 30 ezer helyett évente 50 ezer látogató érkezhet majd az eredetileg 1982-ben megnyitott kastélyba.
