Kövess minket: Telegram — XVkontakte

„Ne egyen annyit Carius, ha haslövést kap, nem tesz jót!” Tréfálkozott Schwaner őrnagy Otto Cariusszal, a Wehrmacht 502. nehézpáncélos-osztálya 2. századának parancsnokával 1944. július 24-én reggel.

A páncélos ász régóta nélkülözött kedvencéből, uborkasalátából falatozott éppen, és nem tudhatta, hogy az őrnagy ártatlan megjegyzése nem sokkal később szinte szó szerint valóra válik. Mindössze néhány mozdulaton múlott, hogy Carius papírra tudta vetni visszaemlékezéseit, amelyet nemrég a magyar olvasók is megismerhettek.

Nem sokkal Otto Carius 2015. január 24-én bekövetkező halálát követően magyarul is megjelent az utolsó német páncélos ász 1960-ban íródott visszaemlékezése, a Tigrisek a sárban (Tiger im Schlamm), amelynek köszönhetően egyedülálló betekintést nyerhetünk egy Wehrmacht-tiszt háborús mindennapjaiba.

Carius a laikusok számára is élvezhető módon, olvasmányosan tárja az olvasók elé, hogyan lett a sorozáson kétszer is soványság miatt visszautasított fiatalemberből a Wehrmacht második legeredményesebb, a keleti és a nyugati fronton is megforduló páncélos ásza. Közvetlen közelről megismerhetünk egy Tigris tankot, megtudhatjuk, milyen összeütközései voltak feletteseivel, hogyan bosszantotta fel egy filmhíradós egy bevetésen, illetve hogyan készültek a rádiós propagandaanyagok.

Plasztikus leírásainak köszönhetően szinte mi is az „Ivánékkal” (vagyis az oroszokkal) vívott csatákban érezzük magunkat, emellett pedig megismerkedhetünk olyan különleges személyiségekkel, mint a kiváló szervezőkészséggel megáldott tartalékos ezredes, Hyazinth Strachwitz gróf, akit „bizonyosan senki sem felejtett el, aki valaha is találkozott vele”, vagy az altiszti akadémiát végzett osztrák festőművész, Alfredo Carpaneto.

Megtudhatjuk, hogy Carius a bevezetőben említett napon minek köszönhetően maradt életben, annak ellenére, hogy egy szovjet tiszt golyója a gerincéhez közel átütötte a nyakát, de csodával határos módon sem inat, sem artériát nem talált. Kiderül az is, hogy hogyan zajlott az egyik kitüntetése kapcsán a Heinrich Himmlerrel való találkozása.

A kötet talán legérdekesebb részeiben Carius azt fejtegeti, mit is jelentett német katonának lenni a második világháborúban. „Nem egy emberért vagy egy rendszerért harcoltunk tehát, hanem a mi Németországunkért – s ezáltal önmagunkért – tettünk meg minden tőlünk telhetőt” – olvashatjuk egy helyen, másol pedig a szerző kifejti: szó sincs arról, hogy „Hitler tekintete, Goebbels hangja vagy Göring uniformisa” babonázta volna meg a Wehrmacht katonáit. Egyszerűen azért tettek meg minden tőlük telhetőt, „mert a törvény így parancsolta”, amikor pedig már szinte „elbutultak” a háború megpróbáltatásaitól, ösztöneinknek engedelmeskedve tartottak ki, amely „azt súgta, keletről veszély fenyeget”.

Carius gondolatai a győztes történelemíráshoz szokottak számára számos ponton szokatlanok lehetnek, a megjegyzései alapján feltehető kérdések a második világháború történetének legizgalmasabb témáihoz vezetnek el minket. A számos dokumentumszemelvénnyel és fekete-fehér fotóval kiegészített visszaemlékezést még a hadtörténelemért kevésbé rajongó olvasóknak is érdemes kézbe venni.

Kövess minket: Telegram — XVkontakte

Az NZóna Podcast tematikus Homo Viator sorozata ezúttal az 1945-ös budavári kitörést és a Becsület Napját vizsgálja világnézeti szempontból.

Négy német állampolgáron ütött rajta az osztrák rendőrség, amint Adolf Hitler születésének évfordulóján fehér rózsát helyeztek el a Führer szülőházánál Nyugat-Ausztriában, írja a Guardian.

Az angolszász szövetségesek 1943 nyarán elkezdett és a második világháború végéig megállás nélkül folytatott hadászati bombázóoffenzívája füstölgő romhalmazzá változtatta Németországot, ami bosszúért kiáltott az égre.

Mecklenburg-Elő-Pomerániában egy 16 éves lányt három rendőr hirtelen kivezetett az osztályból az osztálytársai szeme láttára. A „bűne”, hogy azt írta TikTokon, Németország a hazája, és nem csak egy hely a térképen. A diákot a saját igazgatója jelentette fel, a rendőrség agymosást is végez rajta, írja a Kuruc.info a Junge Freiheit nyomán.

Sokkolja a holland zsidókat és liberálisokat, hogy Vilmos Sándor király anyai nagyapjáról kiderült: az NSDAP tagja volt.

Jó ideje keringett egy különös történet, miszerint a sarkkörön lévő Alexandra Land nevű szigeten működött egy meteorológiai állomás, amely második világháború alatt a titkos német tudományos projektek helyszíne volt.

A trianoni szerződés az etnikai állapotokat, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság harmada került az új határokon túlra, fele összefüggő tömbben a határok mentén. 

1944. augusztus 23-án Románia hivatalosan kapitulált, és hátba támadta addigi szövetségeseit, a német és magyar csapatokat.

Cirka ezer fehér nacionalista vonult fel Párizsban, az ún. Május 9. Bizottság szervezésében. A résztvevők feketébe öltöztek, zászlókat és fáklyákat vittek magukkal annak dacára, hogy május 11-én a rendőrség betiltotta a vonulást. 

A Kun (Kohn) Béla nevével fémjelzett proletárdiktatúra és vörösterror, a hírhedt 133 nap fenekestül forgatta fel az akkori magyar társadalmi és politikai életet.

Amatőr régészek öt emberi csontvázat találtak Hermann Göring, a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt vezető tagja, a német légierő parancsnoka, a Nagynémet Birodalom második embere egykori otthona alatt, a mai Lengyelország területén.

Focsaniból 1945. június első hónapjaiban 2500 magyar tisztet indítottak útba a Szovjetunió belsejébe. A 22 napos út után megérkeztünk a Vjazna folyó partján fekvő Vjaznikiba.

A diktatúra Magyarországon 1950-re elérte az otthonokat, a hétköznapok része lett.

Közvetlenül a II. világháború után Lengyelországban 277 börtönben és 1255 kommunista koncentrációs táborban több mint 200 ezer német származású polgári személyt gyűjtöttek össze, mialatt a vasfüggöny szovjet oldalán 16 millió német származású polgári lakost telepítettek ki.

Alig egy évszázad alatt a feminista nőknek sikerült tönkretenniük a népszaporulatot mindenhol a nyugati világban.