A baloldal árulása és a faji hóditó haború

Kövess minket -on és -en!

Az utóbbi öt évtized folyamán a nyugati balliberális közvélemény(de)formáló értelmiség világnézetében a korábban egyeduralkodónak számító ortodox marxizmus egyre inkább teret vesztett a reformista (frankfurti iskolás) kulturmarxizmussal szemben.

Ennek nyomán a messianisztikus, világmegváltó felforgatás politikai-ideológiai frontvonalában a kapitalizmusellenességet fokozatosan felváltotta az antirasszizmus, a nyílt osztályharcot pedig az egyre kevésbé leplezett faji háború, miközben a baloldal kollektív kultuszfigurájának piedesztálján a bennszülött fehér munkások belső proletariátusát detronizálta a színes bőrű bevándorlók külső proletariátusa.Ez utóbbi fejlemény elkerülhetetlenül következett abból, hogy mára a „faji kérdés” a rasszizmus − pontosabban a fehérek rasszizmusa − elleni harc formájában a közbeszéd szinte egyeduralkodó témájává vált majdnem mindenhol Nyugaton. Márpedig a szociológiai felmérések szerint éppen a baloldal korábbi bálványai, a fehér munkások vallanak leginkább rasszista nézeteket, ők számítanak a harmadik világbeli bevándorlás legelszántabb ellenfeleinek, ők tolerálják legkevésbé a lecserélésükre irányuló politikai-gazdasági machinációkat, és ők biztosítják a szélsőjobboldali és nacionalista pártok legstabilabb szavazóbázisát, ahogyan Trumpot is a „vörös nyakú” (redneck) gúnynévvel illetett, munkás­osztálybeli „dühös fehér férfiak” (angry white men) protest szavazata juttatta a Fehér Házba.

A balosok azonban csak majdnem olyanok, mint a Bourbonok: semmit sem tanultak, de mindent elfelejtettek. Korábban a munkásokat idealizálták, most a migránsokat. Momentán az utóbbiakat tekintik szenteknek és sérthetetleneknek. Minél sötétebbek, annál inkább. A velük kapcsolatos utópisztikus várakozásaiknak és kognitív disszonanciájuknak elsősorban az őshonos „fehérnép” issza meg a levét. Főleg a legkiszolgáltatottabb helyzetű munkásosztálybeli lányok. A baloldal tehát kétszeresen is elárulta egykori liblingjeit: az eszmék síkján éppúgy, mint a való világban.

Archívum

Az Egyesült Királyságban például az utóbbi 40 év folyamán akár egymillió (!) többnyire tizenéves, sokszor gyermekkorú fehér lányt is bántalmazhattak, elrabolhattak, vagy alkohollal és kábítószerrel „elcsábíthattak”, csoportosan megerőszakolhattak és prostitúcióra kényszeríthettek többségükben pakisztáni muszlim bevándorlókból álló bűnbandák. (Child sex abuse gangs could have assaulted ONE MILLION youngsters in the UK, mirror.co.uk, 2015. február 5.) De ha csak tizedennyi volt az áldozatok száma, amint egyesek bagatellizálják a történteket, akkor is egyetemes megbotránkozást és a jelenlegi brit rezsim nemzetközi megbélyegzését kellett volna eredményeznie, hogy ez a „nemzeti katasztrófa” – aminek az egyik parlamenti képviselőnő nyilvánította – a degenerált politikai osztály pökhendi érdektelensége, a mainstream média bűnpalástoló hallgatása, a szociális és bűnüldöző apparátus cinkos tétlensége mellett zajlott, mert annyira megrémítette őket már annak a puszta gondolata is, hogy rasszizmus gyanújába keveredhetnek, ha teszik a kötelességüket, leleplezik, elfogják és elítélik a tetteseket, gátat vetve a hasonló rémtetteknek.

Noha sajátságos történelmi és szociokulturális okokból a brit és svéd lányok számítanak legkönnyebb prédának a földrészünket elözönlő harmadik világbeli „kulturális színesítők” számára, a többi európai országban sem érezhetik magukat biztonságban tőlük a gyengébb nem képviselői − a kisfiúkról és a kiskutyákról nem is beszélve. Néhány jellemző eset a sok közül.

Alig három hónappal azután, hogy átesett egy nemierőszak-ellenes átnevelő kurzuson, egy rovott múltú, 46 éves szene­gálit ismét azzal vádolnak, hogy elrabolt és megerőszakolt egy 21 éves német nőt. (POL-K: Polizei nimmt KURS-Probanden fest, presseportal.de, 2018. október 17.) Ugyanez pepitában Belgiumban, ahol egy 16 éves afgán menedékkérő erőszakolt meg egy fiatal nőt, nem sokkal az­után, hogy elvégzett egy „a nők tiszteletére oktató” tanfolyamot. (Un jeune réfugié afghan arrêté pour le viol d’une jeune femme dans la cave d’un centre d’accueil à Menin, rtl.be, 2016. február 19.)

Egy berlini család otthonába befogadott, önmagát 13 évesnek mondó afgán a család 4 éves kislányával játszott „orvososdit” több ízben is, de letagadta, az ügyésznő pedig neki hitt. Dr. Mahdi most a magafajták édenkertjében, Svédországban praktizál. (Missbrauchs-Skandal: Verging sich Flüchtling an Tochter (4) der Pflegefamilie?, berliner-kurier.de, 2018. január 21.) Az olaszországi Terniben egy 31 éves „külföldi” (értsd: afrikai) összebarátkozott egy helyi családdal, és a multikulturális fraternizálás közepette teherbe ejtette 12 éves lányukat, miután többször megerőszakolta. (Incinta a 12 anni dopo lo stupro, arrestato l’amico di famiglia 31enne, perugiatoday.it, 2017. január 4.)

A franciaországi Roubaix-ben egy 29 éves „idegen állampolgárságú üldözött” (értsd: afrikai) szintén egy 12 éves kislánynak tartott szexuális felvilágosítást, de a bíróság elvetette a nemi erőszak vádját, és csak „szexuális veszélyeztetésért” dádázta meg négy év szanatóriummal. (Aux Assises, le viol sur mineure de 12 ans requalifié en „atteinte sexuelle”, nordeclair.fr, 2018. október 25.)

Erre az Index-444-en antiszocializálódott mongolidióták csípőből azzal replikáznak, hogy ilyesmit fehérek is el szoktak követni. Ez igaz. De nem színesek az áldozataik, vagy ha mégis, statisztikailag elhanyagolható mértékben. A fordított esetek viszont mindennapi rutinnak számítanak, Britanniában és Svédországban speciel nagyipari szinten. Az USA-ban az interrassziális nemi erőszakokra is van statisztika. Egy adott időszakban például négerek csaknem húszezer nemi erőszakot követtek el fehér nőkön, miközben fehér férfiak egyetlenegyet sem néger nőkön. Valójában egy globális faji hódító háború zajlik, amelyben a fehér baloldal a színes bőrű agresszorok kollaboránsa.

Gazdag István - Demokrata

Hírek

Kövess minket -on és -en!

Legutóbb az izraeli–iráni erőpróbát tárgyalva hangot adtam a kételyemnek azzal kapcsolatban, hogy strukturális gyengesége, elhibázott stratégiai tervezése, rendszerszintű korrupciója és katonai dilettantizmusa miatt az iráni rezsim egyáltalán túlélheti-e ezt a megpróbáltatást.

A német rendőrség a minap másodszorra hajtott végre több tartományban razziát a Der Schelm nevű nemzetiszocialista könyvkiadó ellen. Ezzel egyidőben Spanyolországban és Lengyelországban is végrehajtottak az ottani hatóságok házkutatásokat a német rendőrállam kérésére.

Otto Skorzeny páratlan merészségű és kivitelezésű akcióival kiérdemelte folyamatos előléptetéseit és a Lovagkeresztet. Egyidejűleg a szövetségesek „Európa legveszélyesebb embere”-ként kezdték emlegetni.

A 2024-es évet a globális antiszemitizmus soha nem látott mértékű növekedése jellemezte, összesen 6326 dokumentált esettel, ami 107,7 százalékos növekedést jelent 2023-hoz képest.

Kommandósok gyűrűjében lépett ismételten a Fővárosi Törvényszék termébe Maja Trux hétfőn. Egy tanút hallgatott meg a bíróság, és videófelvételeket ismertettek az antifa támadások ügyében.

A Szálasi-kormánynak a Sándor palota sárga termében tartott utolsó minisztertanácsai már nyomasztó légkörben folytak le. A város szélén ott állt az ellenséges, politrukoktól agyontűzdelt Vörös Hadsereg és közben fenn a Várban minisztertanácsot tartottak.

Volt idő, amikor az egyesített Európát úgy mutatták be, mint egy versenyképes bástyát az Egyesült Államokkal szemben, mint egy olyan szupranacionális szervezetet, amely megfelelő kritikus tömeggel rendelkezik ahhoz, hogy érvényesíteni tudja magát a nemzetközi színtéren.

Fáklyás felvonulással emlékeztek meg Kijevben, Lembergben és más városokban a második világháborús vezető, a tengellyel szövetséges Sztepan Bandera 117. születésnapjáról.

Napról napra „fokozódik a helyzet” a mesterséges intelligencia (MI) frontján, amelyről az utóbbi időben többször is tudósítottam, és ahol az amerikaiak egyre inkább úgy állnak a kínaiakkal szemben, mint az ukránok az ukrajnai fronton az oroszokkal szemben. Vagyis vesztésre. Nem kicsit, hanem nagyon.

„Púpos gnóm”, „vörös hóhér”, „a diktatúra legvéresebb hiénája”, „egy emberkeverék karvalyból és hiénából gyúrva” – írták a korabeli újságok a Tanácsköztársaság bukását követően Korvin Ottóról. „Nemes jellemű, izzó lelkű forradalmár”, „egy elvi vasember” – zengtek róla dicshimnuszokat az 1945–1989 közötti politikai rendszerek tollnokai.

Az Olasz Zsidó Hitközségek Uniója (UCEI), valamint a Milánói, Bolognai és Római Zsidó Hitközségek felháborodva ítélik el a milánói, bolognai és római demonstrációkon történteket, amit erőszakos antiszemita incidensek zavartak meg.

Az USA és Izrael Irán elleni háborújának első fordulójában az agresszor egyetlen stratégiai célja sem valósult meg: sem a rezsimváltás, sem az iráni atomprogram leállítása, sem pedig az ország ballisztikusrakéta-képességeinek felszámolása.

Jogerősen bejegyezték politikai pártként az Alejandro Biondini által vezetett ultranacionalista szervezetet. Biondinit korábban többször hozták összefüggésbe nemzetiszocialista nézetekkel.

A sörpuccs utáni bírósági eljárás akár véget is vethetett volna Adolf Hitler és az NSDAP politikai karrierjének, ám még a per bírája is szimpatizált Németország későbbi vezérének és kancellárjának nézeteivel.

„Meg kell bosszulnom, érted? Ha ezt kiteszed, elkaplak és megöllek. Nem érdekel, mi lesz belőle. Ez tönkre fog tenni. Ez az egyetlen dolog, amiért élek”– így fenyegette meg Dan Burros amerikai nemzetiszocialista és a Ku-Klux-Klan (KKK) prominens tagja a New York Times újságíróját, amikor az egy interjú alkalmával elmondta neki: tud Burros zsidó származásáról.

A Panzerkampfwagen VI Ausf. B német nehézharckocsi, amelyet a második világháborúban a PzKpfw VI Tiger I és a PzKpfw V Panther tapasztalatai alapján fejlesztettek ki. 

Alig egy hónappal Szálasi Ferenc kivégzése után a magyar határon önként jelentkezett a Szálasi-kormány egyik még szabadlábon lévő tagja: Kovarcz Emil.

A 2000-es évek közepén fejeződött be a feltárása annak a második világháborús, német Tigris II-es nehézharckocsinak, amelynek leleteire már a XXI. században találtak rá a Pest megyei Csemő-Hantháza közelében.

Az alábbi írás eredetileg Substacken jelent meg egy Zander nevű szerzőtől, aki a fehér emberek egyre nagyobb öntudatra ébredését vizsgálja az elmúlt év és az angliai események kapcsán.

A hadosztályt először 1939 októberében állították fel Pilsen mellett, miután az SS-Verfügungstruppe egyes alakulatai a német szárazföldi haderő „Kempf” páncéloshadosztályába beosztva részt vettek a lengyel hadjáratban.

Újabban nyilvánosságra került titkos iratok tanúsága szerint a Szovjetunió atombombát akart robbantani a Holdon.

Kevesen tudják, hogy a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélyben még pusztítóbb volt a szovjet terror, mint a trianoni országrészben, ott ugyanis a szovjetek vérengzését tetézték a Vörös Hadsereg mellé csapódott román katonák kegyetlenkedései.

Harminc éve már, hogy elhunyt a 28. Wallonien önkéntes SS gránátoshadosztály parancsnoka, a második világháború legendás „krónikása”, Léon Degrelle.

A német Tigris harckocsi minden bizonnyal a második világháború leghíresebb és legfélelmetesebb harckocsija volt.

Az utóbbi időben a népességszám alakulása a migrációs politika, a gazdaság és az összeesküvés-elméletek középpontjába került. Egyesek úgy vélik, hogy a fehér országoknak milliószámra kell idegeneket befogadniuk, mert a születési arányszámuk túl alacsony, mások arra buzdítják a fehéreket (és csak őket), hogy a bolygó megmentése érdekében egyáltalán ne szaporodjanak.

Budapest, ha egy személy lenne és mesélni tudna, valószínűleg az a fajta ember lenne, akit bár ütött-rúgott élete során a sors, mégis minden alkalommal képes volt összeszedni magát és felkelni a sárból, miközben levegővételnyi szünetet alig hagyva, lelkesen mesélné a történeteit egy füstös kis kocsmában egy jó hideg fröccs mellett.

Az évek során megszámlálhatatlan adaptáció készült már Time Rice és Andrew Lloyd Webber Jézus Krisztus szupersztár című rockoperájához, és az sem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy az Ivo van Hove belga rendező által dirigált verzió lenne az első, amely fekete Jézussal hamisít, ám legjobb tudomásom szerint, ha a világon nem is, Európában ez az első ilyen feldolgozás.