Kövess minket 
-on és 
-en!
A világuralmának elvesztésétől tartó globális nyugati elit többfrontos háborút indított: Ukrajna népét ágyútölteléknek használva harcol Oroszország ellen, folyamatosan provokálja Kínát, és fenyegeti az amerikai-izraeli hegemóniának ellenszegülő államokat (Irán, Venezuela, Szíria, és egyre inkább India).
Úgy tűnik azonban, háború folyik a nyugati civilizációt felépítő, egykor keresztény, fehér nemzetekkel szemben is. Az agresszió elszenvedőinek sürgősen össze kellene fogniuk egymással. Sajnos azonban a tudatmódosításon átesett, összezavart, megosztott, legyengített fehér nemzetek képtelenek felismerni a saját érdekeiket, és lelkesen szolgálják saját elnyomóikat.
Ugyanis nem csupán arról van szó, hogy a globális elit gátlástalanul felhasználja a birodalom erőforrásait – beleértve alattvalóinak „életét és vérét” - világuralmának (az egypólusú világrendnek) a megőrzése érdekében. A nyugati ember az elkövetkező években sokkal többet lesz kénytelen dolgozni, és sokkal rosszabbul fog élni, mint a második világháború óta bármikor. A birodalmi elit háborújához ugyanis pénz, pénz, pénz kell, és honnan is vonnák el a pénzt máshonnan, mint az alattvalóktól? Akikkel elhitetik, hogy a „szabadság”, a „demokrácia” megőrzése érdekében, a „világuralomra törő”, „gonosz orosz diktátor” megállítása céljából kell a nem csekély áldozatokat meghozni. Nem csoda, ha a déja vu érzésünk keletkezik, hiszen hasonló propagandával igyekeztek felsorakoztatni a nyugati világ népeit a „hitleri Németország” elleni háborúban. Joggal merül fel a kérdés: a „náci Németország” és szövetségesei elleni propaganda is annyira volt megalapozott, mint a „Szovjetunió helyreállítására törekvő, Európa elfoglalására készülődő diktatórikus Oroszországot” célkeresztbe állító hazugságözön?
Azonban sajnos a nyugati világ urai nem elégednek meg ennyivel. Nem csupán „életünket és vérünket” kérik, követelik, hanem valóságos hadat is viselnek ellenünk: egészen pontosan a „rémisztő képződmények”, vagyis a Nyugat nagyszerű civilizációját felépítő európai fehér nemzetek, a fehér faj ellen! A végzetes folyamat már 1945 után megkezdődött. Első lépésként a bűntudatkeltő propaganda segítségével igyekeztek kigyomlálni a legyőzött államok polgárainak lelkéből a nemzeti tudatot, szégyenteljesnek beállítva a nemzeti hagyományok tiszteletét. A bűntudatkeltés a mai napig dübörög, idővel pedig a második világháború győzteseinek nemzetállamai is célkeresztbe kerültek.
Csak és kizárólag a cionizmus és az „amerikai kivételezettség” maradhatott a porondon: minden más fehér nemzet nacionalizmusa gyűlöletkeltésnek, sőt fasizmusnak lett nyilvánítva. Néhány „szélsőjobboldalinak” bélyegzett kisebb párt (a francia Nemzeti Front, az Olasz Szociális Mozgalom, a Német Nemzeti Párt stb.) megpróbálta ugyan útját állni a pusztító törekvéseknek, azonban a liberális agymosás nyomán elbutított tömegek ekkor már képtelenek voltak felismerni a saját érdekeiket.
A 21. század elejének új fejleménye, hogy sikerült kiherélni a még létező, bár sajnos csekély befolyású nacionalista mozgalmakat. Helyükre engedelmes, a cionizmus uszályába fogott „nemzeti radikális” pártok jelentek meg, melyeknek annyit megengedtek, hogy felemeljék a szavukat az „illegális” tömeges migrációval szemben – melyet persze az a nemzetek feletti hatalom vezényel, melynek a ”megújult nemzeti radikális pártok” hűséget esküdtek. (Az apját megtagadó Le Pen-lány Nemzeti Tömörülése, az osztrák Szabadság Párt, az olasz Salvini harmatgyenge szerveződése, a németországi buzirajongó AfD a legismertebb a PC és kóser pecsétet elnyert pártok közül. A Jobbikot ebben az összefüggésben nem említem, mert a felsoroltakhoz képest is egészen döbbenetes erkölcsi és szellemi mélységekben van a Vona-féle „néppártosodás” óta.)
2015 azonban fordulópontnak tekinthető. Miután a Közel-Keleten a „terrorellenes háború” és a „demokrácia terjesztésének” hazug jelszavai alatt sikerült az izraeli-amerikai hegemóniára nézve veszélyesnek ítélt államokat tönkretenni, megszállni és meggyengíteni, a nyugati világ urai szemüket ismét Európára szegezték. Ebben az esztendőben hihetetlen mértékben fölgyorsították a bevándorlás ütemét – ezzel egyidejűleg az európai fehér nemzetek megroppantásának folyamatát. A megtűrt „radikális jobboldali” (ál)ellenzék, valamint Orbán Viktor kormánya esetenként tiltakozott ugyan, de érdemleges ellenállást nyilvánvalóan nem voltak képesek kifejteni. Most már az idegen fajú migránsok olyan jelentős létszámban vannak jelen Európában, hogy bármiféle „fehér ellenállás” esetén könnyűszerrel mozgósíthatók lennének az európai hazafiak megmozdulásai ellen. Mindamellett „fehér ellenállásra” persze senki sem gondol, mert a belénk nevelt dogma szerint a „fehér fajra” mint értékre tekinteni a legaljasabb, leggyűlölködőbb, náci és fasiszta cselekedet lenne. De napjainkban már a hagyományos európai nemzetek melletti kiállás is „gyűlölet-bűncselekménynek” minősül. Magyarán: akkor vagyunk jó emberek, igazi „európaiak”, „humanisták” és „demokraták”, ha tétlenül nézzük a tömeges migráció rémisztő következményeit: a bűnözés elképesztő növekedését, a közbiztonság romlását, az iskolai oktatás lezüllesztését, a fehér emberek életterének elfoglalását, az európai őshonos népek demográfiai katasztrófáját, mi több, szóvá sem tesszük mindezt.
|
|
|
|
|
|
Miközben pedig zajlott az afrikai és ázsiai származású milliók Európába költöztetése, nyakunkba szakadt a Covid-őrület, melynek számos járulékos haszna volt a globális elit számára. (A gyógyszermaffia profitjának hihetetlen mértékű növelése, kísérletezés a népességcsökkentés végrehajtása terén, a középosztályok anyagi meggyengítése, az egészségügyi mezbe csomagolt megfigyelő hálózatok további kiépítése, a globális káosz fokozása a tervezett Oroszország és Kína elleni háború küszöbén.) Az oltottak és oltatlanok közötti feszültség mesterséges felszítása pedig kiválóan alkalmas volt arra, hogy a „divide et impera” jól bevált receptje alapján még további frontvonalakat teremtsenek a globális nyugati birodalom alattvalói körében! A jó ideje dübörgő LMBTQ-idiotizmus magasabb hangerőre kapcsolása ugyancsak hozzájárult a belső megosztottság erősítéséhez Amerika és Európa főként fehér lakosai körében. Ezen kívül pedig a szexuális devianciák népszerűsítése – mely a „szeretet”, az „elfogadás” hamis jelszavai alatt zajlik - persze főként az ifjúságnak szól.
Átéltünk már hasonlót idehaza is: az 1960-as évtized végén Aczél György vezette kulturális kormányzat azért engedett szabad utat a nyugati rock- és popzenének, engedélyezte a hosszú haj, a farmernadrág viselését, népszerűsítette a házibulikat és általában is a szabados életvitelt, mert ilyen módon lehetett a leghatékonyabban eltántorítani a közösség, célok és ideák után áhítozó fiatalokat a keresztény és nemzeti eszméktől - és egy újabb antikommunista felkeléstől. Napjainkban a globális elit kiemelt célja az ifjúság távol tartása mindenféle hazafias, keresztény gondolattól: az LMBTQ-közösségekbe csábított, genderideológiával megbolondított fiatalok egészen biztosan nem fognak aggódni sem az európai, keresztény civilizáció, sem pedig saját nemzetük jövője miatt. Nagy többségük pedig saját gyermekre sem vágyik majd!
Miért terjed az LMBTQ-őrület, miért erőltetik a fajkeveredést a nyugati világban, és miért nincsenek hasonló jelenségek Oroszországban, Kínában, Indiában és az iszlám vallás uralma alatt álló országokban? Nem csupán arról van szó, hogy egyelőre (bár nem sokáig) még mindig Nyugaton (ebbe beleértve Japánt, Ausztráliát, Új-Zélandot, Dél-Koreát) magasabb az életszínvonal, mint a Földgolyó más térségeiben. Melynek következtében a harmadik világ kilátástalan helyzetben élő tömegei Nyugat-Európába, vagy az USA-ba vágynak, a fiatalok pedig „jó dolgukban már nem tudják, mit csináljanak”. Csakhogy más oka is van mindkét veszedelmes jelenségnek. Ugyanis a nyugati impérium vezető elitjének kell az etnikai szempontból leginkább sokszínű birodalmat irányítania. Márpedig, bármilyen is legyen a vezető réteg faji összetétele, szilárdan megőrizni uralkodó, kiváltságos szerepét egy sokféle népből álló birodalomban csakis akkor tudja, ha egyfelől a „kisebbségi jogokat” mindenek fölé helyezi – hiszen az irányító oligarchia is „kisebbség” –, másrészt pedig, ha az egyes nemzetek öntudatát és az ebből táplálkozó lázadási hajlandóságát megszünteti – miközben a vezető réteg azért a lehetőségekhez képest „láthatatlan” marad. Ha a „kisebbségek” érinthetetlensége a legfőbb parancs, akkor az irányító „kisebbség” is minden kritika fölött áll!
Amikor az Oroszország bekerítésére irányuló nyugati akciósorozat végül megjósolhatóan háborúba torkollt, a tömeges migráció fegyverével sarokba szorított, a bűntudatkeltésre építő, keresztény- és nemzetellenes médiaagymosás hatására összezavarodott, valódi érdekeit felismerni képtelen, a régebbi (bár egyre inkább jelentőségét vesztő) politikai kérdéseken túl immár LMBTQ- és oltásügyben is megosztott fehér európai nemzeteket a globális nyugati pénzoligarchia viszonylag könnyűszerrel tudta súlyos áldozatokra bírni és fölsorakoztatni az Oroszország elleni háború ügye mögött. Sajnos a gyökereiktől elvágott, múltbeli képzelt és valóságos bűnök miatt folyamatos vezeklésre kényszerített fehér ember már felismerni sem képes azoknak a folyamatoknak a természetét, amelyek megpecsételhetik a jövőjét.
